Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-28 / 150. szám
Péntek, 1968. június 28. 3 SOMÖGT! NÉPLAP Belessél m világpiac M’ ■ IND ANNYIAN ISMERJÜK a rosszul felelő diák érvelését: »De tanár úr, kérem, én készültem ...« Felnőtt fővel mo- solygunk rajta, holott a gazdasági élet is gyakran pi-odu- kál ilyesmit. Sokáig például a korszerűtlen és gazdaságtalan munka mentségére szolgált az új termék, a legyártott prototípusok, nullsorozatok száma, a formálisan megtakarított idő és költség. Olyan esetekre gondolunk, amikor a régi, az elavult jelent meg új köntösben, s az egyik oldalon jelentkező megtakarítás csupán a másik oldalon fellelhető pazarlást leplezte. így is lehetett formális terveket teljesíteni. Később, hogy intézményesen elejét vegyék az ilyen furcsaságoknak, a műszaki fejlesztés különböző mutatóit kezdték a világszínvonalhoz viszonyítva vizsgálná. Ám az egyre javuló műszaki paraméterek, termékjellemzők, ráfordítási arányok nem mindig találkoztak a vevő, a fogyasztó igényeivel és anyagi elismerésével. Mivel az új mechanizmusban a műszaki fejlesztés nem cél, hanem a gazdaságosabb munka eszköze a vállalatok a gyártmányt és gyártást korszerűsítő tevékenységük hatását kénytelenek praktikusan, a bevételek és a nyereség alakulásán mérni. Vagyis az a fejlesztés gazdaságos, s a gyártó szempontjából is kívánatos és hasznos, amelyet a piac igényel, elismer, s a vevő kamatos kamatostul megfizeti mindazt, amibe kerül. A gyártás fejlesztésében pedig az a fajta takarékosság a célravezető, amely nem sérti a vevő, a felhasználó érdekeit, nem megy a minőség, a tartósság rovására. A KORSZERŰSÉG galmának foilyen köz- gazdasági értelmezése, s a hatékonyságnak az elért nyereséggel történő mérése akadémikussá teszi az általános eszmefuttatásokat a világszínvonalról, a paraméterekről. Feltalálhatják akár az örökmozgó szerkezetet is, ha nincs rá vevő, és a piacon nem térülnek meg a befektetések, a vállalat hiába dolgozott. Minden olyan műszaki tökéletesítés, melyre a vevő nem reflektál, nem tart igényt — ablakon kidobott pénz. Annak, hogy a termék hasznosabbá vált-e és milyen mérAz öregember meg a 1őhegy Most van a cseresznyeérés meg a pillangók ideje. Jó kimenni a hegyre, a fáról enni a cseresznyét, nézni a vadvirágokon kergetőző pillangókat. Tavasz óta járom a hegyet. Láttam még kopaszon a fákat, a szőlőtőkéket betakarva, az alvó hegyet meg a jövő-menő embereket. Izgalommal lestem a természet ébredését, a gyümölcsfák virágba borulását, nap nap után húzott valami ősi vágy, vallatni a hegyet, titkaiba férkőzni... Mert van titka. Az öregember mondta. Hetvenkilenc tavaszt látott, szeme csillagok fényéből időjárást, a vadvirág nyílásából szőlőre kedvező, gabonára sújtó napokat. Éltetője, ereje a szőlőhegy. Az én alig negyvenen túli derekam nehezen bírja a hajladozást, mikor szőlőkötözésben, hogy beszéddel ne tartsam fönn, segítek a karó köré engedelmesíteni a vesszőt, ő pedig vígan döntögeti törzsét, mikor az övére kötött rafiáért nyúlva kiegyenesedik. Láttam, mikor a meredek oldalban, szinte négykézláb kapálta ki a szőlőt, s arra gondoltam, nehezen tudnám utánacsinálni. Szemez, olt, telepít, keze munkáját az egész új hegy, taszári hegy dicséri. Amit elültet, annak gyümölcsét várja, s ez a várás az élete ... A hegyen sok öregember van. Férfinép meg asz- szonynép is. Az ő dolgos kezük varázsol gyümölcsöskertet a napfénytől csókolgatott domboldalon, hegytetőn. Szereti a hegyet. Szerelmesebben, mint a fiatal ember ifjú aráját. Hogy szereti a bort is? Ez volna az igazi titka a szőlőhegynek? Igaz, szeretik. Amint a világosság felé tartva a színét vizsgálják, nyelvük cset- tintésével ízét, zamatát gusztálják, mondják, hány napon át sütötte a nap, fény, hányszor permeteztek, mikor virágzott, mikor érett szüret alá. Mégsem csak a borért szeretik a hegyet, nem a bor a titka a szőlőhegynek. Az öregember mesél. Nemrég meghalt a Nanica néni. 82 évet élt, az isten nyugosztalja. Tavasztól őszig a szőlőben élt. A rendek között zöldséget termelt, a gyümölcsöt bevitte a piacra, sokszor kinn is aludt a présházban. Ezen a tavaszon már hiába várták a szőlőtőkék, a virágba boruló gyümölcsfák. A télen ágynak dőlt, cseresznyeéréskor búcsút mondott az új hegynek. Utolsó kívánsága az volt, hogy a két éve ültetett ribizli terméséből vigyenek neki. Számára a szőlőhegy nyugalom, a teremtés helye volt. A tavaszi virágba borulás, az őszi szüret a mezőn, kapálásban már fiatallal nem versenyző fehércselédnek a várás, az élet volt... A bor jónak, rossznak forrása — mondja az öreg. De a vigasztalásé is. Ha az ember örül, a bor még fényesebbre deríti. Ha bánata van, a bor vigasztalja. A falusi ember öröméhez, bánatához azonban nem elég csak a bor. Hegy nélkül nem igazi bor a bor. Hogy a kocsmában megveheti? Vagy mástól? Akkor a bor csak bor marad. De venni a kopott tarisznyát, kenyeret, szalonnát beletenni, kimenni a hegyre, egy kis bort hazahozni, ez az igazi bor. Ha pedig még társ is akad hozzá, nótát fakasztó poharazgatás avatja igazivá a szőlőhegy levét. S mert napfénytől érik a szőlő, sok napfény van a borban, napfényes lesz az ember kedve, öreg fiatalos hevüle- tű, fiatal időssel bölcselkedő lesz. Mesék, tréfák, elmúlt idők élményei fakadnak a hegyen. A hegyre, a pincébe fiatal, öreg egyaránt szívesen megy, s megisz- sza a maga borát. De a szőlőhegy mégis az öregembereké. Mint kezük a testükhöz, úgy tartozik életükhöz a szőlőhegy. Számukra az az alkotóműhely. Az elültetett fa, a szőlőtő gyümölcsöt hoz. Várni ezt a gyümölcsöt, óvni, ápolni a csemetét, ez az öregember alkotó- műhelye. A tavaszi természetébredés, őszi szüret, az erre való várás lenne a szőlőhegy titka? A föld közös megművelésére szövetkezett falusi embereknek csak bort jelentene a kis saját szőlőhegy? A fiatal könnyen elszakad a falutól. De az öreg nehezen tud meglenni a városban a hefay nélkül. S düböröghetnek a traktorok, felválthatja a kapát a vegyszer a gyom ellen, a falusi öregek gyakorta útjukat a hegy felé igazítják, ősi hagyományok hordozóiként várják az elültetett fa, szőlőtőke gyümölcsét. Jó kimenni a hegyre, a fáról enni a cseresznyét, nézni a vadvirágon kergetőző pillangókat, ellesni az öregember meg a szőlőhegy titkát. Horváth János tékben, a piac, az elért ár és nyereség az egyetlen tárgyilagos mutatója. A műszaki teljesítménynek, a minőség javításának gazdasági optimuma van. Idáig megtérülnek a ráfordítások, azon felül viszont már nem. A piackutatás feladata a mindenkori optimumok kitapintása, a fölösleges kiadások megelőzése. Az ár és az elért nyereség azonban nemcsak a termék korszerűségét, a szükségletek kielégítésének színvonalát jelzi, hanem a kereslet-kínálat alakulását is. Más szavakkal: a keresletet lényegesen meghaladó kínálat egy-egy termék árát olyan alacsonyra szoríthatja, hogy a termelés költsége, azon belül a gyártmány és a gyártás fejlesztése nem térülhet meg. Vegyük példának a híradástechnikai ipart. Asztali rádiót ma már minden ország gyárt, a piac viszont telített — csak nagy ráfizetéssel lehet a legkorszerűbb típusokat is exportálni. Nem sokkal jobbak a lehetőségek a táskarádiók, a televíziós vevőkészülékek kivitelénél, különösen, ha a védővámokkal is számolunk. A bonyolult, nehéz híradástechnikai berendezések — a tv- stúdiók, nagyadók, mikrohullámú és átviteltechnikai rendszerek — viszont igen gazdaságosan gyárthatók és értékesíthetők. Mivel a gazdasági-társadalmi fejlődés egyik velejárója az iparosítás, bizonyos termékek gyártására egyre több ország rendezkedik be, s a piacok telítődnek. Ezért azt is szükséges vizsgálni: mit érdemes, mit lehet gazdaságosan vagy lehetőleg a legkisebb ráfizetéssel gyártani és 0 fejleszteni. A gazdag és fej- J lett ország beszünteti a gaz- r daságtalan cikkek exportját, \ sőt — ha külkereskedelmi helyzete lehetővé teszi — a hazai gyártásnál olcsóbban importálja azokat. O RSZÁGUNK NEM OLYAN GAZDAG, hogy rövid időn belül lemondhatna minden ráfizetéses termék exportjáról, hogy válogatás nélkül mindent gyártson, fejlesszen és exportáljon. Az anyagi eszközöket és a munkaerőt már ma is azokba a gyártó és exportáló ágakba kell lehetőség szerint összpontosítani, amelyek viszonylag gazdaságosak. A jövőt előkészítő fejlesztések és beruházások «leginkább az exportmunka hatékonyságát hivatottak szolgálni. A mai helyzet persze sajátos. A beruházási jegyzéken i gyártmány- és gyártásfej- lesztási tervekben még sok a régi mechanizmus feltételei közepette meghatározott téma. A piackutatásnak, a közép- és hosszú távú prognózisnak ezért különösen nagy a rangsoroló szerepe, hiszen csak így lehet az új fel- ételeknek megfelelően az •letre való fejlesztési elkép- 'eléseket és feladatokat hatékonyan támogatni, a gazdaságtalanokat pedig elvetni. Mindenek előtt a meglévő gyártási profil és termékválaszték felülvizsgálata, szüntelen kontrollja és rangsorolása a feladat. S ahogy megvalósulnak az életrevaló, a világpiac igényeivel reálisan számoló fejlesztési elképzelések, úgy növekszik a vállalati nyereség, és javul, válik gazdaságossá a termelés és az export összetétele. Gépi könyvelés tizennégy termelőszövetkezet részére Baráti segítség Vietnamnak A kaposvári Szíjgyártó Ktsz dolgozói négyezer-ötszáz forintot fizettek be a napokban a vietnami szolidaritási csekkszámlára. Papíron úgy szerepel, mint a nagyatádi Búzakalász Termelőszövetkezethez tartozó egyszerűbb gazdasági együttműködés. . Gyakorlatilag tizennégy tsz veszi használ ennek a Nagyatádon működő irodának, amelyet anyagilag is ezek a gazdaságok tartanak fenn. A gépi könyvelést Szalai Gyula mérlegképes könyvelő irányítja, a gépek »betápláló:-' pedig Horváth Margit, Csecsei Ágnes, Boti Józsefné és Csók Katalin. Miből is áll a tulajdonképpeni munkájuk? 1967 őszétől tizennégy közös gazdaság részére folyik itt a könyvelés a 360 000 forintért vásárolt két gépen. Analitikus és főkönyvi könyvelést végeznek. Az analitikus könyvelés például nyolc naplóhosszra van osztva, és egy-egy naplón 15 féle ada"-' yűjtésre van lehetőség. Ez a korszerű megoldás alkalmas arra, hogy a gazdaságok az önköltségszámításukat megkönnyítsék, egyszerűbbé tegyék. A termelőszövetkezetek kéthetenként viszik be az iratokat gépi feldolgozásra, s egy-két nap alatt végeznek egy-egy tsz behozott anyagával. A gépi könyvelés után közük a tsz főkönyvelőjével, ha a kapott adatok olykor hibásak. Ez a korszerű módszer országosan inkább, megyénkben kevésbé ismert, hasonlóval csak a siófoki járásban találkozni. A nagyatádi gépi könyvelésnek azonban van egy szépséghibája: a két gép kapacitásának csak mintegy a 60 százaléka van kihasználva. Talán a Dél-somogyi Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsége segíthet a probléma megoldásán azzal, hogy a barcsi és a csurgói járás tsz-einek figyelmét is felhívja erre a 'c- hetőségre. AZ SZMT NAPIRENDJÉN: A koliehfiv szerződés, a munkásvédeSmi szerződés - és esz üzemi demokrácia A megye minden szervezett 1 dolgozóját érdeklő fontos témát tárgyalt meg tegnap dél\ előtt a Szakszervezetek Me- é- gyei Tanácsa. Az elnökség nevében Suri Sándor, az SZMT titkára számolt tíe a kollektív szerződések és a munkásvédelmi szerződések tapasztalatairól, a szakszervezeti jogok érvényre jutásáról és az üzemi demokrácia kibontakozásáról. Az SZMT elnökségének megállapítása szerint a kollektív szerződések rendelkezései általában jók, szándékos törvénysértés seholsem fordult elő. A munkavégzés alóli fölmentés időtartamának szabályozása azonban nagyon vegyes képet mutat. Munkaügyi vita forrása, hogy néhol nem rögzítették vagy csak általánosan szabályozták az áthelyezések módját. Pontatlan a szerződésekben az egyenlőtlen munkaidő szabályozása is. Szükséges, hogy minden vállalat — néhány indokolt kivételtől eltekintve — pontosan szabályozza a túlmunkát, mégpedig úgy, hogy személyenként ne lehessen havi harminc óránál többet elrendelni. A kollektív szerződések többsége nem tartalmazza, milyen címen használják föl a pénzbeni részesedési alapot. A helyi ipari vállalatok többsége nem szabályozta részletesen a szocialista munkaversenyben részt vevők anyagi és erkölcsi elismerésének rendszerét. Kevés kivételtől eltekintve nem határozták meg, melyik kérdés tartozik a szakszervezeti f tanács, a szakszervezeti bi- zottsáa vagy az szb-titká; hatáskörébe. Ez az általános rögzítés sérti az üzemi demokráciát. Éppen ezért minden szinten külön működési szabályzatban kell rögzíteni a szakszervezeti jogokat és kötelességeket. Az elnökség beszámolója szerint néhány vállalatnál olyan nagy mérvű a munkásvándorlás, hogy az már akadályozza a termelés folyamatosságát. Éppen ezért — javasolták — mindenhol lépjenek föl a tisztességtelen munkáscsábítások ellen. Suri Sándor megállapította, hogy a vállalati munkásvédelmi szabályzatokban általában helyesen tükröződnek a helyi sajátosságok és adottságok. A vállalatok helyesen szabályozták a védőruhák és egyéni védőfölszerelések kiadását, a munkásvédelmi oktatás megszervezését, az orvosi vizsgálatok rendjét, a biztonsági szemléket és a baleseti eljárást. Az év végéig mindenhol felülvizsgálják az eddig alkalmazott technológiai eljárásokat, s ahol szükséges, ott intézkednek a jobb egészségügyi és biztonság- technikai föltételek megteremtéséről. A fogyasztási szövetkezeteknél és a vízügyi társulásoknál azonban közörrtbösséget és érdektelenséget tapasztalt az elnökség. A nagyvállalatok kaposvári gyáregységei pedig nem alkalmazták az üzemre a központi szabályzatot Ezért a nem megfelelő szabályzatokat rövidesen kiegészíttetik, módosíttatják néhány helyen pedig teljesen átdolgozta tják. A gazdaságirányítás új rendszerében nagyon kedvező a légkör az üzemi demokrácia kibontakoztatásához. Megnőtt a szakszervezetek társadalmi szerepe és súlya. Éppen ezért szükséges igazi vitafórummá tenni a szakszervezeti tanácsok üléseit. A tanácsülés határozatot hozott ezen a napon a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának és szerveinek feladatairól, hatásköréről és munkamódszeréről is. L. G. TÖBB ÉPÍTŐANYAG KELLENE (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatot folytatott a TÜZÉP nagyatádi és somogyszobi telepén azzal a céllal, hogy megállapítsa: mennyi és milyen építőanyag áll a vásárlók rendelkezésére. Az a tapasztalat, hogy az elmúlt évekhez képest javult ugyan az ellátás, de még mindig vannak zökkenők. A két telepnek nincs a keresletnek megfelelő készlete, és így az igényeknek egy része kielégítetlen marad. Sokszor hiányzik a tetőfedő cserép, a pala, a csempe és a különféle nyílászáró szerkezet. Megállapították azt is, hogy egyik telepen sem árusítanak kis tételben kavicsot és építőkövet, ezekből csak vagonos tételt adnak. Kaposváron, a Május I. utca 25. szám alatt e hó 29-én nyit a Mézes Mackó Eszpresszó Cukrászsütemények, mézessütemények, hidegkonyhai készítmények nagy választékban bolti áron! Tortákra, cukrászsüteményekre megrendelést előre fölveszünk. Presszókávé bolti áron! Somogy megyei Vendéglátó Vállalat (7262)
