Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-22 / 145. szám
Szombat, 1968. június 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP EGY VARÁZSIGE ALKONYA V alamikor varázsigeként s a vitában abszolút érvként hangzott: a népgazdaság érdeke. Ma már némileg más, hangsúllyal és valamelyest ritkábban halljuk ezt a refrént. Gyakrabban és hellyell-közzel bátrabban hivatkoznak viszont a vállalati érdekekre. Mindez tulajdonképpen természetes, az új mechanizmus lényegéből adódik. A vállalat számára egyébként is túl általános és érzékelhetetlen a népgazdaság érdeke, megfelelő orientáció nélkül nem is várható el tőle, hogy ennek jegyében döntsön és tevékenykedjen. Az érdek, mint az emberi cselekvés fő mozgató rugója általában konkrét és közvetlen. A reform a nyereség növelését állította a vállalati munka középpontjába, s természetes, hogy a különböző döntések, tevékenységek erre irányulnak. Szocialista elveinkkel nem ellentétes a nyereségérdekeltségből adódó »-anyagiasság«, hiszen az egyén nem egyszerűen önző önös célból, hanem a nagyobb vállalati közösség érdekeinek alárendelten kénytelen dolgozni. További kérdés persze, hogy a vállalati nyereség növelésére irányuló törekvés esetenként milyen mértékben sérti az átfogó társadalmi, népgazdasági érdekeket. Figyelembe kell venni, hogy a vállalati érdekek abszolút és szabad érvényesülését két lényeges körülmény korlátozza. 1 Nem akárhogyan, köz- x' pontilag szabályozott feltételek között érvényesül a vállalatok nyereségérdekeltsége. Az árpolitika, a vállalati nyereség felosztásának módja fejlesztési és részesedési alapja, az adózás, a személyi jövedelem képzésének feltételei mmd-mind központi elhatározások alapján befolyásolják a vállalati érdekeltséget. 2 A vállalati érdekek ösz- " szecsapásának eredője lesz végül is a nyereség. A vállalat legtöbbször nem kényszerítheti partnerére saját akaratát — akárhányszor hivatkozik is a népgazdasági érdekekre —, hanem kénytelen annaik érdekeit is reálisan mérlegelve megegyezni. Más szavakkal: a vállalati nyereség realizálása feltételezi a piac többé-kevésbé objektív ítéletét is. A piac kialakulatlansága, a közgazdasági feltételek hiánya (például a monopolhelyzet) ma még' lehetővé teszi persze a vállalati nyereség egyoldalú, a partner érdekeit sértő növelését is. De már jelenleg is ez számít kivételnek, semmi esetre sem általános. V alamikor azt hittük, hogy a népgazdasági érdekek közvetlenül és abszolút módon is kifejez- hetők. E feltételezésen alapult a központi tervutasítások rendszere, s a gyakori, közvetlen beavatkozás a vállalatok gazdasági tevékenységébe. Ma már nyilvánvaló, hogy a népgazdasági érdek érvényesülését csak folyamatnak, tendenciának, a vállalati érdekösszeütközések eredőjének tekinthetjük. Népgazdasági méretekben kisebb kockázat és társadalmi veszteség árán valósulhat így meg a hatékonyabb munka, a társadalmi szükségletek magas színvonalú kielégítése. De a vállalatoknál — ha bátran apellálnak saját jól felfogott érdekeikre, és merészen döntenek is annak szellemében — csökken a régi értelembe vett biztonság, és növekszik a helyi kockázatvállalás szerepe. A régi tervutasításokat végrehajtó munka kockázatát ugyanis teljesen a népgazdaság viselte. Ha például pontatlanul állapították meg a szükségleteket és így hibás termelési tervutasítást kapott a vállalat — akár menet közben leállították vagy korlátozták a termelést, akár raktárra termeltek tovább az anyagi következmények az államkasszát terhelték. Vagy gondoljunk csak a túlméretezett, a drága és elhibázott beruházásokra, s az indokolatlan »semmi nem drága« alapon született vállalati igényekre. A régi tervutasításos rendszerben a vállalatok biztonságát nagy népgazdasági kockázat és társadalmi veszteség árán lehetett csak szavatolni. A vállalati érdekek hangsúlyozása a reform szellemében, egyben a vállalati kockázatvállalás tudomásul vételét is jelenti. Ezért nélkülözhetetlen a különböző gazdasági döntéseknél a vállalati érdekekre hivatkozni. Csak bizonyos előnyök reményében vállalható a kockázat. Nélkülözhetetlen, hogy a vállalati érdekek sokoldalú, széles látókörű elemzése előzze meg a döntéseket, hogy ne a köny- nyű és gyors haszonszerzés, hanem a távlati érdekek, a piac megnyerése és bővítése legyen jellemző. A látszólagos és vélt érdekek helyett a valóságos vállalati érdekeket kell figyelni. A vállalati érdekek érvényesítése még így is bizonyos veszélyek, hibák és társadalmi veszteségek forrásává válhat. De óvakodnunk kell ezeknek az el- túlzásától. Mert pillanatnyilag a népgazdasági érdekeket is leginkább az sérti, ha tovább élnék és hatnak a régi módszerek, ha nem ismerik fel bátran és határozottan a vállalati érdekeket. S az a vezető, aki nem vállalja az ezzel járó kockázatot, túlzott biztonságra törekvésével óhatatlanul a társadalom, a népgazdaság kontójára kockáztat. Kovács József ÜRÍT A KOMBÁJN Gyorsan segítettek a vállalatok a szociális foglalkoztatíiiak Két héttel ezelőtt S. O. S.- jelekről írtam, amelyeket a szociális foglalkoztató ügyében adtak le a városi pártbizottság ülésén. A cikk megjelenése cta két fórumon tanácskoztak a május 6-a óta próbaüzemelő foglalkoztató gondjairól. Az elsőt a városi pártbizottság és a városi tanács hívta ösz- sze az érdekelt szervek és vállalatok képviselőinek. Itt őszintén odatárták a városi intézmény nehéz helyzetét a megjelentek elé. Az első hónapban csaknem tizenhatezer forintot fizetett rá a város a foglalkoztatóra, mert a munkát adó vállalatok nem fizették meg a kikalkulált rezsit, csak a munkabért adták meg. A szállítás, a segédanyagok megvásárlása, a foglalkoztató fenntartása ezért járt ekkora veszteséggel az első hónapban. Rosszul jártak a csökkent munkaképességűek is. A kevés munka' miatt a harmincegy ember fele nem érte el az SZTK-jogosultságot. Alacsonyak voltak a keresetek is: hetvenegy forinttól négyszáznyolcvanöt forintig emelkedtek. Ez nagyon elkedvetlenítette azokat, akik nehéz körülmények között élnek, albérletben laknak. Legtöbben nagyon szorgalmasan dolgoznak a foglalkoztatóban, kezük alól százezres tételekben kerülnek ki a jó minőségben elkészített zsákok, dobozok, kupakok, tárcsák. Mindegyikük számított rá, hogy lesznek kezdeti nehézségek. Ekkorára azonban nem gondoltak. Sok ígéret elhangzott a Villamossági Gyár és a Híradástechnikai Vállalat képviselői részéről a már említett értekezleten. S ami föltétlenül dicséretes: legtöbbjét megtartották. A foglalkoztató megkapta az ígért gépeket mind a két helyről. A Villamossági Gyár visszamenően kifizeti a tehertaxiköltsége- ket, s ezzel csökken az első hónap vesztesége. Ezután a tews't Minden második embernek van törzsgárdajelvénye a kaposvári cukorgyárban. A húszéves munkaviszony egyáltalán nem ritkaság. — A Poór Pista bácsi például gyérekkorában jött ide — mondja Tóth Lajos igazgató. S ennek negyvenhárom- negyvennégy éve. — Sok ilyen munkásuk van? — Sok. A cukoriparban már én is öregnek számítok. Negyven óta dolgozom itt Hogy miért maradnak meg az emberek? Ezen már sokat gondolkodtam. A gyár az átlagfizetés tekintetében nem áll rosszul, de jó néhány fiatal somogyi üzem megelőzött bennünket. Ezekben az üzemekben az alapítók között találni jó néhány, a cukorgyárban szabadult munkást is. A somogyi iparfejlesztés olyan feladatot is ró ránk, hogy az induló üzemeknek adjunk jó szakmunkásokat. Persze akad olyan ember is, aki ötven fillérért elmenne, de nem ez a jellemző. Egy emberöltő a gyárban A gesztenyefák őrizte gyárnak van vaiami családias varázsa. A dinasztiákról, amelyek itt nőttek fel, regényt lehetne írni. Jezeri Viktor például negyven éve dolgozik a gyárban. — Én 1929-ben egy villany- szerelőnél szabadultam, azóta itt vagyok. — Ez szép idő. — Egy élet, kérem. Fiatal gyerek voltam, amikor ide jöttem. A Poór Pista tizenegy éves korában vízhordó gyeikként kezdte ugyanitt. És tudja, a mi fajtánk nem na- gvon szeret vándorolni. Hogy miért nem, azt nincs ember, aki megmagyarázza. Az igazgató ran tud rá feleletet adni. Helyette arról beszél, hogy amikor leadta a cukorgyár a célgazdaságot, mindenki oda hívta. Ott négyszáz forinttal több fizetést ígértek, és mégsem ment Jezeri Viktor ezt adja feleletül: — Én abból a pénzből, amit itt adtak, három gyereket neveltem föl. És sorolni kezdi a gyári dinasztiákat. Mindenkit ismer, mindenkinek tudja az életét És azt fűzi végül hozzá, hogy aki komolyan veszi a munkát annak nincs mitől félnie. A száznyolcvan lakás is ide kötötte az embereket. Bár a gyári lakások egy részében már nem cukorgyárban dolgozó emberek élnek, ám az üzem most is törődik a szolgálati házakkal. Fürdőszobát épített mindegyikbe. Hatalmas energia — Ha nem lennének régi embereink, megmozdulni sem tudnánk például egy gyárfejlesztéskor — mondja az igazgató. — A rajzok elvesztek, de a harminc-negyven éve itt dolgozó emberek úgy ismerik a föld alatti és föld felletti üzemet, mint a tenyerüket. Élő tervrajzok, valóságos lexikonok az idősebbek. Mondják, hogy egyszer egy tervező számolt, aztán papírra vetette egy épület rajzát. Meglátták a rajzot az öregek, csóválták a fejüket, hogy az nem lesz jó: egy kábelrendszert megsértenek vele. A tervező bizonyította: elfér mellette, ő kiszámította. Az öregeknek lett igazuk. — Az itteni vízvezetékrendszert meg a kanálisokat a De- csi János bácsin meg a Jezeri Viktoron kívül senki sem ismeri. Amikor nagy szárazság volt. egyik este nem folyt víz >a csapokból — újságolta az igazgató. — Nem tudtuk elképzelni, hogy mi történt, összevissza kerestünk mindent, de nem jöttünk rá. Egyszer — úgy este kilenc tájban — jött a víz. Honnan? Akkor mondta el a Jezeri Viktor bácsi, hogy a futballpályának adták a vizet, ugyanis az is a miénk. De hogy hol terelték el, azt rajta kívül senki sem tudja. Átadják a tudást — Tudja, mi megy itt indulás előtt? — kérdi Jezeri Viktor. — Az öregek kiadják a parancsot: ezt a csapot ki kell nyitni, azt elzárni, azt megint kinyitni, s amikor megindul a gyár, minden rendben megy. A fiatalok ilyenkor elindulnak a csapokhoz tartozó vezeték mentén, s lassan rájönnek, hogy mi hová tartozik. Ez így van jól. Amikor én ide kerültem, nem mutattak meg semmit. Magunktól kellett rájönni mindenre. — Én azt mondom — mondja búcsúzáskor Jezeri Viktor —, hogy legalább tíz évet el kell tölteni ebben a gyárban annak, aki meg akarja ismerni. Hát ezért nem mennek el azok. akik már megismerték. Kercza Imre helyszínen meózzák az elkészült villamossági alkatrészeket, az anyagot saját gépkocsival szállítják oda és visz- sza. A Híradástechnikai Vállalattal megegyeztek abban, hogy kifizetik a segédanyagok árát. A Villamossági Gyár megfelelő százalékú rezsit fizet a foglalkoztatónak. A Híradástechnikai Vállalat ebben nem volt olyan megértő a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató intézménynyel. Örvendetes viszont, hogy a Villamossági Gyár tmk szocialista brigádja patronálja a foglalkoztatót. Ezek a változások elkergették a legsötétebb felhőket a szociális foglalkoztató épülete felől. Gond azonban még mindig maradt. Sok a kötöttség, még mindig nem kapták meg az új mechanizmus körülményeihez igazodó működési szabályzatot. Tacsi Imre a múltkor kérte a kaposvári foglalkoztatót meglátogató minisztériumi munkatársakat, tegyék lehetővé, hogy a jól dolgozó csökkent munkaképességűek keresetét kiegészíthessék a megyei segélyalapból. Ez biztosan meg» könnyítené ebben a kezded időszakban az itt munkálkodók helyzetét. Ezekben a napokban mód nyílik rá, hogy több embernek adjon munkát a foglalkoztató. A csökkent munka- képességűeken kívül elsősorban a nyugdíjasokat, a rokkantsági nyugdíjasokat, az egyedülálló családanyákat egy tizennégy éven aluli gyerekkel foglalkoztatja a városi tanács Berzsenyi utcai intézménye. Üj munkalehetőséget ad a vízművek, a tejüzem. A legjobb partner, a MÉK szintén fejleszti vele a kapcsolatokat. Ezután is szükséges azonban, hogy mind több vállalat ajánljon előnyös munkát a szociális foglalkoztatónak. Csak egy telefonba kerül, a 11-573-at kell tárcsázni, s az igazgató azonnal elmegy tárgyalni a szerződés megkötéséről. Csak akkor adhatnak több embernek kenyeret, ha most már maguktól is jelentkeznek a vállalatok. Lajos Géza Gorkij-ünnepségek Gorkijban, a volt Nyizs- nyij-Novgorodban, Maxim Gorkij szülővárosában megkezdődtek az ünnepségek a nagy proletár szovjet író születésének 100. évfordulója alkalmából. Pénteken jubiláris gyűlést tartottak, amelyen Borisz Rjurikov, a Szovjet írók Szövetségének egyik vezetője mondott beszámolót. Hangsúlyozta, hogy Gorkij a reális valóságában látta a munka, a forradalom és a szocializmus erőit, és ezek ábrázolására törekedett írói munkásságában. Az egész művelt világ megemlékezik Gorkij születésének 100. évfordulójáról. Tsz-főkönyvelők tanácskozása A jövedélemszabólyozás és az alapokkal való gazdálkodás a termelőszövetkezetekben címmel tegnap előadás hangzott el a Latinka Sándor Megyei Művelődési Házban, a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és a művelődési ház közös klubrendezvényén. A termelőszövetkezeti számviteli szakemberek klubja tagjainak — a kaposvári és a tabi járás tsz-főkönyve- lőinek — Papp Józse.f, a Termelőszövetkezetek OrSZa0jJ Tanácsának munkatársa tartott szakmai előadást, majd megvitatták az adózás, az üzemviteli hitelezés, az üzemi számvitel és az ártámogatás időszerű kérdéseit. Értékelték a tsz-szövetség és a művelődési. ház együttműködésének tapasztalatait, megbeszélték a nemrég alakult klub további terveit. Délután a Csiky Gergely Színház művészei adtak műsort a részvevőknek. Pótolják, amit lehet — Elég eső esett, enyhültek a gondjaink — mondta néhány nappal ezelőtt Tóth Lajos, a berzencei pártszervezet csúcstitkána, a helyi Búzakalász Tsz főkönyvelője. — Főként a kertészet miatt aggódtunk. 45 holdas kertészete van a Búzakalásznak, és bár itt húzódik a Dombó csatorna, így bőséges vízszerzési lehetőségük volna, kicsi azonban a termelőszövetkezet, nincs öntözőberendezésünk. Az aratáshoz készülődnek, a gabonabetakarítás nem okoz különösebb gondot. Az egész területről géppel vághatnák le a termést, de mivel burgonyát jókora területen termelnek és sokat tárolnak majd, kell a szalma a prizmázáshoz !s, ezért, kézzel is aratnak. A csapadékszegény időjárás többnyire a takarmánynövényeket, ezek közül is a szálasokat viselte meg leginkább. — Megérezte a szárazságot a lucerna, de a rétek is naVillanyszerelőket, lakatosokat, férfi segédmunkásokat és rakodókat állandó munkára felvesz a Kaposvári Cukorgyár Jelentkezés a személyzeti osztályon. (7163) gyón gyengék, bizony rájuü fért volna az öntözés. A zöldborsó és az őszi takarmánykeverékek betakarítása után mindjárt fölszántották a tarlót, és elvetették a napraforgós, kukoricás keverékkel. Kölest és muhart vettek, hogy majd a gabona tarlóba vethessék, s aztán szénaként takarítsák be. A silótakarmánynak szánt területet azért növelték, hogy ezzel is több eleséget tartalékoljanak télire. A húsz hold zöldborsó szárát, hüvelyét lesilózták, s a zöldeleségnek vetett szö- szös gabonából is sokat fölszecskáztak silónak. — Területünk jobb kihasználásával igyekszünk minél több árut termelni, hogy tervezett bevételeinket elérjük. A burgonya jókor kapta az esőt, szép termést ígér. Elkezdődött a szedése, eddig mintegy felvágom nvi új burgonyát értékesítettünk Most már folyamatos a betakarítás, ezen a héten már vagontételekben szállíthatunk. A megüresedett területre uborka jön, így számíthatunk arra, hogy korán betakaríthatjuk, s ezzel is számottevően kiegészíthetjük bevételeinket. Ezt hallottuk a berzencei Búzakalász Tsz-ben. Elgondolásuk, törekvésük körültekintő gondoskodásra vall: arra törekszenek, hogy a megtermett javakat mielőbb betakarítsák és új, terven felüli vetésekkel egyensúlyba hozzák a bevételi mérleget. 1L F,
