Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-16 / 113. szám

Csütörtök, 1968. május 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP A SZAKMUNKÁSHIÁNY ELLENÉRE Zavartalan ellátást biztosít a sütőipar Gyakran kifogásolják az emberek a városban és a me­gyében a kenyér és péksüte­mény minőségét. Azt viszont kevesen tudják, hogy az ellá­tás biztosítása nagy nehézsé­gek elé állítja a Somogy me­gyei Sütőipari Vállalatot. Fő­ként most, a balatoni szezon előtt nagy a szakmunkás- hiány. Talpai Jánosnak, a vállalat igazgatójának tájé­koztatása szerint mintegy hat­van szakmunkás hiányzik a vállalati gárdából. Az idei év első negyedében — a nehéz körülmények ellenére — 71,5 vagonnal több kenyeret kel­lett sütniük, mint 1967 azonos időszakában. — Attól nem kell tartani, hogy nem lesz elég ken>ér — mondja az igazgató —, ugyan­is hármas megoldást talál­tunk arra, hogy segítsünk a szakmunkáshiányon. Felvet­tünk húsz segédmunkást, eze­ket a szezonig betanítjuk. Ar­ra is gondoltunk, hogy mint­egy huszonöt-harminc szak­munkást küldünk ki Belső­Somogyból a Balaton-patrra. Tizenegy ipari tanulónk vé­gez, őket Kaposváron foglal­koztatjuk. Minden nyáron visszatérnek hozzánk segéd­munkások, ezekből már ki­alakult a »törzsgárda«. Úgy szerveztük a munkát, hogy a Balaton-parti gyáraink csak a partot lássák el, a belső falvak a két járásban Kapos­várról kapnak pékárut. — A szakmunkás-utánpót­lás biztosítására miért nem szerződtetnek több ipari tanu­lót? — Az idén már többet szerződtethetünk, mert van jelentkező. Sajnos a sütőipa­ri szakma nemigen vonzza a fiatalokat, mert éjszaka is kell dolgozni. Hiába keres­nek nálunk többet, csábító az, hogy este szórakozni me­hetnek, szabadok. Mivel eb­ben az Idei évben már töb­ben jelentkeztek, reméljük, hogy vállalatunknál hamaro­san megszűnik a szakmun­káshiány — mondta befejező sül Pa Ipái János igazgató. KINCSES ÖRMÉNYORSZÁG Somogyi szakszervezeti küldöttség utazott Jugoszláviába öttagú somogyi szakszervezeti küldöttség utazott tegnap Jugoszláviába dr. Szőke Pálnak, az SZMT vezető titkárának vezetésével. A küldöttség tagjai: dr. Rétsági Béla, dr. Kocsis Károly, az SZMT szervezési, illetve közgazdasági bizottságá­nak vezetője, dr. Fonai János, az Építők, valamint Rózsa András, a Pedagógusok Szakszervezete megyebizottságának titkára A belovári szakszervezeti tanács vendégeként négy napot töltenek a szomszédos országban, s meglátogatnak né­hány mezőgazdasági és ipari üzemet, művelődési intézményt. A jugoszláviai szakszervezeti vezetők augusztusban viszonoz­zák a somogyiak látogatását. 190 000 virágpalánta a balatoni vasútállomásokon A Balaton-parti vasútállo­mások csinosítása — a rózsa­ligetek, a zöld pázsit kétmdllió- kilencszázezer forintjába ke­rül az idén a vasútnak. Évtől évre tisztasági hónapot szer­vez a MÁV a déli part épüle­teinek, parkjainak a rendbe hozására. A most elkészült sta­tisztika szerint csak festésre, tatarozásra egymillió-nyolszáz- ezer forintot költöttek. A ker­tészet sem volt éppen olcsó: egymillió-százezer forintot fi­zettek ki palántára, rózsatö­vekre és fűmagra. Eddig már 190 000 palántát ültettek ki. Tizenöt vasútállomáson létesí­tettek rózsakertet, négy állo­máson pedig teljesen új pázsi­tot. A MÁV azért fáradozik, hogy a nyáron Balatonra lá­togató embereket a víz melleí- tisztaság, üde virágok fogad­ják. Hogy mennyire becsüljük meg ezt? A négy park átren­dezését — ez is szerepelt az idei csinosítás! hónapban — a rongálások is szükségessé tették. Immár évek óta két embert azért fizet a vasút, hogy az összefirkált falakat, mel­lékhelyiségeket az idény alatt is lefessék. »Az örmény kulturális na­pokra hétfőn megérkezett és hazánkban tartózkodó mint­egy százfőnyi örmény ven- dégkflldöttség, valamint zene- és táncegyüttes vasárnap dél­előtt Kaposvárra érkezik.« (Hír.) A Kaukázus és Elő-Ázsia ta­lálkozásánál helyezkedik el az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság. Északon és délen testvéri szovjet köztársaságok: Grúzia és Azerbajdzsán, nyu­gaton és délnyugaton Törökor­szág és Irán a szomszédja. Természeti adottságait min­denekelőtt a hegyek határozzál« meg Rideg és lágy vonások váltakoznak itt, a nyári káni­kula és téli zimankó, feneket­len szakadékok sötétje és a hegycsúcsok kopár sziklái. A szikláktól elhódított minden talpalatnyi föld háromszor olyan drága itt, mint a dúsan termő völgyekben. Ez az egyik Örményország. Van egy másik is — az árnyas völgyek, a vi­rágoktól tarkálló hegyi lege­lők, a gyógyító vizű források, a tiszta, élénk színek hazája. Örményország területe alig 30 000 négyzetkilométer. 2 200 000 ember lakja — a Szovjetunió lakosságának ke­vesebb mint egy százaléka él itt. Mégsem ezek az adatok ha­tározzák meg a köztársaság helyét a szovjet népgazdaság­ban. Örményország gazdasági életének alapját a modern nagyipar alkotja Termékei kö­zül csak néhányat említsünk: molibdén, réz, szintetikus gu­mi, gépkocsáköpeny, műselyem, mesterséges gyémánt, szállít­ható villamos erőművek, gene­rátorok, precíziós mérőműsze­rek, elektronikus berendezé­sek, elektronikus számítógé­pek, textil- és kötöttáruk, ko­nyakfélék, borok, gyümölcs- kon zervek, és így tovább. Ezekkel és más cikkekkel Szovjetunió-szerte találkozha­tunk. Örményország 150 féle cikket exportál a világ 70 ál­lamába, s ezeknek a fele elek­trotechnikai berendezések, gé­pelt, szerszámgépek, műszerek. Az ország kultúrája ősi és magas színvonalú. A múzeu­mok, a gazdag történelmi örökség kincsestárai a régmúlt számtalan értékét őrzik, mint. például a Matendaran több mint 10 000 darabból álló ősi kéziratgyújteménye. A szovjethatalom évei alatt Örményország tudósai világ­hírre tettek szert. Ezer ember­re számítva tízszer annyi itt az egyetemi hallgató, és száz­szor annyi könyv jut, mint a közel-keleti államokban, s nem kevesebb, mint bármely fejlett kapitalista országban. Jereván főtere Lenin szobrával. Egyedül a köztársaság főváro­sában, Jerevánban — amely most ünnepli fennállásának 2750. évét — 12 főiskola, illetve egyetem található, amelyeken több mint 40 000 fiatal tanul. Van a városban több tucat technikum, 150 iskola és kö­rülbelül 50 közkönyvtár. Az örmény zene- és képző­művészet alkotásai gyakori vendégek a világ fővárosaiban, és sok külföldi vendég keresi föl a köztársaságot. Nemcsak Örményország gazdag és ősi története, emlékművei és cso­dás természeti szépsége vonz­zák a látogatókat, hanem ér­dekli őket Komitasz és Ha- csaturján földjének muszká­ja, az építészek, kőfaragómes­terek alkotásai és az örmény nép más eredményei is. Van mihez nyúlni ^ család cselekszik he­lyesen, amelyik rend­szeresen tartalékol bizonyos összeget. Ha közbejön valami előre nem látott dolog, be­tegség, elemi csapás, van mi­hez nyúlni. A nagyobb csa­ládra, a vállalatra is áll ez. Ott is jó egy kis tartalék, ha netán nem úgy jött ki a lé­pég, ahogy számították. Kü­lönösen most, az új mecha­nizmusban van jelentősége a tartalékolásnak. Hiszen a na­gyobb önállóság következté­ben a vállalatoknak elsősor­ban saját erejükre kell tá­maszkodni, ha valami hiba csúszott a számításba. Nem mondhatják, hogy elszaladunk a főhatósághoz, a tanácsra, s kelünk pénzt. Ezt fölismerve határoztak úgy az idén a Somogy me­gyei Finommechanikai és Gépjavító Vállalat vezetői, hogy a kiosztható nyereségből 170 000 forintot félretesznek, így is tettek. Lerótták a ka­matot. Ez úgynevezett tiszta pénz, azt csinálnak vele, amit akarnak. Könnyű az ilyesmi ott, ahol jól sikerült az előző év — mondhatná valaki. Két­ségtelen, csak abból lehet félretenni, ami van. Tegyük hozzá azt is, hogy a tartalé­koláshoz nagyobb összeg kell. Hisz négy-öt napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedés­ből nehéz elvenni. A Finommechanikai Vál­lalat e tekintetben nem volt egyáltalán nehéz helyzetben. A jó gaz­dálkodás, elsősorban' a ter­melékenység emelkedésének eredményeként (az egy főre eső termelési érték az előírt rr tit&sbxLH kidúkfrtta a bíftá... íí Friss mezeivirág-csökrak illatát idézi bennem mindig, ha népdalének- szót hallak, tisztán, kristályosán, ahogy üdezöld, mohos sziklái közül útjára csobog a forrásvíz. Ezt érez­tem öt-hat éve is, amikor először hallottam az őrtilosi kislányok — nyolcan-tízen lehettek — helyi, Drá­va menti dalait. Tisztán és kedves hangulatú dél-somogyi akcentussal énekeltek — ez maradt meg bennem. Ritka, sajnos nagyon ritka jelen­ség ez. Annái jobban megörültem a hírnek, hogy az őrtilosi fiatalok ma is énekelnek. Ki és mi élteti e dalokat az or­szág legdélibb csücskében? Mi ösz­tönzi daloló kedvüket, és honnan, kitől tanulják a szebbnél szebb, rit­ka és régi dalokat? A választ helyben, Örtüosban igyekeztem meglelni. A PEDAQÓQUS; | (Tavaszi Lászlóné tíz éve iskola- vezető és népművelő a faluban. Já­rási és Községi tanácstag, ezenkívül még öt-hat állami és társadalmi funkció támasztotta követelmény­nek igyekszik megfelelni. Azzal a jelenünk-formáló hittel és ambíció­val, amely csak nagyon kevés falu­si értelmiséginek sajátja, ö vezeti évek óta a fiatalok jól működő klub­ját, közben színjátszó-rendezői aka­démiát végez; ő a falu könyvtáro­sa, és »mellesleg« családanya és pe­dagógus is.) »Amikor a faluba kerültem, fel­tűnt, hogy az emberek bálban, lag­ziban, ahányon voltak, együtt, kö­zösen énekelték a dalokat nótákat. Egyszínben, vidáman és nagy lelke­sedéssel daloltak fiatalok és időseb­bek egyaránt. Tánc közben és min­dent, amit a népi zenekar talp alá húzott Hagyomány ez örtilosban. Tollfosztóban, kukoricahántáskor, főzőtanfolyamon ma ü szívesen nó­tára gyújtanak az asszonyok. Em­lékszem, gyermekkoromban, nap­számból hazajövet, bármilyen kime­rültek voltak is, végigdalolták az utat. Azt az énektő csoportot a kultu­rális szemlére szerveztük meg. Jó hangú kislányokból, akik ma már asszonyok, családanyák. Szerencsére utánpótlás mindig akadt. Nyolc-tíz­nél ugyan ma sincsenek többen, és főleg a téli időszakban jut rá estén­ként idő. A dalokat hallás után tanultuk Mariska nénitől, Bódis Ferencnétől, aki jó ismerője sok szép helyi nép­dalnak. Ma már föl is jegyezzük ezeket, hogy legalább a szövegük meglegyen. Gondolkodtunk azon is, hogy jó lenne asszonyokkal kibőví­teni ezt a kis kamarakórust. Ügy mondták, nem zárkóznának el. ■ ■ « EQY A TÍZ KÖZÜL: § (Kalanics Teréz a tsz-irodán dol­gozik. Tavaly érettségizett. Nevetős szemű, kedves mai fiatal.) »Szerettünk összejönni, és jólesett énekelgetni esténként. És nagy öröm volt, hogy a körzeti szemlén is tet­szett ... Ha hiszi, ha nem, én kü­lönben is kedvelem a népi zenét, a rádióból hallgatni is meg énekelni is. A hangulatért szeretem... Meg ezek a magunk énekelte dalok olyan »tilosi« jellegűek. Bennük van a Dráva, a vidék, a falu minden szép­sége. Hát ezért szeretem őket. Jó lenne a Mariska nénitől idősebbek­hez is elmenni és tanulni még tő­lük ... ■« MARISKA NÉNI : | (A haja ősz, arca fiatalos, naptól barna és gondoktól erezett. Négy unoka nagymamája. Hangja beszéd közben is tisztán cseng Pontos, ke­rek mondatokat formái, és a falun kevésbé ismert szavakat is megra­gadó természetességgel használja beszédében. Igyekszem szó szerint visszaadni, amit mondott.) »Zákány—Perecsenypusztán éltem 30 éltig. Apánk ott uradalmi cseléd volt, summáslányként magam is . .. Akkor tanultam ezeket a dalokat. Persze ott »Zákány« vagy »Pere- csenj/« volt a szövegben. 1957-ben jöttem ide. Azóta én már »Tilost« vagy »örtilost« mondtam helyettük a dalokban. Hát bizony sokat tudtam, sokat el­felejtettem. Az idő elmossa a dalo­kat... Akkor bezzeg? Akármilyen fáradtak voltunk, éjfélig is eldalol- pattunk munka után. Hogy mi­lyet? ... A hangulattól függött. A grófnak dolgoztunk, nem nagyon fi­zették meg. Néha úgy el voltunk ke­seredve ....' Akkor hallgatókat, szo­morú hangulatúakat énekeltünk. Béresdalokat. Máskor meg, ka a napszámpénzért mentünk, hajnalig is elmulattunk citeraszó mellett. Jöt­tek aztán aratók Murakeresztúrról, Fityeházáról meg Zalából, máshon­nan is. Tőlük is tanultunk ... Per­sze amiket tovább adtam, azok itte­ni eredetűek, illetve zákányiak, a szövegük ezt mondja. (Pl. »Sej a Drávának mind a két partja ná­das«; »Örtilosban kidobottá a bíró«.) Szóval innen való, Dráva menti da­lok ezek. Jött is, míg itt volt az Eperjessy Ernő — ő most Pesten tu­dományos kutató — és magnóra so­kat fölvett. Meg egyszer Pestről is jött egy fiatalember, ö is magnóval. Van valahol egy irkám, abba sok hallgatót beleírtam valamikor. Elő kellene keresni ...« * A másik pedagógust, Nikodémusz Mártát nem találtam otthon, érte­kezleten volt. Másoktól tudom, hogy fiatal, nemrégen végezte el a kép­zőt. Hangszeren is játszik, kottais­merő; s ő foglalkozik a kis népdal­éneklő kórussal is. Eszerint minden adottság együtt van ahhoz, hogy a helyben és a környéken született népdalokat összegyűjtsék, följegyez­zék — és az »utánpótlás« segítségé­vel — megőrizzék. Értékes hagyományt ápolnak az őrtilosi lányok, asszonyok. Öt ven- száz év múlva nagybecsű helytörté­neti dokumentum lesz az őrtilosi da’ok gyűjteménye. S a jövő éneklő fiataljainak lesz miből válogatni, hogy továbbadhassák ezt a szép és nemes szokást örtilosban. Wallinger Endre 88 900 forint helyett 91 858 forint volt) 1 617 000 forint többletnyereségre tettek szert azaz 26 napi bérnek megfe­lelő nyereségrészesedés ki­osztására nyílt alkalmuk. így még az említett 170 000 fo­rint félrerakása után is 22 na­pi fizetésnek megfelelő, tehát jelentős összeget kaptak a vállalat dolgozói. Joggal __ h ettók, hogy érdemes volt jót dolgozni, küzdelmük, törekvé­sük, akarásuk látszik a borí­tékokon is. Talán egyrészt ezért is volt könnyű meggyőzni őket a tartalékolás helyességé­ről. Ám önmagában a 22 nap nem lett volna elég meg­győző erő, hiszen emberi tu­lajdonság a vágy: többet kap­ni. És itt jegyzem meg, bizo­nyára nem volt könnyű le­mondani a munkásoknak ar­ról a háromszáz forintról, a vezetőknek pedig arról a mintegy ezerötszáz forintról, amellyel személyenként ke­vesebb került a borítékba a vállalati takarék miatt. Am megértették, hogy ez érdekük, enélkül az újnak nekimenni kevésbé biztonságos. Ezért nem ütközött ellenállásba az elgondolás. Az idei évből már eltelt négy és fél hónap, ám a fél­retett százhetvenezer forint­ból még egy fillért sem kel­lett felhasználni. És ez jó jel, a gazdálkodás kiegyensúlyo­zottságára vall. Ezt egyéb­ként az első negyedév ked­vező mutatói is alátámaszt­ják. Persze, ami késik, nem múlik. Hiszen a Jutái úton az új telep kialakítása még nem fejeződött be. A marcali telep lekapcsolásának gazda­sági kihatása ezután is jelent­kezhet. És ha mégsem kell az év végéig hozzányúlni az ösz- szeghez, talán veszít valamit a vállalat? Nem. Felhasznál­hatja a következő évben is; »Megtoldhatja« a r : reségré- szesedést, ha az esetleg nem lenne annyi, mint az idén, javíthatják belőle a béreket. Meg aztán tovább is növelhe­tik. És ha nem kényszerül­nek rá, hogy hozzányúljanak, talán ez az utóbbi lenne a legcélszerűbb. Hiszen ebben az esetben megvalósítható az is, amit a vállalat igazgatója elképzelt: támogatni lehet a vállalati lakás- és üdülőépí­tést. ármi legyen is a sorsa, egy bizonyos: olyan célra fordítják, amely a vállalat dolgozóinak javát szolgálja. Ezt már a tartalék létrehozásakor egyértelműen, kimondták, «zegedi Nándor B!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom