Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-15 / 112. szám

VfLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 70 fitfér MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA XXV. évfolyam, I 12. szám MEGYEI TANÁC S LÁPJA IMTCger ' 55 1968. május 15., szerda Meleg szeretettel köszöntjük lengyel barátainkat! LENGYEL-MAGYAR BARÁTSÁG Wladyslaw Gomulka Húsz esztendeje, 1948. június 18-án írták alá Varsóban a magyar—'lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. A húsz évre kötött szerződés után most Budapesten látják el kézjegyükkel az új megállapodást a magyar és a lengyel állam vezetői. Az elmúlt húsz esztendő mindkét ország történelmében a szocialista építés vitathatat­lan eredményeinek, s az ezzel együtt járó mély és pozitív társadalmi átalakulásoknak az időszaka volt. Mint minden nagy társa­dalmi—gazdasági—politikai mozgás, ez is hordozott a maga áramlásában tévedéseket, eredményezett megtorpanásokat, hozott vál­ságokat. Az a politikai bázis azonban, amely­re a szocialista Magyarország és a szocialista Lengyelország együttműködése épül, töretlen és szilárd maradt, kiállta a fejlődés útján mutatkozó összes megpróbáltatásokat. Ennek az a természetes. magyarázata, hogy a húsz esztendővel ezelőtt megkötött megállapodás a két nép nemzeti érdekeinek és a szocialista internacionalizmus eszméinek teljes összhang­ján alapult. Alapvető jellegzetessége már ak­kor az volt, hogy társadalmi—gazdasági terü­leten a szocializmus felépítése; külpolitikai­lag a szocialista országok nagy családjával, mindenekelőtt a Szovjetunióval való testvéri együttműködés a magyar—lengyel kooperáció alapja. Ez az alapvetően helyes irányválasztás tet­te lehetővé, hogy az elmúlt húsz évben, az . 1948-ban kötött egyezmény alapján, a két or­szág az államközi szerződések egész sorát köthette meg egymással, a politikai, gazda­sági, személyi kapcsolatait oly szorosra fűz­hette, mint a történelemben még soha. Ami a személyi kapcsolatokat illeti, azok a két ország »egyszerű embereinek« életében is kifejeződtek. Hiszen például 1966-ban csak­nem 400 ezer lengyel vendég lépte át a ma­gyar határt és mintegy 100 ezer magyar uta­zott Lengyelországba. A személyi kapcsolatok másik pólusán: rendkívül jelentősek voltak a legmagasabb szintű találkozások. Csak a legutóbbi évek politikai krónikáját figyelve kitűnik, 1965 óta nem volt olyan esztendő, hogy ^ lengyel párt és kormány vezetői lengyel vagy magyar te­rületen ne találkoztak volna legfelsőbb szin­ten a magyar vezetőkkel. S ezeket a találko­zókat alátámasztotta és kiegészítette a mi­niszteri szintű megbeszélések egész légiója. Magától értetődően a két ország közötti széles körű kapcsolat messzemenően kifeje­ződött gazdasági együttműködésünk fejlődé­sében is. Különösen a KGST megalakulása óta helyeződtek elvileg is magasabb szintre a két ország gazdasági kapcsolatai, miközben e külkereskedelem fejlődése is állandóan nö­vekvő; eredményeket hozott. Csak 1958 óta például (amikor létrejött a lengyel—magyar állandó gazdasági együttműködés bizottsága) a két ország közötti árucsere-forgalom 3,3- szeresére nőtt. Közben azonban az árucsere módszerén messze túlmutató, fejlettebb együttműködési formák is születtek. Létrejött például Haldex néven az első közös vállalkozás, amely ma­gyar szabadalom alapján a sziléziai szénbá­nyákban szenet termel a meddőhányókból M agyar—1 engyel —cseh szlovák vállalkozás ­ként indult az Intermetall vaskohászait együttműködési szervezet. {Ehhez tesööe Józef Cyrankiewicz Bulgária, az NDK és a Szovjetunió is csatla­kozott.) 1967 végén hosszú lejáratú magyar— lengyel szállítmányi megállapodás jött létre, amely jelentősen megnövelte a lengyed kikö­tők szerepét a magyar külkereskedelem ten­gerentúli szállításainak lebonyolításában. E kiemelkedő megállapodásokkal párhuza­mosan az iparban különleges termelési kap­csolatok is kialakultak magyar- és lengyel vállalatok tucat jpi között. Bizonyos, különösen fontos gazdasági területeken (például a gép­iparban, a könnyűiparban és a vegyiparban) speciális munkacsoportok irányítják az együtt­működést. Mindez arról tanúskodik, hogy — noha számos területen még távolról sem hasz­náltuk ki a lehetőségeket — a két ország túljutott gazdasági együttműködésében az árucsere szakaszán, és mind nagyobb siker­rel alkalmazza a kooperáció fejlett formáit. Az elmúlt húsz év krónikája arról tanús­kodik, hogy a magyar—lengyel barátsági egyezmény messzemenően teljesítette felada­tát és minden lehetőség megvan arra, hogy megújítása után a két ország kapcsolatai még szoros abbá és gazdasági-pol itikai hatásúikban még erőteljesebbekké váljanak. Ezt a lehe­tőséget megerősíti, hogy nemcsak a kétolda­lú államközi viszonylatokat illetően, hanem a nemzetközi élet és a nemzetközi munkás­mozgalom valamennyi döntő kérdésében azo­nos a magyar és lengyel kormány álláspont­ja. Ezt messzemenően kifejezésre juttatták az utóbbi hónapokban megsűrűsödött magas szintű nemzetközi találkozók — néhány nap­pal a lengyel küldöttség érkezése előtt pél­dául a Moszkvában tartott tanácskozás, ame­lyen a Szovjetunió, Bulgária és az NDK leg­felsőbb pártvezetői mellett Wladislaw Go- mullca és Kádár János is részt vetít. Húsz év mérlege, a sikerek és nehézségek reális értékelése világossá teszi mindkét szo­cialista ország, mindkét nép számára, hogy a megújult szerződés is akkor vezethet új sikerekhez, ha a szocialista nemzetköziség és a legmélyebb nemzeti érdekék harmonikus egységének alapjára épül. Ebben a szellem­ben köszönti a magyar közvélemény a ba­rátságunk új egyezményének aláírására ha­zánkba érkező lengyel párt- és kormánykül­döttséget és vezetőit, Wladislaw Gomulka elvtársat, a LEMP Központi Bizottsága első titkárát és Józef Cyrankiewicz eivtársat, a minisztertanács elnökét. * * * Ma érkezik hazánkba a Wlatüstew Gomulka és Józef Cyrankiewicz vezette lengyel párt­ós kormányküldöttség. A vezető lengyel la­pok tudósításokban, kommentárokban húzzák alá már most a látogatás jelentőségét. Lengyel zászlók Budapesten címmel a Try- buna Ludu budapesti tudósítója elmondja, hogy a magyar főváros főútvonalain lengyel es magyar zászlók lengenek, s feliratok élte­tik a magyar nép és a lengyel nép barátságát. A Zycie Warszawy terjedelmes kommen­tárt szentel az új lengyel—magyar szerződés aláírásának és rámutat, hogy »a régi szerző­désnek csak a határideje járt le, de változat­lanul érvényesek mindazok az indítékok, ame­lyek elvezettek az első szerződés aláírásához: a közös front megerősítése a német imperia­lizmus és a vele együttműködő erők részéről fenyegető veszéllyel szemben, a legszélesebb körű együttműködés és egymás megsegítése a legkülönbözőbb területeken«. A magyar országgyűlés A magyar országgyűlés Kállai Gyula vezette küldött­sége május 14-én megérke­zett a brüsszeli repülőtérre. A küldöttséget katonai dísz­őrség jelenlétében Paul Stru- ye, a szenátus elnöke és Achille van Acker, a képvi­selőház elnöke, valamint a két ház tisztségviselői fogad­ták. Jakuhovszkij marsall a Varsói Szerződésről Jakubovszkij marsall a Pravda keddi számában cik­ket írt a Varsói Szerződés je­lentőségéről azzal kapcsolat­ban, hogy 13 évvel ezelőtt ír­ták alá a szerződést. Cikké­ben hangsúlyozza, hogy az öt­venes évek közepének nem­zetközi viszonyai között a Varsói Szerződés megkötése történelmi szükségszerűség volt. A szerződés jelentősége abban állt és áll ma is, hogy lehetővé teszi a szocialista vi­lágrendszer védelmi erejének növelését. A szocialista or­szágok nem kívánják a világ egymással szemben álló ka­tonai csoportosulásokra oszlá­sát — folytatja a cikkíró. — Amíg azonban az imperialis­ta államok fokozzák katonai készülődésüket és fenyegetik a szocialista országokat, a Varsói Szerződés fennmarad és minden vonalon erősödni fog. A cikk a továbbiakban rá­mutat arra, hogy a szocialis­ta testvérországok hadseregei Szakszervezeti aktívagyűlés Kaposváron Ártanácsadó és -ellenőrző bizottságok alakulnak az üzemekben Időszerű szakszervezeti kér­désekről tájékoztatta dr. Suth Péter, a SZOT bér- és mun­kaügyi osztályának vezetője tegnap délelőtt az SZMT tag­jait, a megyebizottságok mun­katársait és a szakszervezeti titkárokat. Először a gazda­ságirányítás új rendszeréről összegyűlt tapasztalatokat tár­ta az aktívaülés részvevői elé, majd azzal foglalkozott, hogy nincs megfelelő össz­hang a bérszínvonal és a munkaerő szabad áramlása között. A SZOT tapasztalatai szerint némely üzemben túl­zottan megnőtt a túlórák száma. Felhívta a szakszer­vezetek fígyemét, hogy pon­tosan rögzítsék — akár pót- lóan is — a kollektív szerző­désben, mennyit túlórázhat egy munkás. Tárgyalják meg a szakszervezeti bizottságok a túlórák alakulását, s von­ják le a szükséges következ­tetéseket. Megnövekedett a szakszer­vezetek feladata és felelőssé­ge az árak ellenőrzésében. A közeljövőben éppen ezért ár­tanácsadó és -ellenőrző bi­zottságok alakulnak az üze­mekben, az SZMT és a me­gyebizottságok mellett. A SZOT tanfolyamokon készíti fel a felelősségteljes és bo­nyolult feladatra a bizottsá­gok vezetőit és tagjait Me­gyénkben is elsősorban azok­ban az üzemekben alakítanak bizottságot amelyek közfo­gyasztási cikkeket gyártanak. E bizottságok fogják majd össze a társadalmi ellenőrö­ket, s kapják meg a gyár termékéről érkező jelzéseket. Dr. Suth Péter elemezte a munkaidőcsökkentés tapaszta­latait és a szakszervezeti jo­gok . érvényesülésének gond­jait. Dr. Szőke Pál, az SZMT vezető titkára zárszavában felhívta a tisztségviselők fi­gyelmét arra, hogy minden­hol fordítsanak gondot az ér­dekvédelemre, gyűj bsék össze a kollektív szerződés tapasz­talatait. között kialakult gyakorlat a csapatok és parancsnokságok összehangolt felkészülése. A katonai együttműködésben különösen fontos szerepet ját­szanak az együttes hadgya­korlatok, amelyek ékesszólóan kifejezésre juttatják a test­vérországok népeinek és ka­tonáinak megbonthatatlan ba­rátságát. E népek jól tud­ják, hogy az együttes had­gyakorlatok az ő érdekeiket szolgálják. Az imperialista államok sajtója a közös had­gyakorlatokat ideológiai ak­namunkára és rosszindulatú provokációkra próbálják ki­használni — írja Jakubovsz- klj marsall. — Mi azonban kijelenthetjük, hogy az im­perialista reakciósok minden . fondorlatára kudarc vár. A Varsói Szerződésben részt ve­vő államok védelmi képessé­gük további erősítése céljá­ból megtartják és ezután is meg fogják tartani egyesített fegyveres erőik hadgyakorla­tait. A Varsói Szerződés 13. év­fordulóját rendkívül bonyo­lult nemzetközi helyzet vi­szonyai között ünnepeljük. Az imperializmus a legkü­lönbözőbb módszerekkel igyekszik aláásni és megin­gatni a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok egységét. Ezek a mesterkedé­sek azonban eleve kudarcra vannak ítélve. Az imperializ­mus taktikájával szemben ha­tékony védelmet csakis a szocialista országok összefo­gása jelenthet. A cikk hangsúlyozza, hogy az imperialista államok ideo­lógiai aknamunkája elleni harc, a különféle antimarxis- ta és szocialistaellenes ele­mek leleplezése, a szocialista országok népei és hadseregei között fennálló testvéri ba­rátság és együttműködés sza­kadatlan erősítése napjaink­ban elsőrendű jelentőségű. (MTI) Átadták a műszálüzemet Tegnap délelőtt került sor a Kefeanyag-kikészítő Válla­latnál az új műszálüzem ün­nepélyes átadására. A meg­hívottakat Kelemen Ferenc, a vállalat igazgatója köszöntöt­te. Az üzemavatón megjelent dr. Darvas László külkeres­kedelmi miniszterhelyettes, Török István, a CHEMOL- IMFEX vezérigazgatója, La­hor ez Pál, az ÁRTEX vezér­igazgató-helyettese, Kovács Béla, az MSZMP Somogy me­gyei Bizottsága ipari osztá­lyának vezetője, Sugár Imre, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese is. A vállalat igazgatója is­mertette a beruházás jelentő­ségét és köszönetét mondott mindazoknak. akik segítsé­gükkel hozzájárultak az üzem létrehozásához. Megemlítette, hogy a kaposvári vállalat olyan kefealapanyag-bázissá fejlődött, amelyik most már Európa-szerte a legjelentő­sebbek közé tartozik. Az avatóünnepség részve­vői ezután megtekintették a 11 milliós beruházásból épült, évente 500—550 tonna mű­szálat termelő üzemet. Vé­gigjárták a többi részleget is. az üzemlátogatás után pedig Sugár Imre, a megyei tanács vb-el nökhely ettese ismertette a vállalat fejlődésének törté­netét, majd ünnepélyesen át­adta az üzemet. NAPIRENDEN Somogy megye népművészete Érdekes, fontos művelődés­politikai kérdésről tanácsko­zott a megyei tanács végre­hajtó bizottsága tegnap dél­előtt: Somogy népművészeté­nek helyzetéről. Eíhhez kapcso­lódott a levéltár, a múzeum és a műemlékvédelem helyzeté­ről, feladatairól összeállított intézkedési terv megvitatása is a megyei párt-vb februári ülésének javaslatai szerint. Megyénk — mint az előter­jesztés részletezi — gazdag népművészeti emlékekben és hagyományokban. Népi fara­góművészeink háromnegyed része például Somogybán él és alkot ma is. Van és lenne mit felmutatnunk a népi díszítő művészet, a népzene, a nép­tánc, a népköltészet és a nép­szokások kategóriáiban is. A gazdag somogyi hagyomány ápolása azonban ahhoz képes':, hogy mennyit tehetnénk, el­szomorító képet mutat — hangsúlyozta hozzászólásában dr. Várkonyi Imre vb-elnök- helyettes. A múzeum évi nép­rajzi tárgyvásárlási kerete pl. 6600 forint (fcb. egy faragóit kürt ára). A gyűjtő- és egyéb munkákhoz mindössze egy néprajzos munkatársa van a múzeumnak. Somogy messze földön híres népművészetét csupán egy á&andd, egy idő­szakos kiállítás és két tájház szemlélteti. Ez nagyon kevés. Jóformán teljesen feldolgozat­lan a somogyi hímzéskincs, a népi kismesterségek anyaga, a népköltészet és a népi szokás- anyag. A többi terület gyűjtő­munkája (néptánc, népviselet, négi műemlékek stb.) is alapos kiegészítésre szorulna. Feldol­gozásban, publikációban utóbb néhány értékes kiadvánnyal törlesztettünk már, de itt is volna még jócskán pótolniva­lónk. Sok a feladatunk még mind a szellemi és tárgyi emlékek tudományos, összegyűjtésében (ami a hagyományos paraszti gazdálkodás és életmód át­alakulása miatt különösen sürgős lenne!), mind az össze­gyűjtött anyag feldolgozásá­ban és bemutatásában. Ez utóbbi nemzeti önismeretünk, a szülőföld megismerése, a ha­zaszeretet elmélyítése szem­pontjából kap különös jelen­tőséget. Hogyan ■ tehetnénk legtöbbet a népi hagyományápolásban? A kérdés pénzügyi és tartalmi, módszerbeli megoldásának le­hetőségeiről többen szóltak a napirend vitájában. Mint az ülés elnöke, Böhm József vb- elnök is hangsúlyozta: rend­szerezni kefl feladatainkat Bi­zonyos kérdésekben még eb­ben az évben intézkedni kell (pl. új néprajzos — muzeoló­gus munkatársak alkalmazása, a tárgyi beszerzés pénzkere­tének kibővítése, a restaurá- ciós munka tárgyi feltételei­nek biztosítása stb.). A többi tennivalónkat — gyűjtés, ál­lagmegóvás, újabb tájházak, kiállítások berendezése, mű­emlékvédelem — pedig csopor­tos! tanunk kell aszerint: tni az, amit 1970-ig, 1970—75 kö­zött, illetve később oldhatunk meg? Rövid távú feladataink kö­zött az egyik legfontosabb a szervezett társadalmi gyűjtő- hálózat kiépítése és működte­tése. Ehhez a megyei párt-vb határozatát figyelembe véve létre kell hozni a megye hely- történeti adattárát, amely egy­ben irányítaná és összehangol­ná a kutatómunkát. Sok érdekes és szép feladat, elképzelés áll előttünk Somogy folklorisztikai éltekéinek meg­mentésében, méltó megbecsü­lésében. És ígéretes, hogy a megyei vezetés legfelsőbb fó­rumai reálisnak, szükségsze­rűnek ítélték és határozattal megerősítették a megye nép­művészetének ápolására vo­natkozó legfon tosabb közeE és távteti feladatokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom