Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-29 / 124. szám

Sótlan V íg özvegy »Örökifjúként« szokás em­legetni Lehár egyik-másik nagy sikerű operettjét. Az egykori világsikerre, a Víg özvegyre nem merném ezt mondani kaposvári előadása után. Glavari Hanna történetén vajmi keveset frissített Gás­pár Margit átdolgozása. Régi, avítt sztori ez, a szokvány operettmesóknél is laposabb, szürkébb, érdektelenebb. Romantikus elemeit szinte kilúgozta a rendezés, helyet­te viszont nem adott valami mást, újat, izgalmasat vagy szórakoztatót, ami leköthetné a figyelmünket. A darab hu­morra sótlan, a poénok erőt­lenek. Marad a muzsika és a környezet ragyogó pompája — sovány vigaszként, noha egyedül ez a kettő felel meg a várakozásnak. Somoss István vezénylésé­vel a zenekar nyújtott he­lyenként színeket és egyik­másik kettős vagy ária kísé­retében teremt valamelyest vígözvegyi hangulatot Vata Emil díszletei és Poós Éva jelmezei fényeket és mérhe­tetlen dőzsölést tükröznek. Miért-miért se, egyáltalán nem keltik egy »fenn az er­nyő, nincsen kas« országocs- ka megélhetési gondjait A darab első felvonása tö­mény unalom, később a víg­özvegyi belépő, egy-két látvá­nyos jelenet, vagy a lehári muzsika próbálja lekötni ér­deklődésünket. Nem mindig sikerrel. Bizonyos szituációk­ban a helyzetkomikum adta élénkség jobbára Komlós István megjelenésének kö­szönhető. Főleg ilyenkor hal­lottunk enyhe és inkább ud­varias, mint őszinte, szívből jövő kacajt a nézőtéren. A primadonna — Pálfy Aliz — és a bonviván — Ró­zsa Tibor — a tőlük megszo­kott alakítást nyújtották. Kívülük sajnos senkit nem találok, akit a produkció egészéből név szerint kiemel­hetnék. Látványosságként nem vitás, hogy az évad első helyét vívta ki, szórakozta­tás szempontjából azonban minimális igényeket sem tel­jesít a Víz özvegy kaposvári előadása. Felújítása nem volt szerencsés választás. W. E. VEVŐ VAN BŐVEN __ P IAC VACV __is. Ez is meg az is. A p iac a friss áru és a keresett cikkek lelőhelye — szokták mondani a háziasszonyok. Fás a retek a boltokban? Menj a piacra! Nem lehet hul-' lámcsatot kapni? Nézd meg a piacon! Mi minden van hát a piacon? Hetenként kétszer te­lik meg a csarnok, a tér áru­sokkal, s a vevő válogathat, kiválasztja, ami kell, abból is a legjobbat Megtalálható itt a vásári részleg is. Sátor ke­vés van már; csupán jelzik a régi nagy vásárok forgatagát Itt elől cserepeket, köcsögö­ket, csíbeitatókat kínálnak. Hátrább vállfát, feaszanyelet, famozsarat Szemben cipőket, steandpapucsokat, de fölver­ték a használt ruhák sátrát is. Amíg a mutatós bőrtáská­kat, a gyönyörű műszála« pu­lóvereket, ruhákat, a szép kasmír és selyemkendőket, az ízléses fehérneműket látom, úgy érzem, piacon vagyok. Az otthon dolgozó, kötő-varró családok, idősebb nyugdíjasok munkájának adnak itt piac­helyet. Értékesíthetik termé­keiket. S ha valaki vidékről jött cseresznyét árulná a piac­ra, itt helyben be is vásárol­hat. Piac. Asszonyok sietnek megtomni szatyrukat vasár­napra; meglátnak egy-egy szép dolgot, és megvesizik. És ki az a kereskedő, aki ezt nem használja ki? Van itt krump- hnyomó, zöldséggyalu, kol­bászsütő és folttiszrtító, min­den ami a háztartáshoz kell. Két lépéssel arrébb meg ráté­ved az ember tekintete a hu­száros idillek és a »Szeretném a boldogságot nálad megtalál­ni« falvédők barikádjaira. Rózsák, leány virággal és őzi­kék felhők alatt. Vevő van bőven ... S vajon ezeket a falvédőket gyártották előbb, Vagy a vevők igényeltek pont ilyen falvédőket? Mert ma még megveszik. Éppúgy, mint a bizsuárusnál mindent. — Tessék, kérem, vigyen belőle, olcsó — hallom a sá­tor mélyéből. — Attól félek, hogy lekopik, ha egyszer-kétszer mosok ve­le. — Dehogy kopik. A felesé­gem még a hipós vízbe is be­levitte, és semmi baja. Nem arany, az biztos, de a szak­embereken kívül senki sem mondaná, hogy nem az. Ti- penkettő-ötvenötért még gyö­nyörű is! Nyakláncok, pecsét­es köves gyűrűk négy forint­tól huszonnégyig, különböző méretben, színben. Vevő van bőven! Egy négyéves kislányt hoz a nagymamája. — Adjon egy gyűrűt a pici­nek. — Tessék választani. — Mindegy, csak gyűrű le­gyen, az kell most neki. Valóban nekik való. Arra jó, hogy egy hét múlva meg­unják vagy elhagyják. Ptac vagy bazár? Is ... S vajon ki a felelős ezért az is­ért? Azok, akik árulják a portékájukat? Vagy azok, akik engedik, hogy árulják, s nem szólnak az árusítóknak és a vevőknek, hogy bizony ízlés­telen néhány termék? Min­denesetre a tv, a rádió és az újságok sok-sok igyekezete és cikke dől dugába egy-egy keddi vagy pénteki napon a piacon. Mert vevő mindig van bőven mindenre ... Bán Zsuzsa Szép 1 mellékkereset Emelkedett néhány gyógynövény átvételi ára A külföldön is elismert ma­gyar gyógyszerek alapanya­gának egy részét a vadon ter­mő gyógynövények adják. Hazánkban mintegy százféle gyógynövényt gyűjtenek az utak mentén, erdők szélén, ré­teken. Sok ilyen alapanyagot és ezekből készült gyógyszert exportálnak. Megyénkben a fogyasztási szövetkezetek vásárolják a gyógynövényeket. Csaknem ezer falusi foglalkozik a gyűj­tésükkel. Évente több mint egymillió forintot kapnak a vadon termő gyógynövénye­kért. Az igazi szedési szezon ezekben a hetekben van. Most gyűjtik például a ka­millát. Kilogrammonkénti árát 2 forintról 3 forintra emelték. A szövetkezeti felvásárlók szakmai tanácsot, kamillasze­dő fésűket adnak a szedőknek. A bodza virág most díszük. Az előző éveknél sokkal gazdagabban virágzik a bod­za. Minden mennyiséget meg­vesznek a felvásárlók, a nyers virágért kilónként 2 forin­tot fizetnek, s egy személy szorgalmas munkával napon­ta 70—80 kilót is gyűjthet. Ebből és a hársfavirágból is sokat exportálnak. A nagy levelű kőhárs virágát eddig kilónként 5 forintért vették, most 7 forint az ára.. Az ezüsthárs virágjának egy fo­rinttal emelkedett az ára. Sok községben kapcsolód­tak be a gyűjtésbe az úttö­rőcsapatok, iskolák, diákok, hogy a kereset mellett a nö­vényismeretüket is gyarapít­sák. PEHELYSÚLYÚ SZOBROK A Hungária Műanyag Feldolgozó Ktsz forradalmasította a művészi szoborrenrodukciók készítését. A szövetkezet ve­gyészei új típusú műanyagot kísérleteztek ki: az üvegvázas poiiésztergyaníából készült m úanyag szobor a korábbi gimpszmásoiatoknál sokkal tartósabb, víz és fagy nem ron­gálja, s könnyű súlya miatt szállítása is igen egyszerű. Klubot alakítottak az üzemi könyvterjesztők Kaposvár mintegy harminc üzemi könyvterjesztője klu­bot alakított. Az első össze­jövetelen Hajós Tibor, a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Vál­lalat igazgatóhelyettese is­mertette, miért hívták életre ezt a klubot. Magyarországon mintegy ötezer helyen van már üzemi könyvterjesztés. Az eddiginél több támogatást érdemelnek az üzemi könyv- terjesztők, és elevenebbé kell tenni a kapcsolatot köztük, valamint a kiadók, írók kö­zött. Az év negyedik negye­dében Olvasó népért címmel országos mozgalom indul az olvasótábor növeléséért. Az üzemi könyvterjesztők sokat tehetnek azért, hogy e moz­galom minél eredményesebb legyen. A klub elsőrendű fel­adata tehát a mai magyar irodalom megismerése és megismertetése. Tizenkét ajtós vagon Az Egyesült Államokban az egyik cég különös vagonok gyártásába kezdett abból a célból, hogy a rakodómunká­latokat meggyorsítsa. A va­gonnak a szokásos két ajtó helyett tizenkét csuklós ajta­ja van. Ha az egész ajtósor nyitott, akkor a vagon mind­két oldalán hét és fél méter széles rakodórés keletkezik. A béenvé fantomja Most, hogy a vásár bezárt, a mi kis történetünk hőse is befejezte rendbontó tevé­kenységét, elrakta a szek­rénybe ütött - kopott aktatás­káját, lekefélte cipőjéről a liget porát, papírkosárba dobta vásári belépőjét, és nyugovóra tért — a legköze­lebbi BNV-ig. Hála istennek. Mert II napig, amíg a nagy áruseregszemle tartott, éppen eleget nyüzsgőit, tömérdek bajt kevert. Izgága, összefér­hetetlen alakjától már ret­tegtek a pavilonokban, oly­annyira, hogy fényképét vé­MOTOROK GYÓGYÍTÓI Korszerűsítették a nagyatádi Komfort KtSz auto-motor szerelő rész­legét. Oj mosó- és szervizhelyiséget építettek. Naponta 15 személy­gépkocsi és 15—» motorkerékpár szervizét látják ak. gül több példányban etjut­tatták az őrökhöz, ne hogy beengedjék. De neki is volt magához való esze: álruhát öltött, levágatta bajuszát, szakáUt ragasztott, minden jurfangot kitalált, hogy meg­tévessze a cerberusokat, s végül újra meg újra megje­lent a helyszínen. Különösen a sajtótájékoz­tatókat meg a szakmai be­mutatókat kedvelte. Ártatlan képpel ült a figyelmes hall­gatóság soraiban, le nem vet­te szemét az elegánsan kiöl­tözött, világfi formájú elő­adóról, aki széles taglejté­sekkel magyarázott: ^Höl­gyeim és uraim! Gyárunk a legkorszerűbb, automatiku­san működő anyáscsavarok­kal jelent meg az idei nem­zetközi vásáron. Ezeket s csavarokat nem kell csavar­ni, a menet lézersugárral működik, egyetlen érintésre belefúródik falba, fába, vas­ba. A magyar szupercsava­rok iránt óriási az érdeklő­dés külföldön, s örömünkre szolgál, hogy a nullszéria után a jövőben minden igényt ki tudunk majd elégí­teni. Kérdéseikre kész va­gyok örömmel válaszolni.« Emberünk ekkor szeré­nyen fölemelte gyűrűs és mutatóujját. — Csak azt szeretném kér­dezni, miért nem lehet ffap­ui átlag méretű hagyomá­nyos facsavart szerte e hazá­ban? Bumm! A vendégek össze­súgtak, azután kitört a ne­vetés. Az előadó vérvörös arccal próbált magyarázkodni, de már késő volt. Másnap az egyik építőipari vállalat pavilonjában tűnt feL Filmet vetítettek a cég nagyszabású munkájáról. A képen toronydaruk percek alatt emeltek a magasba egy tízemeletes épületet, csillog- lak-villogtak a hipermodern fürdőszobák színes csempéi, az új házban boldogságtól sugárzó lakók jöttek-menték. Az igazgató kérdéseket várt a hallgatóságtól. Embe­rünk megint elsőként jelent­kezett: — Nagyon szép volt, ké­rem. Én is az Önök által épí­tett házban lakom. Csak azt szeretném tudni, hogy végel­számoláskor a parketta púp­ját levonják-e a lakások lég­köbméteréből? A bemutató kis híján bot­rányba fült. A kis ember hol itt tűnt fel, hol ott, mindenütt föltet­te a maga szemtelen, provo­katív kérdését, azután to­vább állt. így lett belőle a vásár fantomja. A cipősök meseszép köny- nyü lábbeliket mutattak be, amelyek »verik az olasz és francia konkurrenciát«. A fantom tüstént megkérdezte: gyártanak-e olyan hócsizmát az idén, amit hóban is lehet viselni? A sportszer tröszt összkomfortos sátráról (»zseb- kendönyi helyen elfér, télen hálózsákká alakítható át«) azt tudakolta, hogy ugyan- az-e, amit már három éve is látott a vásáron. A zeller- és ananászzamattal ízesített pék­sütemények láttán megkér­dezte: mitől ragacsos és ke­letien a kenyér? De még az új cigaretta bemutatóján sem restellt ünneprontó lenni: ez lesz-e a Fecske helyett az új hiánycikk? A BNV-nek vége, a fan­tom eltűnt a ligetből Vagy talán nem is volt? Minden esetre — lehetett volna ... Olvastuk Az athéni villamoson egy görög odafordul a mellette állóhoz: — Mondja csak, maga katonatiszt ? — Nem. — Akkor rendőrtiszt? — Az sem. — Van rokona, aki ka­tonatiszt lenne? — Nincs. — Olyan sincs, aki rendőrtiszt lenne? — Olyan sincs. — Akkor vegye le a lá­bát a lábamról, mert ak­kora pofont kap tőlem, hogy kiszáll az ablakon! Bemard Shaw-tóJ megkérdezték — Árulja ei, kiérem, hogyan tudja bármely pillanatban kigondolni az ön híres, bölcs, éles el­méjű mondásait? — Ez rendkívül egysze­rű — felelte Shaw. —• — Valami rendkívüli os­tobaságra gondolok, és nyomban pont az ellen­kezőjét mondom. Egy újságíró megkérdezte Einsteintől — Milyen módszerrel jegyzi föl nagy gondola­tait? Noteszba, külön jegyzetfüzetbe vagy talán egész kartotékrendszert vezet? — Kedvesem — vála­szolta a tudós —, igazán nagy gondolatok oly rit­kán jutnak az ember eszébe, hogy nem nehéz őket megjegyezni. — És hogyan születnek a világot átalakító nagy felfedezések? — Roppant egyszerűen. Mindenki tudja, hogy az ilyesmi a lehetetlenséggel határos. Aztán véletlenül mégis akad egy-egy tök­jüké, aki ezt nem tudja, s belőle lesz a felfedező. Sértés —. Képzeljétek! Ottfoon még mindig van abból a esokoládélikőrböl, amit akkor ittatok, amikor férjhez mentem! — Tedd csak el, szi­vem, a legközelebbi es­küvődre ... — Kikérem magamnak? Csak nem gondoljátok, hogy ugyanazt szolgalom fel megint? Barátnők egymás közt — Mondd, kérlek, mi­kor is ment férjhez a Mancika? — Nem tudom ponto­san, drágám. Ugyanis évi szabadságon voltam, és amikor hazajöttem, akkor hallottam, hogy válik. —novo— Somogyi Néptop Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WORTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor n. 2. Telefon? 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem orzünfe meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra IS Ft Indes: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka SándoT utca 6. fölül -- ---- ’ ----

Next

/
Oldalképek
Tartalom