Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-22 / 118. szám
SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1968. májas TL HALÁLMADARAK Támadó helikopterek a dzsungel fölött. Hétfőn délutántól kedd reggelig a dél-vietnami hazafias erők három repülőtér és négy város ellen intéztek tüzérségi támadást. Dél-Vietnam északi részén az amerikai 1. légi gyorshadosztály főhadiszállása volt a szabadságharcosok egy rakéta- támadásának a célpontja. Itt a helikopterflottát súlyos csapás érte. , Az amerikai légierő hétfőn folytatta bombázásait a VDK területe ellen a 17. és a 19. szélességi kör között. A saigoni rendőrség közlése szerint egymillió piaszter ösz- szegig terjedő jutalmat kap az, aki a Saigonban rejtőzködő szabadságharcosokat feljelenti. A közlés hozzáteszi, hogy a feljelentők nevét titokban fogják tartani. (MTI) Fogadás Grecsfco tiszteletére Martin Dzur vezérezredes, csehszlovák honvédelmi miniszter hétfőn fogadást adott a Prágában tartózkodó Greés- ko marsall, szovjet honvédelmi miniszter és Jépísév ‘ hácfeéreg- tábomok, a szovjet fegyveres erők politikai főcsoportfőnöke tiszteletére. A fogadás a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti töretlen barátságot jellemző szívélyes légkörben zajlott le. (MTI) De Gaulle fogadta Harrimant és \uan Thuyt 3onas Moszkvában De Gaulle francia elnök kedden fogadta Harriman nagykövetet, a párizsi tanácskozáson részt vevő amerikai küldöttség vezetőjét, és körülbelül félórás megbeszélést folytatott vele. Az elnöki palotából távozó1 Harriman újságírók kérdéseire , válaszolva kijelentette, hogy" kifejezte köszönetét a francia államfőnek azért a vendégszeretetéért, amelyben őt magát és a küldöttség többi tagját részesítették. Méltatta a kedvező légkört, s kifejezte azt a reményét, hogy az növeli a béke lehetőségeit. Amikor megkérdezték, van-e lehetősége annak, hogy a franciák valamilyen szerepet töltsenek be a tárgyalásokon, Harriman kijelentette: «nem lenne helyes, ha bármely ország megkísérelne beavatkozni a Párizsban jelenleg folyó tanácskozásokba, mert »pillanatnyilag ez csak az Egyesült Államokra és Észak-Vietnamra tartozik«. Hozzátette, hogy a helyzet megváltozhat, ha a tanácskozások szélesebb körűvé válnak. «., »A francia köztársasági elnök kifejezte azt a2 óhaját, hogy a VDK és az Egyesült Államok képviselői között a hivatalos megbeszélések eredményre vezessenek« — jelentette ki Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője, amidőn a De Gaulle tábornokkal lefolyt félórás beszélgetés után távozott az Elysése-palotából. Xuan Thuy kijelentette a továbbiakban: »Mindenekelőtt azért látogattunk el a köztársasági elnökhöz, hogy neki és a francia kormánynak megköszönjük, amiért felajánlották Párizst a VDK és az Egyesült Államok képviselői megbeszéléseinek színhelyéül.« Az Egyesült Államok és a VDK megbízottéinak mai munkaülése előtt változatlanul erős diplomáciai tevékenység folyik Párizsban és a világ más fővárosaiban is. Karöröm Angliában Az angol sajtó leplezetlen kárörömmel figyeli a francia- országi belpolitikai válságot, és érezhetően De Gawlie bukására spekulál. Sok karikatúra figurázza ki a gaulleista rendszer »stabilitásának« összeomlását. Az egyik gúnyrajzon beteg- szállítók cipelik De Gaulle-t a kórházi ágyra, amelyen az »Európa beteg embere« felirat alatt Wilson fekszik. Az ápolók felszólítják Wilsont, adja át helyét a súlyos állapotban lévő új páciensnek. Számos kommentátor emlékeztet De Gaulle ama kijelentésére, hogy Anglia alkalmatlan a Közös Piac tagságára, mert a szigetország belső rendje nem eléggé szilárd. A kaján káröröm epeömlése annyira elárasztotta a polgári sajtó hasábjait, hogy csaknem teljesen kiszorította a mélyreható politikai elemzést. Egyedül a Times közöl elemző cikket, amelyben Franciaország közeli jövőjét latolgatja. A továbbiakban rámutat, hogy Angliának semmi érdeke sem fűződik a frank meggyengüléséhez vagy leértékeléséhez, mert ez semmivé tenné az angol devalváció bizonyos, már megmutatkozó előnyeit. A Times kétségét fejezi ki az iránt, hogy a gaulleista rendszer eléggé ügyes és rugalmas lehet a válság felszámolásában, s utal arra, hogy de Gaulle a francia • nyelv egyik közönséges trágárságával jellemezte a munkásság követeléseit. (MTI) Franz Jonas osztrák köztársasági elnök, aki hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik, kedden Moszkvában koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumnál és az Ismeretlen katona sírjánál, majd lerótta kegyeletét Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa sírjánál. Délben az osztrák köztársasági elnök hazája moszkvai nagykövetségén ebédet adott, amelyen megjelent Podgomix, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Poljanszkij, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnök- helyettese. Voronov, az. SZSZK Minisztertanácsának elnöke. A Jonas kíséretében ugyancsak Moszkvában tartózkodó Waldheim osztrák külügyminiszter kedden találkózott szovjet kollégájával, GromikóÚj politikai helyzet Olaszországban Az UPI hírügynökség tele- fotója bejárta a világot. Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapjának címoldalát ábrázolja, rajta nagy betűkkel egyetlen szó: Győzelem! Valóban, minden várakozást túlszárnyaló eredményt ért el az Olasz Kommunista Párt a mostani választásokon. Több mint nyolc és fél millió olasz állampolgár szavazott a kommunisták pártjára, amely — ez a választások után nyilvánvalóbb, mint valaha — a legnagyobb politikai tényező. Ez az erő képes szembeszállni azzal a vonalvezetéssel, amely a belpolitikában a nagymonopóliumok érdekeit, külpolitikában a NATO orientációját képviseli. Az olasz kommunisták sikerének jelentőségét csak növeli, hogy az egyház és az állami bürokrácia dühödt kommunistaellenes kampányt folytatott és nem válogatott az eszközökben. Ennek ellenére szinte nincs az országnak olyan vidéke. ahol a kommunisták ne törtek volna előre. Nemcsak az iparilag fejlett északi és középső vidékeken gyarapították szavazataikat, hanem Szicíliában és a dél sötét nyomorövezeteiben is. Figyelemre méltó, hogy jelentősen, javította pozícióit a Proletár Egység Olaszországi Szocialista Pártja, amely a parlamenti választásokon külön, a szenátusi választásokon azonban a kommunista párttal együtt indult. A kereszténydemokrata és a köztársasági párt megtartotta ugyan pozícióit, valamelyest gyarapította is szavazatait, Nenni szocialista pártja azonban hatalmas veszteséget szenvedett. Több mint másfél millió szavazatot vesztett ez a párt. A következtetés nyilvánvaló: a munkás választók benyújtották a számlát annak a pártvezetésnek. amely elfordult a szocialista párt hagyományaitól, Az olasz tömegek egészséges politikai érzékét mutatja, hogy a neofasiszták zajos kampányuk és nem jelentéktelen pénzügyi forrásaik ellenére kevesebb szavazatot kaptak, mint az előző választásokon. A választások után Luigi Longo kijelentette: »Most új helyzet nyílik meg az országban és a parlamentben. Mi kezdeményezően fogunk szembenézni ezzel az új helyzettel. A kereszténydemokrata párt ma egy olyan tömörüléssel találja magát szemben, amely képes lényeges alternatívát szembehelyezni a balközép politikájával, és összeforrni egy egyre szélesedő tömegmozgalommal.-» Harcok A Dominikai Köztársaságban élő, Haitiből menekült politikai emigránsoktól származó értesülések szerint hétfőn Haitikan dékre, ahol felvették a harcot a gerillákkal. A hétfő délutáni órákban „A r folyam jelen tés9 9 az amerikai elnökjelöltekről fegyveres partizánok szálltak partra Haitiban. A gerillaegységek egy nagyobb úiváziós haderő előőrsei. A partraszállók megerősítették állásaikat és egy rádióadót állítottak fel, amelyen keresztül felkelésre szólítják Haiti elnyomott népét. Duvalier elnök, aki 1957 óta tartja kezében a hatalmat Haitiban. katonai egységeket küldött a pártviismeretlen nemzetiségű repülőgépek bombákat dobtak a fővárosra, megrongálva az elnöki palotát. Bombázták az északi partvidék egyik nagyobb városát is. A haiti partraszállás és a bombázások hírét egyébként az ország washingtoni nagykövete is megerősítette. Az események hátteréről nem nyilatkozott, mint mondotta, »minden szomszédos ország gyanús«. (MTI) Ha le lehet vonni valamilyen tanulságot az amerikai választási kampány eddigi »főpróbáiból« — akkor az eredmény az, hogy nincs semmiféle tanulság. A verseny teljesen nyílt: mind a demokrata, mint pedig a republikánus táborban érintetlenek a pályázók pozíciói. Feddg erősen közeleg az augusztus, amikor a két nagy pártnak az elnökválasztási konvenciókon döntenie kell: kit indít a novemberi nagy csatába. A különleges helyzetet voltaképpen az hozta létre, hogy Johnson március végén bejelentette visszalépését a jelöltségtől. Az elnököt vietnami politikája addig is rendkívül népszerűtlenné tette, és McCarthy szenátor, á vele szemben fellépő »békejelölt« meglepő sikereket ért el. Ennek ellenére a hatalom tehetetlenségi nyomatéka még mindig erős volt, és John- sont általában a demokraták csaknem biztos jelöltjeként Kenéstechnikad, korrózió védelmi, . tüzeléstechnikai problémái vannak? A Kaposvári Cukorgyár ■ j Meg akarja ismertíi a hazai kőolajipar áttanító munkára felvesz autóvillamossági szerelőt, legújabb termékeit? autó-motor szerelőt, karosszéria-lakatost és lényezőt, Látogassa meg rakodó gépkezelő szakmunkásokat, tetőfedő, a Budapesti Nemzetközi Vásárol ! ’ ' • az Orsz. Kőolaj- és Gázipari kiállítását Tröszt esztergályos és hegesztő szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat Használja ki a díjtalan felvilágosítás és szaktanácsJelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. adás lehetőségeit! (5173) (7102) kezelték. Ennek az volt a következménye, hogy Robert Kennedy nem teljes mellszélességben »dobta be magát« a jelöltségért vívott küzdelembe. A másik oldalon viszont a republikánusok úgy vélték, hogy a Vietnam árnyékával terhelt Johnsont Nixon, a párt apparátusának jelöltje legyőzheti. Ezért a republikánus párt liberálisabb szárnyának lehetséges 'jelöltje, Rockefeller március 21-én, tehát tíz nappal Johnson »visz- szavonulási beszéde« előtt közölte: nem indul a republikánus jelöltségért vívott küzdelemben. Ezt a képet — amelyre az volt a jellemző, hogy az Egyesült Államok egy szürke »Johnson vagy Nixon« választás felé halad, az elnök március 31-i beszéde drámai módon megváltoztatta. Az utolsó másfél hónap legfontosabb új fejleményei a kö- vekezők voltak. 1. A demokrata oldalon Humphrey alel- nök emelkedett ki, mint a párt apparátusának és a párt mögött álló nagytőkés köröknek első számú jelöltje. 2. Robert Kennedy, minden tartózkodást félredobva, teljes erővel belevetette magát a választási küzdelembe. 3. A republikánusoknál Rockefeller megváltoztatta korábbi döntését, és harcba indult a jelöltségért. E másfél hónap eseményei alapján vázlatosan fel lehet rajzolni az egyes jelöltek pillanatnyi »árfolyamát«. A demokrata párti szárnyon az előválasztások tapasztalata az, hogy Robert Kennedy és McCarthy szenátor nagyjából egyenlő esélyekkel indul. Humphrey tényleges lehetőségeiről egyelőre nem annyira az előválasztások, mint a Gallup és Harris Intézet közvélemény-kutatásai vallanak. Ezek szerint a demokrata választók 38 százaléka jelenleg Humphreyt részesíti előnyben. 27 százalék szavazna Robert Kennedyre és 25 százalék McCarthyra. Ez az arányszám a republikánus oldalon távolról sem határozható meg ilyen pontosan, miután Rockefeller »nem indulok — mégis indulok« fordulata lehetetlenné tette a sorozatos összehasonlítást. Augusztusig még számos előre nem látható esemény történhet, sőt, drámai fordulatokra is számítani lehet. A vietnami helyzet és a Párizsban folytatott béketárgyalások például erőtej lesen befolyásolhatják az elnökválasztási küzdelem menetét. Hogy ez a befolyás milyen formákat ölt, azt jóformán lehetetlen megmondani. Lehet, hogy a tárgyalások esetleges kedvező lefolyása éppen az új vietnami politikát követelő McCarthy és Kennedy ütőképességét csökkenti a »félhivatalos demokrata párti jelölttel«, Humphrey-val szemben. Sőt: egyesek a tárgyalások sikere esetén azt sem tartják kizártnak, hogy Johnson mégis bekapcsolódik a jelöltségért vívott küzdelembe. Sokkal elfogadhatóbbnak látszik azonban az a kombináció, amely szerint Johnson még az elnökválasztások előtt lemondana — s ezzel Humphrey, mint tényleges elnök jelentős »lélektani előnnyel« indulhatna a konvenció jelölési csatájában. Világpolitika és belső hangulat; taktikai trükkök és pártpolitikai manőverek — mindez tucatnyi irányból befolyásolhatja a küzdelmet Egyelőre még a legmerészebb jós sem mondhatná meg: ki az, aki a november 5-i választás után bevonul majd a Fehér Házba. — le —
