Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-22 / 118. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1968. májas TL HALÁLMADARAK Támadó helikopterek a dzsungel fölött. Hétfőn délutántól kedd reg­gelig a dél-vietnami hazafias erők három repülőtér és négy város ellen intéztek tüzérségi támadást. Dél-Vietnam északi részén az amerikai 1. légi gyorshad­osztály főhadiszállása volt a szabadságharcosok egy rakéta- támadásának a célpontja. Itt a helikopterflottát súlyos csapás érte. , Az amerikai légierő hétfőn folytatta bombázásait a VDK területe ellen a 17. és a 19. szélességi kör között. A saigoni rendőrség közlése szerint egymillió piaszter ösz- szegig terjedő jutalmat kap az, aki a Saigonban rejtőzködő szabadságharcosokat feljelenti. A közlés hozzáteszi, hogy a fel­jelentők nevét titokban fogják tartani. (MTI) Fogadás Grecsfco tiszteletére Martin Dzur vezérezredes, csehszlovák honvédelmi mi­niszter hétfőn fogadást adott a Prágában tartózkodó Greés- ko marsall, szovjet honvédelmi miniszter és Jépísév ‘ hácfeéreg- tábomok, a szovjet fegyveres erők politikai főcsoportfőnöke tiszteletére. A fogadás a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti töret­len barátságot jellemző szívé­lyes légkörben zajlott le. (MTI) De Gaulle fogadta Harrimant és \uan Thuyt 3onas Moszkvában De Gaulle francia elnök kedden fogadta Harriman nagykövetet, a párizsi tanács­kozáson részt vevő amerikai küldöttség vezetőjét, és kö­rülbelül félórás megbeszélést folytatott vele. Az elnöki palotából távozó1 Harriman újságírók kérdései­re , válaszolva kijelentette, hogy" kifejezte köszönetét a francia államfőnek azért a vendégszeretetéért, amelyben őt magát és a küldöttség töb­bi tagját részesítették. Mél­tatta a kedvező légkört, s ki­fejezte azt a reményét, hogy az növeli a béke lehetőségeit. Amikor megkérdezték, van-e lehetősége annak, hogy a franciák valamilyen szerepet töltsenek be a tárgyalásokon, Harriman kijelentette: «nem lenne helyes, ha bármely ország megkísé­relne beavatkozni a Pá­rizsban jelenleg folyó ta­nácskozásokba, mert »pillanatnyilag ez csak az Egyesült Államokra és Észak-Vietnamra tartozik«. Hozzátette, hogy a helyzet megváltozhat, ha a tanácsko­zások szélesebb körűvé vál­nak. «., »A francia köztársasági el­nök kifejezte azt a2 óhaját, hogy a VDK és az Egyesült Ál­lamok képviselői között a hi­vatalos megbeszélések ered­ményre vezessenek« — jelen­tette ki Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője, ami­dőn a De Gaulle tábornokkal lefolyt félórás beszélgetés után távozott az Elysése-palotából. Xuan Thuy kijelentette a to­vábbiakban: »Mindenekelőtt azért látogattunk el a köztár­sasági elnökhöz, hogy neki és a francia kormánynak megkö­szönjük, amiért felajánlották Párizst a VDK és az Egyesült Államok képviselői megbeszé­léseinek színhelyéül.« Az Egyesült Államok és a VDK megbízottéinak mai munkaülése előtt változatla­nul erős diplomáciai tevé­kenység folyik Párizsban és a világ más fővárosaiban is. Karöröm Angliában Az angol sajtó leplezetlen kárörömmel figyeli a francia- országi belpolitikai válságot, és érezhetően De Gawlie buká­sára spekulál. Sok karikatúra figurázza ki a gaulleista rend­szer »stabilitásának« összeom­lását. Az egyik gúnyrajzon beteg- szállítók cipelik De Gaulle-t a kórházi ágyra, amelyen az »Európa beteg embere« felirat alatt Wilson fekszik. Az ápo­lók felszólítják Wilsont, adja át helyét a súlyos állapotban lévő új páciensnek. Számos kommentátor emlé­keztet De Gaulle ama kijelen­tésére, hogy Anglia alkalmat­lan a Közös Piac tagságára, mert a szigetország belső rend­je nem eléggé szilárd. A kaján káröröm epeömlése annyira elárasztotta a polgári sajtó hasábjait, hogy csaknem teljesen kiszorította a mélyre­ható politikai elemzést. Egye­dül a Times közöl elemző cik­ket, amelyben Franciaország közeli jövőjét latolgatja. A to­vábbiakban rámutat, hogy Angliának semmi érdeke sem fűződik a frank meggyengülé­séhez vagy leértékeléséhez, mert ez semmivé tenné az an­gol devalváció bizonyos, már megmutatkozó előnyeit. A Times kétségét fejezi ki az iránt, hogy a gaulleista rendszer eléggé ügyes és rugal­mas lehet a válság felszámo­lásában, s utal arra, hogy de Gaulle a francia • nyelv egyik közönséges trágárságával jelle­mezte a munkásság követelé­seit. (MTI) Franz Jonas osztrák köztár­sasági elnök, aki hivatalos lá­togatáson a Szovjetunióban tartózkodik, kedden Moszkvá­ban koszorút helyezett el a Lenin-mauzóleumnál és az Is­meretlen katona sírjánál, majd lerótta kegyeletét Jurij Gaga­rin, a világ első űrhajósa sír­jánál. Délben az osztrák köztársa­sági elnök hazája moszkvai nagykövetségén ebédet adott, amelyen megjelent Podgomix, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, Poljanszkij, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese. Voronov, az. SZSZK Minisztertanácsának elnöke. A Jonas kíséretében ugyan­csak Moszkvában tartózkodó Waldheim osztrák külügymi­niszter kedden találkózott szovjet kollégájával, Gromikó­Új politikai helyzet Olaszországban Az UPI hírügynökség tele- fotója bejárta a világot. Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapjának címoldalát áb­rázolja, rajta nagy betűkkel egyetlen szó: Győzelem! Va­lóban, minden várakozást túl­szárnyaló eredményt ért el az Olasz Kommunista Párt a mostani választásokon. Több mint nyolc és fél millió olasz állampolgár szavazott a kom­munisták pártjára, amely — ez a választások után nyil­vánvalóbb, mint valaha — a legnagyobb politikai tényező. Ez az erő képes szembeszáll­ni azzal a vonalvezetéssel, amely a belpolitikában a nagymonopóliumok érdekeit, külpolitikában a NATO orien­tációját képviseli. Az olasz kommunisták sikerének jelen­tőségét csak növeli, hogy az egyház és az állami bürokrá­cia dühödt kommunistaelle­nes kampányt folytatott és nem válogatott az eszközök­ben. Ennek ellenére szinte nincs az országnak olyan vi­déke. ahol a kommunisták ne törtek volna előre. Nemcsak az iparilag fejlett északi és középső vidékeken gyarapí­tották szavazataikat, hanem Szicíliában és a dél sötét nyomorövezeteiben is. Figye­lemre méltó, hogy jelentősen, javította pozícióit a Proletár Egység Olaszországi Szocialis­ta Pártja, amely a parlamen­ti választásokon külön, a sze­nátusi választásokon azonban a kommunista párttal együtt indult. A kereszténydemokrata és a köztársasági párt megtar­totta ugyan pozícióit, vala­melyest gyarapította is sza­vazatait, Nenni szocialista pártja azonban hatalmas vesz­teséget szenvedett. Több mint másfél millió szavazatot vesz­tett ez a párt. A következte­tés nyilvánvaló: a munkás választók benyújtották a számlát annak a pártvezetés­nek. amely elfordult a szo­cialista párt hagyományaitól, Az olasz tömegek egészsé­ges politikai érzékét mutatja, hogy a neofasiszták zajos kampányuk és nem jelenték­telen pénzügyi forrásaik elle­nére kevesebb szavazatot kaptak, mint az előző válasz­tásokon. A választások után Luigi Longo kijelentette: »Most új helyzet nyílik meg az országban és a parlament­ben. Mi kezdeményezően fo­gunk szembenézni ezzel az új helyzettel. A keresztényde­mokrata párt ma egy olyan tömörüléssel találja magát szemben, amely képes lénye­ges alternatívát szembehe­lyezni a balközép politikájá­val, és összeforrni egy egyre szélesedő tömegmozgalom­mal.-» Harcok A Dominikai Köztársaság­ban élő, Haitiből menekült po­litikai emigránsoktól származó értesülések szerint hétfőn Haitikan dékre, ahol felvették a harcot a gerillákkal. A hétfő délutáni órákban „A r folyam jelen tés9 9 az amerikai elnökjelöltekről fegyveres partizánok szálltak partra Haitiban. A gerillaegységek egy na­gyobb úiváziós haderő előőrsei. A partraszállók megerősítették állásaikat és egy rádióadót ál­lítottak fel, amelyen keresztül felkelésre szólítják Haiti el­nyomott népét. Duvalier elnök, aki 1957 óta tartja kezében a hatalmat Haitiban. katonai egységeket küldött a pártvi­ismeretlen nemzetiségű re­pülőgépek bombákat dob­tak a fővárosra, megrongálva az elnöki palo­tát. Bombázták az északi part­vidék egyik nagyobb városát is. A haiti partraszállás és a bombázások hírét egyébként az ország washingtoni nagykö­vete is megerősítette. Az ese­mények hátteréről nem nyilat­kozott, mint mondotta, »min­den szomszédos ország gya­nús«. (MTI) Ha le lehet vonni valami­lyen tanulságot az amerikai választási kampány eddigi »főpróbáiból« — akkor az eredmény az, hogy nincs semmiféle tanulság. A ver­seny teljesen nyílt: mind a demokrata, mint pedig a republikánus táborban érin­tetlenek a pályázók pozíciói. Feddg erősen közeleg az au­gusztus, amikor a két nagy pártnak az elnökválasztási konvenciókon döntenie kell: kit indít a novemberi nagy csatába. A különleges helyzetet voltaképpen az hozta létre, hogy Johnson március végén bejelentette visszalépését a jelöltségtől. Az elnököt viet­nami politikája addig is rendkívül népszerűtlenné tet­te, és McCarthy szenátor, á vele szemben fellépő »béke­jelölt« meglepő sikereket ért el. Ennek ellenére a hatalom tehetetlenségi nyomatéka még mindig erős volt, és John- sont általában a demokraták csaknem biztos jelöltjeként Kenéstechnikad, korrózió védelmi, . tüzeléstechnikai problémái vannak? A Kaposvári Cukorgyár ■ j Meg akarja ismertíi a hazai kőolajipar áttanító munkára felvesz autóvillamossági szerelőt, legújabb termékeit? autó-motor szerelőt, karosszéria-lakatost és lényezőt, Látogassa meg rakodó gépkezelő szakmunkásokat, tetőfedő, a Budapesti Nemzetközi Vásárol ! ’ ' • az Orsz. Kőolaj- és Gázipari kiállítását Tröszt esztergályos és hegesztő szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat Használja ki a díjtalan felvilágosítás és szaktanács­Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán. adás lehetőségeit! (5173) (7102) kezelték. Ennek az volt a következménye, hogy Robert Kennedy nem teljes mellszé­lességben »dobta be magát« a jelöltségért vívott küzdelem­be. A másik oldalon viszont a republikánusok úgy vél­ték, hogy a Vietnam árnyé­kával terhelt Johnsont Nixon, a párt apparátusának jelöltje legyőzheti. Ezért a republiká­nus párt liberálisabb szárnyá­nak lehetséges 'jelöltje, Ro­ckefeller március 21-én, te­hát tíz nappal Johnson »visz- szavonulási beszéde« előtt kö­zölte: nem indul a republi­kánus jelöltségért vívott küz­delemben. Ezt a képet — amelyre az volt a jellemző, hogy az Egyesült Államok egy szürke »Johnson vagy Nixon« válasz­tás felé halad, az elnök már­cius 31-i beszéde drámai mó­don megváltoztatta. Az utol­só másfél hónap legfonto­sabb új fejleményei a kö- vekezők voltak. 1. A demok­rata oldalon Humphrey alel- nök emelkedett ki, mint a párt apparátusának és a párt mögött álló nagytőkés körök­nek első számú jelöltje. 2. Robert Kennedy, minden tar­tózkodást félredobva, teljes erővel belevetette magát a választási küzdelembe. 3. A republikánusoknál Rockefeller megváltoztatta korábbi dön­tését, és harcba indult a je­löltségért. E másfél hónap eseményei alapján vázlatosan fel lehet rajzolni az egyes jelöltek pil­lanatnyi »árfolyamát«. A demokrata párti szárnyon az előválasztások tapasztalata az, hogy Robert Kennedy és McCarthy szenátor nagyjából egyenlő esélyekkel indul. Humphrey tényleges lehető­ségeiről egyelőre nem annyira az előválasztások, mint a Gallup és Harris Intézet köz­vélemény-kutatásai vallanak. Ezek szerint a demokrata vá­lasztók 38 százaléka jelenleg Humphreyt részesíti előny­ben. 27 százalék szavazna Ro­bert Kennedyre és 25 százalék McCarthyra. Ez az arányszám a republikánus oldalon távol­ról sem határozható meg ilyen pontosan, miután Roc­kefeller »nem indulok — mégis indulok« fordulata le­hetetlenné tette a sorozatos összehasonlítást. Augusztusig még számos előre nem látható esemény történhet, sőt, drámai fordu­latokra is számítani lehet. A vietnami helyzet és a Párizs­ban folytatott béketárgyalá­sok például erőtej lesen befo­lyásolhatják az elnökválasz­tási küzdelem menetét. Hogy ez a befolyás milyen formá­kat ölt, azt jóformán lehetet­len megmondani. Lehet, hogy a tárgyalások esetleges ked­vező lefolyása éppen az új vietnami politikát követelő McCarthy és Kennedy ütőké­pességét csökkenti a »félhiva­talos demokrata párti jelölt­tel«, Humphrey-val szemben. Sőt: egyesek a tárgyalások si­kere esetén azt sem tartják kizártnak, hogy Johnson még­is bekapcsolódik a jelöltsé­gért vívott küzdelembe. Sok­kal elfogadhatóbbnak látszik azonban az a kombináció, amely szerint Johnson még az elnökválasztások előtt le­mondana — s ezzel Humph­rey, mint tényleges elnök je­lentős »lélektani előnnyel« in­dulhatna a konvenció jelölési csatájában. Világpolitika és belső han­gulat; taktikai trükkök és pártpolitikai manőverek — mindez tucatnyi irányból be­folyásolhatja a küzdelmet Egyelőre még a legmerészebb jós sem mondhatná meg: ki az, aki a november 5-i vá­lasztás után bevonul majd a Fehér Házba. — le —

Next

/
Oldalképek
Tartalom