Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-21 / 117. szám
AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Á MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. évfolyam, 117. szám. Kedd, 1968. május 21. Daloló Somogy ä reg cr M ÁMCÁ Készül a 132 férőhelyes önitatásos növendékmarha-istálló az attalai Vörös Csillag Tsz-ben. Az istálló másfél millió forintos köfiséggel épül, s a terv szerint november 30-ra készül el. i FÖLFELÉ MEGY BORBAN A GYÖNGY... Borverseny Kőröshegyen a bor színét. ízét, tisztaságát, illatát stb. S hogy mindezt a zsűritagok hozzáértéssel és lelkiismeretesen végezték, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy-egy borfajta megítélésénél alig egy-két pont eltérés mutatkozott. A népes bizottság négy borfajtát egységesen 17,5 pontban részesített, bár a döntés egyénileg, titkosan történt. A versenyen három termelőszövetkezet, a kőröshegyi, a kölesei és a ságvári indult, ezenkívül tizenkét neves bortermelő szövetkezeti gazda jelent meg háztáji termésével. A verseny célja az volt — ahogy azt megnyitójában Bessenyei György, a kőröshegyi tsz agronómusa mondta —, hogy a régi hagyományokhoz híven továbbfejlessze és növelje e környék valamikor oly híres bortermelő kultúráját és segítse visszaállítani a Balaton vidéki borok országos hírnevét. A borok mostani minősítése máris megmutatta, hogy az itt részt vevő szövetkezetek sok tekintetben versenyképesek a több évtizedes múltra visszatekintő bortermelő állami gazdaságokkal, sőt egy-két borfájtával maris túlszárnyalták a régi egyéni bortermelő gazdák eredményeit. Az összesített értékelés a következő helyezést hozta: Első kategória (olaszrizling) 1. kőröshegyi Jobblét Tsz, 2. kötéséi Jóreménység Tsz, 3. kötéséi Jóreménység Tsz. Második kategória (vegyes borfajták) 1. kötéséi Jóreménység Tsz (rizling zöldszilvám), 2. kötéséi Jóreménység Tsz (hárslevelű) 3. Horváth László kőröshegyi gazda (muskotá- lyos). Harmadik kategória (vörös bor) 1. Járfás János, Kőröshegy, 2. Bödök Lajos, Kőröshegy. A verseny eredményét Sasi János, a megyei tanács elnök- helyettese hirdette ki. Nyomós ok Károly és Márta eljegyezte egymást. Mindenki gratulál nekik, csak a kis Péter hallgat. — Hát te miért nem gratulálsz, Péter? — Nem tehetem ..á — Ugyan miért? — Nem ismerem a mennyasszonyt, ezért nem gratulálhatok a vőlegénynek. Ellenben ismerem a vőlegényt, ezért nem gratulálhatok a menyasszonynak. Szállodarend 1882-ből Az egyik észak-kanadai szállodában még mindig ott függ a falon egy hirdetmény, amely a tulajdonos által 1882-ben bevezetett szabályokat tartalmazza. Egyebek között a következők olvashatók benne: »Mielőtt lefeküdne aludni, feltétlenül húzza le a csizmáját vagy a szeges bakancsát. Kérjük valamennyi vendégünket, hogy reggel 6 óráig keljen fel, mivel a lepedőkre mint asztalterítőkre szükség van a reggelinél.« Sztárfilozófia aforizmákban »Hollywoodban sokszor évekre van szükség ahhoz, hogy valakiből egyik napról a másikra sztár legyen.« (Audrey Hepburn) »Éjszakánként néha ijedten felriadok, mert azt álmodtam, hogy nem fekszem elég kecsesen az ágyban.« (Jayne Mansfield) »Nagy különbség, hogy egy nő karjaiba hullunk-e, vagy a keze ügyébe kaparint-e bennünket.« (Maurice Chevalier) »A pornográfia monotonitása nyomasztó.« (Marilyn Monroe) »A pletyka a népszerűség forgalmi adója.« (Aleck Guinness) »Az Egyesült Államokban különösen veszélyes, hogy még a városoknak is a fejükbe száll a dicsőség.« (Charlie Chaplin) »A spanyol lányok azért oly erényesek, mert erősen őrzik őket.« (Martine Carol) Pedig olyan egyszerű Egy híres szakember megpróbálja megmagyarázni az ugyancsak híres filmszínésznőnek, hogy mi is az a műszaki haladás. — Képzelje el, kisasz- szony, hogy száz évvel ezelőtt az emberek még csak telefonálni sem tudtak. — Furcsa! Pedig olyan egyszerű a dolog: az ember leemeli a kagylót, és tárcsázza a számot... P aul Eluard verse jut az eszembe, amelyből Heisz Károly vegyeskari művet komponált, s amely négy kórus ajkán zengett a megye legjobb együtteseinek szombat esti monstre hangversenyén. Nemcsak azért gondolok rá, mert új szerzőt, új művet avattunk, hanem azért is, mert úgy éreztem, valóban a béke arca volt jelen ezen az estén. Száz és száz torokból szárnyalt a felszabadult ének, s a tizenkét kórus látványa már önmagában is felvillanyozta az embert. Három-négy évig tartó megtorpanás után ilyen nagyszabású felvonulást látni — éz nemcsak biztató ígéret, hánem a fellendülés biztos jele is. Mégsem volna jó, ha az első, látványos sikerek — mint már annyiszor — elbizakodottá tennének bennünket. Inkább úgy fogalmaznám, hogy újra jó úton indultunk el, amelyen nem szabad megállni többé... Nem tudom, hogy a Daloló Somogy gondolata, a megyei pedagóguskar újjáélesztése vagy az irányítás változása vezetett-e a mostani sikerhez. De nem is ez a fontos. A találkozón legnagyobb örömünkre nemcsak kórusokat, nemcsak egyszerűen emberek közösségét hanem muzsikát értő, szerető és javarészt kitűnően művelő csoportokat hallhattunk. S hogy a zsűri — mely minősíteni jött a legjobbakat — korszerűbb műsorpolitikát, elmélyültebb zenei megoldásokat, még szebb hangzást kért számon? Ezzel a képességek jobb kihasználására serkentett csupán. Jó lenne most minden énekkar minden produkciójáról szólni, hisz annyi sok élmény várta a nem túl nagy számú hallgatóságot, s oly sok munka testesült meg minden kis zenei gondolat mögött. De erre nincs mód. Inkább csak arra vállalkozhatunk, hogy a legáltalánosabb észrevételekről próbáljunk számot adni, többnyire a szakmai tanácskozás megállapításaival egyetértésben. Többnyire, mert az alapállás megtévesztő és fékező hatású lehet. Igaz, hogy új énekkarok nőttek föl, igaz az is, hogy a régiek műsorválasztásban, énefetechnikában, muzikalitásban sokat fejlődtek, s ez igen nagy örömünkre szolgál. De nincs szó különösebben az ifjúság előretöréséről, ahogy azt a zsűri elnöke megállapította A fiatalok mindig is kórusmozgalmunk erősségei, tömegei voltak. Érdeklődésüknél és helyzetüknél fogva — amíg ki nem repültek az iskolák szárnyai alól. Éppen az volt a gondunk eddig is, hogy csak diákok és jobbára csak idősebbek népesítették be az énekkarokat, s a fiatalok az iskola után általában elvesztek a mozgalom számára. A feladat inkább ebből a tapasztalatból adódik. I gen figyelemre méltó megállapítás viszont az, hogy a férfiszólamok csaknem minden vegyeskarban gyengék, emiatt sokszor egyenetlen hangzás jellemzi az együtteseket. Ilyen gondokkal küzd a kitűnő képességű bogiári vegyeskar, a fonyódi együttes és a Kaposvári Munkáskórus is. A legnagyobb elismerés az aranykoszorút őrző Vikár Kórust illeti. Most is jó hanganyagáról, a művek tiszta értelmezéséről, szinte hibátlan megszólaltatásáról győzött meg. Szívem szerint mégis a Megyei Pedagógus Férfikarnak adnám a bab«?H. Nemcsak azért, ami műsorában szép és kifogástalan volt, hanem azért is, mart koraswezetök továbbképzési bázisa ez az együttes, amelynek kisugárzó hatása a legnagyobb. S hogy újra él, hogy példamutatóan muzsikál nehéz körülményei közepette is, ez a mozgalom további fejlődését biztosítja. Máris új énekkarok törnek föl; a korábban dalárdastüust követő siófoki ktsz-féríikarra rá sem ismerni már, oly nagyszerű erőt képvisel. S egy kis falu, Lad is küldhetett olyan együttest a találkozóra, amely méltán kelt versenyre a legjob- bakkal. És előretört a Kaposvári Munkáskórus is — javarészt a jövő értelmiségét tömörítve. Kulturált, szép hanganyaggal igényes műsort mutatott be. Talán csak a Marcali Pedagógus Férfikar nem érett még eléggé a legjobbak vetélkedésére, de a kritika bemutatkozásuk után ösztönözni, s nem kedvet szegni akart. Halvány megtorpanást észleltünk a fonyódi együttesnél is, főként a müvek zenei kidolgozásában. A minősítésre nem számítható iskolai kórusok közül a Tanítóképző Intézet együttese keltett nagy meglepetést. Nagyon nehéz, igényes művekkel magasrendű zeneiség jellemezte előadásukat, élmény volt hallgatni hibátlanul értelmezett, aprólékosan kidolgozott számaikat. A Munkácsy GimAz örmény kulturális napok alkalmából hazánkban tartózkodó művészküldöttség egyik csoportja vasárnap délután nagy sikerű hangversenyen mutatkozott be a Latinka Művelődési Házban. Műsorukban az örmény zenei élet kiválóságaival ismerkedhettünk meg. A jereváni Operaház és az örmény Filharmónia szólistái egy több mint két és fél ezer éves kultúra hírnökeiként álltak a pódiumra, hogy átnyújtsák baráti összetartozásunk legszebb és legkifejezőbb zálogát: művészetüket. Teljes repertoárjukat tartalmában az ősi zenekultúra mai, korszerű formáinak és az európai vokális zene názium énekkara szárnyait bontogatja, jó hanganyaggal, de még igen sok tennivalóval, a Táncsics Gimnáziumé jóval érettebb, nagyobb múltú, tapasztaltabb és egységesebben hangzó. Jó képességű vendégegyüttest is köszönthettünk ezen az estén, a szigetvári fogyasztási szövetkezet Tinódi Kórusát. A találkozó színes, változatos programot hozott, s azt bizonyította, hogy kórusmozgalmunk is felzárkózik a művelődési élet többi ágához, s egyre általánosabb lesz a fellendülés, amely néhány éve bontakozott ki megyénkben. Eddig két minősített kórusa volt Somogynak, a zsűri most hatot talált méltónak erre. Az első lépéseket megtettük hát: sok ezren és egyre magasabb színvonalon szépítik, gazdagítják életüket, művelik önmagukat a kórusirodalom remekeivel. Meggyőződésem, hogy erőfeszítéseik még nagyobb érdeklődést érdemelnének ... Száz és száz torokból szárnyalt felszabadultan a dal, s a záróaktusban négy énekkar együttese A béke arcáról énekelt gyöngyszemeinek tökéletes harmóniája jellemezte. És a gondolatiság, a népek összetartozásának gondolata ragadott meg különösen. A másik élmény: maga a műsor, kü- lön-külön szinte valamennyi száma, a művészi tolmácsolás kivételesen magas színvonalán. A komoly zene ragyogó tűzijátékát jelentette az első rész. Jurij Hájrápetján, nemzetközi zenei versenyek győztese Liszt 104. Petrarca szonettjét és Hacsaturján Toccatáját zongorázta magával ragadó muzikalitással. Az énekes szólisták közt is több érdemes művészt és világhírességet hallottunk. Ársávil Ká- rápetján olasz dalára; LüsziSomogy egyik leghíresebb bortermelő községében, Kőröshegyen rendezték meg vasárnap a siófoki járás borversenyét. A kilenctagú zsűrinek nem volt könnyű dolga. Huszonháromféle jó bor közül kellett kiválasztania a legjobbat. Ahhoz, hogy egy-egy borfajtáról dönthessen és és felállíthassa a sorrendet, sokféle szempontot kellett figyelembe vennie: ne Zákárján ősi örmény dalára és Vaan Mirákján elbűvölő fényű olaszos tenorjára emlékszünk különös örömmel, számai: di Capua O sole mio; Verdi Kesztyüária és Leoncavallo Mattinata bemutatása nyomán. Ritka zenei élményt jelentett egy szép fiatal lány, Anzsela Akapekján érdemes művész játéka. Citeránkhoz hasonló népi hangszerével a balalajka színeit idézte. Műsorát: — Avetiszján Expromt; Ukrán népdal; Grieg Peer Gynt-részlet — megka- póan bájos zeneiséggel tolmácsolta. Zsán Ter-Merger ján- nak, a Margarite Long-nem- zetközi hegedűverseny első helyezettjének előadását kiváló stílusérzék, nemes szenvedély forrós ttot ta át. Brahms Magyar táncát és Sarazate Habaneráját hallottuk tőle. Dzsulietta Gálántárján és Vilen Gánásztján, az örmény Operaház szólistáinak ragyogó, temperamentumos szerelmi kettőse Hacsaturján Gájá- ne -balettjéből a meglepetés erejével hatott, lenyűgözően szép volt. A második részben Martin Vártázárján fiatal zeneszerző öttagú esztrád együttese szórakoztatta a közönséget. A fiatal művész tehetséges zongoristaként dzsesszimprovizá- lással is bemutatkozott. Az örmény könnyűzenét népi motívumokkal és sok humorral átszőtt színes dallamvilág, érdekes, modem hangzatok, ritmusképletek jellemzik. Ezt tükrözte Avetisztján Tréfás tánca (előadták: Melanyija Ázizján és Rafael Kárápet- ján) és Vartazarján Ütőn című szerzeménye, amelyet Jurij Arákelján furulyamüvész tolmácsok virtuozitással Hacsaturján Kardtánca és Monti Csárdása után. Raisza Má- kárticsján és Karo Tonikján táncdalénekesek dalai egészítették ki a forró sikerű hangversenyt. A közönség hosszan ünnepelte örmény művészven- Éégeinket. Elmondhatjuk, hogy a verseny jól sikerült, elérte célját Ezt szinte egyöntetűen állapították meg a bíráló bizottság tagjai és a versenyző termelők egyaránt. Egy szépséghibája azonban mégis volt a versenynek: a zsűribe meghívott több megyei és országos hírű szakember nem jelent meg a versenyen. Némelyek még arra sem méltatták a rendező szervet, hogy távolmaradásukat előre bejelentsék. Pedig a versenyen részt vevő szövetkezetek és bortermelő gazdák segítséget és nem lebecsülést vártak tőlük. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefons 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon: 11-51«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra IS Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Nyomdáért felel: Mautner József. Jávori Béla — örmény művészek hangversenye w. &.
