Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
*•■00*1 RBPL.A» 8 isamap. IMS. áprffls 14HŰSVII Somogyi Károly: Mindent, amiben pénzt látsz... Hajdanában már szombaton befűtötték a búbos kemencét, mert sütötték a húsvéti kalácsot. Húsvét vasárnapján az asztalra báránypecsenye került. A ház egyik sarkában a legényfiú ólom- pitykéket keresett régi mellényekről. Ezzel készült a férjhezadó leány ólomöntésre, amely »megmutatta, kicsoda lesz jövendőbelije«. Xafáa is nyúl A húsvéti tojás ajándékozásának több ezer éves a múltja. A rómaiak áprilisban ünnepelték a tojás ünnepét a Léda hattyú tojásából életre kelt Castor és Pollux tiszteletére. Ezt az ünnepet átvette a keresztény papság is, mivel ilyenkor szorgalmasan tojtak a tyúkok, és így a papokat illető tizedadót a tojásokra is kiterjeszthették. Eleinte fehér tojást ajándékoztak egymásnak, csak később festették pirosra a tojást, az öröm színére. Egy időszámításunk utáni 320-ból származó sírban, Worms mellett piros tojást találtak. Régi palócföl- di sírokban a fiatalon elhalt nők sírjában a halott sarka alatt ugyancsak találtak tojást Telosi sírokban a tojás mellett fügét helyeztek el, és gyakran fedezték föl a tojást etruszk sírokban is. Olaszországban mohából készített fészekbe rejtették a húsvéti tojásokat azután eldugták, s a gyerekeket keresésükre küldték. Németországban is így kedveskedtek a szülők, de a fészekbe a tojásokra kitömött nyulat tettek. A hagyomány szerint -a nyúl márciusban megbolondul-« — innen ered a mai csokoládé és eukor-ból készített nyúlfigurák története. jCácwUnak a teyév.yek A palóc legények azoknál a házaknál, ahol meglocsoltak mipden nőt nyers tojást, szalonnát vagy sonkát kaptak. A húsvéthétfői locsolás szabadsága az első harangszóig tarthat, ezután már illetlenség locsolni. A lány érzelmeinek kifejezésére szolgált a piros tojás írása. A legény elrejtette az írott piros tojásokat, és ha később azt tapasztalta, hogy halványul a tojáson levő virág, akkor így vélekedett: akitől kapta, az szereti őt a leghívebben, legőszintébben. A fekete kakas Napjainkban történt, a hús- -éti tojásgyűjtő kampányban, hogy a városból falura költözött orvos ifjú felesége meghívta egyik helybeli újdonsült ismerősét, és dicsekedve mutatta neki háztáji »-tyúk- farmját-«. A gyönyörű fehér faj tyúkok között egy fekete kakas sétálgatott. — De drága Marcsii — kiáltott fel az ismerős —, azonnal dobja ki azt a fekete kakast, ha azt akarja, hogy tiszta fajtyúkjai legyenek! — Oh, ne féljen, gondoltam erre — hárította el mosolyogva a figyelmeztetést a falut addig sose látott asszonyka. — A kakast éjszakára min- dMc külön rárom a tyúkoktól! CacstUás után at a tangyoe éjszakában *x Hímes tojások. (Fényes Tamáss felvétele.) déki város főutcáján. Egyszerre csak megáll egy villanyóra előtt, majd odamegy egy levélszekrényhez, előkotor a zsebéből egy húszfillérest, és bedobja. Aztán fölnéz a villanyórára, és bosz- szúsan csóválja meg a fejét: —- Na tessék! Már megint híztam három kilót! (htftefU hangulat Békés egyetértésben pihen húsvéthétfőn délután a házaspár. Az ifjú férj párnát helyezett az ablakba, azon bámulja az utcán közlekedő, locsolás utáni talajvesztett- ségben közlekedő fiatalembereket. A csinos asszonyka egy kényelmes karosszék mélyén regényt olvas. Egyszerre megszólal: — Fiacskám, mi az az óriási csörömpölés az utcán? — Semmi fiacskám, csak egv autó akart befordulni a mellékutcába — No és? — Nem volt mellékutca. A tey*tayy<&b Modern korunk mindenben keresi a világrekordot. A húsvéti tojás sem kerülhette el világrekorder sorsát. Ugyanis minden eddigi rekord megdőlt a múlt héten. A világ eddigi legnagyobb csokoládétojását rendelte húsvétra egy Londonban élő angol lord Fokvárosban élő menyasszonyának. A nem mindennapi, világrekorder csokoládétojás három méter magas és másfél méter átmérőjű volt, s a szerelmes angol lord belsejével sem takarékoskodott: színültig megtöltötte a legfinomabb bombonokkal. Remél- ,-k, a hatalmas ládába csomagolt húsvéti csokoládétojás sértetlenül megérkezett címzettjéhez Révész Tibor Lekéstem a csatlakozást, céltalanul sétálgatok a balatoni út nyári forgatagában. Hirtelen egy Wartburg kanyarodik mellém, gyors fékezéssel áll meg a járdaszegélyhez simulva. Kicsapódik az ajtaja, és frissen, őszinte örömmel jön felém hajdani főiskolai csoporttársam, egykori jó barátom. Vagy tíz éve nem láttuk egymást, csak annyit tudtam róla, hogy valahol az Alföldön tanít. Viharosan megölel, kérdések özönével áraszt el. Amikor megtudja, hogy azonos irányba igyekszünk, karonfogva húz a kocsijához. — Hát ez nagysezrű! — Legalább jól lebeszélgetjük magunkat. Én az e<*vik fiamért megyek Boglárra, ott üdül két hete. Négyre ígértem magam, még van kerek két óránk. Nagyszerű! Egyébként ez volt a kedvenc szayajárása: nagyszerű! Ezt használta az igenlés és tetszésnyilvánítás minden más kifejezése helyett. Gyakorlott mozdulattal indít, a kocsi másodpercek alatt hatvanas, maid a nyílt úton kilencvenes sebességgel sivít. — Mikor vetted? — Ezt két éve. Azelőtt ősrégi kiadású Skodám volt, de valahogy sikerült túladnom rajta. — Mennyi van benne? — Itt — mutat — ugye, harminckettő és felet, de tegyél még hozzá huszonötöt. A tavasszal ugyanis el akartam adni, és egy kicsit állítottam az órán. Ahogy szokásos. Aztán meggondoltam, mert nemigen kaphatok helyette. Legalábbis nem mostanában. Jól emlékszem egyik levelére, ahogy kikerültön tanítani. örömmel újságolta, hogy vett egy kerékpárt, azzal jár haza hét végén idős édesanyjához, mivel az apja már főiskolás kofában meghalt. Tizenhárom esztendeje. Bizonyára jól nősült. — Család? — A feleségem ugyancsak tanít, tíz éve nősültem, három fiunk van. — Gratulálok. Három gyerek és egy kocsi. Talán még házat is építettél? — Jövőre. A telek már megvan, szép szőlő, nyolcvan darab gyümölcsfával. Alig egy hónapja vettük ötvenezerért. —■ Miből? — akartam kérdezni, de gondoltam, megmondja magától is. — Azt hiszem, jó vétel volt. Az idén legalább húszat vissza akarok kapni belőle. A főiskolán fakult melegítőben járt, csikket szívott, hazulról szegényes csomagot szokott kapni, azt is nagy ritkán. Pénze sohasem volt, kizárólag szerény ösztöndíjából tartotta fenn magát. — Szépen gyarapodtál. — Nem panaszkodhatom. Manapság csak az él rosz- szul, aki restell dolgozni. Én semmit se szégyellek. N'em nézem, milyen piszkos vagy nehéz, ha pénzt látok benne, nekimegyek. Tanárjelölt korában nemegyszer hangoztatta: akkor érzi igazán jól magát, ha fillér nélkül él. Ilyenkor nem kell gondolkodnia azon, hogyan ossza be a keresetét. — Tudod, mire voltam képes? Volt idő, amikor húsz disznót hizlaltam. Hogy miből? Darálót nyitottam egy társsal, meg a pedagógus kukoricaföld haszna. Rét hold, aztán lábon megvettem még négy-ötöt. És bizony nem restelltem az állattartással járó munkát Felénk nem járt a kanász, hát fontam egy ostort, és magam hajtottam ki a kondát a közeli útszélre. Persze, hogy megszóltak érte. Sőt: külön glossza is született rólam a megyei lapban. De ez engem nem érdekelt Igaz, hogy a gazdálkodásom miatt leváltottak párttPkári beosztásomból, aztán a tisztiorvost küldték a nyakamra, hogy tiltsa be a hizlaldát, mivel közel van az orvosi rendelőhöz. De akkorra már nem sok fantázia volt a hizlalásban. Most pálinkát főzetek szederből, «záraitok 60—70 literre. Felénk nyolcvanért megy. És erre? — Nem tudom. Hanem, párttitkár voltál? — Négy évig. — Verseket írsz-e még? 1%® Regős István: Negyvenölös cinben Belöktem a műhelyajtót — Csau, brigantik. — Senki se válaszolt — Na mi van, megnémultatok? — Álltak a kemencék előtt. — Mi az isten, elkéstem talán? írjátok be a brigádnaplóba, ha az jólesik. — Korsó belenézett a tűztérbe, megfordította az anyagot. Egyik se szólt — Hé, a szentségit! ... — —i Hallgass, Laci. A Csuka kinyiffant — Csak így csendben mondta. — Mit csinált a Csuka? Hogy a Csuka? Mikor? — Az éjjel. — Belebőgött a duda. Elindultunk a kalapácsokhoz. Én Kardossal a nagyhoz. Csíkot húzott az izzó vas. Cik-cakkot rajzolt a műhely sötét falára, repült a bakra. Le-fel, le-fel, le-fel, suhogott a kalapács. Szerteszét fröcskölt a szikra. Csak álltam, reflexszerűen forgattam az anyagot —■ Honnan tudjátok? — A munkaügyre telefonált az édesanyja. — Mi történt? Te tudod? — Tudom, kész, dobhatod. Tegnap két selejtes anyagot adtunk. Vigyázz, Móka! Ugrik a prémium. — Bólintottam és vártam. Folytatta. — Bepiált Állattan. Ismered, milyen. Leesett a villamosról. Kinyiffant Ennyi az egész. Nem sok. Csuka leesett a lépcsőről Kinyiffant Kivert a veríték. Láttam imbolyogni. Hatalmas cipőivel, Stefi bohóc hord ilyet a cirkuszban. Állandóan a nagy lábával heccel tűk Lacit Egyaaer teletette a csukjáját az egyik marha meleg forgáccsal, ö meg eel röhögött rajta. Semmiért se harag” dott A nagy mélák. Kinyiffant — 4at ■»«-*«< a vUlamna aliaaatt* — Oda. Dobhatod. Kész. A feleségétől külön élt. Azt se vettük észre, amikor megnősült. Én el se hittem. Mostanában kéthetenként együtt kéthetenként külön. Amikor az anyjánál lakott, mindig vajas kenyeret hozott sajttal tízóraira. Nem. Ez lehetetlen. Eszembe jutott a tegnap. Panni, Csuka felesége fenn dolgozik az anyagbeszerzésen. Lejött a műhelybe. Kinn álltam az ajtó előtt. — Szevasz, Móka. — Szevasz, Panka. Mi a nyavalya van mögötted? — Ijedten hátrafordult. — Mi lenne? Semmi. — A forgácsolócsamok neked semmi? — És röhögtem. — De hülye vagy te, Móka —mondta. — Te, Laci nincs bent? A górénak hoztam üzenetet. — És ha bent van? Talán félsz tőle? — Frászt félek. Csak éppen minek találkozzunk megint? — Mehetsz. Tiszta a levegő — mondtam. Aztán megkerestem. Csuka szódavizet hozott. — Rohanj — lihegtem. — Az újságtól várnak. Fényképészek is. Fésülködj meg, te marha, hogy szép legyél. Csak baj van, öregem. — Mi a fene baj? — Nem tudom, hogyan fér ei a csukád a képen? — és röhögtem. — De hülye vagy te, Móka. — És bement a műhelybe. Utána settenkedtem. Kíváncsi voltam, mit szólnak? Jó kis móka! Mikor meglátták egv mást, Idegesen köszöntek — Szia! Szia! Mt» keresel Itt? — a Umüket. Na fiéái aam fee»» — Nem félek. Hogy vagy? — Hát... elég cikisen. Tudod? A millió nő között... De hát majd megszokom. És te? — Megvagyok. Kösz. — Hát. Szia! Én megyek is akkor. Csuka rámnézett. Furcsán. Szomorúan. — Mi van veled, Csuka? — Semmi. Veszettül dobálta a het- venkilós vastömböket. Műszak végén rohant zuhanyozni. Aztán fölment az anyagbeszerzésre, Fannihoz. Panni mesélte délután, hogy ez a Csuka bezsongott. — Panni, beszélni szeretnék veled. — Mit akarsz? Nekünk már semmi beszélnivalónk sincs egymással. — Panni, gyere haza. — Nem. Nem megyek már. — Panni, gyere haza —* kérlelte az asszonyt. — Nem, Laci. Értsd meg bennem mér vége van ... — Panni, gyere haza. — Nem. Ne kérj ... De hát mi történt veled? — Panni, délelőtt amikor meglátta lak, a műhelyben, tudod, amikor a Móka azt mondta, dehát nem érdekes ... Pannikám, gyere haza. Sírt Csuka sírt Negyvenötös cipőben .. » Leesett a villamosról. .. Himbáló sott előttem a nagy kalapács. Elejtettem a vasat... Esküszöm ... nem vettem komolyan. Az egész házassága olyan játéknak tűnt Csak egy jó kis mókát akartam. Én nem hittem, hogy oerett — Gyerekes dolog. Haszon nélküli. Amikor kikerültem, elég rendszeresen jelent meg egy-egy írásom a megyei lapban, aztán ... Leszoktam róla. Nem érek rá. — Persze. Beosztásod? — Egyszerű nevelő. Két évig voltam igazgató, csaknem kizárólag társadalmi összefogásból építettem egy négy tantermes iskolát, és kaptam érte egy fegyelmit Mert a költségvetés felhasználását nem találták szabályosnak. Felajánlottak a járásban egy másik igazgatói állást de eszem ágában sincs még egyszer ilyen meggondolatlanságot elkövetni. Egyszer is elég volt Anyagilag megvan a számításom, a tekintély pedig. Ugyan már! Megérkeztünk úticéljához. Egy presszó melletti parkí- rozóhelvre kanyarodik. Kávét kérünk. — Tudod, dolgozni kell, fáradhatatlanul, szívós ki- > tartással. Akkor tudja vinni az ember valamire. Igen, szorgalmas volt akkor is, kitüntetéssel végezte a főiskolát. Biztosan tudtuk, hogy rövid időn belül felelős beosztásba helyezik. És milyen szenvedélyes vitatkozó volt. Őszinte fűtöttséggel védte a párt politikáját. és épnen a legnehezebb időkben, amikor a parasztgyerekek egyre nagyobb elkeseredéssel jöttek vissza szünetek után a diákszállóba. Csomóra gyűltünk a vaságyakon, hangján átsütött az őszinte hit, a fiatalos, de megalapozott lelkesedés. — Szerencsére a feleségem is magamfajta. Amíg csak egy gyerek volt, az éjszaka egy részét meg a vasáma- ookat varrással töltötte. Nagyszerű érzéke van, gyorsan dolgozik, hamar népszerű lett a faluban. Igaz, gyakran meg is büntetik a kontárkodásért, de könnyedén kifizettük azt a pár száz forintot. Most meg ott a kert, az új szőlő. Hajnalban kelünk, megy a kocsival, szállítja a szerződött pvümölcsöt. Napszámosokkal tárgyal, ott van a nyomukban. Nagyszerű asszony! — Te négy cukorral iszod a kávét? Az enyémet is bele- teheted. Az apósam ilyen. Azt mondja, azért tették ide, hogy megegyük. Tudod, sokszor meghurcolom őket, szeretnek utazgatni. Valamikor pedig de nem gondolták, how a vőjük kocsijában dőlhetnek hátra. Kevés voltam nekik a nem egészen ezerforintos fizetéssel. Tej- csarnokosok, szőlőjük is van. Apám a főnök, felesége a beosztott. De lopni az anyósom tud jobban. — Szóval, hallani sem akartak a házasságunkról. Mást szántak a lányuknak. Ellenükre keltünk össze, nem is kaptunk egy fillért sem. Két bőrönddel költöztünk az albérleti szobába. Akkor azt mondtam: majd én megmutatom nekik. — És most szemrebbenés nélkül ülnek a kocsimban, pénzt ajánlanak az építkezéshez, elkésett hozományként, de nekem nem kelL Én megállók a magam lábán is. — Jaj, látod, csak én beszélek. És te? Kocsi? Villa? Hát csak igyekezz komám, ügyeskedj egy kicsit És ne félj semmilyen munkától, amiben pénzt látsz. Hagyd azt a kévét. Iszol még valamit? Igazán örülök, hogy találkoztunk, kedves feleségednek ismeretlenül is kézcsók, ha esetleg találkoznál valakivel a srácok közül, baráti üdv. Óvatosan csattan a kocíi ajtaja, néhány gyors mozdulat, és a vajszínű Wartburg belevész a szűk fit gyors forgatagába
