Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. április V. MUNKA (Kotroczó István felvétele) Ezer ötlet a Balatonért IDEGENFORGALOM ALATT — a kabaré meghatá- r >zása szerint — olyan külföl­di vendégül látását értjük, aki t ollárral fizet. Nem arra aka­runk most vállalkozni, hogv Megvizsgáljuk, mennyire gör­be a kabaré tükre, hanem ar­ra, mi van a tükör mögött? Miért feledkezünk el a sa- j it üdülésünkről, miért beszé­lünk oly keveset a hazai »ide- gon« Balaton-parti napjairól? Mielőtt még valakit tévút­ra vezetnénk, szükséges hang­súlyozni, korántsem azért kardoskodunk, hogy a kényel- r letlenebb, ósdibb szállodák- ta, szobákba rakják külföldi vendégeinket, hogy csukják be a külhoni valutákért árusító Konsumturist boltokat, vagy re nyissanak játékkaszinókat például csak az ő számukra. 1 mberi méltóságunk sérelme nélkül mindent tegyünk meg £ ónak érdekében, hogy keleti és nyugati vendégeink jól érez­zék magukat, és higgyék el, ; mit jobbára csak magunkról terjesztünk: vendéglátó nem- z et vagyunk. Semmi esetre sem lenne helyes, ha az ő ké- 7 yelmes üdülésük, pihenésük f dekében végzett erőfeszíté­seinkből egy jottányit is en- f xlnénk, csakhogy emellett, < zzel párhuzamosain egy ki­éri t többet kellene gondolni a 1 V éscsabai Kovács Jánosra, a mikepércsi Kiss Józsefre, tehát ä belső idegenforgalomra is. HA VALAKI FÖLVESZI A KÉRDÉST, hogyan sikerült * äy év az idegenforgalom szempontjából, rendszerint ezt a szokványos választ kapja: ennyi millió idegen, ennyivel nőtt a szállodai férőhelyek szá­ma. Bár tagadhatatlan, hogy e két adat a legfontosabb,, te­gyük hozzá, az eredményesség szempontjából ezek nem fe­jeznek ki mindent. Másként f-zt egy is megfogalmazhatjuk, hogy idegenforgalmat nem­csak milliókból lehet csinálni — sőt, csupán ez kevés is hoz­zá —, a sikerhez sok apró. egyéni jelleget adó ötlettel, fi­nomsággal, lelkesedéssel és hozzáértéssel kell fűszerezni az egészet. Nos, az új eszten­dőben, az idegenforgalmi szer­vezet változása folytán, végre nagyobb önállóságot és lehe­tőséget is kapnak a helyi erők, az üdülőhelyek tanácsai jele­nük és jövőjük formálásában. Tudott, hogy ez nem azt je­lenti, »csengessünk és dől a pénz«, hanem sokkal inkább azt, hogy ami hasznos helyi elképzelés, kis erőfeszítéssel megvalósítható ötlet eddig kü­lönböző okok folytán a fejek­be vagy az íróasztalokba szo- 7*ult. most az gyorsan haszno­sítandó a köz javára. Mennyi, de mennyi vita, köl­csönös vádaskodás hangzott már el például a.Z idegenfor­galom és vendéglátás között, ki a felelős azért, hogy nem sikerül számottevően megnyúj­tani a balatoni szezont. A ta­gadhatatlan eredmények (ta­valy már május elejétől nyit­va volt több part menti szál­loda) ellenére is lehet, sőt szükséges is ezzel a témával foglalkozni. Ügy is, hogy a ta­nács járjon közben, hogy a jó idő kellős közepén, szeptem­ber harmadikén ne zárják be a Kilián telepi boltot (és több Vallomás Somogy múltjáról... sünk benne. A későbbiekben, a Horthy-kor- szakban történtek kísérletek, de ezekben igen gyakran a tőkés földesúri öntömjénezéstől a gyáva hazugságokig jutottak el. Közben szü­letett néhány használható tanulmányrésziet a különböző évkönyvekben és diszertációk- ban. A felszabadulás után két Speciális vá­rostörténet keletkezett több-kevesebb hibá­val, történelmi tévedéssel. Brosúrák szép számmal jelentek meg ebben az időszakban, de ezek magukon hordták a kampányfeladat bélyegeit. A hazai helytörténetírás és publikálás ed­dig még nem jelentetett meg ilyen terjedel­mű és nagy igényű kiadványt. Az utóbbi években meginduló helytörténeti forráskiad­ványok tudományos, reprezentatív sorát van hivatva megkezdeni történelmi olvasóköny­vünk. Kitűnő tudományos munkamódszert kínál az olvasókönyv azoknak, akik ezután publikálják a helytörténeti forrásokat: a kri­tikai válogatás módszerét és a tudományos közlés formáját. Modem korunk a technikai csodák világa. A televízió napi hírközlése hozzászoktatta a pergő, rövid, lényeges mon­danivalóhoz az embereket. A legújabb ar- cheográfiai elvek és nem utolsósorban a ta­karékosság is megkövetelte, hogy a források lényegét közöljék az érdeklődővel. Itt talál­ja meg a szerző a helyes utat, amelyért elis­merést érdemel, hogy a több mint ötszáz for­rást változatos formák között, tudományos bevezetőkkel és összekötőkkel közli. így vá­lik történelmi olvasókönyvünk megyénk múltjának újszerű, összefüggő körképévé, szórakoztató és tudományos olvasmánnyá. Megismerheti belőle az olvasó Somogy tör­ténetét, annak periódusait, a korszak leve­gőjét és az ismert vagy az ismeretlen névte­lenek ezreit A kötet szerzője bevezetőben közli válo­gatásának fő szempontját, mely a feudális k'zsákmányolást állandóan növelő birtokos nemességgel szemben álló, ellene harcoló pa­rasztság akcióit állítja a középpontba. A ké­sőbbiekben ugyanígy figyelemmel kísérhető szempont a kapitalista kizsákmányolók és az ezzel szemben álló munkásság, parasztság osztályharca. Ezenkívül minden korszakból számos kultúrhistóriai forrás teszi színessé a kor levegőjét A könyv olvasója — miután áttanulmá­nyozta a kiadványt — bátran állít­hatja, hogy megismerte megyéjének azt a történetét, amely-eddig-hiányzott a ki­adványokból. 1387-ből való földesúri bűn- cselekményről fennmaradt első forrásunk, míg az utolsó forrásunk a nyilas banditák idején keletkezett. A XIV. században Kapos­vár urai, a Kupuli testvérek a szerdahelyi jobbágy »... népek feleségeit is a női nem megszégyenítésére a lovak lábaival megta- postatták és megsebesítették*', 1944 novem­berében pedig a nyilas főispán felkoncolással fenyegeti a somogyiakat Tudjuk, ez a fenye­getés nem maradt csupán kimondott szó, hanem véres valósággá vált. Az utolsó, IX. fejezet sötét lidércnyomás után tárja elénk a fényt a felszabadult élet lehetőségeit, ennek megindítását Somogybán. Mindannyiunk, a harmincegyedik nemzedék harcát és életét, új szocialista korszakunk hajnalát kezdi meg könyvünk. Felvetődik az olvasóban a jogos igény, hogy ezt a hatalmas vállalkozást foly­tatni kell a felszabadulás utáni szocialista korszak olvasókönyvével. Az olvasókönyv végezetül az igen nagy ha­szonnal forgatható megyei műemlékjegyzé­ket is közli. További helytörténeti kutatás, az eddig nehéz helyzetben lévő falusi és me­gyei helytörténettel foglalkozók segítségére siet a szerző az itt közölt helytörténeti ka­lauzzal. Az eddig hiányolt bibliográfia so­rolja fel a legfontosabb eddigi kiadványokat, amelyek egy kutatónak az elindulást jelen­tik választott témájánál. így a megjelent művek ismertetésével egyben további kuta­tásra is serkenti a falvakban élő pedagógu­sokat, helytörténettel foglalkozókat, önzet­len munka ez, amely mögött a somogyi nép és táj nagy szeretete lakozik. A kötet előszavában Németh Ferenc, sl Központi Bizottság tagja, az MSZMP Somogy megyei Pártbizottságának el­ső titkára a könyv gyakorlati hasznáról meg­említi, hogy a szocialista hazaszeretetet, az egészséges patriotizmust és az internaciona­lizmust mélyíti el megyénk lakosaiban. Amely által »... dolgozó népünk fölemelését szolgálva nemcsak szűkebb hazánknak, So­mogynak, hanem a nagyobb hazának is hasz­nos szolgálatot tettünk megyénk múltjának feltárásával«. A könyv szép kiállításáért dicséret és el­ismerés illeti a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalatot, amelv a maga mostoha viszonyai között teremtette meg ezt a reprezentatív, tudományos könyvet. Andrássy Antal más üzletet is), és úgy is, hogy ameddig vagy amikor jó az idő, nyitva kell tartani a strandokat. (Szeptember 1. után Siófokon éppúgy, mint Balatonalmádiban vagy Füre­den délután 5 órakor közölte a hangszóró a békés fürdőzők- kel, hogy hozzák ki a kabinok­ból, szekrényekből ruháikat, mert elmennek a kabinosok...) És még valamit egy más te­rületről. Ismert mindenki előtt, hogy családos üdülőket csak júliustól augusztus utolsó napjáig lehet látni üdülőhe­lyeinken. A könyörtelen isko­lai csengő szűk határt szab az ő pihenésüknek. De miért szükségszerű ez? Számos or­szág tapasztalata amellett szól, hogy kerületenként, já­rásonként, megyénként érde­mes más-más tanév kezdési és befejezési időpontot engedé­lyezni. Az oktatás eredményes­ségét ez nem befolyásolja, de éppen a legjobban rászoruló családosok így igénybe vehet­nék az olcsóbb elő- és utósze- zonl árakat. Hozzájárulna mindez a kevés, családos szak- szervezeti üdülő jobb kihasz­nálásához, vagy a kollégiu­mok, iskolák igénybevétele ré­vén az olcsóbb diáküdülés ki- terjesztéséhez. Hasonló, különösebben nagy befektetést nem igénylő kérdés az elő- és utószezon gyér szó­rakozási és kulturális lehető­sége. Ha júniusban, júliusban és augusztusban megkapják a balatoni üdülőhelyek az első hetes filmeket, miért nem kap­hatják meg májusban és szep­temberben is? Miért csak a főidényben rendeznek orgona­hangversenyt a tihanyi apát­ságban? A szegényebb májusi, szeptemberi műsor miatt úgy érzi magát a vendég, mint akit becsaptak. (Ha egyáltalán el­utazik üdülni ezekben a hóna­pokban, hogy a partmenti sé­tányon ődöngve a gazdag jú­liusi műsorok öles plakátjai­val idegesíthesse magát.) Hogy mekkora lehetőségek vannak egy jól megválasztott és kel­lően propagált kulturális prog­ramban, azt bizonyítja a Sió­foki Idegenforgalmi Hivatal és a Filharmónia által rendezett Siófoki Művészeti Hetek má­jusi látogatottsága és az, hogy ebben az időszakban nem le­hetett helyet kapni a szállo­dákban. SOK ESETBEN NEM IS SEJTJÜK, milyen egyszerű dolgokkal lehet vendégeket szerezni. Említsük meg példá­nak, hogy az élelmes bécsi Staffa utazási iroda egyezséget kötött a balatongyöröki terme­lőszövetkezettel, és ennek ér­telmében az október eleji szü­retre több autóbusszal rándul- tak át hozzánk szőlőt szed­ni (!) és persze mustot inni, szalonnát sütni, birkagulyást enni, a keszthelyi kastélyt és Hévizet meglátogatni. Hasonló programokat szervezetten is le­hetne biztosítani, arról nem is beszélve, hogy érdemes lenne már becsülettel megszervezni a Badacsonyi Szüreti Játéko­kat és legalább olyan rangos­sá tenni, mint a Szekszárdi Hetek, vagy a Nyírségi Ősz programját. (Nem kellene va­jon a part menti megyék taná­csainak összefogásával létre­hozni a Balatoni Játékok Igaz­gatóságát? Nem lenne ez ki­dobott pénz, és tennivalójuk is akadna bőven!) DE MINDENEKELŐTT ÉL­NI KELLENE a nagy víz le­hetőségével! Korántsem vízi- színpadra és látványos karne­válokra, hanem köznapibb dol­gokra gondolunk itt (Ügyes szervezéssel persze az előb­biekben is nagy lehetőségek vannak!) Arra például, hogy a Balaton-parton, bármennyi­re különösen hangzik is, nincs úszóoktatás! Vizisport űzésére csekély lehetőség van, sehol sem található a közel 200 ki­lométeres partszakaszon ki­épített uszoda! (Valamikor nagy tömeget vonzott Füredre a magyar—jugoszláv vízilab­da-mérkőzés ...) Milliókba ke­rül az északi parton a strandok korántsem maradandó homo­kozása, ennek ellenére sehol sem gondoltak még arra, hogy kotrással, beton partfallal, trambolinokkal csináljanak valahol mély vizű strandot, csak úszóknak. (Bizonyos, hogy olcsóbb lenne, mint a 3—1 évenkénti homokozás). A vízi- síelési lehetőség csekély és méregdrága, kölcsönözhető mo ­torcsónak tudomásunk szerint sehol sincs. A kis sebességi), akkumulátoros csónakokat egy 5 éves gyermek is el tudja ve­zetni, és gyakorlatilag elront- hatatlanok. És a megoldáshoz annyit: talán nem kellene ide­genkedni az apróbb szolgálta­tások maszek kézbe, vagy ge- binbe adásától. Nem lenne érdemes szep­temberben matróz evezős- versenyt rendezni? Nagyobb tekintélyt kellere adni a bala­toni bajnokságoknak, és an­nak semmi értelme, hogy Veszprémben ______________ r endezzék azo­kat. Vissza kellene szerez­ni a tanácsok­nak a régi te­niszpályákat, s nem azon fá­radozni, hogy béralap hiján kire tudják »rásózni«, mint Balaton- füreden. Az ilyen és hason­ló apró, de egy-egy üdülő­helynek eset­leg különleges jelleget is köl­csönző ötlete­ket kellene a tanácsoknak kibányászniuk és megvalósí­taniuk. Mert pillanatnyilag talán így lehet­ne a legtöbbet tenni a Bala­ton értékének növeléséért. Ezekben talán még a száilo- dahelyzetnél is jobban el­maradtunk. Pünkősti Árpád M egyénk a múlt év utolsó napjaiban gazdagabb lett egy értékes munká­val, történelmének vaskos olvasó­könyvével, mely címével Harminc nemze­dék vallomása Somogyról — is felkelti a fi­gyelmet. Valóban vallomás, melyet elődeink százezrei munkájukkal, harcaikkal írtak — arról a tizenegyszázados küzdelemről, amíg az urak földjéből a felszabadult dolgozók Somogy megyéje lett. Ezt az izgalmas, drá­mai küzdelmet elénk varázsoló könyvet nem tudja letenni az olvasó. A közel hatszázolda­las dokumentumgyűjtemény a legkorszerűbb kiadási elvek és tudományosság figyelembe­vételével készült. A szerző, dr. Kanyar Jó­zsef közel két évtizedes levéltáros tudós ku­tató munkájának eredményét adja közre. Az országos visszhangot kiváltó munka a fővárosi napilapok meleg fogadtatásával egy időben a párt- és -állami vezetők, valamint a szakemberek részéről több elismerésben ré­szesült. Ehhez nagymértékben hozzájárult a tudományosság rovására nem váló élvezetes, az egyes forrásokhoz írt bevezető vagy ösz- szekötő szöveg is. A történelmi olvasókönyv nagy értéke, hogy többségében olyan forrá­sokat ad kezünkbe, amelyekről eddig az egyes témák kutatói is alig tudtak. A jó történelmi érzékkel megválasztott források középpont­jában mindig a somogyi nép, a parasztok, a munkások állnak. Eddigi ismereteink ellené­re is egy félig ismeretlen somogyi világ, a társadalmi—gazdasági pozíciók birtokosainak léha és kegyetlen, s a javakat számukra elő­állítók kiszolgáltatott világa tárul elénk. Har­minc nemzedék dolgozott, verejtékezett ak­kor urainak Somogybán is, hogy mindazt a szépet és maradandót megteremtse, amely egy jobb kor eljövetelével ma megyénk ha­ladó múltját, történelmi értékeit jelenti. A források alapján látjuk, miként építették So­mogybán is a kiszolgáltatott jobbágyok uraik kővárait, palotáit, hogy tömlöceiben majdan ők és gyermekeik elsorvadjanak. Látjuk a nagy háborús pusztításokat az ezer esztendő alatt, de látjuk az itt élő emberek határtalan táj- és földszeretetét is, mert legyen az tö­rök-, tatár- vagy német—labanc járás, a kis országnyi föld, Somogyország, mindig bené­pesült. Élni akar és élni tud akkor is, amikor utolsó értékeit ragadja el a mohó földesúr fegyverese vagy a vármegye végrehajtója. Robotolnak a földesurak birtokain, feltörik az ugart, a mocsarat — berket csapolnak, er­dőket irtanak ebben a hatalmas vármegyé­ben azok, akik napjainkig kimaradtak a tör­ténelemből. V alóban így volt, mert megyénkről a felszabadulásig megjelentetett köny­vek, monográfiák tudatosan elhall­gatták és félreállították a parasztságot, a munkásságot, összegező megyei monográfia a jelen század tizes éveitől nem jelent meg Az utolsó az ún. Csánki-féle monográfia nagyvonalúan csak a történelmi eseménye­ket, adatokat halmozza fel, és gyakran azt is tévesen, összefüggő történetet, mely megfen lelő elemzést, bírálatot adna, hiába is kere­ALUMfNIUM (MTI fotó — Búd György felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom