Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1P68. április 7. Ketten as utánpótlásból A múlt év szeptemberében is több fiatal lány és fiú öltötte magára a fehér köpenyt, a felszolgáló szakmát kezdték el tanulná a Corsó Cukrászdában, illetve a Kapós Étteremben. Azóta elmúlt hat hónap, s ezzel együtt eltűnt kezdeti bátortalanságuk is. Nyolc tanuló — köztük öt első éves — ismerkedik a szakmával a Corsó Cukrászdában. Dr. Rétsági Béláné vezető, egyben tanulófelelős is, elégedett igyekezetükkel és szorga lmukkal. — Két brigádban dolgoznak, együtt a régiekkel. A Kállai Éva és a Braun Éva szocialista brigádokban javarészt olyanok vannak, akik 10—15 éve dolgoznak itt. A tanulók felett védnökséget vállaltak a brigádok. Mindenre megtanítjuk őket, ami szükséges ahhoz, hogy jól képzett és becsületes szakemberekké válhassanak. S, ha több dologban még bizonytalanok is, már önállóan dolgoznak. Kiszolgálják a pultnál a vendégeket, számolnak, segédkeznek a raktári munkában, a mosogatásban, és valamennyien igen nagy igyekezettel — mondja a vezető. Gyenes Erika talán valamennyi fiatal között a legbá- tórtalanabb volt. Néhány évvel ezelőtt vidékről került a városba. Elfogódott volt, amikor először lépett munkába a Mennyi vért adtunk? A mellkas-sebészetre kell a legtöbb vér Bátrabbak a nők Nyolc éve folyik megyénkben a térítésmentes véradás. Nemrégiben értékelték a múlt negyedév eredményeit a Vö- röskeresztnéd s megállapították, hogy eddig harminckét véradó napon 1400 liter vért adtak a somogyiak. Az éves terv 4600 liter, amit 130 véradó napon biztosítanak. Törökkop- pámyban a lakosság 19,7 százaléka, Miklósiban 17,6, Somogy szilban 17,1 százaléka adott vért az elmúlt pár hónapban. Az influenzajárvány ideje alatt a nehezebb körülmények ellenére is sikerült biztosítani a vérellátást. Az 1400 liter vért 4560-an adták, közülük sokan vannak dtyanok, akik rendszeresen jelentkeznek önkéntes véradásra. Egy érdekes megállapítás: Somogybán a véradók hatvan százaléka nő. A legtöbb vérre a mellkas-sebészeten van ezt követi a baleseti osztály és a sebészet vérigéfigyelemre méltó kezdeményezés Megóvhatjuk a drága gépeket Bemutatóval egybekötött tapasztalatcsere IN agy barátiban (Tudósítónktól.) A maga nemében egyedülálló kezdeményezés színhelye volt a napokban a Lábodi Állami Gazdaság nagybaróti telepe, ahol nagy érdeklődéssel kísért korrózióvédelmi bemutatót és szakmai tanácskozást rendeztek. A tapasztalatcsere jellegű bemutatón képviseltette magát a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Mezőgazdasági Gepkísérleti Intézet, a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal, a Minarelimpex Külkereskedelmi Vállalat és részt vett Max Hofer mérnök, egy svájci cég képviselője. A rendezvényen a Nagynyomású Kísérleti Intézet korróziós osztálya, valamint a Mi- neralimpex és az ÁFOR által forgalmazott hazai és a svájci Valvoline cég korrózió elleni védőanyagait mutatták be, majd dr. Vámos Endre kandidátus, a Nagynyomású Kísérleti Intézet alkalmazás- technikai főosztályának vezetője tartott ismertetőt a mezőgazdasági gépek élettartamának meghosszabbítási lehetőségéről, a bemutatott védőanyagok használatáról. A bemutatott hazai gyártmányú Korrolard típusú KK—18, B— 47-es védőanyagokkal és a svájci cég Tectyl típusú korróziógátló anyagaival bevont gépek élettartama jelentősen meghosszabbítható. A bevonatok felhordási technikája egyszerű, a benzinnel zsírtalanított felületekre egyszerű szórópisztollyal juttatják az anyagot A tanácskozásról és szakmai bemutatóról Pankász Peren.", az állami gazdaság igazgatója a következőket mondta a Somogyi Néplap tudósítójának: — Azt hiszem, nem kell különösebben hangoztatnom, hogy mit jelent a mezőgazdaságban az erő- és munkagépek megfelelő állapota. Hányszor okoz bosszúságot, amikor a hosszabb ideig tárolt gépet munkába akarjuk állít-ni és a rozsdásodás következtében egymás után jelentkeznek a meghibásodások, láncszakadások stb. A fedett helyiség természetesen a legjobb megoldás, de nincs mindenütt megfelelő gépszín a tároláshoz, Ezért tartom jelentősnek ezt a tapasztalatcsere jellegű, szakmai—kísérleti bemutatót, mert a korrózió elleni védőanyagok segítségével meghosszabbítható a gépek használatának időtartama. nagy forgalmú, napi 7—10 000 forint bevételt is elérő cukrászdában. — Tetszik a vendéglátó szakma, s az, hogy az idősebb, tapasztaltabb cukrászdái dolgozók olyan szeretettel fogadtak, amire nem is számítottam. Nagyon sokat tanulok tőlük — mondja Erika alig félesztendős vendéglátóipari tapasztalatairól. A Kapos Étterem vendégeinek azonnal feltűnik az alacsony termetű, gyors mozgású, a vendégeket készségesen kiszolgáló fiatal fiú. Igaz, Kósa Gyuszira egyelőre nem bíznak nagy feladatokat. Asztalt terít, fölveszi az italrendelést, s közben figyeli a tapasztalt felszolgálókat. — Húsz első és másodéves tanulónk van. .Felszolgálók, szakácsok, akik a tanulóidő letelte után innen kerülnek el a vállalat különböző éttermeibe .eszpresszóiba. Tehát igen nagy a felelősségünk. Igyekezetükkel elégedett vagyok, a legjobbakat hathónapos budapesti gyakorlatra is elküldjük — tájékoztat Rátfai József üzletigazgató. Kósa Gyuszi az étteremben és az iskolában is kiemelkedik szorgalmával. A félévet 4,4-es tanulmányi átlaggal zárta. — Azt szeretném, ha a vendégek és feletteseim is elégedettek lennének munkámmal, s jól képzett felszolgáló válna belőlem — mondja szerényen. Bizonyára így is lesz. Gyuszi németül, oroszul tanul a vállalatnál és külön frarcia órára is jár, hogy ha külföldi tér be az étterembe, akkor se valljon szégyent. S azt is tervezi, hogy a hároméves tanulóiskola után elvégzi a vendéglátóipari technikumot. Sz. L. ÚJRA KEZDENI MINDIG NEHEZEDD — Érdekesek itt az emberek. Nagyon meg se botránkoztak az ügyön. Sajnos, már hozzászoktak. Tudja, az a baj, hogy mindenki csak saját magával törődik — mondja Geiger Zoltán iskolaigazgató. — Nem a magánéletébe akartunk beleszólni, de egy községi vezető nem járathatja le ennyire erkölcsileg magát. — Ezt hallom Vörös Lajostól, a Tabi Járási Tanács titkárától. — Nem, nem mondhatnám, hogy olyan nagy erkölcsi felháborodást okozott a faluban. Hiszen ez régóta tart már. Meg aztán olyan kevesen vagyunk, akiket a másik ember erkölcsi élete is foglalkoztat. A pedagógusoknak kötelességük, hogy ismerjék tanítványaik családi helyzetét. — Humánusak voltunk, amíg lehetett, a családját tekintettük. De most pontot tettünk az ügy végére. Ez a két vélemény egyazon dologról, egymástól függetlenül hangzott el. Mi történt voltaképp? Február végén leváltottak egy községi tanácstitkárt, indok: magatartásával erkölcsileg lejáratta magát, méltatlannak bizonyult a hivatalára. Vajon igazságtalanság történt ezzel az emberrel? Ű mindenesetre így érzi. Geiger Zoltánnak is erről panaszkodott Igazságtalanságról beszélt és még most sem nyugodott bele a döntésbe. — Megmondtam neki, sajnálom, de egyedül csak magának köszönheti, ami történt. Azt ő is elismeri, hogy évek óta többször figyelmeztették ezért. Legutoljára azt is megmondták, ha nem változtat a magatartásán, leváltják — mondja az iskolaigazgató. Vajon illetéktelenül avatkoztak be a magánéletébe? Az együttélés társadalmi szabályai szerint mi az a határ, amelyen túl a magánügy közüggyé válik? A faluban már évek óta tudták, hogy a tanácstitkárnak nemcsak hivatali kapcsolata volt a tanácselnöknővel. Ez idáig csak kettőjükre tartozik. 1964-ben azonban kipattant a botrány. A tanácselnöknőt elhelyezték, a. titkárt fegyelmi úton felelősségre vonták. A felsőbb szervek családjára, két gyerekére és testi fogyatékos feleségére tekintettel hozták e ránézve enyhébb döntést. A családjára való tekintettel, amelyre ő, a férj és apa nem volt tekintettel. — A családjával szemben viselkedett a legcsúnyábbr.n. Az utóbbi időben egyszerűen már nem volt nyugta a feleségének tőle. Volt rá példa 'egy még az utcán is neki**- madt. Szóban, levélben pocskondiázta. A levelet, amit legutoljára írt, én is olvastam. Hemzseg az útszéli kifejezésektől és a megfélemlítő fenyegetésektől. Mindezzel egy beteg asszonyt gyötört És azt hiszem, hogy itt a magánügy már közüggyé válik. Erkölcsileg valóban lejáratta magát a községben. — Az emberek itt már sajnos semmin sem botránkoznak meg. Mindenki csak a jogait ismeri, a kötelességeit nem. Maguknak valók — mondja Geiger Zoltán. Fiad kis község, 392 lakója van, sokáig teljesen élzárva éltek a világtól. Tavaly azonban kövesutat kaptak. Kinyílt a világba vezető kapu Hogy mát jelent ilyen kis község életében a kövesút? Az állandó érintkezés lehetőségét, az egyetlen lehetőséget, hisz a legközelebbi vasútállomás innen három kilométerre van. Maguknak valók itt az emberek. Semmin sem botránkoz- nak meg. De hisz évek óta olyan erkölcsi példa volt előttük, mint a tanácstitkáré, és ez a példa nagyon romboló.1 Csak a jogaikat ismerik, és nem ismerik egymással szembeni kötelességeiket. A község termelőszövetkezete évek óta a járás leggyengébb szövetkezetei közé tartozott Tavaly zártak először mérleghiány nélkül. Sok időbe tellett míg megértették az emberekkel: akkor szolgálják legjobban egyéni érdekeiket is, ha figyelembe veszik a közös érdeket. Az úttal, a tsz lassan helyrebillenő gazdálkodásával megindult valami. Valami, amit ebben a községben évek óta rossz példaadássai rontottak el. Üjra kezdeni azonban mindig nehezebb. — Március elején a községi tanácsülésen Geiger Zoltán iskolaigazgatót választották meg a végrehajtó bizottság társadalmi elnökének. Innen Tab- ról egy fiatalember került ki titkári megbízással. A Fiadi Községi Tanácsnak összesen tizenegy tagja van. A vb munkáját most a havonta egyszer ülésező tanács, és az ülések között a társadalmi elnök végzi. Ez talán felrázza majd az ott élő embereket is. akik közvetlenebb felelősséggel tartoznak önnön életük alakulásáért — mondja Vörös Lajos, a járási tanács titkára. A fiatalember, aki a leváltott titkár után intézi a község ügyes-bajos dolgait, még most ismerkedik a munkával. Néha még az emberek türelmetlenek vele szemben, hiszen megszokták, hogy ügyeiket a régi tanácstitkár tizenötéves gyakorlatával szinte percek alatt elintézte. A türelmetlenség, a bizalmatlanság azonban lassan a múlté. Rájöttek ők is, hogy elsősorban saját magukon múlik, hogyan alakul az életük. — Nagyon örülök, hogy végre sikerült megmozgatni egy kicsit a községet. Társadalmi munkában most hidat építünk ... A terveiéről, a lehetőségekről beszél most már Geiger Zoltán, és nem pessziníista. Bízik abban, hogy ha újra kezdeni nehezebb is, de végülis sikerül. Talán a volt tanács- titkár Is megérti majd, hogy sorsáért ő volt a felelős, és legalább tanul a saját kárán... Rideg Gábor A könyvterjesztés „fehér foltjai“ A közelmúltban Varga Teréz, a megyei KlSZ-bizottság titkára és Németh József, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője szocialista szerződést írt alá. A szerződés célja az, hogy közös összefogással megszüntessék a somogyi könyv terjesztés »-fehér foltjait«. A MÉSZÖV igazgatósága és a KISZ megyebizottsága már hosszú évek óta együttműködik. Egyik fontos munkaterüEgy mozdulatra több mázsás „harapás" A hatalmas »száj« megremeg, megemelkedik, majd leereszkedik. Az éles fogak hasítanak, szinte nyög a föld. Aztán összezárni a száj, a zsákmányát az árkon túl kiadja. Mindez percek alatt történik, három vékony fémkar irányítására. Egy »harapásra« három-négy mázsa földet hasit ki az árokból a Kaposvári Cukorgyár fogó-rakocíó-fnar- kológépe, vagy hivatalos nevén az RS-C9-es Empor. A gázlópusztai kanyartól, a 7. kilométerkőtől kezdték meg a munkát a 10. kőig az egyik oldalon, aztán a másikon indultak visza. Két géppel végzik az árokvágást. A cukorgyár — holt idényben — bérbeadja gépeit a Közúti Építő Vállalatnak. Az egyik marlcoló »parancs- nolca« Tallián Tamás. Fekete, csillogó fogsorú fiatalember, a haja egy kicsit hosszabb a kelleténél. Egy év óta a gyár dolgozója, kereskedő a szakmája. — Sokkal érdekesebb ez a munlca, mint a pult mögött állni. A műhelyben megtanultam ezt a gépet szerelni is, így aztán jól megvagyunk ketten. Nagyon szófogadó, és anyagilag is jobban jövök ki... — Mennyit keres? — Átlagosan három és fél ezer forintot, de ez ki is "folyik« ... Vagy tokot mondtam? — fordul a másik markoló vezetőjéhez. — Nem, válaszol az —, mert kampányban nálunk, amikor szinte éjjel nappal megy a munka, még a négy és felet is elérjük. —Jó pénz ez egy tizenkilenc éves fiatalembernek. — Mit csinál vele? — Öltözködöm, szórakozom, de félre is teszek. Az, árokvágást órabérben végzik. A gép normája húsz méter óránként. Tízórás a munkanapjuk, a hat kilencvenes órabér mellé a megmozgatott föld alapján teljesítménybért is iMpnak, így megfelelő összeg jön össze. Nagyon meleg van a gépben, izzadságtól fénylik Tallián Tamás arca. Ha lejár a munkaidő, leteszi a markolót, otthon tisztálkodik, átöltözik, s zóra- kozni megy a barátaival. S. M. létük a könyvterjesztés. So- mogy fogyasztási szövetkezetei a múlt évben kimagasló könyvterjesztési eredményt értek el. Az egy lakosra eső vásárlás értéke 29,07 forint volt. Ennek ellenére 102 közég van a megyében, ahol igen rossz az eredmény. Tótújfaluban például 1,40, Pogányszent- péteren 1.—, Gúgyon 0,27, Zi- mányban 0,50, Űjvárfalván 0,10, Zselickislakon 0,20 forint volt az egy lakosra eső forgalom 1967-ben. A járások között a kaposvári áll a legrosszabb helyen. A KISZ megyobizottság és a MÉSZÖV a szocialista szerződés szellemében megszervezi, hogy az érdekelt községek KISZ-szervezetei más könyvterjesztőkkel, például a boltosokkal, a pedagógusokkal együtt 4 forinttal emeljék az egy lakosra jutó forgalmat. Nemesebb kulturpolitiKai célt nem tűzhetnének maguk elé a fiatalok, mint azt, hogy a tudás forrását, a könyvet az egyszerű parasztemberek kezébe adják. Tudomásunk szerint a KISZ-esek az országban elsőként vállaltak felelősséget ilyen kulturális feladat megvalósításáért. A megyei szerződést követik a járási könyvesboltok és a községi KISZ- szervezetek szocialista szerződései. A tervezet szerint a fiatalok hat vasárnapon vesznek részt a házról-házra árusításban. Több rendezvényt szerveznek, amelyekhez segítségül hívják az úttörőcsapatokat is. Természetesen maguk a KISZ-esek is vásárolnak könyveket. A járási könyvesboltok bizományi szerződést kötnek az alapszervezetekkel, ellátják azokat a legfrissebb kiadású' könyvekkel és az eladott érték tíz százalékát jutalmul adják a falusi alapszervezeteknek. Az érintett 102 község KISZ- srervezete a tervek szerint 1968-ban több mint 350 000 forint értékű könyv eladását vállalja. n. x.
