Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-27 / 98. szám

Szombat, 1968. április 27. 3 SOMOGTINÉPLAP ■ A SÍNEK NEM ALSZAN4K Véleménycsere a mankadíjazásrál A kaposvári állomás váró­termében éjszakai kép fogad. 1-Téhány öregasszony meg egy fiatal lány az asztalra borúi­vá alszik. Egy peronnyi távol­ságra tőlük olyan a zaj s a forgalom, mintha nappal vol­na A kis helyi Diesel-moz­dony szaladgál a kocsikkal, a pálya közepén egy tehervo­nat áll meg, a hangszóró uta­sításokat ad. Éppan egy gépet hiv. Szinte egyszerre érkezik 3 mozdonnyal a fűtőházhoz. A fűtőház-főnökség épüle­tében a látottak és hallottak után nem lep meg, amikor Balogh László külsős moz­donyfelvigyázó a nappalias hangulatról beszél. A felvi­gyázó az asztalra kiterített nagy vezénylőkönyv előtt áll, s az egyik mozdonyvezetőnek magyarázza, hogy hibás táv- hatot kaptak. — Ki igazodik ki ezen a szövegen? — kérdi. Az ember úgy érzi magát, mint valamelyik hivatalban vitatkozó felek között. Per­sze itt a vitának csak addig van helye, amíg az utasítást ki nem adják, hiszen a vas­úton szinte katonás rend uralkodik. Akit — mint az éppen bent levő Dergecz Jó- zzefet — berendeltek, annak itt kell tartózkodnia, és vár­nia az indulási parancsra. A sínek nem alszanak. Te- hervonatök, vontatógépek dü­börögnek rajtuk akkor is, na fölöttük csillagos az ég. A fütőházban ilyenkor is kiszolgálják az igényeket moz­donyt küldenek, ha kell, kija­vítják a gépek hibáit. Az időközben bejött Illés Ferenc belsős mozdonyfelvigyázó er­ről a nagy munkáról könnye­dén, szinte mosolyogva beszél. Öt, aki már huszonnyolc éve a MÁV-nál dolgozik, nem egykönnyen hozzák zavarba a problémák. Pedig gyakran különleges feladat elé állítja őket az élet Ezt mondja a két ügyeletes lakatos; Kiss György és Bencze József, meg aki a műhelyek birodal­mában kalauzol, Balogh László. A szolgalatot teljesítő laka­tosoknak univerzális szak­embereknek kell lenniük. Ugyanis igen rossz az ellátás, s gyakran itt kell elkészíteni az alkatrészeket Nemrég az egyik masinán segédfúvóorsó- szakadás volt Éneikül nem tad tüzet éleszteni a gép. Szinte technikai bravúrral küszöbölték ki a hibát Ez az éjszaka hajnali há­romig nem állította őket kü­lönösebb feladat elé, mégis nagyon várják már a reggelt Tizennégy órai szolgálat után húzza az embert az ágy. Mi tagadás, nem is sok fiatal vállalkozik a vasutas mun­kára. Kiss György tizedmagá- val szabadult fel; egyedül maradt Ösztönző bérezéssel, a szabad idő célszerű kiadá­sával talán lehetne a kedvet fokozni, a fiatalokat a vasút­hoz kötni. És mégis vannak, akik szerelmesei a MÁV-nak. Beszélgetés közben Balogh László egy kivágott újságcik­ket húz el a zsebéből. A kép felborult mozdonyt ábrázol; — Itt születtem másodszor — mondja. Ö volt a vezetője annak a mozdonynak, amely tavaly február 4-én állatcsordába szaladt és kisiklott. Nem ment el a kedve. Min­den erővel azon fáradozik, hogy teljesítse a fűtőház éj­jel4 feladatát Társaival együtt vállalja azt a többlet munkát is, amelyet a kis mozdony­színben levő állandó zsúfolt­ság kíván tőlük. Ezúttal ti­zenegy gép szorult be. Szinte csak bravúrral lehet mozgatni a belül levő gépeket. De Ba­logh László mégsem mérgelő­dik, mégsem zúgolódik. Az egyik beszorult gépre, a 376—551-esre úgy néz, mint a jó kocsis kedvenc paripájára. Éppen csak meg nem simo­gatja. — Ez a mi legnagyobb gé­pünk. Ritkán van itt, ezzel bonyolítjuk le a tapolcai for­galmat. Most a kezünk alá került... Ha kell, 6 maga is szerszá­mot fog és segít a lakatosok­nak. Miközben halvány színű zseblámpájával mutatja a mozdonyok között az utat, ar­ra gondolok, hogy a fűtőház fölött eljárt az idő. Csak a vasutasok áldozatkészségével együtt képes megfelelni a mai hallatlanul nagy kö­vetelményeknek. Órámra pillantok: fél négy. Gyorsan suhan az idő. Persze csak nekem. Aki százszor, ezerszer éjjelez, annak örök­kévalóságnak tűnik az éjsza­ka. Mintha csak ezt támasz­taná alá a kép, melyet távo­zóban az egyik tehervonat mozdonyán pillantok meg: a sustorgó óriáson tesz-vasz a fűtő. A mozdonyvezető ülve, egyenes derékkal, fejét a ke­mény lemeznek támasztva alszik. A tűz lángjától időn­ként meg-megvi tágítva, a sö­tétből csak kormos, fáradt arca rajzolódik ki. Szegedi Nándor Ki mit Többféle munkadíja- aási formá­val találkoz­ni a megye termelőszövetkezeteiben, az utóbbi időben egyre népsze­rűbb a készpénzül'jazás. Emel­lett azonban még föllelhetők a hagyományos munkaegység­elszámolás, a részes művelés, a nádudvari módszer és en­GVÜLIK AZ ÉLETMENTŐ VÉR Szerdán térítésmentes véradó napot rendeztek Nagyatádon. A járási székhely üzemeiből, a lakosok közül mintegy kétszázan jelentek meg az ideiglenes véradó állomáson. Hat­van liter vért adtak összesen a nagyatádiak.------------------------------------------------------------------------------------­----------------------—-------------------------------------------------------­D olgoznak a kábelosok Tíz percig hallgatom csak a légkalapács hangját, s mintha már a fejemben dü­börögne. Nem irigylésre méltó a járási tanács dolgo­zóinak helyzete most, ami­kor székházuk előtt törik az aszfaltot a kalapácsokkal, készítik elő a postakábelek helyét. A légkompresszor kezelője Koczkás Ernő. Talán neki % legjobb az itt dolgozó mun­kások között, néha magára hagyhatja a gépet, s leülhet egy kicsit hűsölni a járda­szegélyre. Viszont a tűző napon Disnyics Istvánt és Szijjártó Ferencet rázza a kalapács, s ha még ehhez hozzátesszük, hogy egyik- egyik súlya ötven kiló — va­lóban nehéz munkát végez­nek. Csak ők hárman a pos­ta alkalmazottai, az árkóló munkások nem. — Csak ez a nagy meleg re volna — törli a keze fe­jével a homlokát Disnyics István. — Négy hónapja dolgozunk Kaposváron, de ezek a legnehezebb nap­jaink ... — Hogy bírják ezt az ál­landó zajt és rázkódást? — Megszoktuk már. A kollégám hat. én nyolc éve csinálom. Először volt csak kellemetlen, erős izomlázt okozott a kalapács. Aztán »átálltak« az izmaink, most már könnyebb. Űj járdát törnek, nemré­gen öntötték le egy előbbi feltörés után. / — Furcsállják ezt az erre járó emberek, de mi igazán nem tehetünk róla. Nekünk ez a munkánk. Bővíteni kell a város telefonhálózatát: na­gyon nagy az igény, talán még igy sem tudjuk kielégí­teni. Ahogy hallottuk, fő­ként az új lakótelepen kér­nek sok telefont. ötven-hatvan centiméter mélységben ássák ki a ká­belek helyét. Az árokba be­toncsövek kerülnek. Ezekbe húzzák majd be a kábelokat. — Lassú munka, még jó néhány utcát föl kell tör­nünk — mondják. — Viszont cserébe sok család kap tele­font. Azt hisszük, azért ez kárpótolja majd a kaposvá­riakat a zajért, s a munkánk nyomán látható »ostromál­lapotért*. (Strubl) Géplakatos, vízvezeték-szerelő szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat AZONNAL FÖLVESZ a Balatonboglári Vas-műszaki és Hűtőipari Balatonboglár, Szabadság n. 6. Ktez, (5507) Miért kevés a virág Kaposvár utcáin? A városunkba érkező idegenek eddig nem vé­letlenül nevezték váro­sunkat »virágos Kapos­várnak-. Az idei év azon­ban, úgy látszik, csak fé­lig engedi meg ennek a jelzőnek a használatát. A városi kertészet ebben az évben mintegy 3400 vi­rágtövet ültetett ki, ezek a nem várt négy—őt fo- I kos fagyok következté­ben utánpótlásra szorul­tak. Nem jutott virág a Bajcsy-Zsilinszky és a Beloiannisz utcába — ahol pedig már megszok­tuk a tarka színfoltokat. Jelenleg tulipán, nefe­lejcs és árvácska élénkíti a város virágágyásait, de azok sem sokáig, ehhez lakosság is hozzájárul; le­szedik a nyíló virágokat. Dobol! Jenő városi ker­tész elmondta, hogy má­jus elsejére sem öltözte­tik virágba a várost, mert félnek a fagy veszély tői. Csak a jövő hónap 10-e után kezdik meg a nyá­ri palánták kiültetését: 3—400 000 kannát, begó­niát. A pázsitosítást csak társadalmi munkával tud­nák megoldani — egyelő­re azonban nincs jelent­kező. Arról is tájékoztatott bennünket a kertész, hogy a virágültetésre szánt múlt évi összegnek csak a felét kapták meg az idén a városi költségvetésből. S. M. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára (textilmű­vek) fölvesz általános iskolát végzett 14—16 éves korú leányokat 6 órai nappali munkára, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT 18—40 éves korig. Szállást biztosítani nem tudunk. (6980) Ki mit tnd a mezőgazdaságról? Ma délután négy órakor Ka­posváron, a Latinka Művelő­dési Ház színháztermében ren­dezik meg a Ki mit tud a me­zőgazdaságról? megvei döntő­jét. A versenyen a járási dön­tők legjobbjai vesznek részt. A vetélkedő után este a Kapos összes helyiségében tartják a második megyei gazdászbált. nek módosított változatai. A legfontosabb, hogy bármiféle díjazást alkalmaz is a gazda­ság, azt garantálja a tagság­nak. Melyik út a járhatóbb? Legtöbb tapasztalat a munka­egységes díjazás mögött van. mégis a pénzben garantált munkadíjazás látszik von­zóbbnak, mivel ez nyújtja a legtöbb lehetőséget a javak igazságos elosztására, a mun­kák mérésére, s még egy sor körülmény szól emellett. Megyénk tsz- szövetségei, köztük a Kö­zép-somogyi Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­ge, egyik fontos feladatuknak tartják, hogy a termelőszövet­kezeti munkadíjazás e fejlet­tebb formáját ismertessék. A közép-somogyi szövetség a március elején tartott elnök­ségi ülésen értékelte a tag­szövetkezetek egy részében al­kalmazott, készpénzben ga­rantált munkadíjazás tapasz­talatait. Ahol ezt a formát eddig bevezették, mindenütt többen vesznek részt a közös munkában, javult a munka- fegyelem, s több fiatal kér­te felvételét a szövetkezetbe. A módszer alkalmazásának előfeltétele azonban, hogy az év minden szakában fizessék a munkadíjat, körültekintően dolgozzák ki a díjtételeket, és biztosítsák a munkák rendsze­res mérését, ellenőrzését. A szövetség Nagybajomba találkozóra hívta össze azok­nak a termelőszövetkezetek­nek az elnökét, főkönyvelőjét, ahol több éve garantált pénz- beni munkadíjat fizetnek; ahol tavaly vagy az idén tér­tek át erre és ahol ezután kívánják bevezetni ezt az el­számolást. Hogy miért éppen Nagybajomban tartották ezt az összejövetelt? Azért, mert ez az immár több mint ezer holdon gazdálkodó termelő- szövetkezet, pontosabban a mai közös gazdaság jogelőd­je, a Zöldmező Tsz több év óta alkalmazza a készpénzben garantált munkaelszámolást — sikerrel. Az induláshoz számottevő állami támogatást kaptak, s azóta egyre keve­sebb segítségre szorulnak, igyekszenek megállni a saját lábukon. A tanácskozás részvevőit több kérdés is érdekelte a rendszeres előlegezéssel, a munkanormákkal kapcsolat­ban. Egyebek mellett megkér­dezték: a pénzesítés nem zárja- e ki azt, hogy terményhez jut­hassanak a közösből a gazdák? Aztán: időközben módosítot­ták-« a korábban kialakított normákat? A nagybajomi Zöld­mező Tsz-ben a tag a pénzke­resetéből és annak arányában vásárolhat terményeket a kö­zösből, így tehát természetbeni A legfőbb bizonyság javakhoz is juthat a közösben végzett munkája szerint. Ami pedig a korábban kidolgozott normákat illeti, azokon úgy csiszoltak, változtattak, aho­gyan a változó körülmények megkövetelték. Rugalmasan mindig — de csak év elején — igazítottak a díjtételeken, míg­nem eljutottak a mostani, im­már nyomdában készíttetett és sokszorosított díjszabályzatig. Ezt a szakvezetők állították össze, a vezetőség hagyta jóvá, s most jó alapul szolgál ah­hoz, hogy a szövetkezetben ki- ki a végzett munkája arányá­ban részesüljön megfelelő dí­jazásban. Érdekes kér­í a közös paszbalat­j ______________ cserén: »el­h al« vajon a háztáji ott, ahol készpénzben garantálják a munkadíjat? Ez a téma kap­csolódik ahhoz, hogy kaphat-e a tag takarmányt a közösből a háztáji termés kiegészítésére? Az utóbbi kérdésre igenlő vá­laszt adhat nemcsak a nagyba­jomi, hanem a barcsi, a ho- mokszentgyörgyi és több más tsz is. Nagybajomban mit mu­tat a tapasztalat? Az eltolódás a közös irányá­ba — és ez a helyes — köny- nyem érzékelhető. Amikor ugyanis egyre inkább megtalál­ja számítását a közös munkák­ban a szövetkezeti gazda, és az innen származó jövedelme fokozatosan emelkedik, ugyan­ebben az arányban csökkenti háztáji állományát alacsonyabb szintre. Megélhetését a közös­ből kapott részesedésre alapoz­hatja, s a továbbiakban nem a háztájiból származó bevétel a fő támasza. A háztáji állatál­lomány bizonyos fokú csökke­nése tehát a közös munka gyü­mölcsébe vetett bizalom növe­kedését is tanúsítja. Része van ebben természetesen annak a változásnak is, amely a tagság kor szerinti összetételében kö­vetkezett be. A hetesiék még nem al­kalmazták a nagybajom! ak módszerét, mégcsak most ismerkednek vele, mint ahogyan a kapos­vári járás néhány másik ter­melőszövetkezetében is az idén teszik meg az első lépéseket a készpénzben garantált munka­díjazás útján. Az ilyen tapasz­talatcserék azért hasznosak, mert gyakorlati tanácsokat ad­nak: a módszert már alkalma­zó termelőszövetkezetek veze­tői elmondták egymásnak gya­korlati észrevételeiket, a most próbálkozók p>edig okulva az elmondottakból, bőséges isme­retanyaggal láthatnak munká­hoz. Bízunk benne, hogy az ilyen tanácskozást több is kö­veti majd nemcsak a közép so­mogyi, hanem a megye másik két területi szövetségében is. Hentesz Ferenc Hasznos tanácskozások Erősödik dóst hallot­tunk a ta­Több mint egymillió forint jégkárért A jégverés már tavasszal is nagy károkat okozhat. Csongrád megyében például sokáig emlékezetes mairad az a néhány évvel ezelőtti ápri­lisi jégverés, amely három községben pusztította el a háztáji gazdaságokban nevelt korai exportsalátát Az Álla­mi Biztosító a háztáji bizto­sítás alapján 600 000 forintot fizetett ki a termelőszövetke­zeti gazdáknak, de ez az ösz- szeg nem fedezte a tényleges kárt A régebbi háztáji biz­tosításban ugyanis csak a ha­tóságilag megállapított átla­gos felvásárlási árat térítet­ték meg Ez pedig jóval a primőr saláta piaci ára alatt volt A tavaly bevezetett, kibő­vített háztáji biztosítás meg­kíméli az ilyen veszteségektől a gazdákat A kártérítést ugyanis vagy a hatóságilag megállapított, az elmúlt idő­szakban többször is fölemelt felvásárlási árak szerint, vagy a szabad piaci árak alapján állapítják meg A kukorica mázsájáért pl 257 forintot fi­zetnek, a salátáért a napi p:aci árat térítik. Aki a régi háztáji biztosítását tartja fenn, az továbbra is csak a korábbi felvásárlási árak alapján kaphat kártérítést, miután a díjat is ennek meg­felelően fizetik. Vagyis egy mázsa kukoricáért 180 forint, egy fej salátáért 40 fillér jár. Az új háztáji biztosítás sze­rint egy hold szántóterületen termelt növény jégkárai után 3000 forintig terjedő kártérí­tést kaphatnak a biztosítot­tak. A háztáji gazdaságok 60 forint évi díj ellenében 6003, 120 forint ellenében pjedig 9000 forintra emelhetik biz­tosításuk felső határát. Az Állami Biztosító So­mogy megyei fiókja 1967-ben több mint egymillió forintot fizetett ki a megye termelő­szövetkezeti tagjainak jég­kárért az új háztáji biztosítás alapján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom