Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

AZ ÍRNOKOK TRAGÉDIÁJA XXV. évfolyam, 62. szára. Csütörtök, 1968. március 14. FIÚK BOLTJA BUDAPESTEN Fiatalos ruhát a fiataloknak ezt kéri a kereskedelem a Kaposvári Ruhagyártól (Budapesti tudósítónktól.) Egy éve nyílt meg a főváros­ban a Fiúk Boltja. A belvárosi üzlet a többi között külön ki­rakatban reklámozza a Kapos­vári Ruhagyár termékeit is: a kis öltönyöket, kabátokat sfcb. A boltvezető azonban panasz­kodik: a nyitáskor kapott ugyan ötszáz ruhát közvetle­nül a gyártól, azóta viszont ©gy darabot sem; a nagyke­reskedelemtől szerzi tie áru­készletét, de sajnos koránt­sem kap olyan termékeket, mint amilyenekre szükség volna. — Nem kielégítő a válasz­ték — mondja. — A gyárak — köztük a kaposvári is — nem találták meg azt az alap­anyagot, ami leginkább meg­felelne a 2—12 éves korosz­tály igényeinek. Aztán van egy másik gondunk is, erről győződjék meg személyesen. És mutatja a készletet: bi­zony a gyermekruhák — egy­két kivételtől eltekintve — a férfiöltönyök kicsinyített rná­Fejlődik a paprikapalánta Szépen fejlődik a primőr paprikapalánta a Balatonnagy- bereki Állami Gazdaság kertészetében. A kétezer tőről má­jasban lehet szedni a paprikát. Mészégető Katalin munkás gyomlálja a palánta közöket. sai mind fazonban, mind alap­anyagban, mind pedig szín­ben. Sötét tónus követi a sö­tét tónust, semmi fiatalos színösszeállítás! — Ezt a megszokott mo- delilsorozatot kapják már év­ről évre a boltok. Ami új­donság esetleg érkezik, azt pillanatok alatt elkapkodják a vevők. Bizony érthető, hogy nemegyszer zúgolódnak: va­lami újat, változatosat sze­retnének. Körülbelül olyas­mit, mint amilyent a leány- kakon fékei óban látni, mert azok a kis ruhák nagyon szé­pek ... Éppen ezért a bolt kérése — és ezek szerint a vásárlók igénye —, hogy a Kaposvári Ruhagyár készít­sen más alapanyagból, fiata­los színösszeállításban fiúru­hákat. Olyan árucikkeket, amelyek eltérnek a sablon­tól, a megunt formátó1 P. Cy. Bilincs az autó abroncsán A párizsi rendőrség újab­ban a tilos helyen i parkoló autók abroncsára »bilincset*« tesz. A szabálysértő — mivel képtelen elindítani autóját — kénytelen a legközelebbi rend­őrhöz fordulni. A rendőr vi­szont csak akkor veszi le a »bilincset«, ha az autótulaj­donos megfizeti a büntetést. A péntek esti Tv-színhez következő adásában, április 15- én Bencsik Imre Az írnokok tragédiája című darabját tű­zik műsorra. (A Tv-fotó) Elkezdődtek a küldöttgyűlések a fogyasztási és ....................... ( Tudósítónktól.) A meg Ve általános fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­teiben, valamint a takarék­szövetkezetekben megkezdőd­tek a küldöttgyűlések. A múlt évben megválasztott küldet­tek tanácskozásán szövetke­zetenként 100-100 küldött vesz részt Ezeken a gyűléseken dönte­nek az összesen minőé gy öt­venmillió forint nyereség fel­osztásáról, a nyereségrészese­dés, a vásárlási és értékesí­tési, valamint részjegyek utá­ni visszatérítésről, a tisztelet­díjak fizetéséről, a hálózat- fejlesztésről stb. A küldöttgyűlések befeje­zése után a helyi vezetőségek a szövetkezeti tagokkal első­sorban a községüket érintő szövetkezeti ügyekről tárgyal­nak. A legtöbb szövetkezet­nél ezeken a községi gyűlése­ken adják át a tagoknak a vásárlási utalványokat. Egy kis telefonstatisztika A világon jelenleg 208 500 000 telefonkészülékeit tartanak nyilván — kétszer annyit, mint tíz évvel ezelőtt. A vi­lág legközlékenyebb emberei a kanadaiak: évente átlag 664-szer beszélnek telefonon. CXXXXXX)0OCXXXX»CO0C)0OCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXlOOOOUUü000CXXXXXXXXO0000C)000000000O0 NÉMA TANÚK A FENYŐILLATÚ VIDÉKEN 4 nemzvetvesztő »nemzetvezető" /ti bunkerja Sopron közelében hegyoldalba épült. Ék alakú, kőszegélyes torka itt ásít ma is az út mentén, ridegen és feketén. Pontosan huszonhárom év óta. Meghúzza magát, alig lehet észrevenni. Nem árt, de nem is használ már a világnak. Legalábbis mióta — tíz-egynéhány esztendeje, a bánya fölszámolásakor — ezt is berob- bántották. Megközelíteni, bemenni élet- veszélyes. Most szürke, jelentéktelen háborús maradvány, rossz emlékű szim.bólum. Memento is lehetne, de még csak nem is különösebb látványosság. Csupán egy tereptárgy a hegyoldalban, egy holt ob­jektum. S mennyire groteszk is így, a környezetében! Olyan, mint egy »sta­dion bejárat", előtte meg két árva fut- ballkapu a faluvégi libalegelön ... Töb­ben elmosolyodtak rajta. A csinos egyetemista lány a tájról mesélt Az emberek karéjba fogták, majd meg-megindulva továbbmentek a völgy felé. Egyetlen pillanatra egy embercsoport megállt — és tovább ment. Egyetlen pillanatra visszatekintettem, a sportpálya sarkában itt maradi hábo­rús emiékre, amit — a helyi lakosság emlékezete szerint — folyosó kötött ösz- sze egy közeli villával. A villában nyi­lasvezérek tanyáztak. Az úton gyakran megálltak nagy fekete autók, és többen látták itt magát a nyilas »fővezért", a »nemzetvezetőt« is. Hogy valóbon látták-e vagy sem? Lé­nyegtelen. Tulajdonképpen az idegen­vezető apró poniatlanságának since kü­lönösebb jelentősége: A nyilas főkolom­pos búvóhelye nem itt volt: a fövezér- ség biztonságosabb helyen, Kőszegen székelt. A nyilas parlament és elnyomó gépezet azonban valóban a közeli vá­roskában működött történelmünk leg- arcpiritóbb néhány hónapjában. Ez a vidék nemcsak színtere, hanem központja is volt a káosz embertelen végóráinak. A totális terror agonizált és szedte áldozatait válogatás nélkül, tajtékzó szadizmussal itt, az ország égi/harma­dára szorult »gyepűn«,• huszonhárom éve. Vajon hányán tűntek el a kőszegé­lyes nyilas bunker sötétlő nyílásában — örökre? S akik nem érhették meg az Őr­jöngő káosz végét, akik ezen a vidéken lettek áldozatok és mártírok ... Ott, az erdő mögött, alig két faluval odább végezték ki a fehér hajú képvi­selőt, Bajcsy-ZPilinszky Endrét és tár­sait. Huszadik századi irodalmunk ran­gos tudósát és alkotóját, Szerb Antalt vandal, tébolyult kezek ott, nem mesz- sze, ézskanyugatra, a nagy tó partján verték agyon puskatussal. Itt a szom­széd faluban pedig egy Árpád-kori ká­polna ódon kőfalán márvány emléktáb­la hirdeti: »Vándor Sándor zeneszerző, munkásénekkarok vezetője és fejlesz­tője mártírhalált halt e helyen, 1945- ben. — Emlékére állította a Soproni Diáknapok Szervező Bizottsága 1967- ben." 1%teves haladó költők, írók és k.u- \ tatók: egy eoész partheonra va- x 1 ló tudós művész, politikus és harcos ellenálló mártírhalálának szín­tere itt, ez a négy-öt négyzetkilométer­nyi táj, a város környéke. S ezen a vi­déken búcsúzott az élettől Radnóti Mik­lós: ebben a megyében hántolták be az abdai közös sírt és százezrek halálmar­sának néma tanúi itt az országutak ... Egyetlen pillanat volt. Amíg vissza­tekintettem. Idegenvezetőnk továbbra is a fáj szépségét ecsetelte... És nem érdem­telenül; ez a táj valóban gyönyörű. Ko­ra délutáni napfény ölelte körül a szu- balpinikus vidék színeit. Lustán elnyú­ló vonulatok, fenyves koszorúzta hegy­hátok közt — ahol kora tavasztól őszig dúsan ragyog a fekete áfonya —, lenn a völgyben apró település élte minden­napos életét. M egérkezett a négyórás busz. Mun­kásokat hozott a városból. Az országút mentén, a régi bunker előtt kövér tyúkok tollászkodtak. Benn a faluban fehér vidám füstöt pipáltak a kémények. Az úton pedig tovább sétált egy ki­rándulócsoport. Jobbára negyvenes-öt­venes emberek... Most is hallom, ahogy az idegenvezető — ez a bájos, fiatal erdömérnök-hallgatónö — csengő hangon fújja sokszor elmondott szöve­gét: »Hölgyeim és uraim, ez nem a »sta­dion* bejárata, hanem egy bunker. Szá­last egykori búvóhelye volt. Amott pe­dig, a völgy felett a félig lebontott szén­osztályozót látjuk ...« Az emberek gyönyörködtek a tájban. Vidámak voltak és fölszabadultak, gond­talanok. Mélyen magukba szívták a fényt, a fenyvesek áradó erős illatát, ahogy lassan elindultak a faluba. Lenn, a presszóban meglepően jóízű kávét adtali. Visszafelé mindenki erről beszélt... WaHinger Endre SZALAGAVATÓ 1968 Minden tavasz újra visz­saatérő, kedves, megható epizódja a középiskolák éle­tében a szalagavató. Há­rom és fél év tanulással, izgalommal és derűvel el­telt napjai után a végző­sök, a negyedikesek kis szalagot viselhetnek a ka­bát vagy zakó hajtókáján mintegy hirdetve: a mai naptól közelebb vagyunk a felnőttséghez, az érettségi­re készülünk. Ünnepi ruhás lányok, fiúk sorakoztok föl két sor­ban a Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum előcsar­nokában. A középfokú me­zőgazdasági technikum har­madikos és negyedikes ta­nulói. A csaknem harminc érettségire készülőt búcsúz­tatták és szalagozták fel az »utódok«. Dr. Guba Sándor, az in­tézet igazgatója meleg sza­vakkal szólt a negyedike­sekhez: elmondta, hogy a szalagavató egy kicsit a felnőtté válás küszöbét is szimbolizálja. Régen ilyen­kor kapta az ifjú az első sétabotot, ilyenkor kínálták meg először »hivatalosan is« cigarettával. Az intézet színeit viselő szalag helyt­állásra kell, hogy kötelezze nemcsak a következő vizs­gákon, hanem később is a viselőit. A kissé meghatott han­gulatnak a zene, a tánc ve­tett véget. Az alkalomra való tekintettel éjszakába nyúlóan táncolhattak, szó­rakozhattak, ünnepelhették a szalagavatást a techni­kum növendékei. (s. m.) Európai Hollywoodot akarnak létesíteni a dél-spa- nyolországi Malaga tarto­mányban, Andalueia-Ha-Neu- va-ban. A tervek szerint itt épülnek a legnagvobb és leg­korszerűbb filmstúdiók euró­pai földön. A beruházások el­érik a 1,5 millió dollárt. TARKA Amikor nevet A vadnyugati lcocsmá- baii összeverekedtek a le­gények. Verekedés után kivonul a rendőrség. Az egyik rendőr letérdel egy földön fekvő férfi mellé, akinek a hátából egy konyhakés markolata áll ki: — Nagyon fáj? — Amikor nevetek — feleli a sebesült. Körülbelül Igaz, hogy jegyese vagy Róbertnek? — Igen ... körülbelül! — Ezt hogy értsem? — Én azt mondtam igen, ő azonban még nem nyilatkozott. Nem ő veszi a vonatjegyeket Két barátnő beszélget: — A múlt évben a Ri­viérán nyaraltunk. — Igazán? Melyik vá­rosban? — Azt nem is tudom. A vonatjegyeket mindig a férjem veszi meg. Kiállításon Egy kiállításon az egyik hölgy kissé zavartan mu­tat egy keretre: — Őrület, milyen ron­da! Ki festette ezt a ször­nyűséget? — Bocsánat, asszonyom — mondja a teremőr —, ez nem festmény — ez tükör. Érthetetlen — Te, úgy látom, az egyik zoknid szürke, a másik meg bordó. — Ilyen állati dőlt® csak velem történhet meg: És képzeld: otthon van még egy pár ugyanilyen. Enyhe célzás Egy becsületes megta­láló visszaszolgáltatta a tulajdonosnak az ezer dollárt tartalmazó pénz­tárcát. A tulajdonos be­letekint a pénztárcába és kijelenti: — Minden rendben van, csak hogy az ezerdolláros helyett tíz 100 dolláros bankjegyet látok. Miért? — Mert a múltkor is találtam egy pénztárcát ezer dollárral, és amikor visszaadtam, a tulajdo­nosnak nem volt apró­ja ... Balszerencse — Jól megjárta Éva — mondja egy nő a ba­rátnőjének — férjhez ment egy öreg amerikai milliomoshoz, és csak a házasságkötés után de­rült ki, hogy a pasas tíz évvel fiatalabb, mint amennyinek mondja ma­gát. SomsgtfNéptep Az MSZMP Somogy megy ej Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510. 11-511­Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-515# Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött, kéziratot nem orzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 FL Index: 25067 készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. La Unka Sándor utca 6. Nyomdáért felel: Matjtner József. I 00310100000101000023

Next

/
Oldalképek
Tartalom