Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-02 / 52. szám

Szombat, 1968. március 2. 3 somogyi néplap Magyarországi találkozások1' RIPORTSOROZAT SOMOGYRÓL A KALINYINSZKAJA PRAVDÁBAN Kedves és régen várt le­velet hozott a postás test­vérvárosunkból, Kalinyin- ból. A. Lapsin, a Kali- nyinszkaja Pravda főszer­kesztője aki a múlt év vé­gén két hetet töltött me­gyénkben, a szívélyes üd­vözleteken és a jókívánsá­gokon kívül egy köteg új­ságot is küldött. Közte vol­tak azok a számok, ame­lyekben szovjet kollégánk háromrészes riportot publi­kált Somogyról »Magyar- országi találkozások« cím­mel. Testvéri szeretet, mély érdeklődés és a szovjet ol­vasók legpontosabb tájékoz­tatásának igénye hatja át a három riportot. Szerzőjük hűen felvázolja, mekkora utat tett meg Somogy a felszabadulás óta. Az első írástól az utolsóig arról tu­dósítja A. Lapsin a kali- nyini terület lakóit, meny­nyi mindennel büszkélked­hetnek a somogyiak. A kalinyimi főszerkesztő sokfelé járt és sok ember­rel beszélgetett somogyi tartózkodása idején. Ezeket a találkozásokat idézi első­sorban a riportsorozat. Megszólaltatja Németh Fe­renc elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ját, a megyei pártbizottság első titkárát, kiemelve a szovjet—magyar barátságról mondott gondolatait, a testvéri kapcsolatok gyümöl­csöző elmélyítéséről vallott nézetét. Tolmácsolta Né­meth Ferenc elvtárs jókí­vánságait, amelyeket a ka- linyini terület lakóinak küldött. Kaposvár és Nagyatád, Pécs és Székesfehérvár, Ba­latonszárszó és Balatonbog- lár, Siófok és Balatonend- réd — mennyi emlék ele­venedik meg a kalinyini újság hasábjain. Az első beszélgetés a szárszói Vén Diófában Fehér Józseffel, a Somogy—Zala megyei Tég­la- és Cserépipari Vállalat igazgatójával. S nem fe­lejtve el a kaposvári igaz­gató kérését, a lapon ke­resztül adta át üdvözletét a kalinyini házépítő gyá­riaknak, s a tapasztalat- cserét kérő javaslatot. S ugyanilyen gonddal közve­títette A. Lapsin a villa­mossági gyáriak nevében. Megírta, hogy a rakétatem­póban fejlődő kaposvári üzem szeretne kapcsolatot teremteni egy hasonló ka­linyini gyárráL A második riport a járá­sok hétköznapjáról szól. Tekintélyes része a nagy­atádi látogatásról számol be. Bemutatja a konzerv­gyárat, a Lábodi Állami Gazdaságot, felvázolja a járás fejlődését Képek illusztrálják a ri­portokat. A Kalinyin vá­rosrész új emeletes házai­val találkozhatunk, s a har­madik riportban pedig egy családi ház képéveL Ko­vács Gyula balatonendrédi traktoros háza. S a befe­jező írás címe is a trak­torost idézi: Add a kezed, Gyula! A. Lapsin színesen és nagy szeretettel ír Ko­vács Gyuláról és családjá­ról, a nála töltött órák­ról, a disznótorról. Az ő életén keresztül világítja meg a kalinyini olvasók­nak, mekkorát fordult a magyar parasztság sorsa 1945 óta. S a traktoroshoz szólnak a, riport utolsó mondatai: » Add a kezed, Gyula elvtárs! Köszönet a szívélyességért és a ven­dégszeretetért. Sok boldog­ságot kívánok az új élet­hez neked és népednek.« Ez a riportsorozat volt a második a Kalinyinszkaja Pravdában Somogyról. Az elsőt M. Alekszejev írta három évvel ezelőtt. Test- vémiegyénk dolgozói köze­lebbről megismerhetnek bennünket a kalinyini új­ságírók színes beszámolói­ból S a jövőben még több ilyen híradás jelenik meg Somogyról a Kalinyinszka­ja Pravdában, testvérme­gyénkről a Somogyi Nép­lapban a két szerkesztőség együttműködése révén. Már írják a kalinyini újságírók a terület jelenét felvázoló cikkeket, amelyek hamaro­san megjelennek lapunk hasábjain. L. G. Rangot kap a mezőgazdasági szaktudás INTERJÚ DR'. SÁRKÁNY PÁLLAL, A MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVKIADÓ IGAZGATÓJÁVAL A mezőgazdasági könyv- hónapban több író—ol­vasó találkozó volt me­gyénkben is. Két napot töltött Somogybán a könyvhónap utolsó nap­jaiban dr. Sárkány Pál, a Mezőgazdasági Könyv­kiadó igazgatója. A Szennában megtartott előadása után az idei könyvhónapra való fel­készülésről kérdeztük meg. — A mezőgazdasági könyv­hónapban minden évben vizs­gázik a kiadó. Egész évben készülődünk erre a seregszem­lére. Az idei könyvhőnapra negyvenkét új szakkönyv je­lent meg, ezek közül több február utolsó napjaiban el is fogyott, mint például dr. Fa­zekas Béla: Mezőgazdaságunk a felszabadulás után című könyve, melyet főként a me­zőgazdaság irányításában dol­gozók vásároltak szívesen. Ugyancsak nagy sikere van az osztrák eredetiből fordított Szőlőművelés másképpen cí­mű könyvnek is. — Az olvasókkal való közvetlen találkozások után milyennek látja az érdeklődést a mezőgaz­dasági szakirodalom után? — A szakmai hozzáértés, a szellemi beruházás minden gazdálkodási ágban, a mező- gazdaságban is rendkívül je­lentős tényező. Most, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével ennek az árfo­lyama tovább növekedett. Megnőtt az érdeklődés a me­zőgazdasági szakkönyvek, a szakmai folyóiratok után. Ez részben a tsz-eket érintő új törvényeknek, főként pedig az új irányítási rendszer serken­tő hatásának köszönhető. A mezőgazdaság dolgozói kere­sik, kutatják a korszerűbb gazdálkodás útjait. Somogy­bán a népművelők sokat tet­tek azért, hogy a mezőgaz­dasági szakirodalmat meg­szerettessék az érdekeltek­kel. könyvhónap ankétjai, író—ol­vasó találkozói az ismeretter­jesztés mellett a tapasztalat- szerzés eseményei is voltak, így az olvasók igényeinek fi­gyelembevételével készülhet­nek majd az új szakkönyvek nálunk, valamint a Kossuth, az Akadémiai, a Közgazdasá­gi és a Műszaki kiadónál. N. J. Új szakközépiskolai osztályok Somogyból is vesz föl to­vábbtanulni kívánó nyolcadi­katokat a pécsi Komarov Gimnázium és Szakközépis­kola (Pécs, III., Dr. Veress Endre u. 8.). Két új szakkö­zépiskolai első osztály indul, és 70 tanuló — köztük 30 leány' — fölvételére van le­hetőség. A postaforgalmi szakkö­zépiskolai osztály a postai végrehajtó szolgálatnak, a postai ügyvitelnek és ügyke­zelésnek képez új szakembe­reket. A végzős tanulók Pécs, Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye postahivatalai­ban helyezkedhetnek eh A fölvehető fiatalok többsége (35 közül 26) lánytanuló. A jelentkezőket az iskola fölvé­teli beszélgetésre hívja be. Ennek az időpontját írásban közük velük. A tanulók kol­légiumi elhelyezését biztosít­ják. A másik induló első osz­tály új típusú földmérő (geo­déziai) szakközépiskola. Oda elsősorban fiúkat vesznek föL Ez is középfokú szakmai képzést nyújt, amellyel segéd- földmérő, segédfotografus, tér­képszerkesztő vagy -rajzoló és segéd-földnyilvántartó munkakörökben lehet elhe­lyezkedni. (Érettségi bizo­nyítványukkal valamennyi felsőoktatási intézménybe to­vábbtanulásra is lehet je­lentkezni. Elsősorban persze a szakterületen: a felsőfokú földmérési technikumba, il­letve az egyetem földmémö- ki karára.) Ebben az osztályban fölvé­teli követelmény, hogy mate­matikában, fizikában és sza­badkézi rajzban jeles vagy jó eredményt elért tanulók jelentkezzenek. Ezeket ké­sőbb orvosi és alkalmassági vizsgára hívják be. Mindkét szakközépiskolai osztályba március 31-ig lehet jelentkezni — Kitüntetés. A mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter A mezőgazdaság ki­váló dolgozója kitüntetést adományozta Fülöp Mihály­nak, a Somogy megyei Nö­vényvédő Állomás igazgató­jának, a TIT mezőgazdasági és élelmezésügyi szakosztálya titkárának a szakismeretek fejlesztésében végzett mun­kájáért. CSOMAGOLJAK A MOKKÁT Először fordult elő a kaposvári cukorgyár történetében, hogy a kampány ideje alatt nem tudtak végezni a mokka­gyártással. Egy hónapi szünet után ismét megindultak a gépek, hogy dobozokba csomagoljanak 150 vagon mokka­cukrot. Előrecsomagolt élelmiszerek Évek óta harcoltak azért a kiskereskedelmi vállalatok, hogy az alapvető élelmiszerek — a lisat, a cukor, a rizs — iparilag előrecsomagolva ke­rüljenek a boltokba. Időt és bolti munkaerőt takarítanak meg ezzel a módszerrel. Hi- giénikusabb, mintha az üzlet­ben vagy a‘raktárban végez­nék el ezt a munkát kézi erő­vel. Az ipari előrecsomago- lást az egyre inkább terjedő önkiszolgáló rendszer is meg­követeli. A gazdaságirányítási re­formmal nagyobb lehetőség nyílott az előrecsamagolásra, hiszen ennek a munkának a költségét a kis és nagykeres­kedelmi árrésből arányosan kell fedezni. így például egy mázsa liszt előrecsomagolása 24 forint 45 fillérbe kerül, s ennek fedezetét a két keres­kedelmi vállalatnak kell biz­tosítania, tehát nem a vásár­lónak kell megfizetnie a cso­magolást. Ez azt jelenti, hogy a kiskereskedelemnek is bi­zonyos anyagi áldozatot kell vállalnia. Az érdekelt vállalatok kö­zött folyik a tárgyalás a költ­ségek megosztásáról, valamint az előrecsomagolandó cikkek mennyiségérőL 1968-ra __ Élelmiszer és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat azt vál­lalta, hogy 602 vagon Usztet (a megye összfogyasztásának 47 százalékát), 133 vagon rizst (a teljes évi fogyasztást), 433 \agon cukrot (az évi fogyasz­tás 45 százalékát) előrecsoma­gol tan hoz forgalomba, s a kiskereskedelemnek a csoma­golást nem kell dotálnia. — A szakkönyvek munkaeszközként való használata fölveti az ( »olvashatóság«, a nép-, szerű, tudományos nyel- < vezet szükségét. Hogyan | lehet jó »hatásfokú« egy i szakkönyv az agronó- i mus és a brigádvezető 4 kezében ? 4 — Arra törekszünk, hogy i minden alap, közép- és felsői fokon dolgozó mezőgazdászt i ellássunk hasznos könyvekkel, i Ezt szolgálnák az úgynevezetté üzemi kézikönyvtárak, hogy 4 a különböző területen dolgo- 4 zó, különböző képesítésű szak- < emberek is megtalálhassák a i munkájukat segítő szakirodai- i mat. Az új gazdasági mechaniz­musban rangot kap a szak- j mai tudás, ennélfogva a szak- ( mai ismereteket adó és bőví- ( tő irodalom (könyvek, folyó­iratok. szaklapok) értéke is ( megnőtt. Napjainkban, ami- ( kor egyre-másra látnak nap-1 világot újabb és újabb agro-1 technikai eljárások, kutatási i eredmények, az érdeklődés < további növekedésével szá- i molhatunk. A mezőgazdasági i ERŰ TÖR A Játioshida és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér­tékesítő Szövetkezet megvételre keres álíványfa- minoségnek megfelelő fenyőrönköt, árjegyzék szerinti egységáron. Az ajánlatokat Jánoshida, Petőfi Sándor u. 1. sz. címre kérjük. (6832) ... Ez itt a keserű s ez itt az édes, ez a fekete és ez a fehér, ... Iker ajándékot veszel örökbe, oly ember-ízű és oly felemás ... Hallgasson meg. Elmondok magának valamit. Faluhelyen az úgy van, ha egyszer ki­sütnek valakire valamit, az rajtragad. Nem mossa azt le se eső, se harmat, se jó szó. Semmi. Buta egy dolog, de így van. Ott volt a szegény Félnótás Jani bácsi. Látja, én is csak így mondom: félnótás. Legény voltam még, amikor meghalt szegény, mégis igy maradt meg az emlékemben. Pedig nem volt az fél­nótás sohasem! Olyan ép esze volt an­nak, mint magának vagy nekem. Mégis rajt maradt a csúfnév. Egy igen öreg házban lakott, aztán egy éjszalca rájuk dőlt a ház. Odalett a felesége meg az egyetlen fia. Mikor temették őket, ez énekelni kezdett. Mert akkora volt a fájdalma meg a bánata, hogy nem tud­ta, mit csinál. Valaki akkor ott azt mondta: nézd azt a félnótást! És attól kezdve csak úgy hívták... Buta dolog, igaz? De hát. így van ez faluhelyen. Azért mondtam ezt el ma­gának, hogy jobban megértse, azon a bizonyos napon miért vesztem össze még talán az atyaúristennel is, miért fogadkoztam, hogy soha többé nem ütök [öl a bakra, és elmegyek még a falu­ból is. Pedig, hogy egészen őszinte le­gyek, már akkor, amikor ott kiabáltam, szentségeltem, magamban jól tudtam én, hogy nem jól csináltam. Mégis mond­tam a magamét,. Nem az ötven forint büntetés miatt! Dehogyis! Hanem hogy híre megy, aztan még belőlem is Lopás Pista lesz vagy ilyesféle. Mert mondom, a falu ilyen. Nézze ... Nem azért mondom, hogy dicsekedjek. Megkérdezheti akárkitől, kevés olyan kocsist lehet találni, mint amilyen én vagyok. Dologhoz szoktam, benne vo.n a véremben, szeretem is csi­nálni. Nem volt énrám panasz sohasem. Abban az időben igen szép süldőim voltaic odahaza. Fölneveltem én már jó egypárat, de ilyen igazán kedvemre való jószágok régen voltak a házamnál. Már erősen szürkült, amikor elindul­tam hazafelé. Csendesen poroszkáltak a szürkék, nekem meg a jó ég a meg­mondhatója, mi minden forgott az eszemben. Mert úgy van az ember, né­zelődik, a szemével tudomásul veszi, ami körülötte van, a gondolata meg — pláne így, estefelé — haza-hazakalan- dozik. Valami ilyesmi lehetett, mert a szememmel azt láttam, hogy végeztek a lucernakaszálással, de erről meg eszembe jutottak a süldőim. Mit szapo­rítsam a szót? Földobtam néhány nya­lábbal a kocsira... A többit gondol­hatja... Még akkor este elmentem a Jóskához, az elnökhöz, mondtam, ne csináljon csúfságot velem. Tudja, az az igazság, hogy közgyűlési határozatot hoztunk, ha valakit ilyesmin rajtaémek, azt ötven forintra büntetik. A Jóska is ezt mond­ta. Én meg erre fölemeltem a hango­mat, úgy istenigazából elfutott a méreg, hogy ezt kapom vissza annyi munka után?! »Ha megteszitek ezt velem, ak­kor már holnap kereshettek más em­bert a szürkékhez, de meg egy ilyen pa­lit nem kaptok, mint én voltam!-« — ez­zel rácsaptam az ajtót, és hazamentem. Nem tudom én azt elmondani magá­nak. hogy mennyire fortyogott bennem a düh, a méreg. De ahogy már az előbb mondtam, nem az az ötven forint pisz­kált, hanem hogy ennek híre megy. Hogy törött volna el a kezem, amikor fölemeltem a zöldet! Mit fogok én hall­gatni ezután! Három napig az istálló felé se néz­tem. Otthon ültem. Csak a kertbe men­tem ki meg a jószágokhoz. El nem tud­ja képzelni, hogy a harmadik nap már hogy evett a fene.. (Csak így mondom, mert másképp nem tudom kiformázni amit éreztem.) Negyedik nap aztán mondom magamban, ez igy nem mehet tovább. A szürkék benn álltak az istállóban, nem fogta be őket senki. Ronda érzés volt, de odaálltam a brigádvezető elé, kérdeztem, merre menjek. El voltam rá készülve, hogy tesz valami megjegyzést, vagy a társak mondanak valamit. De nem szóltak azok egyetlen rossz szót sem. Sem akkor, sem azután. Mintha nem történt volna semmi. Az ötven fo­rintot befizettem, és tettem a dolgomat. Éppen úgy, mint azelőtt. Belül még egy kicsit bántott az egész, de hogy nem emlegette senki, lassan-lassan megnyu­godtam. Ezután történt, hogy összehívták a kocsisokat. Mert nálunk szokás, hogy időnként egy-egy brigádnak afféle kis ünnepséget rendeznek, ha valami na­gyobb dolog elkészül. Aztán a legjob­bakat megjutalmazzák. Először arra gondoltam, nem megyek el. Talán attól tartottam, hogy most felhozzák? Nem is tudom. Végül mégis elmentem. És tudja, mi történt? Jutalmat kaptam. Mikor odaadta a Jóska a borítékot, azt mondta: »Igen derék munkát vé­geztél, ha nem lett volna az a kis pót­lás, többet is érdemelnél. De megjár az elismerés neked ...« Mindenre számítottam, de erre nem. Mert mondom, faluhelyen az embert a botlása el szokta kisérni. Én meg még jutalmat is kaptam a büntetés után ... Talán az volt az a pillanat, mikor egészen visszanyertem a nyugalmamat. Annyira, hogy én magam előhoztam volna, hogy mi is volt az a botlás, ha valaki kezdi. De akkor sem kezdte sen­ki. És ennek lassan egy éve lesz. Hát ezt akartam elmondani magának. Nem is tudom, miért kívánkozott ki belőlem. & * Talán azért, mert »oly ember-izű és oly felemás...« Vörös Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom