Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-19 / 66. szám

XXV. évfolyam, 66. szám. Kedd, 1968. március 19. A MEGYEI NEB VIZSGÁLATA A munkásszállások és a szociális létesitmények helyzete Nagy a szintkülönbség — Sáros csizmával a tiszta ágyon I A Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a kö­zelmúltban megvizsgálta a megyében működő vállala­tok és gazdaságok hatvanöt munkásszállását. A vizsgált időszakban a munkásszállásokon majdnem kétezernégyszáz dolgozó la­kott. Különösen az építőipar­ban dolgozók közül veszik so­kan igénybe a munkásszállá­sokat, de nagy számban tar­tanak igényt erre a szolgálta­tásra az állami gazdaságok és a gépjavító állomások dolgo­I zói is. \ A megvizsgált kaposvári üzemek munkásszállásainak nagy része jó állapotban van. Nem mondható el azonban ez a vidékiekről, például elavult a Tabi Gépjavító Állomás, a Daránypusztai Állami Gazda­ság munkásszállásának épüle­te. Mindkét helyen égetően fontos, hogy mielőbb befejez­zék a már megkezdett új szál­lás építését. A megyei NEB megállapította, hogy a mun­kásszállások jelentős hánya­dát nem használják ki megfe­lelően, az őszi betakarítások idején főleg az állami gazda­ságok szállásain azonban nagy a zsúfoltság. Egészségügyi szempontból a munkásszállások között nagy a különbség. Sok helyen a tisztálkodáshoz, az élelmiszer és a ruha tárolásához nincs meg a szükséges fölszerelés. A Tapsonyi Gépjavító Állomás és a Lábodi Állami Gazdaság munkásszállásán a tisztálko­dáshoz csak mosdótálat tar­tanak. A kisebb munkásszállások lakóinak orvosi ellátása a kör­zeti, illetve — ahol ilyen_van ■— az üzemi orvosra tartozik. Sajnos a hatvanöt munkás- szállás közül csak négyben van betegszoba, a fertőző be­tegek elkülönítésére alkalmas helyiség pedig sehol sem ta­lálható. A NEB az ellenőrzés után le­szögezte, hogy a hiányosságok egy részét anyagiakkal meg lehet szüntetni, ám sok gon­dot okoz a munkásszállások lakóinak felelőtlensége, nem­törődömsége. A szállások há­zirendjét igen sokan nem tartják meg. A népi ellenőrök jártak olyan szobában, ahon­nan ellopták a műanyag láb- racsot, illetve ahol sáros csiz­mával fölfeküdtek a tiszta ágyra. Ilyen esetek elsősor­ban az állami gazdasági és az építőipari szállásokon fordul­nak elő. Sokat segítene a je­lenlegi helyzeten, ha az ille­tékes vezetők a nevelés eddi­ginél hatékonyabb módszerei­vel próbálnák megszüntetni az igénytelenséget. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a vál­lalatok szociális létesítményeit is. Megállapították, hogy igen kevés az öltözőszekrény. A meglevők is szükek, előfordul, hogy egy szekrényben több dolgozó is kénytelen berakni a ruháját. Az öltözők falai, íölszerelési tárgyai számos helyen elhanyagoltak, korsze­rűtlenek. Sajnálatos, hogy több válla­lat nem biztosítja a munká­soknak a mosdási lehetőséget, nem egy helyen használhatat­lanok az erre szolgáló csapok. Megállapították, hogy még mindig érezteti utóhatását az a régi felfogás, amely túlzot­tan a termelőegységeket he­lyezte előtérbe, a szociális lé­tesítményekre csak a mara­dék anyagainkat szánta. A kö­zelmúltban létesített vagy a jelenleg bővülő üzemeknél lé­nyegesen jobb a helyzet, ezek­nél már alapvető követel­mény, hogy minden igényt ki­elégítő szociális létesítmények is épüljenek. P. D. Egykilósnál nagyobb libamáj TAUKA Az Agrártudományi Egyetem gödöllői állattenyésztési tanszékén évek óta jelentős li baíenyésztési kísérleteket foly­tatnak. A bevált fajtakeresztezések eredményeként növelték a tojáshozamot és nagy súlyra hizlalták a baromfi máját. Képünkön: A rajnai és landosi fajta utódjai, amelyek egyki­lósnál nagyobb májat adnak. (MTI-fotó) Megszűnt az antikvárrészleg a könyvesboltokban A kaposvári József Attila Könyvesbolt antikvárrészlege 1966-ban 110 000, a múlt év­ben pedig már csak 60 000 fo­rintos forgalmat ért el. — Az ország tíz városában működik csak antikvárbolt, il­letve -részleg, tapasztalataink szerint azonban ilyen formá­ban, mint Kaposváron volt, nemj éri el a célját, ezért ha­tároztuk el a részlegek meg­szüntetését — mondta Hoff­mann Ferenc, az Állami Könyvterjesztő Vállalat an­tikvárosztályának vezetője. — Szép számmal akadnak- ~l rffNr* , :* * T**<' Vasárnap dél­előtt a TIT- székház előadó­termében a ter­mészetes kis­plasztikák — löszbabák — és kristályok kiál­lításával ünne­pélyesen meg­nyitották a földrajzi—föld­tani hetet. Dr. Ignácz Pál, a TIT megyei al- elnöke mon­dott megnyitót majd a löszba­bák képződésé­ről tartott elő­adást dr. Kri- ván Pál egye­temi docens. i****’***^^*****^*****. azonban olyanok, akik szeret­nének régi könyvek között kutatni, vagy értékesíteni akarják kiolvasott könyvei­ket. Milyen lehetőség lesz er­re a jövőben? — Tervünk az, hogy önálló antikvárüzletet nyitunk Ka­posváron. Budapesti, központi i antikvárboltunkból egészíte­nénk ki rendszeresen itteni üzletünk könyvállományát az előzetes igényfelmérés alapján. Ez a módszer jól bevált Szé­kesfehérváron és Szombathe­lyen. Mindkét helvep önálló antikvárüzletünk van, s ezek félmillió forint forgalmat is elérnek évente. Megmentenek, eljuttatnak az országos könyv­táraknak olyan felbecsülhe­tetlen értékű könyveket, folyó iratokat, melyek talán el is kallódtak volna. Csaknem két évtizede volt utoljára hazánk­ban könyvaukció. Ezt hama­rosan megrendezzük Budapes­ten, majd vidéken is. Kiállítá­son mutatjuk be az árverésre kerülő könyveket. Az aukciók­ra bárki felajánlhatja köny­veit. Addig is két-három hóna­ponként — előreláthatólag egy-egy heti időtartammal — régi könyveket átveszünk, il­letve adunk el a József At­tila Könyvesboltban. Ezekre 20—25 000 forint értékű köny­vet hozunk Budapestről. Előt­te azonban a könyvesboltban hagyott levelezőlapok segítsé­gével közvélemény-kutatást végzünk, hogy megtudjuk: mi­lyen régi könyvek érdeklik a kaposváriakat, illetve kik mi­lyen könyveket kínálnak el­adásra (S zalai) BÖLCS MONDÁSOK Irta: Tudor Musatescu — A világnak több mil­liárd lakója van. De mennyi ezek között az em­ber? — A felhő megakadá­lyozza a földet, hogy lássa a derült eget és az eget, hogy derűsen lássa a föl­det. — A kutyám többször beigazolta, milyen szere­tettel van irántam: nem ette meg a csontokat, ha olyan újságban adtam ne­ki, amelyikben a kritika szidott engem. — A vonat sínek nélkül épp úgy jár, mint a go­lyóstoll tehetség nélkül. — Hiszek az emberben. Hiszek az életben. És saj­nálom, de hinnem kell a halálban is. — Kegyetlenség: rossza­ság övbe dugott késsel. — Mikor a kanári szép halállal végzi, a ház macs­kája mély gyászban van. — A fösvény végrende­lete: nincs semmim. — A víz mindig komp­romittálja a bort, de so­ha nem teszi nevetségessé. — A mosoly függőágy a száj két sarka között. De soha sem tudód, mi him­bálózik rajta. — Két pont között a legrövidebb vonal az egye­nes. És a legbiztosabb a kerülő út. — A felelet magában foglalja a felelősséget. — A támadásban nem azt veszik számba, hányán indultak neki, hanem há­nyán tértek vissza. — Egyesek a kalapjuk­kal, mások a gerincükkel köszönnek. — A mások élete szá­modra mindig könnyebb­nek látszik, mint a ma­gadé. — A legkedvesebb szó egy regényben, amit írtál: »Vége.« — Ne mondd nekem, hogy barátom vagy. Előbb bizonyítsd be. — Valaki azt kérdezte tőlem: miért ir, mester? Azt feleltem neki: azért, mert lehet, hogy ön is el­kezd olvasni. PINTÉR ISTVÁN: ég&m lett o FEHÉR LOVON — ASSZISZTENCIÁVAL 1919. november 16-án vonul be Budapest­re. A bevonulást Horthy megszállásnak tart­ja és nevezi mind a belső használatra szánt okmányokban, mind a nyilvánosságra ho­zott hadparancsában. Széles körű intézkedé­seket rendelnek el. A bevonulás útvonalán mindenkinek csukva kell tartania ablakait. Senki nem nézhet le — a csukott ablaktáb­lák mögül sem — az utcára; a karhatalom azonnal fegyvert használ. A fegyverekét egyébként a Budapesten székelő amerikai és angol katonai missziók bocsátják a nemze­ti hadsereg rendelkezésére. Ha tőlük nem kap fegyvert, Horthynak nincs elég puskája, hogy a főváros megszállásához felfegyverez­ze embereit. A kellő ünnepélyességhez azonban fehér lóra is szükség van. Ezt nem könnyű szerez­ni. Különítményes tisztek százai kutatnak al­kalmas hátasállat után. Bicskén találnak egyet. A ló állítólag előzőleg Böhm Vilmo­sé, a Vörös Hadsereg áruló főparancsnokáé volt. Most Horthy ül a hátára, rajta lovagol be Budapestre. A Gellért téren rendeznek egy rövid fo­gadtatást, aztán Horthy elnyargal a Parla­************^****^* mentig. Itt rendezik a nagy ceremóniát. A különböző felekezetek főpapjai üdvözlik töb­bek között. Élükön Csernoch Jánossal, a her­cegprímással, aki az akkori magyar kftriog szerint közvetlenül a király után következik. S este, amikor az Operaházban folytatódik az ünnepségsorozat, a műsorban előadnak egy élőképet is. A színpadon a budai Vár árnyképe, amely felé darutollas katonák vo­nulnak. A meghívott közönség tapsviharban tör ki — Horthy a díszpáholyban szelíden mosolyog. Az élőkép azt jelképezi, hogy ő, a fővezér lesz a budai Vár ura. Még néhány nappal előbb is azt nyilatkozta: nevetséges rémhír, hogy ő kormányzó akar lenni... Négy hónapra sincs szüksége Horthy Mik­lósnak ahhoz, hogy államfővé választassa magát. Méghozzá az «-alkotmányos formák-* megtartásával, s a Clerknek tett ígéretes megszegése nélkül. Amint az angol diploma­tánál megállapodtak, a «koncentrációs kor­mány«, — miniszterelnöke Huszár Károly — kiírja a választásokat. Az ország igazi ura, a választások igazi lebonyolítója azonban nern ez a kormány, hanem a fővezérség. élén Horthy Miklóssal, aki egyelőre a Gellért Szállóban rendezi be rezidenciáját. Innen irányítja különítményeseit, akik a Dunántúl után most az egész országot megismertetik a fehérterrorral. Ilyen körülmények között szó sem lehet arról, hogy a választásokon ne azok jöjjenek be, akik a jövendő nemzet­gyűlésben nem Horthyra szavaznának. Köz­ben pedig egy ügyes propagandaakció is le­zajlik. Karácsony másnapján Horthy Miklós meg­látogatja István bátyját annak Kaplony ut cai lakásán. Ott Prónay Pál és Csuvara vár rá. Csiuvara volt vörös katona, aki — hogy hit­vány életét mentse — még Siófokon felaján­lotta szolgálatait Prónaynak. Pronay akkor provokátorként Becsbe küldte, hogy férkőz­zön be a kommunista emigráció soraiba. A leghírhedtebb különítményes ugyanis fejébe vette, hogy az Ausztriában élő népbiztoso­kat, Kun Bélát és társait vagy elrabolja es Magyarországra hurcolja, vagy pedig odakint gyilkolja meg őket. Csuvarának sikerült Ausztriában bizalmat ébresztenie maga iránt. Részt vett azokon a tárgyalásokon, amelye­ken arról volt szó, miként lehetne megmen­teni a halálra ítélt Korvin Ottót és kommu­nista társait, s egyúttal átjuttatni a határon a Magyarországon rekedt Szamuely Lászlót. A terv megvalósításába a provokátor Csu- varán kíviil bekapcsolódott néhány szélhá- , mos is. Nekik az volt a szándékuk, hogy a bécsi emigráció megbízásából Magyarország­ra utaznak, ott kezükbe kaparintják a fog­lyok kiszabadítására szánt nagy pénzössze­get, aztán megszöknek vele. A Prónay-külö- ritmény azonban Csuvara információi alap­ján elfogta őket, s az árulás nyomán sike­rült Szamuely Lászlót is letartóztatniuk. A szélhámosokat nem is kellett nagyon meg­verniük, hogy elvállalják, amit Prónayék akartak. Prónay szerint ugyanis nagyon használna Horthy népszerűségének, ha nyilvánosságra kerülne: az Ausztriába menekült kommunis­ták orvgyilkosokat küldtek Magyarországra, hogy meggyilkolják a fővezért. A letartózta­tott szélhámosok már «-beismerő vallomást-“ tettek, az pedig igazán nem okoz gondot Prónaynak, hogy Csuvara ügy beszéljen, ahogy kell. Civilben, lefüggönyözött kocsiban siet Hor­thy a titkos találkozóra, hogy magától Csa­varétól, a «bátor« kémtől hallja, hogy mi­ként akarják őt, a fővezért a kommunisták eltenni láb alól. Csuvara pompásan játssza szerepét, kitűnően mondja el a mesét, amely­re őt Prónay maga tanította ki. A fővezér, a legmagasabb elismerésben részesíti a provo­kátort. — Hasznos szolgálatokat tett a nemzeti keresztény hazának! — mondja neki, de még hálásabban szorítja meg Prónay Pál kezét. Az ünnepek után az egész magyar sajtó a fővezér elleni kommunista merényletterv meséjét zengi. A fővezérség közleménye sze­rint a kommunisták «levegőbe akarták rö­píteni a miniszterelnöki palotát, a fővezér­ség épületét, és az Operaházat«, hogy a «had­sereget megfosszák vezérétől, és az így tá­madt zavarban megdöntsék a mai kormány­rendszert.« A merényletterv legendája valóban hozzá­járul Horthy népszerűségének növeléséhez. S természetesen az sem számít, hogy Váry Albert koronaügyész maga jelenti: a nyomo­zás során kiderült; senki nem szőtt terveket a fővezér megölésére. Az egész koholmány csak arra jó, hogy Horthyt jelentősebb szín­ben tüntesse fel. A fővezér már rég eldön­tötte magában, hogy az állam élére kerül. S ha tétovázna, ambiciózus felesége nem en­gedné megtantorodni. (Folytatjuk.) ***** ■■*^«*^*******

Next

/
Oldalképek
Tartalom