Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-17 / 40. szám

Szombat, 1968. február 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Huszonkét év az ifjúsági mozgalomban Ostrom utáni diák. A Má­tyás Gimná­ziumban. Nagy táska lógott a kezünkben. Benne fü­zetek, könyvek. A táska mel­lett pedig a napi fafejadag. Két guriga ... Régen volt. De nem annyira régen, hogy ne emlékeznék rá elevenen. Ahogy a kislányom nevelem majd, úgy élem át ismét régi élményeim... Háromszor mentünk egy héten iskolába, az ablakok papírral voltak be­ragasztva. Tanítás után meg foci, foci, foci. Galeriket nem ismertünk. S udvarolni is ké­sőbb kezdtünk, mint a mai fiúk. Pedig negyvenhatban már nem féltünk. Tizenhét évesein nem is igen mutogatja a gyávaságát az ember. És egy MADISZ-tag még úgysem ... Aján Gergely, a Siófoki Kő- olajvezeték Vállalat újítási elő­adója 39 éves. Tíz éve tagja a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. De a mozgalmi munkából már 1946 óta kive­szi a részét. — Mit jelentett akkor MADISZ-tagnak lenni? — Negyvenein, ötvenen vol­tunk tagjai az iskolában, snagy lelkesedéssel dolgoztunk. Min­dennek örültünk, amit ránk bíztak. — Hogyan alakult tovább az élete? — A gimnáziumot nem tud­tam akkor befejezni. Tizenkét évvel később itt, Siófokon sze­reztem meg az érettségit... öten voltunk testvérek, s mint a legidősebb, a családfenntar­tó, én kerestem a kenyeret. A Kőolajvezeték Vállalat segéd­munkásnak vett föl. Aztán két­évi katonáskodás... Aján Gergely nem szakadt el az ifjúsági mozgalomtól. Mint kultúrós a vállalatnál s a had­seregben is aktívan tevékeny­kedett. 1955-ben, mikor lesze­relt, könyvelő lett a vállalat­nál. Társadalmi munkában pe­dig a kultúrmunikát szervezte továbbra is. 1960-ban . a Debrecen ten­gerjáró hajó TENGERÉSZ kifutott a Földközi tengerre. Én mint pincér dolgoztam a fe­délzetén, Bejártam Olaszorszá­got, Törökországot, Egyipto­mot, Libanont, Szíriát... Ta­nulni, látni, tapasztalni akar­tam. — Sikerült? — Igen. Románul, angolul, németül, egy kicsit olaszul is beszélek, s a tengerésanyelven sem tudnának becsapni. Sose felejtem el megdöbbenésemet, amikor arab földön láttam a sok cipekedó, kínlódó teher­hordót, a tehergépkocsik meg tízesével álltak üresen az út- szél en... A török tanköny­vekben például az áll, hogy egyedül élő testvéreink a ma­gyarok. Kedvesek is voltak hozzánk. — Meddig volt tengerész? — Négy évig — mondta Aján Gergely. A fedélzetien dolgozó fiata­lok tengerószéveák alatt is tag­jai voltak a KlSZ-szervezet- nek, — Miért jött vissza vállala­tához? — Mert hívtak mindig, ami­kor hazajöttem. Én is szeret­tem itt dolgozni nagyon. Jobb így. Az utazás csak fiatalon szép, érdekes. Visszajöttem a szárazföldre. | Miután haza­j107 I tért, mint L~ szakszervezeti TiTRSR , vezetőségi tag ____________L vette át a kul­t úrmunka irányítását. Közben elvégezte a marxista középis­kolát, most egyetemre szeret­ne beiratkozni. — Bírja majd? Család, mun ka, társadalmi funkciók. — Néhány évig még bizo­nyára, Én minden tőlem telhe­tőt megteszek. 1966-ban, amikor KISZ-tit- kárrá választották a vállalat fiataljai, azt mondták, világ- járt, munkabíró ember. Vezes­se őket, legyein jó KISZ-élet a vállalatnál. — Mivel dicsekedhet a vál­lalat KISZ-szervezete? — Leginkább a társadalmi munkával. 1967-ben 7125 órát dolgoztunk. Ez 792 867 forintot ért. Aján Gergely két éve párt­tag és munka sör. Egy kicsit másképp látja a dolgokat, mint a húszon-évesek. Az élettapasztalat, a sok hasz­nos élmény azonban nem öreg­gé, csupán megfontoltabbá, higgadtabbá teszi. Jól vezeti a Kőolajvezeték Vállalat KISZ-szervezetét, fiataljait, s folytatni akarja a huszonkét éve megkezdett munkát. Bán Zsuzsa APRÓSÁGON MÚLIK A SZAKSZERVEZETI MUNKA ÚJ VONÁSAI Fölmérés a közalkalmazottak ......... A hhoz, hogy a szakszerve­zetek eleget tudjanak tenni megnövekedett feladataiknak, hogy valóban hatékony ér­dekvédelmi szervei legyenek a dolgozóknak, a tájékozta­tásban is új, intenzívebb módszerekre van szükségük. A szakszervezeti apparátus­nak, tisztségviselőknek min­denekelőtt jól kell ismerniük az adott terület dolgozóinak helyzetét, munkakörülmé­nyeit, problémáit. Ezért mind nagyobb a szerepük a tudo­mányos igényű, elmélyültebb elemzéseknek, fölméréseknek Sok helyen a szakszervezet a vállalat gazdasági vezetésé­vel karöltve végzi el ezt a munkát, hiszen a vállalatok­nak is érdeke — és új gazda­sági irányító rendszerünk ki­teljesedésével egyre nagyobb érdeke lesz —, hogy reális ké­pet kapjanak szellemi tőkéjük­ről, a dolgozók szakmai, szo­ciális és kulturális helyzetéről. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének megyei bizott­sága az országos szakmai el­nökség kezdeményezésére a közelmúltban felmérést végzett az adminisztratív és segédhi­vatali dolgozók szociális hely­zetéről, érdeklődési köréről, szakmai végzettségéről. Ez a fölmérés része volt egy orszá­gos reprezentatív vállalkozás­nak. A megyében mintegy két­százhúsz kérdőívet osztottak ki a dolgozók között. A be­érkezett válaszokat továbbí­tották az országos központ­nak, ahol számítógépek se­gítségével dolgozzák fel az adatokat. Az összegezésre február végén vagy március elején kerül sor. Ezt az országos kezdemé­nyezést előzte meg a közal­kalmazottak megyei bizottsá­gának helyi vállalkozása, amelyben a tanácsi dolgozók szociális helyzetét, munkakö­rülményeit vizsgálták meg. Ezt az anyagot már a múlt év szeptemberében elkészí­tették, s miután megyei bi­zottsági ülésükön megtár­gyalták, megvitatták az egyes helyi szakszervezeti bizottsá­gok is, sőt azóta sok helyen a hivatali vezetés is foglalko­zott a jelentéssel. Milyen célt kívántak elér­ni e jelentés összeállításával? Egyrészt a közvetlen szak- szervezeti munka érdekeit szolgálja a minél alaposabb tájékozódás, másrészt — és ez a döntő — az illetékes hi­vatali vezetés figyelmét hív­ták fel a megoldásra váró problémákra. Azóta sok olyan intézkedés történt, amellyel a fölvetett problémákat kí­vánják megoldani. A helyi fölmérés ugyan még nélkülözte a korszerű számítógépek segítségét, de hatékonyságát tekintve így is elérte célját. R. G. EGY ÜVEG SÖR, egy szem cukor, egy közvetlen, kereset­len szó, mozdulat. Apróságok. Értékük egyáltalán nem vagy csupán néhány forinttal mér­hető. De az életünk tele van ilyen lényegtelennek tűnő ap­róságokkal, és ezek gyakran meghatározók lehetnek. Beszélni mégsem igen szoktunk róluk. Mert ha van­nak, akkor jóleső érzéssel nyugtázzuk, tudomásul vesz- szük, ha nincsenek, akkor nem is igen tudjuk megfogal­mazni, mi az, ami hiányzik. Az emberi szerénység Íratlan ■szabályai szerint senki seni kéri számon, ha vele kapcso­latban elmulasztanak valami apró figyemességet. És mégis ... Egy szakmai vezető értékét például egy termelőszövetkezetben csak fele részben határozza meg, hogy milyen a szaktudása, a képzettsége, a tehetsége, csaknem ilyen fontos az, hogy milyen a kapcsolata az em­berekkel. És ezeknél az em­beri kapcsolatoknál nagyon is meghatározók az aprósá­gok. Jól emlékszem, egy pa­rasztember azt mondta egy­szer: — Tőlem nem tud olyat kérni az agronómus, amit én meg ne tennék. Aztán a miértre egy tör­ténettel felelt — Kinn voltunk a mezón, s a gép után keresztbe rak­tuk a gabonát. Az agronó- musnak az volt itt az első éve. Tudtuk, hogy ügyes em­ber, s láttuk, hogy jót akar — de hát annyira még nem isimertük. Odajött. Ezzel is, azzal is váltott néhány szót, aztán azit mondja nekem: »Na, János bátyám, akkor most szívjon el egy cigaret­tát, addig én rakom...« Hát ekkor kezdődött, kérem. Az­óta sok ilyen volt már. Es ezért mondom, hogy én meg­teszek mindent, amire kér. CSEKÉLYSÉG? De meny­nyire az! Az az agronómus talán már két óra múlva el is felejtette, hogy két ke­resztet összerakott. De ha érzelmeikben, hatásában néz­zük, nem kettő, sokkal több volt az a kereszt, és talán éppen azért nőtt meg a je­lentősége, mert az agrotió- mus munkarendjében nincs benne a keresztösszerakés feladata. Azt hiszem, úgy is lehet mondani, hogy ezek az apró­ságok az emberi kapcsola­tokban sok mindent tökéle­tesíthetnek, javíthatnak, s ha nincsenek, sok mindent el- ronthatnak. — Higgye el, nagy dolgok, nagy teljesítmények sokszor olyan kicsiségeken múlnak, ha az ember utólag rágom- dől, szinte el sem hiszi — a napokban jegyezte ezt meg az egyik szövetkezet elnöke beszélgetés közben. — Súlyos ezreket mentettünk meg né­hány üveg sörrel. Hirtelen rosszra fordult az idő, gyor­san be kellett takarítani a szénát. Azt mondtuk: Embe­rek, ha estig benn lesz, min­denki kap egy üveg sört. Benn volt estéra Ha az üveg sör árát ajánljuk fel »pré­miumként«, — ugye, az ne­vetséges . összeg. De így más. És ismerek egy brigádveze- zetőt, aki nem megy úgy ki az asszonyok közé, hogy ne legyen egy-két zacskó cukor­ka a zsebében. — Na, Mariska néni, ve­gyen egy szemet, hátha job­ban megy a kapálás... S ha estefelé újra ott jár közöttük: — Micsoda? IXát így meg­nyomták a munkát? Ne egyet vegyen, hanem kettőt! Mosolygunk ezen, mint ahogy ott kinn az asszonyok is nevetnek. De ha egy mun­kahelyen nem ritka vendég a derű, ott a munka is más­képp megy. És az az egv szem cukor is jelent valamit, sokkal többet, mintha kettő- ötvenért maguk vennének a boltban egy zacskóval. A PRÉMIUM, A DICSÉ­RET, a hivatalos, úgy is mondhatnám, írásban' rögzí­tett jutalom nagyon fontos. De az ösztönzésnek van ilyen módja is. Egy üveg sör, egy szem cukor, egy közvetlen.: keresetlen szó, egy mozdulat. Az életünk tele van ilyen apróságokkal — és ezeken az apróságokon sok múlik. Vörös Márta A TÁRSASHÁZAKE A JÖVŐ — A társasházakra több igénylő jelentkezik, mint a hagyományos családi házak­ra. Az érdeklődés a társas­házak felé tolódik el. Az ok egyszerű: ezek gyorsabban épülnek és olcsóbbak is, mert jobban lehet gépesíteni az építkezést. Völgyi János, az Adándi Építőipari Ktsz elnöke fogal­mazott így, amikor a szövet­kezet idei terveiről érdeklőd­tem. Az igényeknek a tár­sasházak felé való eltolódá­sát legjobban a Balaton-par- ton lehet lemérni. Ez a fo­lyamat — mint az elnök el­mondta — körülbelül két év­vel ezelőtt kezdődött. Akkor láttak hozzá a balatonföld- vári társasházak építéséhez. Az idei terveik között már ezek képviselik a legnagyobb volument. Nemcsak Földvá­ron, hanem Siófokon is kö­töttek velük szerződést. Itt KISZ-társasházakat építenek majd ebben az évben. — Az igényeltolódás — tette hozzá Ábrahám Sándor műszaki vezető — nekünk is adott feladatokat Gépesíteni kellett. Ez viszont azt ered­ményezte, hogy a korábbinál több munkát végezhettünk el, mert nőtt a termelékenység. A Balaton-parton jó hír­névnek örvend ez a ktsz. Felveszünk technikusokat, művezetőket, vákuum-gépkezelőket, kubikosokat r kaposvári, dombóvári és szigetvári munkahelyekre. Jelentkezés írásban vagy személyesen az építésve­zetőségen. Cím: OVT Dunántúli Vízügyi Építő Vál­lalat kaposvári építésvezetősége. Jókai liget (a termál­fürdő mellett.) (6790) &(/t/szerű muukakerkeu Szinte percenként nyílik az ajtó. A legkülönbözőbb ügyekben keresik a terme­lőszövetkezet tagjai. De az ő szobájába lépnek be elő­ször az idegenek, a vendé­gek is. A tsz-elnök irodája g|g|J előtti apró kis helyiségben dolgozik Ábrahám Lászióné, az ádándi Aranykalász Tsz adminisztrátora. Egy kicsit titkárnő is, hisz tőle kérdi mindenki, hogy bemehet-e az elnökhöz, vannak-e nála. Fejkendős asszony lép be. ■ — Megvan, Zsuzsika? — Aláírattam — válaszol­ja Ábrahámné, s egy lapot Ä nyújt át. — Nagyon kedves, köszö- ó nőm szépen. Alig csukódik be az aj­tó, újból nyitják. A főagro- nómus. S így megy ez minden­nap. Most éppen borítékokat címez. — A zárszámadáskor ju­talmat kapnak a tagok, most készítem elő a boríté­kokat. Ábrahámné 1963 óta dol­gozik a termelőszövetkezet irodájában. Ez az első mun­kahelye. Siófokon végzett a gyors- és gépíróiskolában, s hazajött Ádándra dolgozni. Különben is ide húzta a szive, alig volt 17 éves, amikor férjhez ment. Férje traktoros a szövetkezetben. — Ali mindennel kell fog­lalkozni egy tsz-adminisztrd- tornak? — Levelezéssel, gépeléssel, iktatással és még sok min­dennel, de egyet már nem »keli«. Erről most nem tud helyes képet alkotni, mert viszonylag nyugalom van. Az én munkámban a csúcs­idő délelőtt tíz és tizenkét óra között van. A posta­bontás, iktatás ideje. Ha­sonló a helyzet délután fél négy körül, amikor el kell készítenem a postakönyvet. Nagy a levélforgalmunk. Az »és még sok min­dennel!« tartalmazza azt a segítséget is, amit munka­körén kívül ad. Most, • zárszámadás előtt sok mun­kája van a könyvelőknek, se­gít nekik, ha van egy kis szabad ideje. — December végén leg­alább ötven tagfelvételi ké­relmet írtam meg, megkér­tek rá a belépni kívánók. A január eleji közgyűlésen hatvan új tagot vettünk fel. A tagfelvételi kérelemírás­ba annyira belejött, hogy közben megírta a magáét is. — Eddig nem voltam tsz- tag. Ügy döntöttem, belé­pek, hisz az új rendelkezé­sek szerint jövőre már én is kaphatok háztájit. Stnibl Márta Munkásainak keze nyomával sokfelé találkozik az ember. — A kapacitásunk lekötése nem okozott soha gondot — mondta az elnök. Mindig volt annyi munkánk, ameny- nyit el tudtunk végezni. — Az idén hogyan állnak a megrendelésekkel? — A tervünknek körülbe­lül hetven-nyolcvan százalé­kát már lekötöttük. Ez nem azt jelenti, hogy több mun­kát nem tudtunk volna vál­lalni. Egyelőre azonban nem akartunk. Van néhány áthú­zódó építkezésünk még a múlt évről, s ezt szeretnénk először befejezni. A múlt évről áthúzódott építkezések miatt sokpt bos­szankodtok már a ktsz-bc... Azért maradtok ugyanis fél­ben ezek a házak, mert na­gyon akadozott az anyagel­látás. Késve kaptok cementet is meg parkettát is. A terv viszont szorította a munká­sokat Kiutalás helyett nem­egyszer készpénzért vásárol­tok anyagot, hogy ne álljon meg a munka. — Az idei év sokkal job­ban kezdődött Most annyi cementünk meg parkettánk van — mondja a műszaki vezető —, hogy alig tudjuk raktározni. Csak a tégla- igényünkre nem jött meg még a válasz, dehát ez még túlságosan nem is késett meg. Én azt hiszem, hogy az töb­bet nem fordul elő, ami a múlt évben volt. Ezután sok­kal folyamatosabban érkezik az" anyag. — A tavalyi zökkenőt mindenképpen megéreztük — veszi át a szót az elnök. — A rossz anyagellátás miatt a munkások nem kerestek úgy, mint máskor, s bizony né­hány szakemberünk elbúcsú­zott tőlünk. Év végén min­dig akadt olyan ember, aki elmegy, de most a munká­sok hat-hét százaléka lépett ki a ktsz-ből. "Hogy mi lesz ezekkel? Én bízom abban, hogy a jó munkások ismét visszajönnek. És nekünk az az elvünk, hogy a jó szak­embernek mindig van helye a ktsz-nél. A kedvező idő remélhető­leg már nem várat sokáig, s hamarosan megkezdhetik új­ra a nagyobb munkákat is. Kercza Imre Előadássorozat az új törvényekről Hétfőm négy napig taftó elő­adássorozat kezdődik Kapos­váron a megyében dolgozó ter­melőszövetkezeti’ jogtanácso­sok és a járási tanácsok mező­gazdasági és élelmezésügyi osztályainak csoportvezetői ré­szére. A tanfolyamon az új termelőszövetkezeti és földtör­vényről hangzanak el előadá­sok, viták. 3118013000010001

Next

/
Oldalképek
Tartalom