Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-15 / 38. szám

TITO QOBBI BUDAPESTEN Tito Gobbi, a világhírű olasz énekes három napig Bu­dapesten vendégszerepei. Képünk: Budapestre érkezése után készült. Miért részletekben? NEM TUDOM, hogy az is­mert név, a gazdag műsor, vagy valami más különleges­ség csalogatott-e oly sok hall­gatót az Országos Filharmó­nia, a Zeneiskola és a 11a- tinka Művelődési Ház leg­utóbbi hangversenyére. Any- nyi azonban bizonyos, hogy ilyen szép számú közönség láttán jobban érzi magát a zenerajongó és a muzsikus is: célját, értelmét látja .fel­fokozott igényének — és erő­feszítésének a másik olda­lon. Mert ezen a hangverse­nyen ez utóbbiból sem volt hiány ... Merényi György vezetésé­vel és Antal Imre zongora­művész közreműködésével lé­pett pódiumra kedvelt szim­fonikus zenekarunk. Egy igkzán szép műsor — s vall­juk be: igencsak közepes színvonalú produkció részve­vői voltunk ezen az estén. Az ellentmondást talán az fe­jezi ki leginkább, hogy Mo­zart és Beethoven zseléjét ugyan alázattal közelítette zenekarunk, de adottságainál, felkészültségénél fogva mű­vészetét méltóképpen vissza­adni nem tudta. Pedig — úgy éreztük — mindent el­követett a sikerért. Nagy vállalkozás volt, s az ered­mény: szokatlanul hullámzó teljesítmény. Nagyszerűen ki­dolgozott, zeneileg is jól fel­épített részletek, egész téte­lek ragadták meg az embert Merényi György vezénylése nyomán, de bántó technikai, ritmikai nehézségek és bot- ladozások (talán a próbák kis száma is) akadályozták a ki bon takpzást. Mozart Egy kis éji zene című közismert művének kissé lassú indítása után az első tétel szinte hibátlanul hangzott fel, s nagy várako­zással töltött el bennünket A második tételre már nem futotta annyira az erőből: a mozarti könnyedséggel, han­gulattal maradt adósunk. Az ugyancsak megerősített csel­ló szólam mellett már ekkor — s aztán végig — szem­betűnővé vélt a prímhege- dűk kiegyenlítetlen, halovány játéka. Az utolsó tétel már nemcsak technikailag, ha­nem ezáltal zeneileg is át­hatolhatatlan akadályt je­lentett zenekarunknak. ANTAL. IMRE, a kiváló pianista Mozart d-moll zon­goraversenyét szólaltatta meg ezután m'nden részlet s az egész gazdagságát is értő és érző, elmélyült tolmácso­lással. Az est kiemelkedő produkciója volt ez, amelyben Antal Imre zened pózoktól mentes, letisztult játékát, brilliáns technikáját, átszel- lemültségét s a maga kompo­nálta kadenciában zenei ön­magát ismerhettük meg. Le­heletszerű, könnyed billenté- se, zongorajátékának dinami­kai gazdagsága tűnt kd a rá­adásként adott Mozart Ron- dóban is. S a kiváló fiatal muzsikus magával ragadta zenekarunkat. A koncert má­sodik tételében valóban mél­tó partnere volt az együttes, ekkor érezhettük hangzásban is, kiegyenlítettségben is tel­jesítményének csúcspontját. Igaz, a zongoraverseny indí­tásánál és a harmadik tétel­ben is tempófelfogásbeli kü­lönbséget észlelhettünk szó­lista és karmester között, ez azonban nem bonthatta meg az összképet. S ha a bevezetőben arról szóltiípk, hogy hullámvonal­hoz volt hasonló zenekarunk teljesítménye, akkor ez kü­lönösképpen áll Beethoven VI. szimfóniájának megszó­laltatására. Ez a mű okozhat­ta a legnagyobb gondot kar­mesternek és zenekarnak, de erre fordíthatták — érthető­en — a legnagyobb energiát is. Ha választanunk kell, az első és harmadik tétel áUt legközelebb a beethoveni hanghoz, de másutt is talál­tunk szép részleteket, égy-egy téma rókonszerves megformá­lását. Már korábban is, de e csodálatos szimfóniában még jobban kitűnt a fafú­vók egysége, összhangja, ra­gyogó teljesítménye. Egysé­A szakbírók mellé választott né­pi ülnökök sokat segítenek, az ítél­kezésben. Nem is annyira a szak­tudásukra van szükség, mint in­kább élettapasztalatukra, egyéni meglátásukra egy-egy tárgyalás vi­tás kérdéseinek eldöntésében. Hogy jogi műveltségüket is fejlesszék, rendszeresen részt vesznek az ül- nökakadéraiának nevezett előadás- sorozatokon. Itt jogi magyarázato­kat hallgatnak, megvitatnak egy­két problémát. Az illnőkakadémia arra is kiváló fórum, hogy elmond­ják tapasztalataikat, beszámolja­nak élményeikről. Ezekről az élményekről be­szélgettünk dr. Mozsgay Gézá­val, a Kaposvári Járásbíróság elnökével. Dr. Mozsgay Géza sokat tud a népi ülnökökről, hiszen gyakran tart előadáso­kat az ülnökakadémián, s a beszélgetéseken sok személyes, de nagyon jellemző jelenség is szóba kerül. — A népi ülnökök hasznos bírósági tevékenységéről csak egy példát. Hosszú idő óta hú­zódott egy közlekedési bűncse­lekményt tárgyaló per. Már- már úgy látszott, hogy ismét ban — sajnos — itt sem szólhatunk. A HANGVERSENY SZA­MAIT Balassa Imre ismer­tette a tőle megszokott ked­vességgel, mesélő kedvvel és bájjal. A zenekar és a karmester nagy. vállalkozása és elisme­rést érdemlő erőfeszítése vé­gül is csak fél sikert hozott. S ez újra a korábbi gondok­ra: a meggon dőltebb műsor- választásra, s a zenekar to­vábbi erősítésére irányítja a figyelmet. el kell napolná a tárgyalást. Ekkor azonban az ülnöík olyan kérdést tett föl, amely rögtön tisztázta az egész ügyet. De a magánéletükben sem »tagadják meg magukat«, ahogy ezt az alábbi történetek is bizonyít­ják. Egy idősebb ülnök az utcán sétálva lámpára csuzlizó gye­rekeket vett észre. Figyelmez­tetni akarta őket, de a gye­rekek nem várták meg, ha­nem elszaladtak. Erre az idős férfi elment a körzeti iskolá­ba, s engedélyt kért az igaz­gatótól, hogy megkereshesse a két gyereket. Az osztályokat végigjárva rájuk is talált. Mindketten beismerték, hogy ők csúzlizták a lámpákat, ezért az osztályfőnök is meg­rótta őket. Egy kis idő múlva csenget­tek az ülnök ajtaján, az egyik gyerek apja kereste föl, meg­köszönni, hogy rendreuiasítot- ta a gyereket. Természetesen ez nagyon jólesett az önzetle­Levelet kaptunk Galamb An­dor kaposvári lakostól. Azt pa­naszolja, hogy nerh megfele­lően jártak el vele szemben a kötelező gépjárműműszaki- vizsgán. >-1968. január 4-én az utasításnak megfelelően meg­jelentem a műszaki szemlén — írja. — Elrendelték, hogy cse­réljem ki a függőcsapszeget, a kerékcsapágyat, a baloldali gömbcsapszeget s a hátsó lám­pa égőjét. Február 1-én meg­nőj segítő népi ülnöknek, ám nagyon érdekelte, hogy vajon mi lehet a másik gyerekkel. Veitte a kalapját, s elment a gyerek szüleihez. Itt egész másképp fogták fel a történe­tet, ugyanis így fogadták: — Mi köze hozzá? Egy másik történet ugyancsak a szülő helytelen felfogását tükrözi. Az ülnök egy falusi bolt vezetőjé­vel beszélget. Nyílik az ajtó belép egy tíz év körüli gyerek. A bolt­vezető megkérdi: — Megint petróleumért jöttél? A gyerek elvörösödik, a fejét rázza. Az ülnök érdeklődik, mi van a nagy zavar mögött. A boltvezető elmondta, hogy nemrég a gyerek petróleumért jött, s amíg a kiszolgáló kiment a raktárba, a fiú pénzt emelt el a kasszából. Másodszor is rajtakapták lopá­son. Kiderült, hogy amikor elő­ször vitte haza a pénzt, azt fül­lentette, hogy úgy találta az ut­cán. Az anyja erre így válaszolt: — Jól van, fiam, máskor is ta­láljál még ... Számomra az a történet a legmegkapobb, amelyet úr. jelentem pótvizsgára. Megle­petésemre a bizottság által el­rendelt hibák kijavítása után rosszabb lett -a kocsim, mint az első vizsgálatkor volt. Miért nem rendelték el január 4-én a karosszéria újrafestését?« Mi is ezt kérdezzük a bizott­ságtól. Hiszen az újabb, ezút­tal már második pótvizsga újabb költség, időpocsékolás. Nem is beszélve arról a bosz- szúságról, amelyet az okozott, hogy ismét neki kellett állni a már befejezettnek hitt autó- felújításnak. Hogy így van ez, azt Galamb Andor levele is bizonyítja. Erről így ír: »E műszaki emberek (a vizsgabi­zottságról van szó) megtalálták a módot arra, hogy hogyan le­het illúziókat rombolni, s rá­kényszeríteni a kedves ügyfél­re, hogy mélyen nyúljon a zse­bébe ... Mindez azért van, mert nem következetesek.« E mondatok közt nyilván akadnak a kelleténél erőseb­bek. Ám érzékeltetik azt, hogy az emberek haragra gyúlnalk, ha nem úgy intézik ügyüket, ahogy kellene. — Félreértés elkerülése vé­gett mi nem a vizsgabizottság szigora ellen emelünk szót, nem azt akarjuk, hogy szállít­sák le a mércét. Jól tudjuk, hogy a magán gépjárműpark egy része eléggé elavult, s a biztonság megköveteli az ala­pos vizsgálatot, a kellő szigort. Mi az olyan módszert kifogá­soljuk, amelyről Galamb An­dor leveléből értesültünk. Nem érthetünk egyet azzal, hogy pótvizsgán kötelezzék olyan javításra a gépjármű tulajdonosát, amilyenre az el­ső szemle alkalmával lehetett és kellett volna kötelezni. Ala­pos, tételes vizsgálattal és kel­lő körültekintéssel megelőzhe­tők az ilyen problémák. Sz. N. — Tejfel a kanálisban. A michalovei tejüzemben nem mindennapi kellemetlen ese­mény történt. A raktárépü­letből éjjel 450 liter tejfel folyt ki a kanálisba. Mozsgay Géza egy csomag kapcsán mondott el. Az utcán az ülnök arra lelt figyelmes, hogy a házmester egy csomag maradványait söp- rögeli. Szőlő és kalácsmorzsa került a szemétlapátra. Az ül­nök arra gondolt, hátha nem jutott el a csomag a címzett­hez. A csomagba tett levélben ez állt: »Kedves fiam! Küldök egy kis szőlőt meg kalácsot, tettem a csomagba húsz forin­tot is. Egyelőre többet nem tu­dok küldeni. Csókol édes­anyad«. A közelben egy lakta­nya volt, fogta ami még meg­maradt a csomagból, s bevit­te. Egy fiatal tiszt fogadta, s megígérte, hogy végére jár a dolognak. Egy hónap múlva levelet vitt a postás az ülnöknek. A katonatiszt írta. A csomagot valójában hozzá­juk küldték. A katona, akire rá­bízták, ahelyett, hogy átadta vol­na, felbontotta, s a pépzt kivette belőle. Természetesen a méltó büntetés nem maradt el. P. D. TAZM SOROIC Eskü — Esküdj meg, hogy én vagyok az első férfi az életedben! — Esküszöm, a három gyermekemre... Az alku Két barát kissé illumi- nált állapotban dülöngél az utcán. — Mennyit adsz a fele­ségemért? — kérdi az egyik. ' — Semmit, — A tied. Megnyugtató válasz — Doktor úr, igaz; hogy létezik tetszhalál? — Igaz — válaszolja az orvos. — De nem az én betegeim esetében. Vendégségben — Parancsolj, vegyél még egy szendvicset. — Ö, köszönöm, már hár­mat ettem! — Igaz. hogy ötöt ettél, de ki számol­ja? — válaszolja a ház asszonya. Peches — Egész nap egy muk­kot sem szólhatok, mert a főnököm megtiltotta, hogy munkaidőben be­szélgessünk egymással. — Nos és otthon? — Otthon meg a feleségem­től és a három lányomtól nem jutok szóhoz. Meddig jutott el? 1 Tegnap kirándulni vitt el Laci a Wartburgján — mondja Juci a barátnőjé­nek. Na, és meddig ju­tott el? — Nem messze. Csupán bókokat mondott. A gyógyszerész kérdése Mielőtt egy fiatalasz- szony nászúira indult volna — hajón készültek Dél-Amerikába —, be­ment az egyik gyógyszer- tárba, fogamzásgátló pi­rulákat és egy doboz, ten­geri betegség elleni tab­lettát vásárolt. »Tulajdon­képpen semmi közöm hoz­zá — jegyezte meg a gyógyszerész a fejét csó­válva —, de ha önnek hányingere lesz tőle, mi­ért csinálja?« A műveltség netovábbja A Párizsban időző ame­rikai turistának társasá­gában bemutatják Jean- Paul Sartre világhírű iró- filozófust. — ön valóban Sartre? — ismételgeti bizalmatla­nul az író nevét az ame­rikai hölgy. — Természetesen — vá­laszolja Sartre. — De miért kételkedik ebben? — Óh, tudja, nagyon bizalmatlan vagyok, mert tegnapelőtt a hajón va­laki bemutatkozott ne­kem, hogy ö Viktor Hu­gó, tegnap pedig a Pant- heonban megmutattak Viktor Hugó sírját. (H. S.-né) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefons 11-510, 11-511­Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünte meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár; Latinka Sándor utca 6. Nyomdáért felel: Mautner József. K - ks Z M P M É e VJÉ I VB I * of T S AG A tS A H.*G.VFI TAN AC S LOPJA " XXV. évfolyam, 38. szám. Csütörtök, 1968. február 15. Zenekari est a művelődési házban ges zenekari hangzásról azorn­Jávori Béla DCaidtupoiíla. (ia Tizennégy-tizenöt évesnek látszó, tisztán öltözött, csil­logó fekete szemű cigány- gyerekkel találkozom a be- degkéri tanács folyosóján. Az elnököt keresem, útba­igazít: — Tessék befáradni, az elnök bácsi most ment el, de a titkár bácsi bent van — Ki ez a gyerek? — ez az első kérdésem az irodá­ban. A titkár mosolyog. — Tetszik? Kalányos Jós­ka, a hivatalsegédünk. Kó­la jobbat nemigen találhat­nánk ... Nem gyerek ám már! 18 éves, csak kis termetű ... Kalányosék voltak a ci­gányok között az elsők a faluban, akik szaba-konyhás lakásba költöztek. A csa­ládfő a termelőszövetkezet takarmányosa, jó dolgosnak tartják. A négy gyerek kö­zül csak Jóska a kereső, a többiek iskolába járnak. Amikor Jóska befejezte az általános iskolát, a tsz kő­művese mellett dolgozott. Amikor megüresedett a hi- vatalsegédi állás, jelentke­zett. Nem egyedül pályázott a helyre. Ám a tanácstit­kár nagyon igazságosan »ké- pességi vizsga« alá vetette a jelentkezőket. Diktált ne­kik, beszéltette őket — hisz a hivatalsegéd egyúttal a tanács kézbesítője, »kisbí­rója« is. Jóska vált be. Ta­nácsi alkalmazott lett, ő. és Pikht Pikk a kutyája, el­választhatatlanok. — Nem nagyon engedem el magammal, de mindig utánam szökik... Jóska a tanácsra érkező vendégek kedvence. Min­denkit megnyer udvarias­ságával, ösztönös intelligen­ciájával. S nagyon határo­zott. Egy alkalommal a já­rási tanácstól jöttek ki hi­vatalos ügyben. Senki nem volt az irodán, Jóska beve­zette a látogatókat, leültet­te őket, de sem az iratok­hoz, sem az írógéphez nem engede hozzányúlni őket. A járásiak nem sértődtek meg, sőt imponált nekik a fiú. Elmondja egy napját. — Reggel ötre, fél hatra bejövök befűteni. Kitakarí­tom az irodát, elrendezem a folyosókat. Amikor ilyen idő van, föl kell mosni, mert tetszik tudni, tiszta­ságnak kell lenni minde­nütt. Aztán megyek kézbe­síteni, vagy dobolni. Na­gyon szeretek dobolni... Ha végeztem, visszajövök, hátha van még valami el­intéznivaló. — Mennyi fizetést kap? Kihúzza magát. — Kileacszázötven forin­tot. Odaadom az édes­anyámnak, tőle kapok visz- sza zsebpénzt. Harminc­negyven forintot havonta. Elég is, mert nem iszom, nem dohányzom. Néha mál­nát veszek vagy cukrot. — Jő eredménnyel fejez­te be az általános iskolát. Nem gondolt arra, hogy szakmát tanuljon? — Hát... Egy darabig azt gondoltam, kőműves le­szek. De itt jobb. Sokan megfordulnak, sokat látok, hallok, mit hogyan intéz­nek, sokat lehet itt tanul­ni. Nem is szeretnék más­hova menni. Strubl Márta NÉPI ÜLNÖKÖK — TÁRGYALÓTERMEN KÍVÜL Aki megköszöni és aki visszautasítja — Az ellopott csomag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom