Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
Vasárnap, 1968. február 11. 7 ÍOMOGTI NÉPLAP Fekete Gyula: Mi kell a közönségnek ? K ikapcsolódást várnak áz irodalomtól!* — röviden így fogalmazhatnám meg azt, amit az olvasók " jelentős része az ország — és talán a világ — minden táján igen változatos formában, de többé-kevésbé hasonló igénnyel fogalmaz. »Annyi gondom-bajom van a köznapi életben; legalább az irodalom, a művészet, a színház, a mozi ne a gondokat szaporítsa — inkább feledtesse!* Vagy: »Azt keresem a könyvekben, ami az életemből hiányzik: kaland, utazás, derű, beteljesülő szerelem, boldog házasság«. Vagy: »Elegem van a komoly dolgokból, ne etessenek engem idegbajjal még az írók is. Ha háború, hát legyen legalább középkori, ha vér, hát folyjék krimiben, azt nem veszi az ember komolyan*. Vagy egyszerűen így: »Én csak azt a könyvet szeretem, amelyen jókat lehet röhögni*. Vajon azoknak volna igazuk, akik az ilyen és hasonló kívánságlistákból levonják a szigorú következtetést: terjedőben nálunk a falműveltség s vele együtt az iparszerű szórakoztatás igénye? Olcsó kis kielégüléseket, hamis illúziókat, az ösztönök kéjes borzolgatását — egyszóval a felszínt, a giccset keresi az irodalomban is igen sok olvasó? Az irodalom és a művészet nem süllyedhet odáig, hogy vásári igények kiszolgálója legyen ... Nos, nem utasítom vissza felháborodottan ezt az érvelést Jogosnak érzem benne ugyanis, nem a tömegízlést megvető, arisztokratikus gőgöt, hanem a szocialista kultúrát illető felelősséget és aggodalmat, de — furcsa módon — jogosnak érzem az idézett kívánságokat is. Nézzünk csak szembe ezzel az ellentmondással. Ki tagadhatná, hogy amióta létezik irodalom és művészet, volt és van olyan funkciója is, amelyet az említett olvasók számon kémek. Kikapcsolódás. Ami a köznapokból hiányzik. A valóság szűk ketrecén túl a korlátlan lehetőségek mesevilága. Erős János a kellő pillanatban megjelenik, és megleckézteti a felfuvalkodott hatalmasko- dókat. A harmadik kiárlyfi végtére megtöri a gonosz varázslatot, elnyeri Tündér Ilona kezét, hegyen-völgyön lakodalom, máig is élnek, ha meg nem haltak. Ki tagadhatná, milyen nevelő ereje van a mesének: a két-három éves gyerek, amikor először izgalomba jön a rokonszenves mesehős sorsa miatt, már érzi, mi az emberi tisztesség, a becsület; elsajátított egy nagyon fontos és nagyon bonyolult »tananyagból* valamit, az ábécénél s az egyszeregynél is hamarább. S ugyanígy ki tagadhatná a humor, a derű jogosultságát, akár az úgynevezett »öncélú* nevettetést is, amely a kikapcsolódást, a szellemi frissülést szolgálja? S a kaland, az izgalom, a romantika? . No, persze, a mesének, a romantikának van egy igen sikány változata: a giccs. Ebben elsikkad, vagy éppen visszájára fordul a mese nevelő romantikája, hiszen valóságnak mímeli a kalandok, a szerelmek, a korlátlan lehetőségek »Tündéranszágát*. Bár meg kell vallanom: nem érzem bűnnek, ha valaki a giccsen egyszer-egyséer jól szórakozik, jókat nevet, jókat izgul vagy amúgy kedvére ki- strja magát; van és belátható ideig lesz ilyen tömegszükséglet. G ondolkozzunk csak. A beteg testének is szüksége van olykor a bódulatra. Kitűnő szereket ismerünk: ópium, morfium, heroin — szükség szerint és megfelelő adagokban alkalmazva áldásos gyógyszer valamennyi. Ám az kétségtelen: a legegészségesebb szervezet is belebetegszik, ha szükségen túl és mértéktelenül élvezi a kábítószert; hozzászokik, s mind nagyobb adagokat követel. Akár a szeszből az alkoholisták. Talán ei is érkeztünk a dolog lényegéhez: minden fajta bódulat, feledtetés, kikapcsolódás veszedelme a megszokással kezdődik, s a kóros szenvedéllyel folytatódik, amikor a megbomlott egyensúlyé — testnek és léleknek — már csak egyetlen vágya marad: kikapcsolódni. A közna- pok valóságából, a valóság érzékeléséből és formálásából folyton és rendre csak kikapcsolódni — bekapcsolódni nem. Van például egy kábítószer, a hasis: világszerte mintegy 300 millió ember élvezi — feledtetésre. Így ír róla egyik gyógyszerkönyvünk: sajátos részegséget okoz, »amelyben homályos öntudat mellett elvesz az idő és a tér érzése, a fantázia a legcsapongóbb, a hadlucinációk végtelenül győnyörködtetők. A mohamedán paradicsomi képeket, színeket lát és hall: nagyon könnyűnek és boldognak érzi magát, de azért tudja, hogy csak álmodik... Csak akkor ártalmas, ha kóros szenvedéllyé válik; legyen- gülést, elmebetegséget okoz*. Világos talán a példázat érvénye az irodaiamra és közönségére is; nem a kikapcsolódás igényével van baj; még az alkalmi olcsó kielégülést is inkább nevezném szükséges rossznak, mint feltétlen veszedelemnek. Ott kezdődik a baj, ha az irodalmat pusztán élvezeti cikknek vagy éppen kábítószernek tekintjük, egyebet nem is igénylünk tőle, sőt visszautasítjuk azt a fajtáját, amely nem steril, problémamentes élvezetet ad. H arminc évvel ezelőtt egy amerikai csokoládégyáros elhatározta, hogy semmi egyebet nem eszik, csak saját márkájú csokoládét. Ígéretes reklám- hadjáratába pár hónap múlva belehalt. A szellem sem viseli .el könnyebben a túlzottan egyoldalú táplálkozást, mint a test; kiváltképp a kétes tápértékű, ömlesztve kapható önigazolást, önáltatást; az olcsó, sekélyes kielégüléseket, a giccset sínyli meg. Van az irodalomnak olyan ága, amely teljes értékű — komplex — szellemi táplálék: nemcsak élvezetet ad, de önismeretre is szorít, nemcsak nyugtató és kábító, hanem serkentő és izgatószereket, vitaminokat is tartalmaz. S úgy szolgálja a kikapcsolódást, hogy felajz egyben a bekapcsolódásra, már csupán azzal is, hogy fölfedi, szemünk elé tárja az emberi, a társadalmi valóságnak más úton alig megközelíthető, rejtett lényegét. Akinek természetében a keresés, aki nem elégszik meg folyton a szellemi ínségkonyhának ugyanazzal a típusmenüjével — előbb-utóbb eljut ehhez az irodalomhoz is. Megjelent a Jelenkor legújabb száma A Jelenkor februári számának szépprózai anyagában Bertha Bulcsú: Az őr című hamgjátékát, T énagy Sándor: Pityergő katonák című novelláját, Lázár Brian: Veréb a Jézus szívében című novellájának első részét olvashatjuk. Versekkel Arató Károly, Csordás Gábor, Kiss Dénes, Mákay Ida, Raffai Sarolta és Takács Imre szerepel. Az Élet és kultúra rovatban Ordas Iván jelentkezik újabb szociográfiai írásával Regölyi változások címmel. Irodalmi tanulmányt olvashatunk a drámaíró Füst Milánról, Dumas magyarországi népszerűségéről és Ka- rinthy Ferenc munkásságáról. A képzőművészeti írások közül érdeklődésre tarthat számot Bodri Ferenc: Apollinaire és a képzőművészet című tanulmánya. A folyóirat grafikai anyagát Simon Béla rajzaiból állította ösz- sze a szerkesztőség. Mezei András: RÉQI ÉS \>J Pusztulnak régi udvarok. Száz év után tenyérnyi fényt, nyári egymarék csillagot visszakapja a teljes ég. Csak a poroló táltosa, csak a sámlin a nénikék tudják a parcellák helyét — Csak az a kuporgó gyerek! Gangok repülnek rácsosán akár a helikopterek. Talpak alatt a csillagok: csapágyak, örök rollerek. Mint a harangok bangónak, ma is oly tisztán hallani — A bontás kalapácsa cseng, s a lépcsők szilofónjai. Romja nem fáj, csak fénye már, ahogy a mosott hó ragyog: hisz végül birtokba veszem, mii elébb megtagadok. ÚJ ALKOTÁSAINK Az új hatvani kórház 452 ágyas, s kilenc osztályon kezelik betegeit. Építése százmillió forintba került. Az új hatvani kórház építészetileg is méltó nemes hivatásához. Hazánk gyorsan fejlődő idegenforgalmát szolgálja a Balatonfüredi Annabella Szálló, amelynek műszaki átadása most fejeződött be. A májusban nyíló hotel mind a 369 szobájához fürdőszoba is tartozik. Simon Emik AZ ÉPÍTŐK *»<®érke. dezéssel fogadták. Arról be- zélgettek, hogy lám, meglesz az új híd, nem kell a rozoga fapallón szorongani. A munkásokat a faluban szállásolták el. Hajnaltól alkonyaiig dolgoztak a folyó partján. Csupa fiatal ember, hegységnyi földet mozgattak meg már, akár a mesebeli óriások. A falubeliek kijártak hozzájuk, nézték a munkát, váltottak néhány szót. Este a házak között ténfe- regtek egy kicsit hazátLanul. Angyal Péter nehezen mozdult ki a szállásról, szívesebben hevert az ágyon. A többiek csipkedték, hogy menjen, nézzen körül, azt mondják, ebben a faluban vannak a járás legszebb asz- szonyai! Feltápászkodott az ágyról, megmosdott, megfé- sülködött. Végigment a házak során, ha valahol látott valakit, odaköszönt. Aztán egy helyen megtorpant. A széles udvarban jó gazdára vallott a rend. A kerítéstől nem mesze állított tőkén egy aszony fát hasogatott Péter beköszönt aztán azt mondta: — Magad uram, ha szolgád nincs? Az asszony feltekin'te'tt, elmosolyodott. — Egyenjogúság van vagy mi! — Bemehetek? — kérdezte Péter. — Amott a kapu! — mutatott rá az asszony. PÉTER BEMENT, _______________________-állt az a sszony előtt. — Angyal Péter a nevem. — Annak is látszik: angyalnak — nevetett az asz- szony. — Ha megengedi, segítenék fát hasogatni. Ráérek! — Jó magának! — sóhajtott az asszony. Odaadta a baltát Péternek. — Hát az ura? — kérdezte Péter, mert meglátta az asszony kezén a karikagyűrűt. — Szombaton jön. Messze — Aha — mondta Péter. — Én a hídépítőkkel jöttem. Magam is vándoriparos vagyok. — Jó, hogy meglesz már a híd — mondta az asszony. — Ha megengedi, én bemennék. Ott is van még dolgom. — Csak tessék. Aztán mennyit hasogassak? — Amennyit bír! — nevetett az asszony. — Csak meg ne erőltesse magát! Nem szeretném, ha a felesége rajtam keresné az erejét. — Nincs énnekem feleségem — nézett rá Péter. Az asszony már indulóban volt, egy pillanatra megtorpant. Nagyot lélegzett, aztán megfordult és bement a konyhába. Jó óra múlva Péter abbahagyta a munkát, elment az asszony után, megtámaszkodott a konyhaajtóban, — A gyereknek főz? — kérdezte. — A, nincsen még — mondta az asszony. Hirtelen * fazék fölé hajolt, és szór. gyenkezö arcát a gőzbe tartotta. — Nem zavarom? — kérdezte Péter. — Ugyan! — mondta az asszony. — Ha meg nem veti, egy tányér levesre is meghívom. — Nagyon köszönöm. Az asszony kipillantott aa udvarra. — Látom, szépen összerakta a fát. Hol szokott a rendre, ha még felesége sincs? — Katonáéknáll — Az én uramat is ott nevelték. Azért én is igazítottam rajta! — nevetett az asszony. PÉTER SEGÍTETT ________________________ szág e tetésénél is, ügyes, hozzáértő mozdulatokkal tett-vett. Aztán asztalhoz ültek, jóízűen bekanalazta a levest, s nem feledkezett meg arÍFolytaiás a & oldalon4
