Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-11 / 35. szám
Vasárnap, 1967. február 11. 5 SOMOGYI NtPLAt ZÁTONYRA FUTOTT JÓSZÁNDÉK Meglesz-e a Lat inka-emlékszoba? A bűnös: a Mátrai- födém Mindenkit örömmel töltött el a hír, hogy emlékszobát rendeznek be a mártírhalált halt Latinka Sándor hajdani lakásában. Somogy megye nem tiszteleghet méltóbban a Tanácsköztársaság fél évszázados jubileumának, minthogy múzeumot nyit a Latinka Sándor utca 3. számú ház első emeletén. Sajnos, a nemes szándék zátonyra futott, a befejezés előtt álló átalakítást leállították, s pillanatnyilag kérdéses, hogy megnyílhat-e jővő márciusban az emlékszoba S hogy miért? Mert elmaradt az öreg ház műszeres statisztikai vizsgálata a terv elkészülése és a kivitelezés megkezdése előtt Márpedig erre föltétlenül szükség lett volna, hiszen csaknem háromszor nagyobb megterhelést jelent a helyiségek megváltozott funkciója. S mindezt bonyolítja, hogy ebben az utcában minden ház úgynevezett Mátrai-födémmel épült. Teljesen megbízhatatlan a teherbírása, mert a nedvesség és más egyéb hatására tönkremegy a korrózióvédelem nélkül beépített vasbetét. Ezért ajánlják országosan az ilyen födémekkel épített lakóházak felülvizsgálatát. Senki sem hagyhatta volna hát ki a számításból, hogy a Latinka-emlékszobá- ba csoportosan mennek látogatók, amíg az egyik csoport a múzeumban tartózkodik, a másik már a folyosón várakozik. Ha csupán hatvan gyereket vagy felnőttet számítunk is, minden mérnöki tudás és ismeret nélkül elképzelhetjük, mekkora teher nehezedik a megrokkant födémre. Senki sem vállalhatja magára egy esetleges baleset felelősségét Ezért kérte a majdani emlékszobát kezelő Rippl-Rónai Múzeum a statikai vizsgálatot, amikor a parketta felbontása után minden jel arra mutatott, hogy élet- veszélyes a födém. A városi tanács építési osztálya azóta megrendelte a födém meg- röntgenezését. Ez a vargabetű azonban elodázza a múzeum helytörténeti és újkori osztályának beköltözését a Latinka Födémcserére lesz szükség? utcai házba. Mégpedig meghatározhatatlan időre. A szakemberek szerint a műszerek csak megerősíthetik az épület állapotáról eddig kialakult álláspontot, s elkerülhetetlen lesz a födémcsere. Ehhez pedig tervre,, költségvetésre, anyagi fedezetre lesz szükség. S ki tudja pontosan meghatározni az átépítés befejezésének időpontját. Márpedig az emlékszoba berendezéséhez hosszú hónapokra van szükség, s a gondos kutatómunkát gátolja a huzavona. Sokszor hiányoltuk különféle építkezések megítélése kapcsán a rugalmasságot. Ebben az esetben viszont a megfontoltságot, az ésszerűséget és az előrelátást nélkülöző »rugalmasságot-« ítéljük el. A Latinka Sándor utcai lakás átalakításának tervét Domonkos Béla, a városi tanács építési osztályának mérnöke társadalmi munkában készítette el. Az előzetes megbeszéléseken felhívta a figyelmet arra, hogy nem megbízhatóak á Mátrai-födémek. Ezt az előrejelzését azonban az emlékszoba megteremtésénél bábáskodó szervek vezetői nem ismerik el. A fiatal mérnököt azért terheli felelősség, mert tudnia kellett volna, hogy a statikus véleménye nélkül nem vitelezhető ki a lakás átépítése. Ö volt a műszaki ellenőre a munkálatoknak, s csak akkor állította le az építkezés, amikor a múzeum levélben fordult hozzá és az építőkhöz. Gyorsan elvállalta a kivitele- ________________zést a Tanácsi Építőipari Vállalat. Még terv sem volt a birtokában, amikor először megtekintették az átépítendő lakást. A munkát jó két hét alatt elvégezték volna, ha nem kell abbahagyniuk. Hogy miért gyorsult fel a múlt év végén az emlékszoba el-elakadó ügye? Ennek kizárólag pénzügyi oka volt A rendelkezésre álló ösz- szeget még abban az évben el kellett költeni. S a kései kapkodás számlájára írható, hogy senki sem latolta komolyan a vállalt felelősséget A múzeumnak, a tervezőnek is jóval előbb és jóval határozottabban kellett volna harangoznia a majdani látogatók biztonsága érdekében. A tanulság levonása ebben az esetben édeskevés, most már az a fontos, hogy minden közreműködő és felelős szerv egyforma elhatározással tegye . sínre az emlékszoba ügyét, s hárítson el minden akadályt a tartalmi munka megkezdése előtt. Csak így tiszteleghetünk a fél évszázados jubileumon Latinka Sándor emlékének. Lajos Géza ITT A FARSANG Eneklem a Fársáng napjait a Dorottyát Ki látván a dámák bájos állapotját Camevál s az ifjak ellen feltámadta S diadaJmat is nyert pártába unt hada. (Csokonai: Dorottya! Vízkereszttől hamvazószerdáig tart a farsang, a bálok, a mulatozások ideje. Velencében már István napján, Spanyol- országban pedig Sebestyén- napkor kezdődik. Sok kedves hagyomány, szokás fűződik a PALY A VÁLASZT AS A MEZŐQAZDASAQBAN A Munkaügyi Minisztérium az Osztályfőnöki füzetek legújabb, kilencedik számának első fejezetében a mezőgazdasági pályaválasztás néhány kérdésével foglalkozik. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1966. májusi határozata a többi között kimondja: »Nép- gazdasági terveinket az ipar és a mezőgazdaság egyidejű arányos fejlesztésére alapozzuk. Az ipar gyorsabb fejlesztése, súlyának, növelése a gazdaság össztermelésében, a jövőben is fontos célunk marad. De az ipar növekedése hazánkban reálisan csak a mezőgazdaság egyidejű fejlesztése mellett lehetséges. A fejlesztési arányok megállapításánál számba kell venni a mezőgazdaság eddigi viszonylagos elmaradását, az ipar és a mezőgazdaság kölcsönhatását, valamint termékeink exportképességét.-* ' A kiadvány ezután értékes adatokat — és belőlük szükségszerűen levonandó következtetéseket — nyújt a mezőgazdaság munkaerőhelyzetéről. Gyakran hivatkozunk arra, hogy az emberek elvándorlása a mezőgazdaságból világjelenség. A magyarázat egyszerű: a mezőgazdaságban a mi korunkban nagyméretű, úgyszólván az egész világra kiterjedő műszaki, technikai forradalom zajlik. Hazáinkban a következő változást figyelhetjük meg a mezőgazdaság munkaerőhelyzetének alakulásáról. 1949-ben az összes dolgozó 55,2 százalékát foglalkoztatta a mezőgazdaság, jelenleg pedig 32,3 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. És a következő években? Számítások szerint a mezőgazdasági munkaerő csökkenése várhatóan erősen mérséklődik. Arra számíthatunk, hogy 1970-ig a mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya a jelenlegi kerek 32 százalékról valami kevéssel harminc százalék alá csökken. Ha tehát a közelmúlttal hasonlítjuk össze a tendenciát, akkor azt mondhatjuk, hogy a következő években lassul vagy teljesen megszűnik a mezőgazdasági népesség arányának csökkenése. A Munkaügyi Minisztérium kiadványa ezután a szerkesztők dicséretére legyen mondva — leveleket közöl a mező- gazdasági munkában dolgozó fiatalok életéről, a szövetkezetekről. Fontos része a füzetnek a Tanulás, szakképzés a mező- gazdaságban című fejezet. Az érdeklődők megismerkedhetnek a szak- és betanítottmunikás-képzéssel, az általános iskola nyolc osztályát végzettek szerződéskötéséről és beiskolázásáról, az érettségizettek rövidített idő — 1—2 év — alatt történő szakmunkásképzéséről. Szól a kiadvány a közép- és felsőfokú oktatásról is, felsorolva az 1968. évi lehetőséget, végül a függelékben felsorolja a mezőgazdasági, élelmiszeripari oktatási intézményeket, azok pontos címét. Hasznos segítséget nyújt a Munkaügyi Minisztérium az általános és középiskolák osztályfőnökeinek azzal, hogy a pályaválasztási tanácsadáshoz a legpontosabb terveket, irányelveket közreadja. Haszna azonban igazán akkor lesz, ha az obtató-nevelőmunkában fel is használják. H. B. farsanghoz minden országban, minden tájegységen. A római farsang lóversenyeiről volt híres, Párizsban a boeuf-gras-t, a kövér ökröt álarcosok vezetik körül a városban. Sevillában, Cadiz-ban fényes álarcos felvonulások divatoznak. Magyarországon is vannak hagyományai, ám ezek régebben sokkal élőbbek és kedveltebbek voltak, mini manapság. A mi korunk farsangját a bálozás jelenti. Az idősebb generáció azonban sok kedves élményt mondhat magáénak. Két bál között Torvajon — Nagyon helyre gyerekek ezek a KISZ-esek — csapja össze a kezét Torvajon Hoíe- nár Mariska néni —, farsangi álarcosbált rendeztek. Nagyon bánom, hogy nem tudtam elmenni, kilenchónapos unokámra kellett vigyáznom. De jól kifaggattam azokat, akik ott voltak. Képzelheti, mennyien mulathattak, amikor a belépődíjakból hatszáz forint gyűlt össze a KISZ_-nek. Mondják, hogy a KlSZ-titkár Lottó Ottónak volt felöltözve, az egyik fiú leányruhában volt. Képzelem, hogy tipeghetett nylonharisnyában, körömcipőben. Megértem én őket, hogy szeretik a vígságot, én is ilyen voltam fiatalkoromban. — Melyik farsangra emlékezik vissza legszívesebben? — Bizony mindre. Huszonkilenc éves voltam, amikor férjhez mentem, addig minden farsangon jól mulattam. Mint menyecskének azonban már vigyáznia kellett az embernek. Holenár Pálné, Mariska néni a fiatalkori farsangokat Tolna megyében táncolta át. Onnan költözött Torvajra. Tóin l an szerinte gazdagabbak a szokások. — Soha nem felejtem el a bőgőtemetéseket. De sokat nevettünk! A kocsmárosné öltözött otthon feketébe, ő kántál- ta el a letakart bőgőt. De olyan mondókával, hogy mi, a sirató lányok valóban hullattuk a könnyünket, de a nevetéstől. Szokás volt az is, hogy itt tartották, hogy szombattól keddig kimentünk a pincékhez, pinceszerre. Ettünk, ittunk, táncoltunk. Nagyon szerettem táncolni. De nem ültem ám. Ott is hagytam volna az olyan bált, ahol nem táncoltatnak. — Milyen dalokat szoktak énekelni? Pali bácsi, a férj közbeszól: — Amilyet a bor mondott.., — Most vasárnap az iskolások rendeznek bált — veszi ál a szót Mariska néni —, azt megnézem, ha törik, ha szakad. Mert ugye nekem is kell egy kis szórakozás! Antók néni bálba készül Gerendás, apró ablakos kis házban laknak Bedegkéren Antók Istvánék. Tősgyökeres bedegkériek, itt élték le életük javát. Antók néni egy kis idő óta betegeskedik, ám most, hogy a régi farsangokra emlékezik, felvidul az arca. — Farsangkor mindig kijártunk a pincékhez. Nagy társaságokba verődtek a rokonok, az ismerősök. Mi általában a szomszédokkal meg a szódás Béresékkel tartottunk együtt. Nagy vékákban vittük ki az ennivalót: sült csirkét, fánkot. A jó farsangi fánknak nincs párja. Kinn aztán beszélgettünk, iszogattunk, nótáztunk, táncoltunk. — Zene is volt? — Nem, de nem is kellett. Énekeltünk mi eleget. Például azt, hogy... Elénekeljem? Választ sem várva, hozzákezd, Kétszer nyílik az akácfa virága, Szerettelek kisangyaXom, hiába. Kedves, reszketős hangon énekli végig, aztán újba fog: — Bimbó voltam, anyám, mikor születtem... — Nem szoktunk mi maszkajárást csinálni meg más bolondságokat, de nagyon jól éreztük magunkat mindig. — Volt-e már valamilyen farsangi mulatság a faluban? — Az idén még nem tudok ilyenről. De hamarosan rendez a téesz egy bált. Oda elmegyünk az urammal, ö tavaly is volt a téeszbálban, még táncolt is, pedig hetvenkét éves. Most én is vele tartok, elvégre farsang van, nem igaz? Strubl Márta OOtXXXXjOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOnoOTVVYVYYVVVVVYVvxXXXXXX OCOOCOOOOCOCXXXXXXCOOOCXDOOOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOO XDOOOOOOOCOOOOQOCOOOOOÍ R HOWARD ... Ezen a szomorú 3 5 statisztikán tűnődött * Gardone is. Ott állt az őrnagy előtt. — És nem lehetne jobb egészségügyi felszereléssel segíteni ezen a helyzeten? — kérdezte. Delahay fáradt arcán ravasz grimasz futott át: — De mennyire ... Már magam is gondoltam ilyesmire. Kérünk a hadtestparancsnokságtól egy kis magaslati levegőt. — Hogy ne sértse meg a tréfával Gardo- ne-t, nyomban hozzátette: — Nyugodjunk bele, barátom, hogy a földnek van néhány pontja, ahol nincs megfelelő környezet arra, hogy az emberek életben maradjanak. Katonáknak lehet arrafelé dolguk, és akkor nem szabad a részletkérdésekkel törődni. Ez a helyzet itt is ... — Csak azt csodálom, hogy az emberek itt engedelmesen százszámra meghalnak, és sohasem fordult elő lázongás. — Nem lehet... lázadás ... A hátsó erőd ... udvarban .. van egy páncélszekrény, amelynek hihetetlenül bonyolult kombinációs zára van ... Nyolc betű és nyolc szám... A páncélszekrényben van a vízcsap ... Minden, najo kétszer ... egy órára ... én magam kinyitom ... Rajtam kívül egy tiszt ismeri... a kombinációt... Ha az adj untásom és én hirtelen meghalunk ... akkor huszonnégy órán belül... szomjan hal a helyőrség, és szomjan hal valamennyi rab ... Mert az erődbe is innen vezet egy elágazó cső. — És hol van az adjutáns? — , kérdezte Gardone kissé hökkenten. Delahay nyomban látta, hogy gyáva emberrel van dolga. — Én vagyok az utolsó tiszt az erődben — felelte. — Az adjutánsom tegnapelőtt meghalt. — Akkor mondd gyorsan ... kiáltott Gardone, el- rémülvc a gondolattól,- hogy a beteg öregember minden pillanatban meghalhat, és magával Viszi a sírba a vízcsap páncélszekrényének a nyitját. — Miután most két tiszt van, mert olyan állapotban vagyok, hogy helyettes parancsnokról is gondoskodnom kell, neked és Finleynek egyszerre mondom meg. Gardone nagyokat nyelt. Csak jönne már az az átkozott Finley! Hiszen ez a vén, beteg ember minden pillanatban meghalhat. A kapitány nagy megkönnyebbülésére belépett Finley. — Kérlek, Finley, az őrnagy úr a kombinációs zárról akar közölni valamit... — Igen, igen... — mondta Delahay, és lassan kiválasztott sovány, apró ujjaival egy szivart a tárcájából. Levágta gondosan a végét, és rágyújtott. Ebben a barnára sült, markáns arcú, szigorú szemű tisztben volt valami különös keménység. Az orr- cimpái sokszor rezdültek meg a visszafojtott indulattól. — Ami az Itteni viszonyokat illeti, a gyarmati hadsereg szemétjét küldik ide Aut- Taurirtba. Ezenfelül rabok ... A létszámukat nem tudjuk. Közéjük vegyülni nem ajánlatos. A mérnököket valahogy megtűrik. — És nem lehet rendet teremteni? — Mi behajtjuk a rabokat az őserdőbe, de utánuk menni nem tudunk... — Gardone megremegett, mert az őrnagy felsóhajtott, tenyerével a mellét dörzsölte, és egy undorító szájmozdulattal elnyomta a szivarját. — Az őserdőt nem hagyhatják el, mert egy órára való élelmük és ivóvizük sincs. Az utat építeniük kell, különben nem kapnak enni meg inni... De bemenni közéjük vizsgalatot folytatni... büntetni... lehetetlen. Én fáradt vagyok és gyönge. Nektek kell intézkedni. És mindig azt teszitek, amit akartok és amit jónak láttok. Idő és emberélet nem számít... Aki ide jött, ha rab, ha közlegény, ha kapitány, bevágta maga mögött az ajtót — mondta az őrnagy. Azután felírt valamit egy papírra. — Ezt nyomban meg kell tanulnotok ... Sehova sem szabad felírni... A kombináció titka jelenti a hatalmat... a helyőrség felett ... Ha kiszivárog, ha megtudják ... akkor végeznek velünk ... Finley mindössze ránézett a lapra. Gardone sokáig jár» kált fel és alá, hogy megtanulja. De másnap csak Finley segítségével tudta kinyitni a vízcsapot... Reggel ötkor sorakozó. Latouret kijelölte az őrséget, beosztotta az embereket szolgálattételre. ■ Ez volt a legrosszabb szolgálat. Az őserdei műút kezdeténél őrizni a rabokat... ötven ember teljes harci felszereléssel. Három, szakasz nyolcőránként váltja egymást. Elfoglalnak egy pozíciót a műűt kezdeténél, a sivatag és az őserdő között, szemmel tartják a rabokat, és a parancsuk úgy szól, hogy: a legcsekélyebb zavar esetén lőni. Ők vigyáznak, hogy a rabok nyolc kiküldöttje átvegye az ellátást és egyéb holmit. Ha nyolcnál több rab közeledik: lőni. Ha légionistát avval büntettek, hogy a rabok közé küldték, ez egyértelmű volt a halálos ítélettel, mert ha eltűnt a szem elől, a foglyok agyonverték. Ezt jól tudták itt a katonák, és ha valakit, mondjuk egy hét kényszer- munkával büntettek, visszatartották az azonossági plakettjét Ha lejárt a büntetése, akkor beírták a helyőrség naplójába, hogy az ilyen és ilyen számú közlegényt elhalálozás miatt törölték a század létszámából. Vonult az ötven ember. Az egyik hadnagy, Hilliers, a rabok közé ment. Az útépítéshez hozták, műszaki tiszt volt. Delahay figyelmeztette, hogy legyen kedves a rabokhoz, és igyekezzék jóba lenni velük. Mert a mérnököt nem ölik meg. Arra szükség van az építéshez, de azért őt sem védheti meg más, mint a rabok jóindulata. A soros átadja a reggelit. Nyolc rab mogorván tolja el a kiskocsin, tisztelgés nincs. Ellenséges pillantások. A forró napon embertelenül szenved az őrség. A dzsungelbői millió szúnyog jön ki, és legyek raja zsong az ételmaradékok között. Elviselhetetlen. Mindenki vérzik a moszkitók csípésétől. Kinint osztanak. Galamb titokban kiköpi. így biztosan maláriás lesz. Örömmel tűri a szúnyogcsipéseket. Kizárt dolog, hogy ne legyen közöttük maláriaterjesztő. A büdösség szörnyű. A rabok felől pestises szag árad. Rongyokba burkolt csontvázak ténferegnek, kopácsolnak a táborban. Most itt elől kezdenek működni. Nézd csak... A kabátujjakból fehér sétapálcák lógnak ki kar helyett, és a pofacsontjuk úgy kiszögell, mintha át akarná döfni a puszta bőrt, ami még rajtuk maradt... Galamb mellett Kréta áll. Sárgán és hülyén, de nyugodtan. Öt irigylik a katonák, mert a paralitikus elhalt idegrendszere nagymértékben érzéktelen testi kínokkal szemben... — Vedd be a kinined! — kiabál rá Kobienszki káplár. — Köszönöm, nem fáj a fejem... Kobienszki belevág Kréta arcába. Galambnak ökölbe szorul a keze... — Vedd be, mert széttöröm a fejedet! — Akkor fájni fog — vigyorog a hülye vérző orraL Galamb kilép a sorból, feszesen. — Alázatosan jelentem, a bajtárs gyengeelméjű ... — Mi? Te jelentesz?! ... Te ... kiállsz a sorból? —• A káplár felemelte az öklét, de Galamb keze kissé lecsúszik a puskaszíjon, mintha súlyba készülne a fegyverével. Kobienszki jó emberis- merő, tudja, hogy ha üt, akkor ez a puska lerepül a vállról, és beléje szalad a szurony... — Már bevettem a kinint ... — jelenti Kréta vigyorogva. De Kobienszki elordítja magát: — Gamberics! Pelli! Hammer és Bouillon! — Négy régi ember volt. Nyomban odajöttek egy altiszttel. — Lefegyverezni ezt a közlegényt, és gúzsba kötni! Galamb nyugodtan tűrte mindezt. Odadobták a porba. Ügy feküdt, fedetlen fővel a perzselő napon. — Négy ember vigye az erődbe! Egy őrá kikötés ... — mondta keményen. — JeIFolytatjuk.)
