Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-09 / 33. szám
Péntek, 1968. február 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Versenyben a piacért DÉLUTÁNI CSÚCSFORGALOM TÖBB ELŐRECSOMAGOLT ZÖLDSÉG Nemrégiben megbeszélésre hívta össze a MÉK a kaposvári zöldség-gyümölcsboltok eladóit Egyetlen témával foglalkoztak: a zöldség- és gyümölcsáru minőségével. A MEZŐRŐL A VÁSÁRLÓHOZ — Az elkerülhetetlen kivételektől eltekintve az idén megkövetelik, hogy bizonyos készlet álljon raktáron. AZ IDEI ELLÁTÁS A szerződéskötések ideje még nem járt le, ám az eddigi adatok tanúsága szerint az idén több zöldséget, gyümölcsöt vásárolhat fel és értékesíthet a MÉK, mint az elmúlt évek átlagában. A kertészettel foglalkozó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok egyéb értékesítési terveik mellett az idén is a MÉK-kel kötik a legnagyobb üzleteket. Eddig 2100 vagon zöldségre kötött szerződést a Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítési Központja. — Az idén tovább javul a megye gyümölcsellátása — tájékoztatott bennünket az igazgató. — Nagyon sok gazdaságban ebben az évben fordulnak termőre a fiatal gyümölcsösök. őszibarackból, málnából, szamócából már más megyéknek is jut Viszont még behozatalra szorulunk nyári almából és körtéből. A többcsatornás árubeszerzéssel egészséges, a lakosság érdekeit szolgáló versenyre lehet számítani. Az eddiginél fokozottabban előtérbe kerülnek a minőségi tényezőik. Csak a friss, a szépen, ízlésesen csomagolt árunak lesz vevője. igyekszünk megváltoztatni a »mezőről a vásárlóhoz-« gyakorlatot — mondta Küher János, a MÉK igazgatója. — A felvásárolt zöldséggel, gyümölccsel, burgonyával közvetlenül a boltok elé kanyarodhatnak a teherautók. A Bala- ton-part ellátása részben még a régi gyakorlat szerint történik. Az időjárás és az erősen hullámzó mennyiségi igények' • I Importot takarít meg | Az utóbbi évek egyik legnagyobb beruházása volt a Dunaújvárost Hideghengermű. Egymilliárd-hétszázezer forintba került ez a nagyüzem, s most, hogy már teljes kapacitással termel, nemcsak importot takarít meg, hanem jelentős mennyiséget ad át a külkereskedelemnek is. Képünkön a hideghengermű óriási csarnoképületének külső és belső része látható. A MÉK az utóbbi években tízmillió forintot költött hulladékgyümölcsöt feldolgozó üzemek létesítésére. Zákányban például tavaly kétezer tonna gyümölcsöt, zöldséget dolgoztak fel. A szárított áru zöme exportmmőségű volt. A megyében egyedülálló ipari méretű zákányi szeszfőzdében a gyümölcscefrét hasznosítják. A zákányi üzemihez hasonlót terveznek még két-három járásban. Siófokon 16 millió forint költséggel a fonyódligetihez hasonló tranzitraktárat építenek. A meglevő telepeket, boltokat bővítik, felújítják, hogy a versenyben később is megállhassák helyüket. A népszerűvé vált előrecsomagolás bővítésével közvetlenül a vevők érdekeit szolgálja a MÉK. — Arra is törekszünk — mondta befejezésül Küher elvtárs —, hogy az ellátás fehér foltjait mielőbb megszűntessük, ez a piacunk bővítését is szolgálja. N. J. Százmilliós szövetkezet Huszonnégy napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést fizet a siófoki fogyasztási szövetkezet (Tudósitónktól.) A Siófoki Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 270 dolgozójának a figyelme ezekben a hetekben a központi irodára irányul. Most összesítik ugyanis statisztikusok és könyvelők, szövetkezeti vezetők a múlt évi munka eredményeit. Krasznai Feren- cet, a szövetkezetek főkönyvelőjét kerestük meg tájékoztatásért — 1966-ban mintegy 90 milliós összforgalmat bonyolítottunk le. Tavaly százmilliós szövetkezet lett forgalom szempontjából a siófoki, ugyanis 105 millió forint értékű árut adtak el, gyártottak, illetve vásároltak fel a szövetkezet dolgozói. A nagyobb forgalommal és a költségek arányos csökkentésével sikerült az eddigi legnagyobb összeget írni a mérleg nyereségrovatába. Még nem végleges adatok szerint 2 600 000 forint nyereséget vár a szövetkezet. Amiért a dolgozók olyan nagyon az irodára figyelnek, annak oka a nyereségrészesedés. A főkönyvelő szerint minden remény megvan arra, hogy a dolgozók 24 napi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést kapjanak. A szövetkezet 30 milliós készlettel gazdálkodik, és ebből 19 millió a sajátjuk. A siófokiak tudatosan törekszenek megalapozni a fejlődést, és igyekeznek megfelelni a növekvő igényeknek. Novemberben kezdték el Siófok központjában, az Idegen- forgalmi Hivatal szekháza mellett’ 10 millió forintos költséggel az emeletes Sió áruház építését, amely várhatóan 1969 májusára, júniusára elkészül. Egy közelebb« cél már rövidesen megvalósul: autóalkatrész-üzletet nyitanaik a Sió-híd közelében. Az autósok bizonyára hamarosan megkedvelik ennek a vidéknek ezt az első ilyen szakboltját Újdonság az is, hogy a központban levő vas- és üvegboltban január 1-én bevezették a műszaki cikkek árusítását Több helyen, így Balatonki- litiben, Adandóin, továbbá Siófokon a Dózsa utcai vendéglőjüket melegkonyhás egységgé alakítják át Sok gondot okoz az is, hogy a csak nyári szezonban üzemelő éttermeiket megfelelően kihasználják a holtidényben. Ezért fogtak hozzá a zamárdi Kék Tó Étteremben gesztenyeliszt készítéséhez. Tervezik, hogy itt ostyasütéssel és száraztészta- készítéssel is foglalkoznak. — A gazdaságirányítás új rendszere a kereteket megadta, és most az a célunk, hogy keressük és megtaláljuk az ebből adódó, hasznosítható lehetőségeket — mondotta terveikkel összefüggésben Krasznai Ferenc főkönyvelő. „Mindent egy helyen 1" Erősáramú részleggel bővült a GELKA A múlt év márciusában megírtuk, hogy a GELKA kaposvári kirendeltsége erősáramú részleget akar létrehozni azért, hogy — a hűtőgép kivételével — valameny- nyi háztartási gép javítását elvállalhassák. A terv megvalósult: van szakember is, helyiség is. így a »mindent egy helyen« jelszónak megfelelően a lakosság a GELKÁ-hoz viheti a rádión, a tv-n s egyébb elektromos eszközökön kívül a porszívót, a mosógépet is, ha elromlik. A GELKA olcsóbban javítja a háztartási gépeket, mint az iparvállalatok. Ha az előfeltételeket sikerül megteremteni, akkor a nagyatádi szervizben is létesítenek erősáramú részleget. Hamarosan fölkeresik a nagyatádi tanácsot, megkérik, mozdítsa elő a község és a környék lakosságának hasznos részleg. beindítását. A díjszabásban is van változás. Nemrég három — kis, közép és nagykategóriába sorolták a munkadíjakat. Táblázatokon rögzítették, hogy melyik javítás milyen kategóriába tartozik, így a megrendelők ellenőrizhetik, hogy az előírt javítási költséget kérták-e tőlük. Ha már a díjazásnál tartunk, megemlítjük, hogy bevezették az úgynevezett sürgősségi felárat. Ez lehetővé teszi, hogy a bejelentéstől számított négy órán belül üzemképessé varázsolják a tv-készüléket. Várható, hogy ezt a lehetőséget főként nagy mérkőzések vagy egyéb nagy események előtt veszi majd igénybe a lakosság. Az expresszdíj otthon 30, a szervizben 15 forint Kedélyes utasok — apróbb bosszúságok Egy kicsit szokatlan még a persely. Munkatársaink tegnap délután »megszállták« a kaposvári buszokat. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, pontosan indulnak-e a ,buszok, milyen hangulatban utaznak haza a gyárak, üzemek dolgozói. Zsúfoltak-e a kocsik, udvariasak-e a sofőrök. A tegnap délutáni csúcsforgalom hiteles képét nyújtjuk át olvasóinknak. A 7-es pontosan érkezett... Szerencsére már jóval az indulás előtt benn áll a szentja- kabi végállomáson a városba tartó 7-es autóbusz, s az utasoknak nem kell a szabadban, az egyre erősödő esőben várakozni. Nagyon kellene ide is egy olyan szükségváró, mint amilyet most helyeznek el a Keleti temetőnél. Pontosan 4 óra 5 perckor indít az Ikarusz vezetője, Sipos József, becsukja az ajtót, s megindul, hogy az állomásra, a város központjába igyekvő utasokat fölvegye. Kocsija nyolcvanszemélyes, de gyakran száz utast is szállít Előtte fél órával már elment egy mentesítő kocsi, s mögötte halad egy másik. Erről a környékről csúcsf orgalómban is megoldotta az AKÖV az utasok elszállítását. A második megállónál üzen- öt, a vágóhídnál negyven-öt- ven utas várakozik. Fegyelmezetten, a nőket, kisgyermekkel utazó anyákát előreengedve szállnak a kocsiba, mutatják a vezetőnek bérletüket, dobják a perselybe a forintokat. Egy kicsit szokatlan még a persely, főleg az idősebbek tudják nehezen belehelyezni az érméket. — Ez nem sokat hátráltat, amiatt még meg tudom tartani a 20 perces menetidőt... De gyakran 5—10 percet is kell vesztegelni a sorompónál, s így bizony a fonoda felé utazók lekésik a csatlakozást’. . . Nagyon elkelne a vágóhídnál s a Cserben is a közúti felüljáró — mondja a buszvezető. A Keleti temetőnél 10—15 utas van, zsúfolt a kocsi, tolongás azonban nincs, s a többi megállónál már csak leszállók akadnak. A Latinka háznál alig maradnak utasok. Vitát, veszekedést nem lehetett hallani, a náthát szidta mindenki. S mert most a sorompó sem volt a vágóhídnál lezárva, a 7-es hajszálpontosan, a húszperces menetidőt tartva érkezik az állomásra. Sz. L. Megállók — utazók Első megálló: Latinka tér. 2-es buszmegálló, a textilművek felé. Késik’. Végre megjelenik a sárga íarmotoros, homlokán a nagy kettessel Látszatra olyan, mint a többi, de a törzsutazók megjegyzik; ez a jobbik kettes. Es ők már csak tudják! Két forint, kéz, persely. Kéz. persely .. . Nincs több utas? Indulunk! Második megálló. Széchenyi tér. Lassan mozog hátrafelé a tömeg. — Szia, csöppség — szól oüi eset tintve az ujjúval egy víg kedélyű fiatalember a csodálkozó szemű »hóemberkének«. — Kit keresel, öregem? — Tudod, a Hajós bácsit. Hol lehet ma, csak nem beteg? Harmadik megálló. A körömcipók, tiszta cipők átka. Gumicsizmával talán, de félcipőben alig lehet átvészelni. »Csak« bokáig süly- lyedicm. Visszafelé. Már többen vannak. Vasutasok, pufajkás emberek. A pénzt bedobjuk, a középső ajtón ieszáilunk. Megy itt minden rendjén. Felbillent a kocsi belseje? Nem! Fékeztünk! Egy szőke hajú lány életét mentette meg a biztos kezű gépkocsivezető. Ismét a Latinka téren. Már csak néhányan ülnek az üléseken. Igaza van a svájcisapkásnak. — Ma kivételesen alig vagyunk. Ja, kérem, itt. a jó idő! B. Zs. Mintha nem is munkából jönnének... Egészen elszomarodott az idő, az apró cseppek — ahogy mondani szokták — lassan, de biztosan hizlalják a tócsákat. A Villamossági Gyér előtt már sokan várakoznak, kezükben sportszatyrot vagy más csomagot lóbálva. A város felől megérkezik a S as, pótkocsija is van, de ahogy elnézem, még így is alaposan össze kell húzódniuk az utasoknak, hogy mindenki fölférjen. Közben felvilágosítanak, hogy ha kényelmesebben akarok utazni, várjak néhány percet a Toponár- ról érkező buszra, azon kevesebben lesznek. Megköszönöm ismeretlen jóakaróm szívességét, de hát most én nem a kényelemre vágyom. Sejtésem beigazolódott: a pótkocsis busz megtelt. A felszállásnál semmi tülekedés, mindenki vár a sorára, őszintén szólva attól tartottam, hogy majd csúcsforgalmi hangulat uralkodik a kocsiban, azonban kellemesen csalódtam. Az emberek nagy részén nem látszik, hogy munkából igyekszenek haza, akinek gyű- röttebb az arca, az is inkább az influenzától szenved. Egy kis fiatal asszonyka megjegyzi mellettem, hogy a brigádjából négyen betegedtek meg ma, de már többen is érzik a »kórt«. A hátulsó sorokban egy férfitársaság kellemesebb dolgokról beszél: a külföldön szereplő labdarúgócsapatainkról. Szóba keiül a grenoble-i téli olimpia; hát igen, Almássynak jobban is mehetaónek azok az iskolasya- korlatok. Egy fiatal, fehér csizmás lány papírzacskóból valami édességet eszik, de mintha a nagy magyar rónaságon lenne, nagy ívben elhajítja a papírdarabot. Van, aki nevet rajta, van, akinek nem tetszik. Szerencsére az utóbbiakból van több. P. D. „Nincs tekintélye a kisbusznak>( A kaposvári helyi járatok a vasútállomás elől induluak ki, és ide is érkeznek vissza a megtett út után. A 10-es és 18-as járatok közös megállójánál van csak menetrend, innen olvastam le, hogy pontosan tizenkét járat szeli át a várost, illetve a szinte már Kapos* várhoz nőtt néhány falut. Az 5-ös helyi járat a utca fordulójáig viszi cl Uu.. ...... I ndulás előtt — 16.55-kor, pontosan menetrend szerint indultunk — körülnéztem a megállóhelyek környékén, s bizony nem éppen a legszebb látvány tárult elém. Az 5-ös indulási helyén nemcsaj; a sár nagy, hanem sok a szemét is. És hogy honnan került éppen erre a helyre egy kupac trágya összegyűjtve, ezt végképp nem értem. A járaton mindenki ismerős. Elsősorban persze a fehér autóbusz vezetője. Délelőtt nem járt a szokott vonalon, érdeklődnek az utasai, hogy hol volt. Átszelve a várost, végig a Donneren nincs nagy zsúfoltság, noha éppen »időben vagyunk«. Megálltunk ott is, ahol nem volt erre jel, különkívánságra. Visszafelé még kevesebben jöttünk. Az állomáshoz visszatérve — egy nagy pocsolya szélén álltunk meg úgy, hogy csak rajta keresztül vagy sehogy. Megkérdeztem a vezetőt, hogy mindig ilyen kevesen utaznak? És mindig ilyen figyelmes az utasokkal? — Reggel kiskocsit állítottak be. Lehet, nincs olyan népszerűsége, mint ennek a nagy fehérnek. Azt hitték az utasaim, hogy most se jövök. Ezért voltunk kevesen. — És hogy kinek, hol állok meg? Azt hiszem, nem vétek a szabályzat ellen, ha az idősebb és beteg utasaimat házhoz szállítom. H, B. Felszállók a Május 1. utcai megállóba»
