Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

Csütörtök, 1968, február 1. 3 SOMOGYI NfiFLAF HOGYAN LEHET ELŐRELÉPNI? Elavult rendelet, régi gyakorlat Az emberek, a munkatársak véleménye érdekel. Még a múlt évben bejött a szerkesztőségbe egy segédmun­kás a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyárából, s amiatt panaszkodott, hogy szervezetlen a munka, s aki ezért szól, arra nem néznek jó szemmel. A beszélgetés vé­gén még hozzátette: — En elmegyek onnan, és elviszem a fiamat is. 1. A munkást Mettner János­nak hívják. Decemberben ki­lépett a vállalattól. Akkor, amikor lejárt a szerződése. De a fia ott maradit, öt kérdezem a szűk tmk-irodábam. Elavult már ez a műhely. A muri ka is nehéz lehet benne. Néhány száz méterre innen modem csarnok épült. Ha minden igaz, hamarosan beköltöznek oda a szerelők Az ifjú Mettner János hir­telenszőke, sovány fiatalem­ber. Tőle kérdem, miért ment el az apja. Ezt feleli: — ö tudja, hogy mit csinál. — Most hol dolgozik? — ■ Otthon van. —A további tervei? Erről nem szoktunk be­szélni. En ötig dolgozom, mi­re hazaérek, már fáradt va­gyok. — Most mából él az édes­apja? — Anyunak van egy boltja. Neki segít A fiú fűtésszerelő szakmát tanult az építőipari vállalat­nál. Ide már szakmunkásként jött. Az apja segédmunkás volt. A kazánházhoz vették föl, aztán mivel látták, hogy sok mindenhez ért, áthozták a tmk-műhelybe. — Ügy tudom, az édesapja néhány emberrel nem tudott kijönni. Gondolom, ezért ment el. — Ezért is meg a pénz miatt is. Hét forint volt az órabére másfél év után is. Közben pe­dig vettek föl hét-ötvennel új embereket. Ez bosszantotta. Mettner János kitartó em­ber, ha az igazáról van szó. Amikor a szerkesztőségben járt, azt kérdeztem tőle, van más is, aki otthagyta az üze­met? Néhány nappal később névsort is hozott. Megkeres­tem közülük kettőt. 2. Az egyiket Csutorás László­nak hívják, most a Kaposvári Villamossági Gyárban dolgo­zik. Csőszerelő. — En azért jöttem el — mondta —, mert nem talál­tam meg a számításomat. Kértem órabéremelést, nem is válaszoltak rá, — Csak ez volt az ok? — Ez. En nem mentem oda, hogy vegyenek föl. Az építők­nél dolgoztam. A vállalattól jöttek a lakásomra, hogy men­jek át hozzájuk. — A vezetőkkel kijött? — A főmérnököt, Kovács Endrét én nagyon karakán em­bernek ismertem meg. Erdős elvtárs, az osztályvezető is olyan ember volt, aki az üze­mért mindent megtett. Szeret­tem is ott dolgozni. Nem tu­dom, a Zságerrel beszélt már? — Nem. — Az összerúgott néhány­szor az Erdőssel, azért jött el. Nézze, nekem öttagú családom van. Oda megyek, ahol többet adnak. De kérdezze meg a Zsá- gert. ö kerek perec megmond­ta, azért jött el, mert össze­vesztek. Amíg az Ütépítő Vállalat Gilice utcai telepére érek, azon gondolkodom, amit ez az em­ber akkor mondott, amikor ki­kísért: >>Nekünk azt mondták, hogy adott a feladat, oldjak meg. Nem kérdezték tőlünk, hogyan csináljuk. Ránk bízták, mi vagyunk a szakemberek.« De hát nem az a jó vezető, aki bízik a munkatársaiban-’ Kovács Endre főmérnök egy adatot mondott, Ebben a gyár­ban a tmk-műhelv dolgozóinak az átlagórabére 8,62 forint. Az iparágban ez az átlag 8,40 fo­rint. Itt, a műhelyben egy újonnan fölvett segédmunkás­nak több a fizetése, mint egy friss diplomás mérnöknek, or­vosnak vagy tanárnak. A fizikai munka más termé­szetű, de nem hiszem, hogy ne­hezebb volna, mint a szellemi. Ezzel nem azt akarom monda­ni, hogy egy jó szakmunkás vagy segédmunkás nem keres­hetne többet. De hát az élet őrök törvénye, hogy osztani csak abból lehet, amit már megtermeltünk. Mindez azon­ban nem jelenti azt, hogy em­bereket nem érhet jogtalan sé­relem. 3. A vélt és valós igazság gyak­ran nagyon közel állnak egy­máshoz. Az Ütépítő Vállalat telepén is erről beszélgettünk Zságer Józseffel. Ezt mondta: — Az ember megbotlik, hi­bázik, de azért sok értelmet­len dolog is történik. En a ba­romfifeldolgozóban három évig csoportvezető voltam. Egyszer átszervezés miatt megszüntet­ték a beosztásomat. Belenyu­godtam. Akkor viszont mérges lettem, amikor új csoportveze­tőt hoztak oda. — Ez még mind nem ok az elmenetelre. Rám néz, hallgat egy keve­set, aztán ezt mondja: ' — Mielőtt eljöttem, volt né­hány munkamegtagadásom is. De ennek előzményei is van­nak. Az egyik értekezleten na­gyon összevesztünk. Állandóan változtatták a munkaidőt. Hol így, hol úgy jártunk. Soha nem voltunk egyformán ütemezve. 4. Beszéltem Erdős Ferenc osz­tályvezetővel is. Szikár, ötven felé hajló ember. Nagyon sze­reti a szakmáját. Valamikor esztergályos volt. A munkapad mellett tanult a technikumban. Régebben a hiányzó íőjnér- nököt is helyettesítette. Még mindig előfordul a vállalatnál, hogy egy-egy műszaki problé­ma kapcsán nem a főmérnököt, hanem őt hívják a központ­ból is. Naponta sokkal főbbet dolgozik a munkaidejénél. Azt mondja, csak azért, mert sze­reti a szakmáját. A főmérnök­től hallottam, hogy városszer­te ismert esztergályos volt. Aki pedig szereti a szakmáját, az nem tűri meg a lógást. Ennél a vállalatnál talán a tmk-sok használják ld legkevésbé a munkaidőt. Dolgozik közöttük egy liftszerelő. Az egyszer be­állított a főmérnökhöz és mun­kát kért, mert kevésnek tartot­ta. amit rábíztak. Pedig a fel­adatok nőttek, s a karbantar­tók munkáját nem lehet egyenletesen elosztani. Ha szo­rít a cipő, akkor mindenki idegesebb. S ilyenkor köny- nyebben pattan a s«j is. — Azt hallotta, ugye, az üzemben, hogy sokan elmen­tek? — kérdi a főmérnök. — Igen. És azt is mondják, hogy azok az új helyen jobban keresnek. — Elmondok én magának egy esetet. Fölvettünk valakit segédmunkásnak. Közben itt megtanulta a mesterséget. Vil­lanyszerelő lett belőle. Akkor hazament a tsz-be, mert ott mindjárt tizenegy forintos óra­bért ígértek neki. Mit tehetek ilyenkor? Elengedem, mert igazságtalanság lenne, ha én is fölemelném az órabérét. Ná­la jobb szakemberek sem ke­resik meg ezt a pénzt. A leg­több ember azért megy el, mert többet ígérnek neki. De nem mindig kapja meg ezt a többet. Aki hozzánk jön, nyilván azért jön ide. mert többet kap, mint az előző munkahelyén. És én is tudom azt, hogy nem a legjobb hely a miénk. Itt nyáron a harmincfokos melegben is be kell menni a mínusz negyven- fokos hűtőtérbe, ha ott van a hiba. De hát ez a szakmával jár. S aki igazán szereti a mes­terségét, az megteszi ezt is. — Ha nem akar, ne válaszol­jon. Lehet csak pénzért dol­gozni? Pillanatnyi csend támad Aztán ezt mondja: — A nyáron megbetegedtem. Egy hét múlva a saját felelős­ségemre írt ki az orvos, meri nem tudtam meglenni enélkül a gyár nélkül. — A műhelyben azt hallok !am, hogy személyi ellentétek is voltak. — Voltak műproblémák. Milyen szenet kérhet és vehet a vásárló? Balatomfenyvesen a községi Egyszer bejött hozzám valaki, és azt mondta: lopnak az üzemben. Mondtam neki, ezt én is észrevettem, de mondja meg, ki lop? Azt felelte, hogy erről nem nyilatkozik. Most mondja meg nekem, mit tehe­tek ilyenkor? Nagyon nehéznek érzem a főmérnök munkáját. Amikor végigjártam a hatalmas terü­letet, akkor jutott eszembe, milyen nehéz lehet ezt átfogni. Vannak emberek, akik a leg­kisebb hibát sem tűrik. S ez jó dolog. Ezért szerették Mett­ner Jánost is. Erdős Ferenc mondta: — Higgye el, jólesett, amikor jött és olyan dolgokat mondott el, amire én nem jöttem rá. Ügy éreztem, segíteni akar. És most csodálkozni fog. Decem­berben, amikor lejárt a szerző­dése és ed akart menni, én is azt mondtam, ne tartsuk visz- sza. Hogy miért tettem? Mert a gyárban már csak ö hitte magát tévedhetetlennek. 5. A műhelyben megkérdeztem: ki dolgozik itt a leghosszabb ideje. Azt felelték, Zsidákcvncs István. Megkerestem. így kezd­te a beszélgetést: — En igen helytelennek tar­tom, ha valaki a személyes ügyét a munka rovására akar­ja elintézni. Ttt pedig volt va­lami, ami a munkakedvet el­vette. Elment vagy tíz ember, s ennek óka van. — Maga szerint mi? — Sokszor szombaton is dél­után négyig bent voltaic az em­berek. Valahogyan rosszul szervezték meg a munkát. Én tudom, hogy az élelmiszer­iparban még nem lehet beve­zetni az ötnapos munkahetet, de azért kellene gondolni a szabad időre. — Ez azt jelenti, hogy az embereket nem becsülik meg eléggé? — A melósnak itt nincs mi­től félni. Csakhát az emberek nehezen értik meg egymást Engem már többször is meg­választottak itt szakszervezeti bizalminak. Higgye el, nem könnyű feladat, de igyekszem jól ellátni. Itt egy kicsit min­denki csak a saját dolgát nézi. Nekem annyi az elfoglaltsá­gom, hogy azt ki sem tudom mondani. Nyolc hónapja nem voltam már moziban. Igaz, színházba egyszer elmentem a feleségemmel. Itt adták a je­gyet — Aid igyekszik, dolgozik, az előre tud jutni anyagilag? — Itt van az új Munka Tör vénykönyve. Eszerint most könnyebben elmehet a dolgozó. De tudja, mit? Dolgozni csak akikor lehet jól, ha az embert megismerik, és a munkás is megismeri azt, amit csinál. Es akkor előbbre is lehet lépni. 6. A főmérnök szava vissza­cseng: ' — Az Erdős elvégezte a Gép­ipari Technikumot. Előtte vá­rosszerte ismert esztergályos volt.. . Mindennap sokkal töb­bet dolgozik a munkaidejénél... Az Erdőst nem lehet félreve­zetni, mert ha valaki azt bi­zonygatja, hogy képtelenség megcsinálni azt a munkát, ak­kor odaáll a pad mellé, és be­bizonyítja, hogy lehet. Ez a hivatás. Kercza Imre népfrontgyülésen hangzott el a panasz, de másutt is szóvá tették már, hogy a TÜZÉP- nél még mindig érvényben van az az 1962-ben kiadott főigaz­gatósági rendelet, amely meg­szabja a különböző minőségű szenek keverésének arányát, meghatározza, hogy a vásárló milyen szenet vehet. Eszerint a jobb és gyengébb minőségű szenet 60—40 százalékos arány­ban kell 'keverni, helyesebben árusítani. — Nem ragaszkodunk mere­ven ehhez az utasításhoz, at­tól függően alkalmazzuk, hogy mennyi jó minőségű szenünk van. Sajnos decemberben 400 mázsa brikettet nem szállítot­tak le, s a januárra kért 200 mázsa brikettből csak január 30-án kaptuk meg az első szál­lítmányt, de csak egy vagon­nal. Kénytelenek voltunk tehát a keverési arányt megtartani, hogy a jó szénből több vevő­nek jusson. Most már folyama-' tosan érkezik a brikett, s ezért az előírt 60—40 százalék he­lyett 70—30, sőt 80—20 száza­lékos keverést alkalmazunk — mondta Bizderi Ferenc feny­vesi telepvezető. Ottjártunkkor mégis azt ta­pasztaltuk, hogy a vevők még így sem viszik el szívesen a nekik nem tetsző szenet. A fo­gyasztók joggal kérik, ne a TÜZÉP szabja meg, hogy mi­lyen szenet vásároljanak, bíz­zák ezt a saját döntésükre. — A rendelet április elejéig, addig, amíg telepeinkről a mintegy 300—400 vagonmyi ré­gi, de teljes értékű szenet el nem adjuk, kénytelenek va­gyunk alkalmazni. Hiszen nép­gazdasági érdek is, hogy ez a szén ne menjen kárba — nyi­latkozott Szűr Lajos, a TÜZEP igazgatója. Azt is elmondta, hogy a kx>- zületeknek árengedménnyel adják el ezt a szenet, s remél­hetőleg hamarosan nem lesz szükség a keverési rendelet megtartására. A telepek köte­lesek ezt a szenet rostálva for­galomba hozni, s ez kizárja annak a lehetőségét, hogy a vevők használhatatlan tüzelőt kapjanak. Kétségtelen, a TÜZEP nem tehet arról, hogy a szén a sza­badban veszít minőségéből. A bányák egész évben folyama­tosan szállítanak, így nem le­het azt kívánni, hogy a tüzelő zömét az őszi hónapokban kap-, ják meg. Sajnos, főiként a vi­déki telepek nem tudják elér­ni, hogy a lakosság már a ta­vaszi meg a nyári hónapokban megvásárolja téli tüzelőjét. Kaposváron meg a járási szék­helyeken. ahol sokan kémek tüzelőutalványt, ezt könnyebb szabályozni. Ám ha mindezt figyelembe vesszük is, az említett rendelet elavult, ellentétes az új gazda­sági mechanizmus szellemével. Nemcsak a vásárlók, hanem a kereskedelmi szakemberek is annak tartják, s szinte egyön­tetű az a vélemény: haladék­talanul felül kell vizsgáim, s olyan módszereket, kereskedel­mi gyakorlatot kell alkalmaz­ni helyette, amely a népgazda­sági érdeket és a vásárlók ér­dekeit is megfelelően védelme­zi! Sz. E, ESKÜT TETT KATONÁK, PARANCSNOKOK ÉS SZÜLŐK TALÁLKOZÓJA Az ünnepélyes honvédeskü után hamar megteltek a klu­bok, társalgók katonákkal, parancsnokaikkal és vendé­gekkel. Az együk klubban Gyöngyösi József őrnagy, az alegység politikai helyettese köszönti a szülőket: — örülünk annak, hogy a katonaélet ilyen kiemelkedő eseményére eljöttek, és ér­deklődnek fiaik után. Ke­mény napok állnak mögöt­tük, de sok még a megoldás­ra váró feladat is. Ehhez kér­jük a hozzátartozók segítsé­gét ... A parancsnok szavai után Ridegh József kereset­len szavakkal mond köszö­netét, és a többi hozzátartozó kérését is tolmácsolja: »Ne­veljék fiainkat a szocialista haza szeretetére, fegyelme­zett, öntudatos hazafiakká, hogy állják meg helyüket a katonaéletben, és majd utána is.« Egy másik társalgóban Ta­kács Istvánt, az egység KISZ- titkárát találjuk Vinter And­rások népes asztaltársaságá­ban. András mikei, de Bu­dapesten, a Vas- és Fémmű­vekben volt ipari tanuló. Meghívta mesterét, Mohácsi Lászlót is s az örömmel jött el, az üzemi kollektíva üdvöz­letét is elhozta volt munka­társuknak. Tovább sétálunk a klub­ban. Mindenütt vidám arcok­kal és telt asztalokkal talál­kozunk. Kovács Lajosék Hácsról még feketekávét is hoztak István fiuknak. A híradó alegység klubjában Kovács Ferenc főhadnagy, az alegység parancsnoka arról beszél a szülőknek, hogy mi­lyen feladatok várnak még a katonafiatalokra. A fiát meg­látogató Csorba Ferenc sza­vait is érdemes papírra vet­ni. — Mi, szülök a távolból, levélben is arra intjük fiain­kat, hogy teljesítsék felada­taikat, legyenek fegyelmezet­tek, mert fegyelemre nemcsak a honvédségnél, hanem a munkahelyükön is szükség lesz.m Hozzátartozók, katonafiúk az egyik klubban. Ezután Thuri János invi­tált bennünket asztalukhoz. Ők Gyékényesről utaztak fiuk után. — Megmondom őszin­tén — mondja az apa —, na­gyon kiváncsi voltain a lak­tanya belsejére. Csak csodál­kozhatunk az asszonnyal együtt, hogy milyen rend, tisztaság fogadott bennünket. Nyugodtan megyünk haza, hi­szen fiunk jó helyen van. A nagyatádi Kucskó Lász- lóék örömmel látják, hogy Laci fiúk meghízott az el­múlt hónapokban. Ügy lát­szik, a katonakoszt használt neki — állapítja meg elége­detten a mama. Beszélgetésünket az ügyele­tes hívó szava szakítja félbe: — Valamennyi kiskatonát várja az ünnepi ebéd. Hogy mi a menü? — Daragaluskás húsleves, rántott sertésszelet, csokoládétorta. Közben a szülői értekezlet tapasztalatairól beszélgetünk Varga Sándor őrnaggyal — Jóleső érzés volt végig­hallgatni a szülőket, öröm volt látni a boldog arcokat. A szülők támogatásukról biz­tosítottak bennünket. Számí­tunk rájuk, ezért egy későb­bi időpontban újabb szülői értekezleten beszéljük meg a tapasztalatokat. Dorcsi Sándor Tizenötmillió a hidegért Felújítják a Elhasználódtak az elektro­mos vezetékek a kaposvári hűtőházban. A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyárának meg a húsüzemnek viszont egyre több hűtőtérre van szüksége. Ez tette szük­ségessé, az épület gépi be­rendezésének felújítását és a hűtőtér bővítését. A szeptem­berben megkezdődött felújí­tásra tizenötmillió forintot költenek. Ebből az összegből a hűtőgépek kapacitását a je­lenlegi 2,4 millió kalóriáról hárommillióra növelik. A' há­rom és fél évre tervezett re­konstrukció után 236 vagon áru befogadására alkalmas i hntőházat hűtőház mélyhűtött termeiben az eddigi 138 vagon helyett 170 vagon árut tárolhatnak majd egyszerre. Huszonnégy vagonnal növekszik azoknak a termeknek a befogadóképes­sége is, amelyekben nulla fok körüli a hőmérséklet. Itt első­sorban tojást tárolnak. A felújítást üzem közben végzik el. A mélyhűtött ter­mekben az egész építkezés ideje alatt egyszer sem emel­kedhet a hőmérő higanyszála. Ez nagy óvatosságot követel az itt dolgozó munkásoktól, hiszen a szereléseket üzemben levő egységeken kell elvégezni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom