Somogyi Néplap, 1968. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-24 / 46. szám
Vasárnap, 1968. február 85. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ä megyei Népi Ellenőrzési Bizottság jubileumi ünnepsége A Somogy megyei Népi El- I lenőrzési Bizottság a megyei tanács nagytermében tegnap délelőtt ünnepséget tartott a megyei NEB megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Németh Verette, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyed pártbizottság első titkára és Böhm József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke is. Az ünnepi beszédet dr. Jäger' György, a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke mondta. — Tíz éve, 1958. február 25-én a párt javaslatára a Somogy megyei Tanács megválasztotta a megyei Népi E1- lenőrzési Bizottságot. Ezzel nemcsak a törvény előírásának tett eleget, hanem létrehozta saját ellenőrző szervái is, amely egyben megoldja az ellenőrzés központi feladatait. Mindnyájunk előtt ismert, hogy a népi ellenőrzés szervezetét pártunk Politikai Bizottságának határozata alapján hozták létre. Az ellenforradalom utáni zilált gazdasági helyzet, a különböző területeken jelentkező fegyelmezetlenség, az ideológiai fronton a zűrzavar, a társadalmi tulajdont károsító cselekmények sokasága a dolgozókat felháborította. Egyrészt az igény a rendezésre, másrészt a fellazult állami fegyelem, a rendeletek és utasítások végrehajtásának, az állami akarat érvényesülésének hiánya késztette arra a központi és a helyi szervezetet, hogy létrehozzák a népi ellenőrzés hálózatát, a széles, demokratikus alapon működő szervezetet. Állami és gazdasági életünk ezután szilárdan és határozottan fejlődött, végbement a mezőgazdaság forradalmi átalakulása, társadalmi életünk demokratizmusa terebélyesedett, fokozódott a közéleti érdeklődés, főleg a gazdasági életben. Mindebben szerepe volt a népi ellenőrzésnek is. A megyei párt- és a tanácsi szervek többször értékelték bizottságunk munkáját, útmutatást adtak bíráló szóval és biztatással. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetét mondjak ezért a nagy segítségért. Az elmúlt tíz év alatt a népi ellenőrök ezernégyszáz fős tábora jelentős tapasztalatra tett szert, szerves részévé vált a vezetésnek. A közeljövőben, hogy a népi ellenőrzés még hatékonyabb legyen, szélesíteni kívánjuk társadalmi jellegét és bázisát egyaránt. A népi ellenőrzés vizsgálatait az eddiginél elemzőbbé akarjuk tenni, hogy az rámutasson a problémák okaira, dolgozzon ki megfelelő intézkedéseket, segítsen a vezetés munkájában. társadalom, szűkebb körben munkahelyük, lakóhelyük érdekében. Ha szükséges, forduljanak az igaz ügy támoga- rásáért az illetékes pártszervekhez, kérjék az állami szervek támogatását is. Ezután -Láger elvtárs átadta dr. Dabrónaki Gyula elv- társnak, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének üdvözletét, elismerését a somogyi népi ellenőrök áldozatos munkájáért — Befejezésül kívánok az elvtársaknak felelősségteljes munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget, a magánéletben pedig sok boldogságot — mondotta végezetül. A megyei NEB elnökének ünnepi beszéde után Németh Ferenc elvtárs emelkedett szólásra. — A Somogy megyei Párt- bizottság nevében széretettel köszöntőm a népi ellenőrök ezemégyszáz fős táborát, a jelenlevő elvtársakat abból az alkalomból, hogy a megyei Dr. Jäger György emléklapot nyújt át. NEB most ünnepli megalakulásának tizedik évfordulóját — kezdte felszólalását. Németh elvtárs elmondta, hogy a megyed pártbizottság és annak végrehajtó bizottsága állandóan figyelemmel kíséri a népi ellenőrök munkáját. A párt igényli a NEB munkáját, s hangsúlyozta, hogy a népi ellenőrzés már eddig is sokat tett a párt határozatainak végrehajtásáért. Németh Ferenc elvtárs köszönti a népi ellenőröket harcban jó szövetségesre talált a párt a népi ellenőrzésben. Hangsúlyozta, hogy még bátrabban, még határozottabban kell küzdeni a hibák ellen. A társadalmi tulajdon védelméért, gyarapításáért mindent meg kell tenni, hisz a társadalmi jólétnek ez is alapja. Még előfordul, hogy némelyek herdálják mindnyájunk közös vagyonát, s ez joggal sérti a társadalom többségét. — örömmel állapíthatom meg, hogy a népi ellenőrzés tevékenysége egyre hatékonyabb. Még többet kell törődni a dolgozók bejelentéseivel, segíteni, hogy az emberek bátran fel merjék tárni környezetük fogyatékosságait, a munkát hátráltató jelenségeket. Németh elvtárs befpjezésül még egyszer üdvözölte a népi ellenőröket, s további sok sikert kívánt munkájukhoz. Ezután dr. Jáger György elvtárs 132 népi ellenőrnek, — akik a megalakulás óta dolgoznak a bizottságban — átnyújtotta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság emléklapját Az ünnepség hivatalos vészének végeztével baráti beszélgetés kezdődött a részve vők között P. D. Az élet különböző területein tevékenykedő népi ellenőrök tapasztalataiból sokat fel tudnak használni, s a jövőben még többet szeretnének. A népi ellenőrzéstől sokat vár a párt, különösen a megelőzésben. A megyei pártbizottság nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a megyében még jobbá tegye az erkölcsi, politikai állapotot; harcol a negatív jelenségek ellen. S ebben a Megalakult a Hazafias Népfront áj városi bizottsága Pénteken délután tartotta ünnepi alakuló ülését Kaposvár város új népfrontbizottsága. A bizottság tagjaihoz A népi ellenőrök harcolja- i előre eljuttatott írásos jelen- nak következetesen az egész | tés elmondja, hogy a város TÖRTÉNHET KÖZLEKEDÉSI BALESET! A jó vezetőnek is lehet rossz napja. Régóta balesetmentesen vezet, betartja a közlekedési szabályokat, autóját jól gondozza. DE AZ EMBER NEM GÉP Egy pillanat, s megtörténik a közlekedési baleset. Ilyenkor anyagi érdekei is veszélyben forognak. Megnyugtató érzés az AUTÓCASCO BIZTOSÍTÁS Kérje munkatársunk látogatását. Állami biztosító nyolc körzeti választási gyűlésén mintegy 1100 ember vett részt, a hozzászólások . száma meghaladta a hatvanat, A megnövekedett aktivitást bizonyítja, hogy a javasolt 263 bizottsági tagon kívül a lakosság további 48 főt választott be a körzeti bizottságokba. A leköszönő régi bizottság nevében Tóka Lajosné titkár tartott beszámolót az elmúlt négy év munkájáról. Az elnökségben helyet foglalt Németh Ferenc, a Központi Bizottság tagja, a megyei párt- bizottság első titkára. Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, Rostás Károly, a városi tanács vb-elnöke, Varga Károly országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titkára és Szerecz László, Kaposvár országgyűlési képviselője. Tóka Lajosné titkári beszámolója után Csapó Sándor beszélt a Hazafias Népfront soron következő feladatairól, tennivalóiról. Ezután előterjesztette a Hazafias Népfront megyei bizottságának és a városi pártbizottságnak közös javaslatát az elnökség tagjaira, valamint a tisztségviselőkre. Az előterjesztést a részvevők egyhangúlag elfogadták; elnöknek dr. Kanyar Józsefet, alelnöknek Török Lászlót, a városi pártbizottság munkatársát és dr. Balogh Jánost, a városi tanács végrehajtó bizottságának tit kárát, a bizottság titkárának pedig ismét Tóka Lajosnét választották meg. Dr. Kanyar József elnöki székfoglalójában körvonalazta az új bizottság feladatait, munkájának módszereit Mondanivalójához szorosan kapcsolódott Thurzó László, a városi tanács vb építési és közlekedési osztálya vezetőjének hozzászólása. Az osztály- vezető ismertette a város új építészeti terveit, amelyről nemrég a TIT-ben rendeztek vitát. Rostás Károly vb-elnök hozzászólásában kiemelte annak fontosságát, hogy a Hazafias Népfrontbizottság legyen szer• vezője a városszerető lakosság tenniakarásának, aktivitásé nak és segítse hathatósan i város vezetését. Az ülésen felszólalt Németh Ferenc elvtárs, a megye; pártbizottság első titkára is Üdvözölte az új bizottságot, sok sikert kívánt a bizottság minden tagjának. Meleg szavakkal méltatta a város okos szeretetének fontosságát, minden szocialiAnust • építő és igenlő ember összefogásánál! szükségességét. Beszélt arról is, hogy a Hazafias Népfrontbizottság fontos feladata les; a jövőben az igények és a lehetőségek megfelelő össze hangolása. R. CL H ÁLA D í J NEMRÉGIBEN egy E '■■Syon érdekes beszél-------------- —----------- getés tanúja voltam, bár heves vitának is nevezhetném. Most is — mint olyan gyakran — a régi szemléletből és gyakorlatból táplálkozó álhumanitás csapott össze egy nagyobb közösség érdekével. A vita több órán át tartott, jegyzetfüzetembe mégis csak egyetlen szó került emlékeztetőül, az, hogy háladíj. S ez az egyetlen fogalom egész gondolatsort indított el, pedig nem világrengető eseményről volt szó. Mégis beszélek róla s a hozzá hasonló esetekről, mert — úgy érzem — az új helyzetnek megfelelően egyre nő a szemléletváltozás igénye. S zakköröket alakítottak az egyik járási székhelyen, vagy meglevőket indítottak útnak. Most volt először lehetőség arra, hogy vezetőiknek tiszteletdíjat fizessenek. A művészeti szakkörben három ember jöhetett számításba. Az egyik idősebb, igen tiszteletreméltó egyéniség, ő volt eddig a vezető. De az idő eljárt fölötte; megrekedt, s már aligha tud újat, korszerűt nyújtani. A másik kettő fiatal, tehetséges, jóval magasabb végzettséggel, tele ambícióval, elképzeléssel. Róluk azonban kevesebb szó eshetett. Mert mégis: »Micsoda embertelenség volna az, ha az öregtől — aki évekig ingyen tevékenykedett — most megvonnánk a lehetőséget? Pénz nélkül jó volt? Most egyszerre eldobjuk magunktól? Ez hálátlanság! És ha így dönte- nénk, a fiatalok közül átvenné-e valaki a stafétabotot, ha látja, hogy elődjét megsértettük?« Ilyen és hasonló vélemények csatáztak. Végül is mindenki az öreget pártfogolta, s megszületett a döntés: kapja meg ő a tiszteletdíjat akkor is, ha kevesebbet várhatunk tőle, mint a jóval felkészültebb fiataloktól ... Véleményem szerint azonban nem tiszteletdíjat kap a szakkörvezető, hanem háladíjat; s nem mostani, hanem múltbeli tevékenységének elismeréseként... Jó ez így? Egy másik járási székhelyen nagyobb jelentőségű dologról tájékoztattak. Az új módszerek hallatán ugyanis igencsak méltatlankodtak néhányan pedagóguskörökben: micsoda erkölcsi felfogás lenne az, hogy ha egy idős, becsületben megőszült tanítót két fiatal szaktanárral cserélnének föl csak azért, mert az iskolának ez az érdeke... Az új bérkeret-gazdálkodásról van szó ugyanis, arról, hogy egy idős, fáradt, kevésbé képzett, szakmailag is talán elfásult pedagógus csupán szolgálati évei miatt (tehát nem mai tevékenységéért) kétszer, háromszor annyiba kerül az iskolának, mint egy szakképzett, fiatal és életerős tanár. Vagyis sokszor két pedagógust foglalkoztathatna az iskola ugyanazért a pénzért, s a közösség, a gyerekek érdeke is ez. Az »ellenszél« azonban máris feltámadt.; erkölcsről, emberségről prédikálunk ilyenkor (pedig voltaképpen az egyéni érdeket helyezzük a közösségi fölé) s igyekszünk már eleve gúzsba kötni a jó elképzeléseket... Jó ez így? A háladíj fura és igen elterjedt dolog nálunk. Hol az igazgatói vagy más állás betöltésében, hol indokolatlan fizetésemelésben, prémiumban, jutalomban nyilvánul meg, évtizedekig tartó türelemben és szemhu- nyásban — a közösség rovására. Elgondolkoztam azon: milyen gyorsan vérünkké vált, mennyire helyeseljük és magunkénak érezzük azt az elvi és gyakorlati álláspontot, hogy az emberek megítélésében a fiúk már nem felelősek apáik bűneiért. Nem a múlton rágódva, az emberek régvolt hibáit boncolgatva alakítjuk ki róluk véleményünket. A mérce — nagyon helyesen — magatartásuk, cselekvésük, képességeik, társadalomhoz való viszonyuk és így tovább. Ezt igazságosnak tartja mindenki. De senki sem háborodik föl amiatt, hogy 1968-ban sokszor öt, tíz vagy tizenöt évre ’-visszamenőleg« fizetünk ki bért és juttatásokat — háladijként, az egyébként joggal kijáró erkölcsi megbecsülés mellé. .. SOK SZÁZ PÉLDA áll előttünk hétköznap, . . jaink történetéből. Hogy hány százezerre rúg a háladíjak összege, azt senki sem számította még ki, de nem is fontos. A pénznél nagyobb veszteség éri ezáltal társadalmunkat: gátolja a fejlődést, nehezíti a munka megjavítását, gátolja az új, jól képzett erők beállítását, s nemegyszer ellenérzést vált ki a társadalom tagjaiból. Tudja mindenki, hisz szemünk előtt zajlik, hogy még nagyon sokszor hálából, tiszteletből, a legkülönbözőbb «érvek« alapján kapnak beosztást, fizetést olyan emberek, akik tisztességesek és becsületesek ugyan, de mert ez kevés — nem valós munkájuk, képességeik, hanem korábbi tevékenységük feltételezett, de korántsem bizonyított hozzáértésük alapján részesülnek a termelt javakból. S mi emberszere- tetből, humanitásból, a »jóságos nagybácsi« nézőpontjából mindig tudunk elméleteket gyártani a háladíj létjo- josultságának igazolására. »Igaz, X kiégett ugyan, nem sokat várhatunk tőle— de most állítsuk félre? Hisz életszínvonalában nagy változás következne be... Y-nak öt gyereke van, igaz, hogy öt év óta semmire se megyünk vele... Behat a gyerekei innák meg a levét... Z-nek már csak öt éve van hátra a nyugdíjig...« És sorolhatnám tovább. Azt hiszem, egy alapkérdést facsarunk ki tövestül, amikor háladíjat akasztunk az emberek nyakába. Nekik sem teszünk jót, s még kevésbé a nagy közösségnek. Azt kellene valahogy megértetni önmagunkkal, hogy a »jóléti intézmény« átvitt értelemben maga a szocialista társadalom, és nem a gyár, az üzem, az intézmény, az iroda. A mi »jóléti intézményünk« az egész társadalom javát, felemelkedését szolgálja igen nagy erőfeszítések árán; a háladíjakkal, elnéző, jóságos magatartásunkkal pedig az egyént állítjuk a középpontba, s voltaképpen lassítjuk a fejlődést. Meggyőződésem: közös érdek, hogy a humanizmus helyes értelmezésének visszaállításával — az új gazdaságirányítási rendszer kapcsán különösen — minél nagyobb ambícióval változtassunk e régi gyakorlaton ... HALLOM A VÁDAKAT, «“Bőm * — ............... ............... méltatlankod ást. Hadd »védekezzek« befejezésül egyetlen gondolattal: nem a régi szakemberek, nem a becsületes munkában megőszült, kiégett emberek lebecsüléséről van szó. Még csak azokéról sem, akik — esetleg saját hibájukon kívül — kerültek ólyan helyekre, ahol a feladat meghaladja erejüket. És nem ilyen úton kell sürgetnünk azt sem, hogy a fiatal, jól képzett és becsületes szakemberek több teret kapjanak az életben. Társadalmi közgondolkodásunk változásáról, szemléletünk formálódásáról van szó csupán. Arról, hogy sohasem szabad elfelejtenünk egy-egy ember áldozatos, odaadó munkáját, hasznos társadalmi tevékenységét, de ha az erkölcsi megbecsülés jogos igényét összekeverjük a beosztásbeli és anyagi háladijakkal, az a nagy közösség számára feltétlenül káros. Jávori Bél»
