Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-04 / 2. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1968. január 4. Johnson külön megbízottjai mentik a dollárt Az amerikai sajtó nyugta­lansággal és pesszimizmussal kommentálja azokat a John­son elnök által bejelentett in­tézkedéseket, amelyek az Egye­sült Államok fizetési mérlegé­ben mutatkozó deficit csök­kentését és az amerikai dollár «■megmentését" célozzák. A New York Times londoni jelentése szerint az angol fővárosban a dollár szimbolikus vere­ségeként értékelték az amerikai elnök program­ját. A lap szerint »a dollár annyi­ra elszigetelődött nemzetközi téren, mint még soha«. A New York Times véle­ménye szerint a Johnson el­nök által javasolt intézkedé­sek kiélezik az Egyesült Álla­mok gazdasági kapcsolatait más, mindenekelőtt a nyugat­európai államokkal. Ezen or ­szágok Amerika-ellenes vá­laszintézkedéseitől való félel­mében Washington haladékta­lanul három magas rangú kor­mányképviselőt küldött Nyu- gat'-Európába, Ázsiába, Auszt­ráliába és Kanadába. Az Egye­sült Államok aittól tart, hogy az amerikai intézkedések­re' válaszul a nyugat-eu­rópai és más országok korlátozni fogják az ame­rikai árak behozatalát. Katzenbach amerikai kül­ügyminiszter-helyettes Bonn­ban Brandt külügyminiszter­rel folytatott megbeszélésen világosan kifejezésre juttatta: az Egyesült Államok fo­kozott valutatámogatást vár Bonntói a dollár vé­delmében. A Reuter jelentése szerint Brandt megértőnek mutatko­zott, és a keddi tárgyalásokat követően kijelentette: »Készek vagyunk magunkra vállalni a megvitatott problémákból ránk háruló részt." Szato japán miniszterelnök újévi pihenőjét megszakítva, szerdán a Tokiótól mintegy hatvan kilométerre fekvő nya­ralójában fogadta Eugene Ros­tow amer Ca; külügyminiszter helyettest. Rostow, aki John­son elnök különmegbízoftia- ként kedd este érkezett a ja­pán fővárosba, átadta Szabó­nak Johnson üzenetét. Megbe­szélésükön jelen volt Miki kül­ügyminiszter is. Bár a Szatónak átadott üze­net tartalmát nem hozták nyilvánosságra, jól értesüli körök tudni vélik, hogy abban Johnson felkéri a japán kor­mányt, támogassa az Egyesült Államok újév napján bejelen­tett »dollárvédő« programját. Washingtonban közölték: felszólítottak minden külföl­dön működő amerikai vállala­tot, hogy egyrészt ne eszközöljenek újabb beruházásokat Nyugat- Európában és Dél-Afri­kái) an. másrészt pedig az Angliának, valamint 15 más országban esedékes beruházási kiadásai­kat tartsák az 1965—66-os át­lag 65 százalékának megfelelő szinten. (MTI) Veszélyes karácsonyi csomag David Dallinger, ismert ame­rikai békeharcosnak különös karácsonyi csomagot hozott a posta. A csomagban egy üveg whisky volt, amelyben azon­ban robbanószerkezet rejtő­zött, és ha a címzett nem ve­szi észre a dugóhoz rögzített két vékony vezetéket, a palack felnyitása végzetes lehetett volna. Dallinger a tavaly má­jusi New York-i háborúellenes tüntetés és az októberi nagy washingtoni békemenet egyik tevékeny szervezője volt. (MTI) Jarr'no Jeruzsálemben tárgyal a Szucz.-csatorna hajózhatóvá tételéről Argentin hatóságok provokációja egy szovjet hajó ellen Gunnar Jarring, V Thani ENSZ-főtitkár közel-kelet, megbízottja szerdán Jeruzsá­lembe érkezett, hogy tárgyal­jon az izraeli kormány képvi­selőivel. A Reuter szerint va­lószínűleg a Szuezi-csatomán megrekedt 15 hajó kiszabadí­tására vonatkozó egyiptomi tervet vitatja meg az izraeli hatóságokkal. A svéd diplomata egy hó­nap leforgása alatt immár har­madízben utazik Izraelbe, és minden bizonnyal Abba Eban külügyminiszterrel is találko­zik. Izrael — mint ismeretes — elvben hozzájárult a júniu­si háború idején a csatornán megrekedt hajók szabaddá té­teléhez, de azt követeli, hogy az Egyesült Arab Köztársaság előzetesen egyeztesse az erre vonatkozó terveket az izraeli kormánnyal, ellenkező esetben »drasztikus intézkedéseket" helyezett kilátásba. Az EAK azonban, amelynek elidegenít­hetetlen tulajdona a csatorna, nem hajlandó eleget tenni az izraeli követelésnek, és az egyiptomi terv megvalósítása ily módon nehézségekbe ütkö­zik. (MTI) Húsz éve független Burma Egy és negyed százados angol gyarmati uralom után, két évtizeddel ezelőtt vált függetlenné a Burmái Unió Köztársasága. A második vi­lágháború idején japán meg­szállás alatt volt az ország, s a japán hódítók kiverésé­ben nagy szerepe volt a függetlenségért küzdő pár­tok koalíciójának, az Aung San tábornok vezette had­seregnek. A függetlenség el­nyerése után a burzsoázia kaparintotta kezébe a hatal­mat és másfél évtizedes kor­mányzása alatt ellenállt a nép által követelt társadalmi változásoknak. Az államot széthullással fenyegette a burzsoá nacionalista nemze­tiségi politika. A sanok, ka­rének és kacsinok fegyveres fölkelését az imperialista hatalmak igyekeztek szítani és a maguk céljaira kihasz­nálni. szétszakítani az or­szágot. Ekkor, 1962 márciusában vette kezébe a hatalmat Ne Win tábornokkal az élen a forradalmi tanács. Ez a tisz­ti csoport azok köréből ke­rült ki, akik hadba szálltak az angol és a japán gyar­matosítók ellen, és azóta is kapcsolatban maradtak a néppel. E haladó elemek úgy látták: mélyreható gazdasági és társadalmi változások nélkül nem lehet megszilár­dítani az ország politikai függetlenségét. »Burma útja a szocializmushoz" néven is­mert programjuk meghirde­tése óta csaknem hat év telt el. Azóta államosították a legfontosabb nemzetgazda­sági ágakat. Jelenleg az ál­lami szektor adja az össz- nemzeti termelés 52 százalé­kát. A legfontosabb törvé­nyek egyike, amely biztosít­ja a munkához, a pihenés­hez, a tanuláshoz való jo­got. Megállapították a mini­mális béreket, bevezették a tásadalombiztosítást és a fi­zetett szabadságot Eltörölték a földesúri haszonbért, és bátorítják a földművesszö­vetkezetek létesítését. Külpolitikájában a kor­mány semleges vonalat kö­vet: küzd a békéért a békés együttműködésért, támogatja a felszabadító, antiimperia- lista mozgalmakat, és Jó kapcsolatokat tart a szocia­lista országokkal. A burmaí kormány visszautasította azo­kat az imperialista kísérlete­ket, amelyek az országot ag­resszív katonai tömbökbe próbálták bevonni. Burma a gyarmati múlt nehéz örökségét csak hosz- szan tartó és nehéz munká­val tudja felszámolni. Az elmúlt évek eredményei biz­tatók. Az ünnepnapon to­vábbá sikereket kívánunk Burma vezetőinek és népé­nek további munkájukhoz. m. s. Háborús költségvetés Izraelben A szerdai Trad interjút kö­zöl azokkal a szovjet tenge­részekkel, akiknek hajója, a »Micsurinsak« ellen súlyos provokációt követtek el Bue­nos Airesben. A lap emlékez­tet rá, hogy a »Micsurinszk" legénységét az argentin ható­ságok több mint öt hónapon át feltartóztatták, s csupán a szovjet kormány által tett erélyes intézkedéseknek kö­szönhető, hogy végül is ha­zatérhettek. Vaszilij Sztyepanov, a hajó kapitánya elmondotta, hogy a szokásos útján haladó hajó 1967 júliusában érkezett Bue­nos Airesbe. A kikötőt váratlanul mintegy 200 fijlfegyver- zett katona és igen sok civilbe öltöztetett rendőr­ügynök szállta meg, akik provokációs célból »raj­taütöttek« a hajó személyze­tén. Hamarosan kiderült, hogy a támadókat ja hajón levő diplomáciai posta érde­kelte. J 24,— forintos változat- j lan áron, de 32 olda­lon több színnyomás­sal megjelent a Q-üi'g.e J iijjak, köiujiui Horgolásminták, hor­golt és kötött modellek (térdharisnya, ruha, koszitüm, átmeneti ka­bát, férfi és női puló­ver, sapka stb. stb.) textil játékok, Túrós Lu­kács receptjei s még rengeteg kézimunka új­donság 256 oldalon, 225 fényképpel és mintával. Kapható valamennyi könyvkereskedésben. (5125) A kapitány ezzel összefüg­gésben hangsúlyozta, hogy a Buenos Aires-í rendőr­ség minden teketóriázás nélkül felrúgta a nem­zetközi jog általánosan elfogadott normáit. A hatóságok később a sajtó­ban azzal indokolták akcióju­kat, hogy a »Micsurinszk« »fegyvert és röplapokat" szál­lított Argentínába. Amikor azonban ez a ver­zió összeomlott és a provo­káció folytatása ilyen ürügy- gyei lehetetlenné vált, bíró­sági eljárást indítottak a ha­jó kapitánya és a személy­zet öt tagja ellen, »a kikötőd hatóságok sértegetésével« vá­dolva őket. A december vé­gén tartott tárgyaláson azon­ban a bíróság kénytelen volt felmentő ítéletet hozni. (MTI) Szapir izraeli pénzügymi­niszter ismertette a parla­mentben az 1968—69. évi költségvetés tervezetét. Ki­jelentette, hogy a következő pénzügyi évben az ország adóbevételeinek kétharmadát fordítja katonai célokra. A teljes költségvetési kiadások 5 milliárd 900 millió izraeli fontot, vagyis 1680 mil­lió dollárt tesznek ki. Ez va­lamivel kisebb a tavalyi költségvetési összegnél. Az AFP közlése szerint a közel hatmilliárd fontos ösz- szeg 30 százalékát fordítják fejlesztési célokra. 17,5 mil­lió fontot irányoztak elő az eilati kikötőt a földközi-ten­geri városokkal összekötő nagy teljesítményű olajveze­ték építésére. Ezzel a vállal­kozással Izrael az eddig a Szuezi-csatomán keresztül le­bonyolított olajszállítások je­lentős részét magának akar­ja megkaparintani. 25 millió fontot szán az izraeli kor­mány a júniusi közel-keleti háborúban elfoglalt és tör­vényellenesen bekebelezett je- ruzsálemi óváros fejlesztésé­re és ugyanilyen összeget for­dít arra, hogy a kormányhi­vatalokat Tel Avivból az új »fővárosba« költöztesse át. (MTI) — A kubai forradalom győzelmének 9. évfordulója alkalmából Raul Garcia Pe- laez, Kuba moszkvai nagykö­vete fogadást adott. A fogadá­son elmondott beszédében szó­lott népének munkája, vala­mint a szocialista testvéror- szágok, különösen a Szovjet­unió támogatása révén elért eredményéiről. Nyugati ügynököt tartóztattak le Moszkvában A szovjet állambiztonsági papírt, illegális munkára szervek letartóztatták Moszk­vában Nicholas Brocks Soko­lov 20 éves venezuelai állam­polgárt, aki mánt turista ér­kezett a Szovjetunióba. Soko- lovnál, aiki az NSZK-ban szü­letett és a francia Grenoble város egyetemének hallgatója, sokszorosító készüléket, tit­kosíráshoz szükséges másoló­natkozó utasításokat, ellensé­ges anyagok terjesztésére szol­gáló fotókllséket találtak. Emellett jó néhány olyan le­vél is a biztonsági szolgálat birtokába került, amelyeket provokatív célzattal Sokolov szovjet tudósokhoz címzett. (MTI) Tanácskozik szó v j et—francia kis bizottság' f# Szerdán Moszkvában meg­kezdte munkáját a szovjet— francia tudományos, műszaki és gazdasági együttműködési vegyes bizottság, az úgyneve­zett kis bizottság. A francia delegációt Jean-Pierre Bru­Újfasiszíák Bonnban Az európai politikában az év utolsó hónapjának egyik legdrámaibb és legkomolyabb erkölcsi-politikai kérdéseket felvető eseménye a bonni kor­mányhoz címzett szovjet hi­vatalos nyilatkozat volt. Ez a nyilatkozat arra figyelmeztet­te Nyugat-Németország hiva­talos vezetőit, hogy »veszélyes irányba fejlődik az NSZK po­litikája-», s hogy az úgyneve­zett Nemzeti Demokrata Párt (NPD) nyíltan a legféktele­nebb revanspolitikát folytatja. A szovjet kormánynyilatko­zat az egész világ figyelmét ráirányította az NPD szerveze­tére és tevékenységére, amely­nek jelentőségét a bonni kor­mánykörök szeretnék elködö­síteni. Az újfasiszta párt első nyílt betörése a nyugatnémet poli­tikai életbe 1966 őszén történt, amikor a hesseni és a bajor- országi választásokon megsze­rezte a szavazatok hót százalé­kát, s képviselőket juttatott be a tartományi parlamentekbe. Már ez is világosan fölvetette azt a veszélyt, hogy a náciz­mus társadalmi újjáéledése — amely évek óta folyik a bonni államban — szervezeti-politi­kai formákat is ölthet! Nyomban a bajorországi és a hesseni »betörés« után »ve- zórválság« robbant ki az új pártban. A két ellenlábas, Thielen, a párt országos elnö­ke és az akkori elnökhelyettes, Adolf von Thadden volt. Ket­tejük között a »nyíltabb fasisz­tának« Thadden bizonyult A riválisok között a legfonto­sabb formai különbség az volt, hogy Thielennel ellentében Thadden nem tartotta fontos­nak még a bonni köztársaság nagyon szerény korlátozásokat tartalmazó alaptörvényének tiszteletben tartását sem! A neofasiszta párt jellege és tag­sága már eleve meghatározta a hatalmi harc kimenetelét A küzdelem Thadden győzelmé­vel végződött Azóta Schles- wig-Holsteinben és Raj na­Pfalz tartományban, valamint számos más tartományi válasz­táson az NPD az első, 1966-os »betöréshez« hasonló arány­ban szerzett szavazatokat Ma már a kormánypártok köreiben sem titkolják, hogy a nyílt fasiszta párt az 1969-es választásokon bekerülhet a bonni parlamentbe! Különösen fontos és kárho- zatos tényezőnek bizonyulhat ebből a szempontból a nyugat­német gazdasági növekedés ütemének csökkenése, s aa ez­zel járó gazdasági nehézségek, valamint a Ruhr-vidéki szén­válság. Pöhlmann, Adolf Thadden helyettese szerint a párt »különleges erőfeszítések­re szánta el magát a Ruhr-vi­déken«. Rendkívül negatív jelnek kell tartani azt is, hogy a saját vezetőinek beval­lása szerint 35 ezer bejegyzett taggal rendelkező fasiszta pártban a tagok átlagos élet­kora csökkent. Az 1967-ben belépett új tagok 80 százaléka a párt vezetői szerint is 1940 után született Nem egyszerűen régi nácik kiöregedett gyüle­kezetéről van tehát szó, hanem aktív neofasiszta pártról, amelynek megjelenése és nö­vekedése szerves következmé­nye az NSZK hivatalos politi­kájának! Ismeretes, hogy az egy évvel ezelőtt létrejött nagykoalíció sokat hirdetett »új politikája« ellenére Bonn még mindig a meglevő európai határok el nem ismerése, a nukleáris fegyverek követelé­se mellett tör lándzsát, s »az összes németek« szószólójának hirdeti magát Az NPD, a nyugatnémet neofasiszta párt bel- és külpo­litikai programja jóformán nem egyéb, mint e hivatalos alapok végiggondolt és Méle­zett formában tálalt változata Az NPD a hitleri birodalom 1938-as, a müncheni egyez­mény utáni határait követeli vissza, beleértve Ausztriát, a Szudéta-földet és Kelet-Po- roszországot! Belpolitikailag közvetlen követelésük a Nyu- gat-Németországban egyébként Is közismerten vontatott ná­ciellenes perek beszüntetése és a teljes amnesztia. (Jellegze­tes, hogy a párt igazgató bi­zottságának egyik tagja, Pe­ter Dauer, a párizsi France Observateurnak adott nyilat­kozatában nyíltan megmondot­ta: véleménye szerint Müllert, a Gestapo egykori főnökét is teljes amnesztiában kell része­síteni, mert »nem is tudja, mit lehetne a szemére vetni«.) Az NPD rövid, de zajos tör­ténete félreérthetetlenül jelzi, hogy nyílt fasiszta program­mal rendelkező párt működik a bonni államban. Ez brutális megsértése a második világhá­ború végén létrejött potsdami egyezménynek. Az NPD egész működése bizonyítja, hogy a revansizmus és militarizmus légköre, amely jellemzője ? bonni kormány hivatalos poli tikájának — rendkívül - a nyílt neofasiszta párt kedésének — im __ n et, a francia külügyminisz­térium gazdasági és pénzügyi osztályának igazgatója, a szovjet küldöttséget pedig D. M. Gvisiani, a szovjet kor­mány tudományos és mű­szaki állami bizottságának elnökhelyettese vezeti. Az ülésszak napirendjén a szovjet—francia tudományos— műszaki együttműködés prob­lémái, a munkacsoportok te­vékenységének kérdései, a munkacsoportok kölcsönös gazdasági jellegű beszámolói, találmányokkal és szabadal­makkal kapcsolatos kérdések szerepelnek. Az előző tárgyalások során a Szovjetunió és Franciaország a tudományos-műszaki együtt­működés területének nyolc kérdésében jutott egyetértésre. Ezek: 1. Az óceán erőforrásai­nak hasznosítása. 2. Mérőmű­szerek kidolgozása a tudomá­nyos kutatómunkáknak a bio­lógia és orvostudomány terüle­tén való alkalmazására. 3. A mezőgazdasági termelés tech­nológiája. (Moszkvában a szarvasmarhák brucellózisáról, Párizsban pedig a mezőgazda- sági kártevők elleni harcról folytatnak tanácskozást.) 4. Az olajlelőhelyek felderítése és ki­aknázása. 5. Az információ fel­dolgozásának automatizálása, a matematika és a számító­gépek technikájának alkalma­zása a gazdasági kutatásban, tervezésben és irányításban. 6. Vízprobléma. (A közös munká­latok a víztartalékok feltárá­sára, a szennyvizek tisztításá­ra és az öntözésre terjednek vi.) 7. A tengervíz sótalanítása. 3. Nagy feszültségű villamos energia átadása. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom