Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-13 / 10. szám

Szovjet orvos érdekes kísérlete • • ' Második fejet kapott egy kutya VADHAJTÁS Muhtár kutya, amelyre égy második fejet operáltak rá, jól órai magát. A műtétet Vlagyimir Gyemihov patofi- ziológus néhány napja végez­te' el Kijcvben. A szovjet ku­tató annak idején Moszkvá­ban találkozott a később vi­lághírűvé vált Barnard pro­fesszorral. és tanácskozáso­kat folytatott vele. Gyemi­hov egy kéthónapos kölyök­kutya fejét és mellső lábait ültette át Muhtárra, egy négyéves kutyára. A műtétet, amely négy óra hosszat tartott, mély narkó­zissal végezték szovjet vér- edényvsrró műszerek és mesterséges lélegeztető gép segítségével. A donor kölyökkutya altes­tét a harmadik és a negye­dik borda közötti résznél le­választották. Annak fejét a mellső lábakkal, ’ szívvel és tüdővel együtt a Muhtár nyakán létrehozott operációs mezőre helyezték. Miután a szokatlan »ku­tya pár" fölébredt, Muhtár eredeti feje nyugodt volt, a megfigyelőnek azonban az, volt a benyomása, mintha le akarná rázni az idegen ter­het A Muhtárra ráoperált fél kölyökkutya igen agresz- szívan viselkedett, több­ször Muhtár fülébe és lábába harapott, és érdek­lődéssel reagált; minden­re, ami körülötte történik. Miután a nagy kutyát mindkét fején keresztül meg­etették, mindkét fej kezdett hozzászokni új helyzetéhez, és az állat végül elaludt. A második felébredés nem különbözött az elsőtől. A kö­lyökkutya kinyitotta a száját, és ugatni próbált. Csütörtö­kön, három nappal a műtét után Muhtár lábra állt és viváriumába (az állatok­nak a természetes feltételek­hez hasonló körülmények között való tartására szolgáló berendezés. — A szerk. megj.) ment. I Kilépett a fürdő- IO szobából. A had- lv* nagy már ott állt a holttest mellett. Most hap- tákba vágta magát. — Indulhatunk? — kérdez­te. Galamb egy tétova moz­dulatot tett a halott felé. A hadnagy legyintett. — Ezzel ne tartsuk fel ma­gunkat Kérem. Ügy látszik, 6 na­gyon felfújta ezt a dolgot a halottal. Ment le a nyikorgó lépcsőn. Átsiettek a halion, a folyosó irányába, és megin­dultak a kiskapuhoz. Most nyitva volt! A kiskapu mellékútra nyílt. Néhány dús lombú fa árnyé­kában valószínűtlenül kicsi, csukott autó állt. A tiszt ki­nyitotta az ajtaját — Parancsoljon, őrnagy úr... tizenkét óra múlt,.. Beszállt. A tiszt a kormány­hoz ült, becsapta az ajtót, és elindultak. Az autó végifútott az Ave­nue Magentán, és rövid kerü­lő úton egyenesen odasdklott egy kivilágított kapu elé— Még nem tudni, a kutya mennyi ideig viseli majd a két élő fejet Egy kutya, amelyre 1953-.' ban második fejet ope­ráltak rá, 29 napig élt. Horgászás pisztollyal Amerikából most jutott át Európába a »teljesen, automa­tizált horgászpisztoly". Mihelyt a ravaszt megnyomják, a pisz­toly nagy érövéi röpíti a hor­got a csalival és a zsinórral a csőből. A dobás távolsága sza­bályozható, a zsinór a ravasz ismételt megnyomására auto­matikusan gombolyolik vissza, P közben pedig a pisztoly hátsó végén levő skálán le lehet ol­vasni a horogra akadt zsák­mány súlyát. A Pestvidéki Járásbíróság ítéletet hirdetett ’a Gödöllő határában július 8-án bekö­vetkezett súlyos kimenetelű közlekedési baleset ügyében. Szalay Sándor 27 éves gép­kocsivezető a szállítási válla­lat, teherautóját vezette Csőrről Nagyréde irányába. Gödöllő határában az úttest szélén állt a kiskőrösi. ktsz tehergépkocsija, amelyet ket­ten javítottak. Szalay ezért áttért az úttest bal oldalára, majd egy pillanatra elaludt, s amikor felpillantott, a jobb oldalon vele szemben jövő autóbusztól ■ már csak 15—20 méter választotta el. Hirtelen most jól néz ki ... De már nyílt a kocsi ajtaja, a portás tiszteletteljesen állt, amíg a hadnagy és mögötte Harrin- court bementek az előcsar­nokba. A vakítóan kivilágí­tott, hatalmas helyiségben sújtásos lakájok fogadták. »Ez olyan biztos tíz év várfogság, mint egy nap« — gondolta Galamb, tekintetét közömbösen jártatva a hatal­mas, fekete márvámyoszlopo- kon. Egy ezredes sietett le a Já­kob lajtorjájára emlékeztető távolba nyúló márványlép- csőn. Galambnak megrendült a bokája. Egy másodperc vá­lasztotta el attól, hogy össze­csapja, és megmerevedjen. — Isten hozott, kedves ba­rátom ... — üdvözölte öröm­mel az ezredes. Galamb kalimpáló szívvel ragadta meg a kezét, és olyan módon mosolygott, mint aki­nek vidám arcot kell erőltet­nie, pedig valaki hátulról egy hosszú tűvel döfi. De az ezredes már is feive­Szirotyinyin professzor vé­leménye szerint a Vlagyimir Gyemihov által végzett mű­tétnek nagy a tudományos jplentősége. Lehetővé teszi a szervátültetési eljárás továb­bi tökéletesítését és a kísér­leti sebészet fejlesztését Paradicsomfermesztés — fiigpágyban Az ír Mezőgazdasági Kuta­tóintézetben új módszert dol­goztak ki a paradicsom ter­méshozamának növelésére: műanyagból készült jüggö- ágyakat tőzeggel töltenek meg, s a Jüggöágyakat a meleghá­zakban egymáshoz jó közel he­lyezik el. Ily módon holdan­ként 140 000 tövet lehet elül­tetni. Növekedésgátló szerek hatására a palánták törpék maradnak, s mindegyik 8 ter­mőágat hozhat. A »paradi­csomiul« bő termést és Ízletes gyümölcsöket terem. jobbra . irányította gépkocsi­ját, mivel azonban így sem sikerült a két jármű között elhaladnia, halálra gázolta a teherautót javító két férfit. Az autóbusz vezetője és há­rom utasa súlyosan, 25 utas pedig könnyebben megsérült. A bíróság Szalay' Sándort hároméba szabadságvesztésre ítélte, és három évre eltiltot­ta a. • gépjárművezetéstől. ítéletében többek között fi­gyelembe vette büntetlen elő­életét, s hogy a kihelyezés­ben nem biztosítottak neki szállást,, és így a vezetés előtt nem tudta megfelelően ki­pihenni magát­zette a piros szőnyeggel fe­dett Jákob-lajtorján. »Ez olyan biztos életfogy­tiglan, mint egy nap... Tal­pig vasban.« Egy rend jeles, bagariaképű úr jött szemben, fehér frakk­ban, vörös fezzel a fején. Va­lami pasa lehetett. Az ezredes futtában bemu­tatta Galambot; — Francois Verbier márki. Hogy itt mi van! Tiszta té­boly! Hatalmas terembe értek, ahol csak néhány idősebb hölgy és egy-két magas ran­gú katona lézengett a csillo­gó parketten. Ősz óriás köze­ledett rendjelekkel borított, fejedelmi díszegyenruhában. Egy táborszernagy! — Excellenciás uram — mondotta az ezredes —, be­mutatom Francois Verbier márkit, régi barátom. — Örülök, hogy megismer­hettem .... Cochran vagyok. Ennek a szép városnak a ka- tonaparancsmoka. »Hajnalban főbe lőnek« — mondta magában Galamb. Az ezredes most egy aia­Az új gazdaságirányítási rendszer első vadhajtásával egy kirakatban találkoztam. A lényegét így fogalmazhat­nám: tisztességtelen verseny. Kaposváron új IBUSZ-iro- dát hoztak létre. Ez a város, a megye lakóinak érdekében való, őrömmel újságoltuk a hírt lapunk hasábjain is. Az IBUSZ azzal, hogy a Ta­nácsház utcai útlevélosztályát kibővítette, és menetjegyiro­dát hozott létre ugyanott, nyilvánvalóan kitűnő ver­senytársa lesz az Idegenfor­galmi Hivatalnak, amely ed­dig »bizományosként« árusí­totta a vasúti jegyeket. Fel­bontotta tehát szerződését az Idegenforgalmi Hivatallal, és önállósította magát. Ez a tény, s ez így jó, helyeseltük is. A propaganda módszerei azonban erősen kifogásolha­tók. Nézzük csak a Latinka téri táblákat. Az IBUSZ nagy tablót helyezett el az Idegen­forgalmi Hivataléval szom­szédos kirakatban, a Lottózó­ban, hamis szöveggel: »Az IBUSZ utazási iroda (ami voltaképpen itt nem létezett) elköltözött a Tanácsház utca 1. szám alá.« A nem létező iroda elköltözése azonban üz­letrontásnak minősülhet, hisz csony, kövér, harcsabajuszú tábornokhoz hurcolta, és köz­ben odasúgta Galambnak: — Na, itt legalább nem kell bemutatkozni ... Mi van? Miért nem kell ói­nak bemutatkozni? Most már mindegy. Ha nem, akkor nem. Erőszakoskodni nem fog. Az ezredes jelentősen bólint, és magukra hagyja őket. Mi ez? Hova megy?... A tábornok mosolyogva a vállára vereget, és félhangosan azt mondja: • — Jó színben van, barátom. — Azután gyengéden beleka­rol, és továbbsétál vele. Haj­nalban falhoz állítják. Most már biztos. Hatalmas erkélyre érnek, ahonnan márványlépcso vezet a palota mögötti parkba. Á földrész legszebb virágritka­ságai, pálmái, sok apró szí­nes égővel teliaggatva. És a lefelé vezető hófehér már­ványlépcső fokain egy-egy katona áll díszörségen. Végig minden fokon. — Nézze meg a szökőkutat — súgta gyorsan a tábornok. — Lehet, hogy Macquart nem jött el, de sebaj. Most csak azzal törődjön, hogy később felkérje táncra Colettenét, a többit a szökőkútnál tisztáz­hatja. Uamherticr vicomte majd megszólítja. Hát csak menjen. De mondom, lehet, hogy Macquart nem jött el. — De sebaj. Ezt már tu­dom... Irány a szökőkút! A tábor­nok bizonyára nézi, tehát oda kell mennie. A roppant medence nedv* az Idegenforgalmi Hivatal to­vábbra is árusítja á jegyeket, legföljebb nem az IBUSZ, hanem közvetlenül a MÁV megbízásából. De eleve nem költözhet el az, ami nincs, hisz eddig az idegenforgalom dolgozói árusították a jegye­ket A nemesnek álcázott félre­vezetésre azzal válaszolt az Idegenforgalmi Hivatal, hogy kénytelen volt saját kiraka­tában még nagyobb táblát el­helyezni: »Utazási irodánk továbbra is itt működik«- felirattal. Hogy e kettős ma­nővertől megzavarodik az utazni vágyó, arról nem is beszélek, de arról sem, hogy ez így önmagában is nevetsé­ges. A verseny módjáról azon­ban szólni kell. Mert szocia­lista körülmények között — úgy gondolom — a tisztessé­ges verseny hasznára, áldá­saira számítunk az új mecha­nizmusban, nem pedig arra, hogy megtévesztő propagan­dával, a versenytárs közvet­len kárára szerzünk üzletfe­leket magunknak. Más orszá­gokban persze ilyenfajta ver­seny is van, de nálunk ezt vadhajtásnak és nem szocia­lista konkurrenciának nevez­zük. sen csillogó márványszobrai felett ezres világítógömb ik ontották a fényt Táncoló víz­sugarak sziporkáztak, és £i- ram muzsika szólt a súlyos virágszagtól fülledt kertben. Valaki a vállára tette a ke­zét: — Igazán örülök, hogy lá­tom! Gálám jól alkalmazott egy­kedvűséggel felelt: — Boldog vagyok, vicomte Lambertier.... A másik halálosan elíehé- redett, és megremegtek a tér­dei. — Az istenért! Megörült?... A nevemen szólít?! Na jó; Hát ezt most már hagyjuk. Itt egy megbeszélt szörnyű tréfáról lehet csak szó. Meg akarják őrjíteni. Csak ne lenne ez a pasas olyan fehér, és ne vacogná­nak rémületében a fogai. De már mosolygott, és a szökő­kút egyik nimfájára mutatva, vidáman mondja: — Elhozta a vázlatot? Ma­gánál van? Galamb a szökőkút egy más nimfájára mutatott; — Nincs nálam. — Jól tette, hogy nem hoz­ta magával. Egész bizonyos, hogy figyelnek bennünket. Viszontlátásra, holnap, Mac­quart nem jött el. Galamb fölényesen legyin­tett: — Sebaj ... A vicomte eltűnt. Na, most gyerünk. Legfőbb ’deje. (folytatgukj TARKP SOROK. Turisták — Te jártéi Olaszország- . ban? — Csodálatos ország! Bejártam keresztül-kasul. — Alikor kérlek, mondd meg nekem, hogy Olaszor­szágnak csakugyan csizma formája van-e, ahogy azt a térképeken mutatják? Sértés — Hatottál már ilyet, vén disznónak neveztek engem? — Gyalázat, hiszen iga­zán fiatalnak látszol. Gyermekek a nevelésről — Az anyukám nem tud gyermeket nevelni — pa­naszkodik egy gyermek a másiknak. — Miért? — Este, amikor friss va­gyok, lefektet, viszont reg­gel, amikor álmos vagyok, azt mondja, kelj föl! Tudósok egymásközt Egy tudományos kong­resszuson beszélget lóét professzor. — Nagyon kellemetlen, amikor az ember előadást tart, s látja, hogy a terem­ben egyesek megnézik, hogy hány óra van. — Ó, igen, de ennél még rosszabb, ha az ember azt látja, hogy megrázzák az órájukat, vajon nem ál- lott-e meg. Albérlő-sors Egy fiatalember bútoro­zott szobát akar kibérelni, és azt szeretné, ha az új tulaj demosnő kedvező be­nyomást szerezne róla. Elzárt tehát így szói: — Amikor a' régi laká­somat elhagytam, a lakás­adónő sírt­— Ez nálam nem tör­ténhet meg, mert itt a lak­bért előre kell fizetni .., Horoszkóp — kutyáknak Angliában a kutyák szá­mára külön vendéglőket, fodrászműhelyeket nyitot­tak. Sőt, külön kutyaiteme- tők is vannak. Ám a ku­tyatulajdonosok eddig nem tudták, hogy milyen jövő vár négylábú kedvencük­re. Ma már ez a probléma is megoldódott. A brighfo- ni Margaret Mc. Thein asztrológus havonta egy­szer fogadja a kutyákat, és horoszkópot készít szá­mukra. Néhány hét óta New Yorkban a kutyaparókák iránti kereslet minden re­kordot megdöntött. A ku- tyiaparókák minden szín­ben kaphatók, s aszerint, hogy nylonból vagy embe­ri hajból készültek, 12—17 dollárba kerülnek. Somogyi Héplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: W1RTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u., 2. Telefoni Ll-510, 11-5X1. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. index: 25067 Készült a Sorpogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár Latinka Sándor utca 6. Nyomdáé# felel: Mautner József J. R. OOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXICXXXXXNXXXJOCOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXX; COCOCCOOCOOOOOCOOCXXXX^OOOOQCXXXXXXOOCXDOOCXXXXXXXXX Hujjé! A varogparancsmokság! Na, Két embert halálra gázolt ítélet a gödöllői összeütközés ügyében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom