Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
Vasárnap, 1968. január 28. 5 SOMOGYI NS1*I>AP UJ NAP KEZDŐDIK... Közel érünk a vasútállomáshoz, már látjuk a tolatómozdonyok piszkosszürkén go- molygó gőzfelhőjét, a csapóajtók nyikorgása egybekeve- rediik a hangszóró rekedt szófoszlányaival. Az okkersárga függönyt éles csikorgással húzza el a pénztárosnő, mosolyt erőltet kissé még gyűrött, fáradt arcára, aztán kiadja az első menetjegyeket Az utasok kabátjukba burkolózva támasztják a váróterem színtelenre kopott falát a terem közepén egy háromtagú társaság beszélget. Hangjuk még fátyolos, de mozdulataik már élénkek. Kollégám megjegyzi, ez a nap is jól kezdődött, ugyanis a háromból kettő kéményseprő. — Taszárra megyünk dolgozni társammal, Szabó GyuNehezen megy az idő az autóbuszállomás várójában. Egy kis eszmecsere. »Biztosítani az erőnlétet ...« Biztos, ami biztos, ismét meg kell nézni a hibás alkatreszt. Iával. Már megszoktuk a korai kelést — mondja az egyik fekete ruhás, Táskái József. A peronon ketten-hárman álldogálnak, a kapuügyeletes az újságosbódé sarka mellé húzódott. A forgalmi iroda levegőjében lomhán úszik a cigarettafüst, a forgalmista, Káplár Ferenc félpercenként jelez a gépen, közben a vonatvezetők ki-be járkálnak, olajos, kormos papírokat hoznak. — Este hét óra óta vagyok szolgálatban, nem volt semmi fennakadás. Rendben megy minden. Ahogy kilépünk a kijáraton, a járdán siető emberekkel találkozunk. Mindegyik maga elé néz, mindegyik kezében aktatáska. Dolgozni mennek, a tízórait viszik a táskában. A rendelőintézet sarkánál már érezzük a túrázó autóbuszok benzinszagát, egy utasokkal tömött Ikarusz kanyarodik be előttünk. Oldalán a tábla: Magyaratádról jött Papp József jegykezelő végignézi a kiürült kocsi üléseit, hátha bent hagytak valamit. — Nem ingerültek ilyen korán az utasok? — Mind bérletes, évek óta Kaposváron dolgoznak, megszokták. ' — Lesz még reggel járatuk? Gadácsról visszük a gyerekeket a körzeti iskolákba A gépkocsivezetőtől, Horváth Gézától az utakról érdeklődünk. — Vigyázni kell, könnyen csúszik a kocsi, nyálkás az úttest, ez a legveszélyesebb. Ez a nap is jól kezdődik. — Hogyne, megyünk visz- A motorral volt egy kis baj sza. Utas van bőven. Rácegresről, Patalomból, Ráksiból, rött a vízcső. A buszállomás oszlopai közül berlinerkendőbe burkolt nénike bukkan elő, fején kosár, a kezében is csomag. — Egy kis zöldséget meg almát hoztam a piacra. Vásárolni szeretnék valami jobb minőségű ruhát. Majd ha eladtam, szétnézek a boltokban. A színházpark felé sétálunk, a színház földszinti szobáiban világot látunk. Benyitunk a színészbejárón, a belső helyiségek felől porszívó hangját hallani. A színpadon a Macbeth díszletei, . a nézőtéren hárman sepregetnek. Gelencsér Józsefné, Tóth Ferencné és Juhász Teréz négy óra óta takarítanak, sietniük kell, hogy mindennel elkészüljenek, reggel kezdődik a próba. — Talán különösen hangzik, de mi örülünk, ha a nézőtér széksorai között sok a szemét. Ez azt mutatja, hogy volt közönség. Két, hatalmas, újságokkal teli vászontáskát rak le a kerékpárról újságosbódéja mellett Turk István. A sötétben nehezen talál be a kulccsal a zárba, rá-rálehel vörösre fázott kézfejére, közben beszél: — Minden reggel négy órakor már a postán vagyok. Ilyenkor rakjuk szét az újságokat, amikor aztán ideérek, mindjárt ki is nyitom a kis »üzletemet-“. A reggeli vonatokkal jönnek az állandó vásárlóim, már tudom, kinek mit kell adnom. A Jókai ligetet szegélyező utca neonlámpái alatt kerülgetjük a pocsolyákat, amikor lilamelegítős fiatalember szalad el mellettünk. Kimért, egyenletes lépésekkel fut, mozdulati szabályosak. Ács Lajos, a Dózsa középtávfutószerencsére még az indulás ja minden reggel megteszi a előtt észrevettem, hogy eltö- hat kilométert. Erre jön aztán majd a délutáni edzés. — Biztosítani kell az erőnlétet, szeretnék helytállni a versenyeken, s ez bizony áldozatokkal jár. Az uszoda öltözői némák, a zuhanyok rózsáiból nagyokat cuppanva néha aláhull egy kövér csepp. A medence szélén egyetlen ember üldögél, aki már hónapok óta mindig az első vendég: Gundy Richárd, a Kinizsi úszója. Nagy lendülettel veti magát a vízbe, a legszélső rajtkőrői kényelmes tempókkal igyekszik a túlsó oldalra. — Nem hideg a víz? — Dehogy, inkább meleg! így hajlamos rá az ember, hogy ellustuljon a vízben. Pedig fél nyolcig ki akarom használni az időm, aztán indulok dolgozni. Amikor kilépünk az útra, már világos van. A villanylámpák sápadtak, a járművek egymást érik. A város minden része felől sietnek a piac felé üres szatyrokkal, hálókkal. A vásárcsarnok fedett épülete előtt a lerakodó teherautók és befelé áramló tömeg között középkorú férfi nézegeti a táskájába gyömöszölt csirkéket Szélesebbre húzza a villámzárat, nehogy meefulladjanak az apró állatkák. — Rendszeresen ön vásárol be a családnak? — Ma nem ért rá a feleségem, ezért én jöttem. De máskor is eljárok, megosztjuk a házi munkát — válaszol Nagy Sándor. A város utcái tele emberrel; van, aki a buszra szalad, van, aki azért nyújtja meg a lépteit, mert uram bo- csá, matematikából nem kész a második házi feladat példája. ' Dolgos hétköznap kezdődik Kaposváron. Pintér Dezső Fotó: Cservenka F. OCXXXXXDOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC OOOOOOOOOOOCOOOCOOOOOOCOOOCX)OCOOCOOOOCOOOOOOOOCOOOOOOOCOOOCOOOOOOOC)OOOCIOOe Az utcák némák és sötétek, egy-két égve hagyott neon reklám színes sávot vet a nedvesen csillogó úttestre. Könnyű szél szalad végig a vakablakú házak közt, előttünk felkap egy papírrongyot, aztán egy nyitott kapun besodorja az udvarba. Mesz- sziről egyszerre több motor zúgása hallik, kihűlt gépszerkezetek , gyújtása ad ilyen hangot. I Galamb még köze23 lebb tartotta vi- ***1 gyorgó fejét, és belenézett a kígyó torkába, mint egy öreg doktor. — Vidd innen! — kiáltotta néhány légionista türelmetlenül a varázslónak. — Vidd innen, te ördög! — Csak meg akartam mutatni, hogy nem fogatlan — felelte nyájasan a nagy bajuszé arab —, ahogy a rumi úr mondta ... — Abban nem volt igazam, pajtás — biccentett vidáman Harrincourt —, de azt fenntartom, hogy én már láttam magát valahol... — Nem emlékszem ... talán tévedni kegyeskedsz. — Nono... tévedni ugyan emberi dolog, de azért velem is előfordulhat. Hát akkor üli le ide, öreg átokkereskedő barátom, és tedd valahová kedvenc ölbéli kígyódat, hogy a tisztelt közgyűlés is helyet foglaljon, azután mondj nekem jövendőt! Lehetőleg kellemeset, akkor kapsz egy feketét — és odaszólt az ősz trachomas arabnak, aki egyre főzte a kávét. — Egy pohárral a kígyódajka úrnak. Gyerünk, kisfiú! A legalább nyolcvanéves «■kisfiú-« kivett egy kis réztartályt a parázsból. A varázsló lecsavarta karjáról a kígyót, és egy bőrzsákba siklatta, amelynek bekötötte a száját, azután megnézte Galamb tenyerét: — Hosszú életű lesz... — kezdte. Galamb dühös lett. Más n«n hiányzik! — Hallja, nem fontos meghamisítani a valóságot. Csak mondja ki bátran, hogy nem elek soká... — Hosszú életű lesz a rumi úr.... egészen biztos. Ez itt az életvonal, a hüvelykujj alól indul ki, és átmegy a tenyéren... Jó hosszú vonal. — Nézd, öregem ... Nem is olyan hosszú, csak piszkos a kezem, azért látod így... de ha jobban megnézed — próbálta rábeszélni, szinte könyörögve. De a varázsló állhatatos volt: — Ez így van ... Hosszú égeted lau... £■ itt. Sz érdekes, különös. Egy nő szelleme üldöz! , Mi? ... Hohó! A szellem. No nézd! — Ide hallgass, öreg Ali baba! Te tudsz erről a szellemről? ... — Igen ... Én tudok róla ... Egy szép, szomorú nő szelleme követi a csapatot Nadov közbedönmögött: — Ne éljek, ha nincs így. Most már elmondom, hogy a múltkor... valamelyik oázisnál ... azt hittem, hogy a bortól van, mert oázisban én mindig részeg vagyok, láttam egy nőt, a sivatagban ült, túl az oázison, és énekelt ... — Nadov! Nem voltál részeg! Én is láttam — bólogatott Galamb, és a varázslóhoz fordult. — Ide hallgass, Aladdin! Ha ismered a kísértetet, és alkalmilag látod, mondd meg neki, hogy tiszteltetem, és ne féljen tőlem, én nem harapok, és nagyon tetszik nekem ... Szeretnék megismerkedni vele. — Micsoda hülyeségek estik —» Hildebrandt, aki eddig egy szót sem szólt. — Hallja, Galamb, a Szaharában nem hálás dolog kísértetekkel tréfálni. — Nem hülyeség, cimbora — világosította fel Galamb —, egy kísértet jár a csapat után, elegáns nő, és háromszögletű jel van a kezén. Ez a kedvenc dala ... És előrántotta szájharmonikáját. ... Millió csillag ragyogott a sivatag felett, tágfényű, szokatlan nagy, vöröses és rezgőén ezüstszínűek, a mozdulatlan pálma- és fikusz- lombon át. És Galamb behunyt szemmel, »érzéssel« rezgetve a tenyerét, szája szegletéből finoman, élesen fújni kezdte kis hangszerén a dalt: »Si lön savait...« Két majom, átutazóban egy tamariszkusz koronájáról a szemközti platánra, megállt és kíváncsian nézett le a lombok közül... A Hold ezüstös fényében tisztán látszott a távoli sivatag felett ködszerűen lebegő por... És Galamb fújta a »Si l’on sava«-it, valamennyi szem a távoli Szahara felé irányult, hogy talán a daltól, mintegy hívásra, megjelenik a szellem. E helyett valami más, valami sokkal meglepőbb történt ... — Gazember! — sikoltotta Kölyök. — Gyilkos gazember ... Sk saint* a laivegűa át úszva nagy ívű tigrisugrással rávetette magát... Pen- croftra! Két kézzel eltaszította az amerikait a torkánál fogva, villant a rohamkés, és bizonyára leszúrta volna, de az egér képű szikár ember rövidesen kicsapott, szabályos horogütéssel állón találva Kölykök Az ütésnek alig volt lendülete, de Pencroft hihetetlenül erős lehetett, mert egy apró reccsenés hallatszott, és Kölyök ájul- tan bukott a földre ... Döbbenten álltak. Pencroft lihegve igazította a zubbonyát, és Kölyök még ájultan is egész testében remegett. Valamitől sokkszerű állapotba került... ... Az erődök felől egymás után felbúgtak a takarodok, és ki-ki sietett a laktanyája felé. Mentek... A menet közepén haladt a kétszáz fegyenc. Bennszülött és fehér rabok vegyesen. Jobb csuklójuknál fogva párosán összekötözték őket. Durva barnás vászonruhában voltak. Ezeket ötven goumier kísérte. Arab csendőr, a gyarmati közigazgatás legdurvább eszköze; fényesen öltöztetett bennszülött, a kiképző altisztektől elsajátított szolgálati stílus műveltségének gőgjével. ' Az ötven goumier is választhatott a fegyház vagy az aut-taurirti szolgálat között, mivel egy osztag angol matrózt, akik verekedés miatt a csendőrséftre kerültök ás ott is pökhendiek voltak, úgy elvertek, hogy három tengerész belehalt a sérülésekbe. A goumier sajnos semmit sem ért a diplomáciához, és fogalma sincs aiTól, hogy az angol matróz kényes portéka, ha agyonverik. Amíg él, épp olyan ágrólszakadt vízi bohém, mint a többi tengerész, de ha agyonverik, akkor akta lesz belőle! Akta, amelyre azt illik felelni, hogy: »A megindított vizsgálat -alapján vétkesnek talált csendőröket példás büntetéssel sújtottuk...« Talán nem is ötven gou- mier-t találtak volna vétkesnek, ha kevesebb is elegendő AuUTaurirtban. És valamilyen kihágás miatt Burca, Leonormand és Hilliers katonai mémökhad- nagyok is vétkesnek találtattak, ezért Aut-Taurirtba Helyezték át őket Gardone kapitányt, aki igen sokat ivott, és az operában egy hölgy miatt botrányt provokált, sürgönyileg vezényelték párizsi lakásáról Murzukba, ahol bevárja az orani csapatot, és az aut-ta- urirti helyőrségben átveszi vicomte Delahay őrnagy mellett a helyettes parancsnoki tisztséget... ... Szitkozódva tépte össze a hosszú sürgönyt. Tudta, hogy mit jelent ez a dicső fogalmazás. Valami pokoli garnizonba fog kerülni, ahol vagy megdöglik, vagy előléptetik .. . (Folytatjuk)
