Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
Vasárnap. 1968. január 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP A POLITIKA HELYI TOLMÁCSA — Ha jó pártpropagandistáról akarsz írni, akkor keresd meg hátrányban Frank Sándor iskolaigazgatót. Rendkívül jó előadó, kitűnő irodalmi idézetekkel fűszerezi a foglalkozásokat... Tréfából azt szokták rá mondani, hogy jobb, mint egy film. Keresd föl, s beszélgess vele — indított útra Juhász Mihály, a járási pártbizottság munkatársa. Nem a legjobbkor nyitottam be 'az igazgatóhoz, éppen egy sereg pedagógussal tárgyalt. Elnézést kért, még néhány följegyzéssel végeznie kell. Jó negyedóra múlva végzett a munkájával, a tanulmányi felügyelők is elbúcsúztak. Odaült mellém az asztalhoz, cigarettára gyújtott. — Vgy hallottam, hogy tíz éve propagandista. — Régebben ... Negyvenöt óta. — Hogy értsem? — Szó szerint. Akkor lettem a pártnak tagja. Először a MADISZ-ban, majd a pártban voltam propagandista. Mindig vezettem oktatást, nagyon szeretem ezt a munkát. Tudja, ha valahol meg lehet ismerni az embereket, akkor itt mód van rá. S olyan jó érzés nekem, nevelőnek, ha sikerül a hallgatókat a mi világnézetünkre formálni. Ok észre sem veszik, mennyit változtak, mire lesznek képesek ... Azok közül, akik politikai oktatásra jártak, sokan lettek később párt- és állami vezetők. Például a mostani tsz-elnökünk is... — Mi a módszere? — Falun nagyon lényeges a beszélő módszer, az emberek életéből vett példa. A propagandistának mindig kapcsolatban kell lennie a faluval, a termelőszövetkezettel, a községi vezetőkkel. Ha sikerül az ország fejlődését összevetni a helybeli fejlődéssel, akkor minden téma közelebb kerül az emberek szivéhez és gondolatához. Itt; van például a gazdaságirányítás új rendszere. Ha úgy beszél erről a propagandista, hogy mit jelent ez a termelőszövetkezetben minálunk, akkor hamarabb megértik az emberek a feladatukat. Több előadás hangzott el erről a kérdésről a marxizmus-le- ninizmus tanfolyamunkon, s aminek nagyon örülök, a hallgatók megértették, hogy többtermelés nélkül nem lehet többet adni. Például megkérdezem: No, János bácsi, a maga véleménye szerint hogyan befolyásolja a munkaegység értekét az állattenyésztés. A takarmányfelhasználás, a szaporulat stb. Az én hallgatóm sorolja, hogy hol és mivel lehetne takarékoskodni, milyen bajokat lát. Vagyok olyan őszinte, rögtön rákérdezek, hogy ő mit tesz ezért. Kapom a választ: igaz, éngém háromszor hívtak silózni, de csak egyszer mentem el. — Tehát a beszélgetések és viták hatása érződik az emberek gondolkodásában és magatartásában? — Akik jó pár év óta részt vesznek az oktatáson, azok hasznosabb tagjaivá válnak társadalmunknak. A munkafegyelmen, az őszintébb légkörön mérhető. Bátrabban megmondják egymásnak a véleményüket... Ma már rengeteg eszköze van a propagandának a sajtótól a televízióig. Ott azonban általában beszélnek a távlatokról. ‘Mi itt, a faluban lefordítjuk a saját nyelvünkre. Általában húsz-harminc perces előadást tartok, aztán beszélgetünk..'. Kis családhoz hasonlíthatnám a tanfolyamot... Galambősz férfi nyit be. Varga László tanító. Hallja, högy a politikai oktatásról beszélgetünk. Megjegyzi: — Én is járok, csak any- nyit mondhatok, nagyon érdekes problémákat vitatunk meg ott. — Hogyan készül az előadásokra? — Hát a fölkészülés elég hosszú. Először elolvasom a tananyagot, nézegetem az irodalmat, a helyi példáidat is összegyűjtöm... Sokat olvasok, s így a foglalkozásokon mindig idézek. S nem a kijelölt irodalomból. Nagyon érdekes, hogy az emberek most már nemcsak az újságot olvassák, hanem könyveket hoznak ki a könyvtárból, meghallgatják a rádiót, megnézik a televíziót. Előfordul, hogy olyan kérdést tesznek föl, amire nem tudok azonnal válaszolni. — S minek örül a propagandista? — Ha nem sokan hiányoznak, s előadás után nem kívánnak hazamenni, ottmaradunk öten-hatan, s még jó három órát beszélgetünk, vitatkozunk. Előre tudom., hogy a következő foglalkozáson parázs vitánk lesz a televízióban sugárzott Hideg napok című filmről. Hát ennek örülök ... Lajos Géza AZ IBUSZ új, önálló KAPOSVÁRI utazási irodái a KAPOS SZÁLLÓBAN és a TANÁCSHÁZ U. I. alatt működnek. Bel- es külföldi vasúti jegyek. Az irodák ezen felül minden utazása ügyben készséggel állnak a t. Utazóközönség rendelkezésére. Kívánatra szállodai vagy fizetővendég-szobát biztosítanak Budapesten, és az ország számtalan helyén, valamint küllöldön is. Keresse fel irodáinkat. (270) EGY TRAGÉDIA HÁTTERE Lelkiismeret-furdalás nélkül • • • A tabi temetőben két sir van egymás mellett, apa és fia, ifjú és idősebb Kasza József nyugszanak benne. Mindketten önkezükkel vetettek vége. életüknek. Előbb a 13 éves fiú, s nem sokkal utána bánatában a 44 esztendős apa. A kettős, megdöbbentő tx-agédia, amely 1965 nyaaán játszódott le, még ma is foglalkoztatja az embereket, keresik, kutatják a tragédia hátterét... 1 A Tabon lakó hozzátartozókat, a kisfiú nagyszüleit, az apa szüleit, Kasza Lajosékai keresem. Az utcán 12—14 év körüli gyerekeket szólítok, meg. Mondom a nevet. • — Akinek az unokáját a mostohája halálba kergette? Ismerjük, hiszen egy iskolába jártunk, csak egy osztállyal lejjebb. Tetszik tudni, hogy az édesapja is öngyilkos lett? Sírás, magányos öregasz- szony fogad. A tragédia idején még élt a férje is, de nemsokára az is meghalt. Lánya Pesten él. Teljesén egyedül van, a tanácstól kap havi 200 forintot, abból éldegél... — Dx’ága kis bogaram. Mennyire szerettem, jobban mint a saját gyerekeimet — zokogja, amikor unokája és fia féltve őrzött fényképeit mutatja. — A mostohája, az kergette sírba, mert nem állhatta. Mindig csak csúfolta, ütötte, a maga gyerekét meg kényeztette. De engem sem hagy békén, bíróságra idézget, peiri. indított ellenem, követeli a fiam itthagyott holmijait, szerszámait. Hogy van-e mit ennem, azzal nem törődik, csak a maga hasznát lesi. Hát mit adjak neki? Nézem a földes, hideg szo- bácskát, a szegényes bútort, s én is azt kérdezem: valóban, mit adjon .. .? 2 A járásbíróságán levő iratokat tanulmányozom. 1966 elején, hat hónappal a tragédia után fordult bírósághoz özvegy Kasza Józsefné. Anyósától mintegy 8—10 000 forint értékű ingóságot követelt, mert szerinte abból akart férjének síremléket állítani. Követelte a kisfiú karóráját is, amelyet a bérmaszülók pénzéből vettek, aztán egy 26 forint értékű eternit asztallapos s meg akarta téríttetni azt az összeget, amit férje a szülei konyhájának cementlapozásá- ra adott hogy az öregek ne fagyoskodjanak... A múlt év végéig húzódott az ügy, noha a bíróságon — ismerve a közhangulatot — azt tanácsolták neki, hogy álljon el a pereskedéstől. Erre nem volt hajlandó. Végül megegyeztek 3700 forint értékű ingóság átadásában. De közben meghalt az após, s a magára maradt öregasszony eladogatta, fölélte a fölösleges, még értékesíthető holmikat, s az így szerzett pénzen csináltatta meg unokája sírját is. 1967 decemberében végrehajtó járt az öregasszony lakásán, hogy a mostoha kívánságának eleget tegyen. Jelentésében azonban sikertelenségről kellett számot adnia, mert nem volt mit végrehajtani. 3 Majd két órán át hallgattam siófoki otthonában a másik özvegyet, a mostohát, Kasza Józsefnél. Kénytelen voltam hallgatni, mert ritkán engedett szóhoz jutni. Ömlött belőle a szó, a magyarázkodás még a vádaskodás. — Anyósom, az a rafinált 1 teremtés az oka mindennek. Majamszeretetével fétrenevel- te a gyereket, s annak lett áldozata az én szép uram is. Meg aztán a közhangulatot is ellenem fordította, engem hibáztatnak, holott semmiről sem tehetek. Azt hiresztelték, hogy az apja iránti szeretet, illetve az anyai szeretet hiánya kényszerítette a gyereket erre a lépésre. Nem igaz, a rossz bizonyítvány miatt tette, félt az apai felelősségre vonástól. Dolgozni nem akart, csak a könyveket bújta, bezzeg az én lányom segített babot és kukoricát ültetni, pedig jóval kisebb ... Ö pedig a tükrömet is összetörte, s amikor emiatt eszelősnek neveztem, a férjem engem mondott el cafatnak ... Egy ilyen gyerek miatt. Különben is csak néhány évet élt volna, mert a boncolás azt állapította meg, hogy víz volt a fejében és cukros volt, mint az anyja. Az is azért halt meg fiatalon ... 4 Részvét és megilletődés nélkül beszél a halott gyerekről, »■szép, drága férje-« első házasságából származó fiáról. Nem mondja, de szavaiból és a bírósághoz meg szerkesztőségünkhöz korábban irt leveléből is az érződik: örült, hogy a gyereket nagyanyja gondozta, s annak is, hogy véget vetett életének. A bírósághoz például így írt: »Férjem is belátta, hogy mindig csinál valamit a gyerek, amiért nincs közöttünk békesség ...« Idézet a szerkesztőséghez írt leveléből: »Annyi bánat, veszekedés volt a gyerek miatt. De kár volt drága férjemnek egy önfejű, szeszélyes és hanyag gyerek miatt eldobnia az életét.« Nyolc óra. A Villamossági Bolt rácsain a lakatok engedelmeskedtek a kulcsok fogainak. Kinyitottunk. Gyorsan föl a köpenyekkel. Jóformán még el se foglalta mindenki megszokott posztját, máris csengett a telefon. A boltvezetőt kérték. — Nem, kérem, nem változott, maradt a régi — hangzott a válasz. Pár percig csend volt. Aztán nyílott az ajtó, megérkezett az első vendég, s mire kiszolgáltuk volna, jött a második, a harmadik. Egymásnak adták a kilincset. Kucsmás, bőrkabátos, középkorú férfi áll meg a pult előtt. — Rádiót szeretnék, egy jó kis készüléket. — Wartburg 5160-as 125-7 forintért. Tessék, szép kivitelű világos, világvevő. — Van rá garancia? — Hogyne. Egy évig. Villámgyorsan illeszti bele »kollégám« a földelést, bekapcsolja, hangerőt ad. Rövid szünet után nyolc óra húsz perckor... — Príma, marad — szól a vevő. — Neve, lakcíme — kitöltésre várnak a rubrikák. Ezt le kell írni három papírra, majd tíz helyen lebé-. lyegezni és dátummal ellátni. Dupla spárgával átkötöttük a dobozt. — Parancsoljon. A vevő elköszönt. — Látja, a legtöbb idő a fölösleges irogatással megy el. Egyszerűbben kellene ezt a sok pecsételést megoldani — jegyzi meg a »-kolléga«, miközben a pulton rendet tesz. Két nénike, nagy kosarakkal fordul be az ajtón. (Hetipiaci nap van). Kifújják magukat, majd közelebb jönnek. — Zseblámpaelemet vinnénk, ha van. — Van hát, mennyit leérnek? — Hát vagy hatót. — Arra, magúk felé talán nincs? — mosolyogva kérdi egy másik eladó. — Nincs sajnos. — Merre laknak? — Mi Daránypusztán. Hat darab az annyi mint — várjon, fiam, kettőt kü5 «-Elvetemült«, »sápítozó«, »hazug« anyósát hibáztatja, hogy az nem engedte hozzájuk költözni a kisfiút, csupán anyagi okok miatt. De minden szavából részvétlenség s az érződik, hogy elsősorban ő az, aki főleg az anyagiak miatt bánkódik: — Féljem 109 kilós disznót vett néhány évvel ezelőtt a tőlem kölcsönkért pénzből szüleinek, mert azok dolgozni sem akartak, és arra is restek voltak, hogy egy kis hízót tartsanak. Az én anyám 76 éves korában is nevelt hízókat és eladta őket. Még a bátyám is. tőle vett, igaz nem fizette ki. A férjem pénzéből cérnán:tlapozták le a konyhájukat, az ő keresetéből csináltattak ezer forintért hordót, mert az sem volt nénik. S néhány sor a szerkesztőséghez írt levélből: »Két temetés költségeit kellett fizetnem, mert különben nem kaptam volna meg férjem lefoglalt keresetét... (Először egyik temetést sem akarta vállalni, csak a tanács vezetődnek felszólítására intézkedett és fizetett.) S ami pénzt, meg élelmet a tragédiakor összeadtak, biztosan anyósoméknak juttatták, majd eléldegélnek belőle egy darabig ...« 6 Önmagát sajnáltatja. Panaszkodik mondván, beteges, keresetképtelen; lakója nem megy ki házából — négyszobás, szép lakásában bérlő van, lön kérek számolni a szomszédasszonyomnak. Egy cigány házaspár szól oda a pult végéről. — Táskarádiót leheit-e kapni? — Lehet — Olyan négyszáz forintosat is? — Négyszázért nincs táskarádió. — No, akkor mennyiért van? — Ezeregyszázötvenért, ezer- háromszáznegyvenért, ezer- hétszázért. — Üsse kő, eladtam néhány malackát, már csak megengedhetem magamnak. Ez lesz az asszony karácsonyi ajándéka — mondja a bajuszos férj. Nevetve kérdezzük: — Már az idei? — Affenét! A tavalyi. Akkor még nem híztak eladás alá a malacok. Kifizették, elvitték. A televíziók előtt mindig csoportosan beszélgetnek. Egy családból öten-hatan is eljönnek megnézni a nagy vásári;. — Tévét szeretnék, a legjobbat Ár nem számít — Mégis milyet? Favoritot, Sztárt, Mórra Lisát? — Mona Lisát, ha van. — Van. ötezer-kettőért. Ketten már szaladnak is a raktárba (sajnos az egyik bolton kívül van), s amint meghozták, kipróbálják. Fél tíztől van adás. — Ejnye, de szép kép — csettint az egyik nézegető. — No megvan a nagy öröm, mi? Az asszony megy fizetni, a többiek dicsérik a készüléket. Boltvezetőnk reggeli szavai jutnak eszembe. Csendes napnak ígérkezik a mai. Pedig ma is nagy a sürgés-forgás. Mosógépvásárlás. Csak mindig előre a gombot, asszonyom — hallhatjuk. Igen, csak mindig előre — a válasz. — Angyalom — hajol át a pulton egy nénike —, kérnék én, no mit is? No mit... lopót.... Vezetékeket kapcsolnak hozzá, olyat Nem tudtuk elképzelni, mi lehet az. Egy vevő segített ki, mondván, ő megértette a így vették a házat —, inkább kiadja nyáron az üdülőknek, s abból könnyedén fizeti a néhány forint lakbért. S még őt akarta megveretni a cselédjével! Szomszédai sem különbek. Egyikük, egy pénzügyőr — úgymond — följelentette, mert vállalt ruhajavítgatást Persze neki el szabad fogadni az ajándékba kapott baromfi I, bort, gyümölcsöt meg egyebeket ...! így ontja két órán keresztül a szavakat S mindez fényes bizonyíték arra, milyen sorsa lehetett a kisfiúnak, amíg náluk volt, mennyi szeretetet kaphatott tőle! Így érthető, miért kellett a temetésre rendőrök kíséretében mennie, nehogy megverjék a felháborodott emberek. De neki erről is megvan a véleménye: — Anyósom fölingerelt egy pár állati gondolkodású, aljas, a csürhéhez tartozó embert. Vagy talán c-k kapták meg férjem ingóságait. Az emberek szemete, állati lelkületű emberek voltak, agyon akartak verni, nekem kellett a rendőrség segítségét,1 védelmét kérni... — így mondja, szó szerint. * * * Mennék, menekülnék, hogy ne kelljen hallgatnom tovább. De nehéz tőle szabadulni. Hízelegni kezd. 'Mit tanácsol: a Rádióhoz forduljak . ..? Nem hagyhatom, hogy az a rafinált anyósom kijátsszon, és ne jussak hozzá ahhoz, ami engem illet szeretett férjem után ...! Szalai László kérést, de már régen kivonták forgalomból a »lopót«. Hangos beszédre lettünk figyelmesek. — Mit teszik bolonddá az embert! Azt mondták, hozzam be a termoszt, és kicserélik. — Mi azt mondtuk, kérem, hozza be, hogy egyáltalán van-e bele való betét A mérges, nagymamakorú hölgy meg sem várta a végét távozott Sajnos több dologra kellett azt válaszolnunk, hogy nem kapható. Hatvanas villanykörte, zseb- rádióelem, kávéfőző, mosógépalkatrészek ... A nagykereskedelmi vállalatok leltároznak, még nem kezdték meg a folyamatos áruszállítást. Nincs, hát nincs. Milyen más minden innen a pult mögül. Ajánlani, csomagolni, blokkolni. Bánni az emberekkel, akik néha határozatlanok, néha értetlenek, de többségében kedvesek. Vagy itt az árrendezés. Mint a cukrot, úgy viszik a rádiókat A rádió újra sláger. A mosógépből is többet adtak el néhány százalékkal, mint az előző év januárjában. Dél múlt. Csökkent a forgalom, s a csendes déléről- tön tizenhárom televíziót, kilenc rádiót, egy lemezjátszót, egy-egy mosógépet és porszívót, tucatnyi elemet adtunk el. Búcsúzóul az asztalra sorakoztatott kotyogó t, televízióeltérítő tekercset, elektroncsövet, karácsonyfaégőket nézem. Mind elromlott. Behozták, hogy kijavítva vihessék majd haza. Bán Zsuzsa 14. életévüket betöltött lányokat könnyű nappali munkára Magyar Pamutipar, Budapest, IV. kér., Erkel u. 30. Tel.: 293-820. (5364) ELADÓ VOLTAM
