Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-04 / 2. szám

Az asszony át­vitte a gyereket a nagymamához. Jómagam csak va­lamikor éjfél után vetődtem haza. Bevacsoráztam, Hiszen ez az én lakásom. Nem gondolják, hogy itt tévedés tör­tént? — Szó sincs ró­la. Maga jött ha­za túl korán ... bajszú. Persze, le­het, hogy a ba­jusz ragasztott volt. — Nekem nincs betörés elleni biztosításom. XXV. évfolyam, 2. szám. Csütörtök. 1968. január 4. Szikrák a Balatonon talán túlzottan is jól, és rózsás han­gulatban, dúdolva próbáltam beil­leszteni a kulcsot a zárba. Az előszobában égett a villany. »Az az átkozott szórakozottságI« — gondoltam, mi­közben benyitot­tam., pedig ezúttal nem a szórako­zottságom volt a hibás. Két idegen fér­fi tanyázott a la­kásban. Kiránci- gálták az összes fiókot, és üzleti modorban társa­logtak, miközben a padlón nyitva fekvő bőröndökbe rakosgattak egyet s mást. Ügy tűnt, mintha vakációra indulnának. Földbe gyöke­rezett lábbal áll­tam az ajtóban. Amikor végül is észrevették, az egyikük, az őszes bajszú ellenséges hangon rámszólt: — Mit akar? — Ez őrület! — felettem én. — — Igaz, igaz, de hát Lili le akart feküdni, és ki­dobta a társasá­got... Megkér­dezhetném, mit művelnek? — Ejnye, de ne­héz a felfogása, apuskám... — Üristen! — kiáltottam és va­lószínűleg el sá­padtam. De ha­marosan össze­szedtem magam, és szemrevételez­tem, vajon mi mindent akarnak elvinni. Alázatos siránkozásba kezdtem. — De uraim! Tönkretesznek en­gem és a családo­mat is. — Ügy értsük, hogy maga havi fizetésből él? — kérdezte a fiata­labbik szemüve­ges, összehajto­gatva feleségem télikabátját. — Természete­sen. — De a biztosí­tó busás kártérí­tést fizet majd, nem igaz? — erős- ködött az őszes — Micsoda? Nincs biztosítása? Még ilyen nagy­fokú gondatlansá­got! Hát akkor most mi lesz? — Az őszes bajuszú mintha összegör­nyedt volna egy pillanatra. — Önök tudják, uraim. — Mi a vélemé­nyed, Billy, most az egyszer még futni hagyjuk? A Billy neveze­tű férfiú, a szem­üveget viselő fia­talabbik biztató szemhunyor itással kihúzott egy nyomtatott űrla­pot a zsebéből, át­adta nekem és azt mondta: — Ménjeit, és reggel azonnal biztosítsa be ma­gát. Legközelebb már nem leszünk ilyen megértőek^J Gyere Johnny, menjünk egy ház­zal arrébb. És elmentek. Azóta két hónap telt el, s én még most sem értem a dolgot, Jan Hunszczer Népművelők továbbképzése Tabon (Tudósitónktól.) Egynapos szakmai továbbképzésen vettek részt Tabon a járás tiszteletdíjas népművelői. A honismereti szakkörök munkájával és a falukró- nika-írás feladataival dr. Tóth Tibor, a Kaposvári Álla­mi Levéltár munkatársa; a falusi klubok tennivalóival Soós József, a járási könyvtár instruktorra foglalkozott előadásában. Ezután Takács Sándor —népművelési ügyve­zető,. az andocsí ifjúsági klub vezetője számolt be a ná­luk folyó munka tapasztalatairól. A szinjátszócsoportok és irodalmi színpadok vezetői helyes műsorválasztással, a felkészüléssel kapcsolatban cserélték ki tapasztalatai kai» Együtt siettünk vissza. A meglepetéstől alig tud­tam szóhoz jutni. Ibo­lyák voltak. Leszedtük. Nyolc—tíz szál, egy kis csokorra való. Sajnos il­lata nincs, de a vázában éppen olyan szépek, mint a tavaszi ibolyák. Na­gyon csodálkoztam. Ta­vasz a télben? December­ben nyíló ibolyák? Azt még elképzeltem volna, hogy a hóvirág kibontja szirmait, mivel az a ta­vasz hírnöke. De kék ibolyát? Nagymamám se hallott ilyet még soha. Hát ezért találtam nem mindennapi eseménynek a kertünkben kinyiiá ha­vas ibolyát. Megírtam. Ki tudja, mikor lesz ibo- lyanyilás legközelebb de­cemberben? Dobos Éva Bálványos *o A.IL Mielőtt belépsz, töröld meg a lábad! (A Quick karikatúrája) Az ú! szívű ember jól érzi magát *Szomjas vagyok« — szriűt szerdán reggel dr. Blai- berg a Groote Schuur kór­házban. »Kérem, adják át üdvözletemet a feleségem­nek«. Ezek voltak az első szavak, amelyeket új szívvel a testében mondott szerdán fokvárosi a keddi reggel az 58 éves fogász, fölébredve műtét után. A szerda reggeli orvosi jelentések megerősítették Barnard professzor műtét utáni nyilatkozatát, amely szerint az operáció nagyon jól sikerült. A beteg állapo­ta továbbra is igen jó. Az éjjelt dr. Blaiberg nyu­godtan aludta át, és nem messze tőle töltötte el az é; szakát ősz hajú felesége, aki­nek különszobát rendeztek be a kórház új szárnyában. Mint a hírügynökségek je­lentik, Dél-Afrikában ma a legnépszerűbb ember kétség­telenül Barnard- professzor, rkiről a csodálat hangián bé­rcéinél:. mindenütt. Lelkese­dés, öröm és csodálat — ez­zel a három szóval foglalja össze az AFP tudósítója a ifokváros» hangulatok, láthatatlan és mozdulatlan “tengeren-«. Csendes. S amint rálép az ember, szeme előtt a fagyott jégkockák játéka rajzolódik ki. Fentről, a fák szegélyezte országúiról meg olyan, mintha repülőgépről szemlélné a tájat az ember. A kilométereken futó repe­dés mentén falvakként he­lyezkednek el a frissen pil- lézett lékhelyek. S még tíz méterig élénken látjuk a Ba­laton kékeszöld színét, távo­labb azonban fehér óriás tér­ré tágul minden, csupán a szemközti hegyek nyugodt kék tömegei állítják meg a gyorsan sikló tekintetet. Cso­dálatosan gazdag és szép így a Balaton. A csonttá kerné- nyedett tájat a nap melege tölti meg élettel. A magasból lezúduló fénynyalábok szét­szóródnak a jég kristályain, s millió csillagként szikráznak, vakítanak el bennünket. Lát­ványuk előcsalogatja az üdü­lőket, a természetimádókat. Kezükben korcsolyával, há­tuk mögött szánkókkal és fa­kutyákkal népesítik be a Ba­latont. S szívből fakadt jó­ízű kacajukkal vidámságot visznek az elszenderedett fák közé. kezdett el tanulni, s sülhoz képest... — Csak félóránként esek, akkor is két lábra — szól oda viccesen. S még hozzáte­szi: — Megállni attrakció, le­ülni viszont a legkényelme­sebb. Hirtelen, szinte gyorskor­csolyázó tempóval egy fiú vi­harzik el mellettünk. Utána­kiáltunk: nem tudnál meg­állni? A hang sem érhetett sokkal gyorsabban hozzá, amikor a korcsolya élét a jégbe vágta, előre hajolt, és megállt előttünk. — A jég klassz — lihegi —, s nagyszerű, hogy sokkal nagyobb, mint a fővárosi mű­jégpálya. Ragyogó idő, kitűnő han­gulat. Egyik papát háromtagú családja noszogatja (ő a szán­kó közepén ül) előtte és mö­götte a család — gyorsabban, ez nem is sebesség. Aztán a második fordulónál a papa önállósítja magát. Jaj. így mennyivel izgalmasabb — kiált föl, s messze fakutyá­nak az emberektől. Decemberi ibolyák Nem mindennapi ese­mény történt nálunk de­cember 27-én. Enyhe, jó idő volt. Negyedik osz­tályos kisöcsém a kert­ben játszott. Egyszer csak észrevette, hogy kis kék virágok dugták ki fejü­ket a földből. Örömmel szaladt be hozzám. Vi- rágocskákat találtam —• mondta. Szürkéskék az ég. Olyan tavaszt jelzőén kék. Pedig a tél kellős közepén nyargalnak a napok. A fák ágai is zúz- marásak. A fenyők állnak csupán fakulatlan zöld ruhá­jukban, s a finom porú zúz­mara. csak prémként övezi gallyaikat Tél van. S ezek a napfényes órák ajándékok a ködös, csípős napokban. Felhőtlen ég és sima tük- rű Balaton köszöntötte az új évet Mutatóban is alig akad egy-két »holt hullám« a be­Papák, mamák csúszkálnak a jégen, korcsolyázó gyerme­keiket kisérve, figyelve. Né­ha (először bátortalanul) ma­guk is beleülnek a magas faépítménybe, s a szöges bot segítségével elindulnak befe­lé a jégen. Tetszik mindenki­nek a játék. Itt üdülnek Bu­Olga már kitűnően korcso­lyázik. — Isteni a jég és minden. Zsuzsi csak tegnapelőtt fi Szinte mosolyra fakad az ember, ha a sok rózsaszín, fehér, piros pilótasapkát s a sok csíkos, tarka pulóvert né­zi a tiszta tükrű tavon. Itt a part közelében kucs- más, csizmás bácsi áll, s az öregek munkát summázó te­kintetével figyeli csetlő-botló unokáját — Valamikor magam te korcsolyáztam. összekapasz­kodtunk a falu legényei, s mint a szélvész __ Persze m á inkább csak fakutyával. Most meg lehozom az uno­kát, és... Régen volt ilyen szép sima a jég. Messziről, a partról csak a szikrák látszanak, s a megvilágított mozgó ember- csoport Bán Zsuzsa POSTÁNKBÓL Régi magyar közmondások Későre válik a tölgy, de annál tartósabb. Szegény kevélyt az ör­dög is neveti. Virágos cégért kőt aki mérget árul. Annak aki éhes, a ke­nyérlőj is édes. If-aí feleségen, mal­mon mindig van igazítani való. Foszlányok Az ember szereti fűré­szelni a fákat és az em­bereket Az a baj, hogy az er­kölcsöket ném lehet sem iparosítani, sem villamo­sítani. Ez a hölgy nem is sej­ti, hogy a nemi életen kívül1 is van némi élet Vére folyton lázadt nyelve folyton dicsért Aki verset ír, gyötri magát de olykor másakat is. Politikus barátom éj­szaka is problémákkal al­szik, nem a féleségével. Egy gőzfürdő után ke­vésbé érzed magad bű­nösnek. De mintha ugyan­ekkor hajlamosabb len­nél a bűnözésre. Nem félek addig a fal­tot míg csákány van a világon. Egész életemben sze­retem volna négyszem­közt beszélni a Halállal. De egy feltétellel: kasza nélkül A színházi közönség két részből áll. Az egyik látni akar, a másik azt akarja, hogy őt lássák. A leghosszabb idő az a tíz perc, amelyben várod a hőmérő ítéletét Ha a macskának hal­szerencséje van, éjszaka kanáriról álmodik, nappal pedig kutyával találkozik. Mikor a liliom lehull, a tavasz elveszti a szüzes­ségét A szerelem meghall ' abban a piTlanatbav amikor kettesben egyedül maradsz. Minden leszedett szőlő­nek jövőbeli kocsma il­lata van. Más dolog kesztyűt dob­ni, mint elhajítani. Ha egy szamárnak az mondod: csacsi, úgy év zi, hogy »kend« helyet’ »uramnak« nevezted. Mikor a szeretett nő a szemedbe néz, önmagái látja. És mikor te az v szemébe nézel, szintén ö látod. Amikor megbuktató így szólt: Az ismétlés tudás anyja. Somogyi Néplap Az MSZIY1JP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy meg ci Tanács lapja. főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon: 11-510. 11-511 Kiadja -a Somogy megj ei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Laiinka S. u. 2. Telefon: 11-516 Felelős kiadó: Szabó G$bar. Beküldött kéziratot nem örzürik meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknél. JűJcfi/.ötésI d/j egy hónapra 18 Pt. index: i2.067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében» Kaposvár, L*atinka Sándor utca A

Next

/
Oldalképek
Tartalom