Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ' ' ■ I yC CiAA- - .VHYlLhjC 70 fillér-J ^ * r U>*v V' .1/ Somogyi Moha AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. évfolyam, I. szám ★ 1968. január 3., szerda A MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: SZÁMADÁS ÉS PROGRAM (3. o.) Fű, fa, gyökér — 25 országba (5. o j Jól mulattunk szilveszterkor (6. o.) A HUSZADIK TENGERJÁRÓ if>' -x-srú-K i; Brailába hajózik as M-S. Somogy Keresztelő az év első munkanapján — Somogyiéi nevezték el ' a legújabb tengerjárót — Ünnepség a Magyar Hajó- és Darugyárban A magyar tengeri kereske- / delms flotta tegnap délelőtt vette át huszadik halóját a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi kikötőjében. Eb­ből az alkatomból — szá­munkra különösen kedves — ünnepség zajlott le a Duna- parton. Az új, 1650 tonnás tengerjáró hajót ugyanis So- mogyról nevezték el, s a »keresztelőn-« megyénk veze­tői is részt vettek. Ott volt a hajó előtti' emelvényen Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Szikszai László, a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Várkonyi Imre vb-el- nökhelyettes a megyei tanács képviseletében. Az ünnepségen dr. Bélay József," a MAHART vezér- igazgatója köszönte meg. a hajóépítők munkáját, s a magyar tengerhajózás fejlődé­séről beszélt, majd a »ke­resztanya-« szerepében Hor­váth Sándorné országgyűlési képviselő, a megyei nőtanács titkára állt a mikrofon elé. majd a fiatal kapitány, ifj. Kádár Ferenc végigkísérte a vendégeket a tengerjárón. A flotta leg­korszerűbb tagja ez a motoros áru­szállító hajó. A csaknem 75 méter hosszú, több mint 11 méter széles tengerjárót távvezérléssel látták el. A parancsnoki hídról irányít­hatók a gé­pek, s a gép­házban mind­össze két em­ber tart ügye­letet. Motorjai, az 1000 lóerős fő gép és a két 200 lóerős segédüzem tel­jes biztonság­— Legyen Somogy a ne­ved! Szerencsés hajózást! A szokáshoz híven és a modern hajóhoz méltóan gombnyomásra durrant el a pezsgősüveg a hajó oldalán, gal viszi a ha iót mélytenge­ri vizekre. Korszerű felszere­lése lehetővé tette, hogy csökkentsék a személyzet szamát, így mindössze 17 ta­gú legénység vette birtoká­ba a hajót Minden igényt kielégítő, ké­nyelmes lak­osztályok és kabinok vár­ják pihenésre a tengerésze­ket, s ami új­donság: még szauna fürdő is van a fe­délzeten. A Somogy azzal is kiválik a flotta többi tagja közül, hogy ez a ha­jó többé nem tér vissza a Dunára, Buda­pestre, mind­végig a tenge­ren lobogtatja zászlait A hajó meg­tekintése után baráti beszél­getésen isroer­megye vezetőivel. Németh Ferenc elvtárs ajándékokat, Somogyról szóló színes ké­peket adott át a kapitánynak, amelyeket a hajó kabinjai­ban helyeznek majd el; ked­vességként a buzsáki asszo­nyok hímzéseit, a kaposvári agyagiparosok termékeit, s a megyéről szóló könyveket. Zádor István, Kanyar József művét, prospektusokat ho­zott. Ifj. Kádár Ferenc kapi­tánynak külön is kifejezésre juttatta kívánságát, hogy sze­retnénk szoros és tartós ba­rátságot kötni a hajó sze­mélyzetével, s ha hosszabb pihenőre hazatérnek, szíve­sen látjuk őket Somogybán. Ezután szerencsés hajózást kívánt, majd elbúcsúzott a kapitánytól, aki a következő órákban már indulásra készí­tette elő a hajót. Az új tengerjáró még a délután folyamán kifutott a kikötőből. Brailába hajózik, ahol fölszerelik az árboco­kat, a felépítményeket, s a Somosv április elsejétől a lengyel testvérhajókkal kö­zös vonalba iózásban vesz részt a lengyel és angol par­tok között. árut szállít a Földközi- és a Balti-tengeren. J. B. „Népünk bizakodással tekinthet az új esztendő elé** Kádár János beszélgetése a televízióban és a rádióban az új esztendő kilátásairól Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első tátikára be­szélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Sze­pesi Györggyel, s válaszolt a rádió és a tele­vízió hallgatóinak, illetve nézőinek kérdései­re. A beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is. A béke kilátásáéiról szólva Kádár elvtárs arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az embe­rekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nem­zedék két világháború súlyos megpróbáltatá­sain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közel­múlt években a nemzetközi helyzet — átme­neti, csekély enyhülés után ‘— ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az Egyesült Állandók, kormánya so­hasem fogja elérni célját, amiért ezt o hábo­rút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer vissza- kónyszeríteni a gyarmati járomba. Az Egye­sült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen embertelen hadviselés képe rajzolódik ki min­denki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta Az egész világ tanúja ennek a harcinak, amikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú nép­pel nem tud elbánni, és az meghiúsítja min­den leigázó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz, és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének tö­rekvése, a népek ébersége meg tudja akadá­lyozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott arról is, vannak olyan törekvé­sek, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító, szirénhangokat, is, hogy Ma­gyarország miért nem »önálóbb« külpolitiká­jában. Ezek persze ki nem mondva azt je­lentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista orszá­gok közösségétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár János —, meri" az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ra­gaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani ba­rátaink megbecsülését és bizonyos tekintet­ben ellenségeink tiszteletét is. A gazdasági irányítás reformjával kapcso­latban Kádár elvtárs aláhúzta, hogy az szük­ségszerű és megérett változás. Ami az élet- színvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hang­zik: a gazdaságvezetósi reformmal is a gaz­dálkodás hatékonyságát, a termelés és a ter­melékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedését, a szocia­lista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyő­ződésünk. Az új mechanizmus létrejöttérői érdeklődő kérdésre válaszolva Kádár elvtárs elmondot­ta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy gazdasá­gunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a koráb­bi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülön­bözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányítá­sunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azo­kat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon, sok tapasztalat össze­gyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bi­zottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatívan foglalkozó emberek, tu­dósok, közgazdászok; az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meg­győződés, hogy gazdaságirányítási rendszerün­ket meg kell reformálnunk. A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról a lákáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti megemlítette,-hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, hogy á termelő közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részéi közvetlenül saját dolgo­zóik lakásszükségletének megoldására fordít­hatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk az elsősorban az. hogy a termelés hatékonyabb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a több­let erőt, amivel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv. amelynek keretében egymil­lió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a .lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és elosztás kérdésével is. Mert habár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szeri riT és az igazságnak megfelelően osztják el, még jobb áttekintést kell kapnunk és valami értel­mes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Javítani tudunk az épí- 1 tésen is még. hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat. Az igénylés­ben is rendet kell teremteni, hogy ki-ki szük­séglete, tehetsége és lehetősége szerint igé­nyelhessen és kaphasson lakást. Akkor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni. Kádár elvtárs szólt a dolgozó nők helyze­téről is. Kiemelte, hogy társadalmi szerveze­teink és kormányzatunk mindenkor napiren­den tartja és kellő figyelemmel, kezeli a dol­gozó nők szociális problémáit és speciális kér­déseit. A kongresszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dol­gozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kér­dések kapcsán. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrend­szerével. A pártkongresszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intéz­kedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform ered­ményednek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövő­ben. mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Ná­lunk jelenleg — kereken szólva — égymilli- kótszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós or­szágban, annak bizonyítására Kádár elvtárs arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoz­tatott munkások és alkalmazottak száma je­lenleg — ugyancsak kereken — egymillió- kétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapok­kal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategó­riája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazot­tak problémáját. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni; mi a vé­leménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és ta­nulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, pél­dául azzal, hogy nagyobb élettapasztalat nél­kül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás meg­választásában, vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy felelősség­gel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd be­fejezésül a következőket mondotta: »Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendő­ben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szemben állunk, amelyek törek­véseinket, a szocializmus és a békét veszé­lyeztethetik. En azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő felé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió em­ber boldogabb jövendőjéből, s annak megfele­lően dolgozik, gondolkozik és hat embertár­saira, akkjr úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkán­kat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Elve az alkalommal, a rádió hall­gatóinak, a televízió nézőinek, egész népünk­nek szivemből boldog új esztendőt kívánóid*

Next

/
Oldalképek
Tartalom