Somogyi Néplap, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ' ' ■ I yC CiAA- - .VHYlLhjC 70 fillér-J ^ * r U>*v V' .1/ Somogyi Moha AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. évfolyam, I. szám ★ 1968. január 3., szerda A MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: SZÁMADÁS ÉS PROGRAM (3. o.) Fű, fa, gyökér — 25 országba (5. o j Jól mulattunk szilveszterkor (6. o.) A HUSZADIK TENGERJÁRÓ if>' -x-srú-K i; Brailába hajózik as M-S. Somogy Keresztelő az év első munkanapján — Somogyiéi nevezték el ' a legújabb tengerjárót — Ünnepség a Magyar Hajó- és Darugyárban A magyar tengeri kereske- / delms flotta tegnap délelőtt vette át huszadik halóját a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi kikötőjében. Ebből az alkatomból — számunkra különösen kedves — ünnepség zajlott le a Duna- parton. Az új, 1650 tonnás tengerjáró hajót ugyanis So- mogyról nevezték el, s a »keresztelőn-« megyénk vezetői is részt vettek. Ott volt a hajó előtti' emelvényen Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Szikszai László, a megyei pártbizottság osztályvezetője és dr. Várkonyi Imre vb-el- nökhelyettes a megyei tanács képviseletében. Az ünnepségen dr. Bélay József," a MAHART vezér- igazgatója köszönte meg. a hajóépítők munkáját, s a magyar tengerhajózás fejlődéséről beszélt, majd a »keresztanya-« szerepében Horváth Sándorné országgyűlési képviselő, a megyei nőtanács titkára állt a mikrofon elé. majd a fiatal kapitány, ifj. Kádár Ferenc végigkísérte a vendégeket a tengerjárón. A flotta legkorszerűbb tagja ez a motoros áruszállító hajó. A csaknem 75 méter hosszú, több mint 11 méter széles tengerjárót távvezérléssel látták el. A parancsnoki hídról irányíthatók a gépek, s a gépházban mindössze két ember tart ügyeletet. Motorjai, az 1000 lóerős fő gép és a két 200 lóerős segédüzem teljes biztonság— Legyen Somogy a neved! Szerencsés hajózást! A szokáshoz híven és a modern hajóhoz méltóan gombnyomásra durrant el a pezsgősüveg a hajó oldalán, gal viszi a ha iót mélytengeri vizekre. Korszerű felszerelése lehetővé tette, hogy csökkentsék a személyzet szamát, így mindössze 17 tagú legénység vette birtokába a hajót Minden igényt kielégítő, kényelmes lakosztályok és kabinok várják pihenésre a tengerészeket, s ami újdonság: még szauna fürdő is van a fedélzeten. A Somogy azzal is kiválik a flotta többi tagja közül, hogy ez a hajó többé nem tér vissza a Dunára, Budapestre, mindvégig a tengeren lobogtatja zászlait A hajó megtekintése után baráti beszélgetésen isroermegye vezetőivel. Németh Ferenc elvtárs ajándékokat, Somogyról szóló színes képeket adott át a kapitánynak, amelyeket a hajó kabinjaiban helyeznek majd el; kedvességként a buzsáki asszonyok hímzéseit, a kaposvári agyagiparosok termékeit, s a megyéről szóló könyveket. Zádor István, Kanyar József művét, prospektusokat hozott. Ifj. Kádár Ferenc kapitánynak külön is kifejezésre juttatta kívánságát, hogy szeretnénk szoros és tartós barátságot kötni a hajó személyzetével, s ha hosszabb pihenőre hazatérnek, szívesen látjuk őket Somogybán. Ezután szerencsés hajózást kívánt, majd elbúcsúzott a kapitánytól, aki a következő órákban már indulásra készítette elő a hajót. Az új tengerjáró még a délután folyamán kifutott a kikötőből. Brailába hajózik, ahol fölszerelik az árbocokat, a felépítményeket, s a Somosv április elsejétől a lengyel testvérhajókkal közös vonalba iózásban vesz részt a lengyel és angol partok között. árut szállít a Földközi- és a Balti-tengeren. J. B. „Népünk bizakodással tekinthet az új esztendő elé** Kádár János beszélgetése a televízióban és a rádióban az új esztendő kilátásairól Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tátikára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatóinak, illetve nézőinek kérdéseire. A beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is. A béke kilátásáéiról szólva Kádár elvtárs arra utalt: teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után ‘— ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. A továbbiakban Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az Egyesült Állandók, kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt o háborút kirobbantotta. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer vissza- kónyszeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyetlenségeket követett el, különlegesen embertelen hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta Az egész világ tanúja ennek a harcinak, amikor a legnagyobb imperialista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsítja minden leigázó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietnami nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz, és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a népek ébersége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott arról is, vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a haladás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító, szirénhangokat, is, hogy Magyarország miért nem »önálóbb« külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár János —, meri" az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is. A gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban Kádár elvtárs aláhúzta, hogy az szükségszerű és megérett változás. Ami az élet- színvonalra való hatását illeti, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sorrend így hangzik: a gazdaságvezetósi reformmal is a gazdálkodás hatékonyságát, a termelés és a termelékenység fejlesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az életszínvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítja mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedését, a szocialista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk. Az új mechanizmus létrejöttérői érdeklődő kérdésre válaszolva Kádár elvtárs elmondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon, sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatívan foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok; az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk. A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról a lákáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti megemlítette,-hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, hogy á termelő közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részéi közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk az elsősorban az. hogy a termelés hatékonyabb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többlet erőt, amivel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv. amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra. A Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a .lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és elosztás kérdésével is. Mert habár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szeri riT és az igazságnak megfelelően osztják el, még jobb áttekintést kell kapnunk és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Javítani tudunk az épí- 1 tésen is még. hogy még valamivel nagyobb ütemben építhessük a lakásokat. Az igénylésben is rendet kell teremteni, hogy ki-ki szükséglete, tehetsége és lehetősége szerint igényelhessen és kaphasson lakást. Akkor ez a kérdés is nyugvópontra fog jutni. Kádár elvtárs szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányzatunk mindenkor napirenden tartja és kellő figyelemmel, kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és speciális kérdéseit. A kongresszus határozatai nyomán most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kérdések kapcsán. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást bármely ország nyugdíjrendszerével. A pártkongresszus állásfoglalása nyomán e tekintetben is egy sor olyan intézkedés történt, amely százezer és százezer nyugdíjas helyzetét rendezi. A reform eredményednek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben. mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Nálunk jelenleg — kereken szólva — égymilli- kótszázezer ember a nyugdíjas és járadékos. Hogy ez milyen részarány egy tízmilliós országban, annak bizonyítására Kádár elvtárs arra hivatkozott, hogy az iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak száma jelenleg — ugyancsak kereken — egymillió- kétszázezer ember. Reméljük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni; mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Csakúgy, mint a felnőttek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában, vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. A továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a következőket mondotta: »Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt; küszködnünk és harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szemben állunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmus és a békét veszélyeztethetik. En azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő felé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkjr úgy tekinthetnek a jövő elé, hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! Elve az alkalommal, a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek, egész népünknek szivemből boldog új esztendőt kívánóid*