Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)
1967-12-16 / 298. szám
Szombat, 1967. december 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP • • Örömmel ajánlották — Nyolc éve ismerem eitta gyereket Már akkor együtt dolgoztam vele, amikor ipari tanuló volt. Sokkal szorgalmasabb volt a többi társánál, harmadéves korában teljesen önállóan dolgozott. Benevezett a Szakma ifjú mestere-ver- senyre. Két vidélú Lakatos került be az első hat közé. Az egyik a nú Seres Józsefünk volt... Vörös diplomával kezdte szakmunkás pályáját. Én igen-igen szeretek a fiatalokkal foglalkozni, mindegyikkel tegező viszonyban vagyok. Megkérdeztem egyszer a fiútól, hogy gondolt-e már a továbbtanulásra. Persze, válaszolta, gépipari technikumba megyek. Elkezdte a tanulást, s az idén leérettségizett. Azt gondolja, hogy abbahagyta a tanulást? Á, most a marxizmus—leninizmus középiskolába iratkozott be. Eddig bárhol dolgozott is, mindenhol ragaszkodtak hozzá. A lakatosok nem akarták elengedni a kísérleti műhelybe, onnan pedig diszpécsernek a technikum elvégzése után. Hogy miért szeretik a munkások? A szorgalmáért, a megfontoltságáért. S ami tekintélyt ad neki az idősebb szakik előtt is: mindegy neki, hogy elmélet vagy gyakorlat, esetleg rajzolvasás. Mindent jól tud, szívesen segít bárkinek. Amikor szólt nekem, hogy szeretne belépni a pártba, örömmel ajánlottam. A nyakig olajos Hadi József tmk-lakatos őszintén beszélt a fiatal diszpécserről, aki a KISZ-szervezetben kultúrával és a sporttal foglalkozik. — Nagyon jól ismerem a Jóskát. Együtt jártunk a technikumba. Csalt annyit mondhatok róla, hogy nagyon jó képességű gyerek. S amit igen becsülök benne, hogy __ tevékeny, vállalkozó kedvű fiatal. Soha nem kell feladatot adni neki, ő jön hozzánk jó ötletekkel: ezt szeretnénk rendezni a K1SZ- esekkel, ilyen elképzelésem van a sportmunkában. Megvallom, én szintén örültem az el határozásának. Ezt Lukács József mondta el a Villamossági Gyár Vöröshadsereg úti telepének fiatal diszpécseréről. Ö volt a »gyerek« másik ajánlója. Seres József vékony arcú, fekete hajú fiatalember. Valóban feltűnően szerény. Gondosan fogalmaz, nem szeret semmiben túlozni. — Nem nehezíti a diszpécser munkáját az életkora’ — Most nem. Akkor voltam nehéz helyzetben, amikor megbetegedett a Bozsó Tibi bácsi, s én kerültem brigádvezetőnek a helyére. A tagok mind idősebb emberek voltak... — S mit ér a technikumban szerzett tudás? — Sokat. Csak egy példát mondok. Megkértek a szaktársak, számítsam ki, mekkora a lemezen egy U alakú alkatrész kiterített mérete. Együtt örültünk, hogy a számítás alapján sikerült elkészíteni az alkatrészt. Gyakorlatban tudták és értettéK a szakmunkások, hogy mi a feladatuk, csupán az elméletet kellett hozzáadni. Amikor •Szabolcsból Somogyba költöztünk, annyira féltem az iskolában, hogy mukkanni se mertem. Év végén megbuktam oroszból. A nyolcadikat hármassal végeztem, az ipariskolát három egész nyolccal kezdtem. Aztán megjött a kedvem és a bátorságom. Vörös diplomával szabadultam. s a technikumot azért végeztem el, mert mind többet szerettem volna tudni. A matematika és a fizika volta kedvenc tantárgyam. Itt bérit is szakköny vekkel van tele a fiókom. — Mi szerint lehet megítélni a mai fiatalokat? — Semmiképpen sem a miniszoknya, a nagy haj vagy a csőnadrág alapján. Az dönti el, ki mennyit ér, hogy menynyire hasznos tagja társadalmunknak. Az én vágyam például az, hogy továbbiéjlesz- szem magam a fizikában és a matematikában .. . » * * Seres József diszpécser az ünnepi taggyűlésen meghatóiban vette át első tagkönyvét Lajos Géza Gazdag évet zárnak a somogyi méhészek ESTI BESZÉLGETÉS SOMOGYACSÁN Egy évtized A falusi ember csak télen igazítja munkaidejét a naphoz. Tavasszal, nyáron és ősszel mintha állandó versenyben lennének egymással. Ilyenkor, ha valamivel korábban ébred is a napnál, az esti órákat már nem a munkának, hanem a pihenésnek, a családnak szenteli. A hosz- szú téli estéken jut idő rádió- hallgatásra, tv-nézésre, könyv- olvasásra is. SóváHéknál ugyanúgy, mint bármelyik parasztcsaládnál Somogy- acsán, este van együtt a család. Pohár bor mellett, meleg szobában beszélgetnek a közelgő év végéről, a munkáról, a mindennap gondjairól, örömeiről. — Azzal kezdem a napot, hogy megetetem, megitatom a jószágot, aztán elindulok ‘a majorba. Ilyenkor télen még sötét van, arai kor útnak válók, de mire a raktárhoz érek, már ott vannak a kocsi sok a daráért. Kiadom a takarmányt az ólakhoz, az istállókhoz, s akkorra már jönnek az asszonyok. Kikészítem a zsákokat, és megkezdődik a marzsolás. Az adminisztrációs munka miatt nem akadozhat napközben a takarmány kiadása. Elvégzik együti otthon. (Tudósítónktól.) A napokban ülésezett Kaposváron a MESZÜV választmánya mellett működő méhész szakbizottság. Jelen voltak az értekezleten a megye 49 szakcsoportjának és a kaposvári méhész szakszövetkezetnek az elnökei, Kocsis Sándor, az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ igazgatója és Lehel Ferenc, az országos méhész szakbizottság elnöke. A somogyi méhészek 1800 tagja 38 000 méhcsaláddal kiemelkedő eredményt ért el 1967-ben. Az országos 10 kg-os családonkénti átlagnak a kétszeresét pergethették. Az idén 72 vagon méz eladására szerződtek a tavalyi 50 vagon helyett, és a felvásárolt méz mennyisége elérte a 75 vagont A fejlődést jól lemérhetjük, ha figyelembe vesszük azt, hogy 1961-ben csak 32 vagon mézet vásárolt rfel a szövetkezeti kereskedelem. Kiss István megyei szaktitkár és a budapesti vezetők egyaránt szóltak a feladatokról. A külföldi piacok megtartása végett nagyon fontos a jövőben is a minőségi »fajCsaknem tizenhétezer somogyi fiatal fóruma a KISZ-oktatás Az életkori sajátosságoknak, érdeklődésnek, előképzettségnek megfelelően differenciálva új oktatási formákat vezetett be a KISZ megyei bizottsága. Jobbára a 20 éven aluli'fiatalok részére szervezték meg a VIT vitakört és a Fáklyavivők körét, ahol tanulmányozhatják a nemzetközi ifjúsági mozgalom és a világifjúsági találkozók történetét, illetve a társadalmi haladásért, a népek föl- emelkedéséért küzdő ifjúkommunisták bátor helytállását, emberi példáját. A két fórumból összesen 278 kezdte meg munkáját csaknem hétezer részvevővel. A második fokozat programjában szereplő világgazdasági, illetve agrárpolitikai körök azokhoz az iparban, a kereskedelemben és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokhoz szólnak, akik a KISZ-oktatás részvevőiként már a korábbiakban elsajátították a legfontosabb tudnivalókat. A megyében összesen ötvenhárom kört szerveztek, több mint ezerháromszáz ifjúkommuinds- ta taggal. A harmadik fokozatban marxista vitakört is alakítottak 21 alapszervezetnél 462 részvevővel. A negyedik fokozatban közgazdasági, etikai, világifjúsági és propagandista fórumot szerveztek. Tagjai a különböző tudományágak és a gyakorist legújabb eredménye: alapján önállóan dolgozzák fel az egyes témákat. A fórum munkájába 890 fiatal kapcsolódott be. Külön tart szervezett oktatást a megyei bizottság a tanintézeti fiataloknak. A középes a szakmunkás iskolák ifjúkommunistái 259 marxista körben csaknem hétezer taggal dolgoznak. Ezen kívül filmszemináriumokon, ifjúsági előadássorozatokon, párt- és szakszervezeti oktatásokon képezik magukat megyénk fiataljai. ta« méz termelése. Alapvető tennivaló változatlanul a méh- egészségügy fejlesztése. Januártól már rendelkezésre áll a nagyon hasznos gyógylepény. 1968-ban kísérleti területeken megvalósítják a méhek beporzó munkáját, s ezt folyamatosan fokozzák. Összhangba hozzák a mezőgazdasági nagyüze mek vegyszerezését a méhészkedéssel, a méhek megmentése érdekében. Januárban egyhetes tanfolyam is lesz Bala- tonbogláron méhészek részére. A vándorlás elősegítése érdekében minden járműre — .tehát nemcsak az AKÖV gépkocsijaira — kapnak 40 százalékos fuvarkedvezményt a szakcsoporti tagok. A TEFU még 25 százalék kedvezményt ad, ha három nappal a szállítás előtt megrendelik a fuvart. A tsz-méhészetek segítésére nagy gondot fordított a szak- bizottság. A megyei szintet a fejlesztésben és a termelésben egyaránt elérték a tsz-méhészetek. Kiemelkedő volt köztük a kőkútá tsz méhészeti munkája, ahol az egy családra jutó átlag 33 kiló. — Munka mindig akad bő- ven a ház körül is, de kereseti lehetőség a tsz-ben tél idején annál kevesebb. Ezért, ha hívnak, mindig szívesen megyek. Ma facsemetét szedtünk az asszonyokkal az er- s dón. Jól felölik. töztünk, nem II fáztunk, csak gj a fagyai száll ladt el nahe- H zen a földtől. É Erdősávot ül- § tétünk belőle, § Azután meg I megyünk a fü- :| zest vágni. | — Sóváriné I nyolc éve jár a || tsz földjeire, 'j és sohasem A férj és a feleség egymásra néznek. — Mondd el nyugodtan —< szólal meg a férje. — Amikor a tsz megalakult, még nem tudtuk, hogy milyen megélhetést ad — mondja az asszony. — Én voltam a biztosíték arra az esetre, ha rosszul fizet. Tsz- tag volt a férjem is, az anyósom is, és gondoltuk, ha kell, én még más munkát is vállalhatok. Most már nevetünk ezen, ha szóba kerül. Munka nélkül egyikünk sem tud élni, hát mindennap mentem a tsz-be dolgozni, mintha csak magam is tag lettem volna. Most január 1-vel kértem, vegyenek fel engem is a tagok közé. Amíg beszélgetünk, SóváCsak este van együtt a család. Aki nem ismeri a falun éló emberek kedvét, az az egyik napot ugyanolyannak tartaná, mint a másikat. Pedig menynyire nem egyformák! Itt mindennap történik valami. A majorban is, a faluban is. Amirit beszélgetünk, a két gyerek hallgatagon húzódik meg az ágy szélén. Szél csípte arcuk, a tekintetük csupa figyelem. A kislány már iskolás, a kisfiú még nem. Mindig arra figyelnek, aki beszél. Most az anyjuk arcát nézik. Vékony arcú, kedves szavú asszony. maradt el a legszorgalmasabb asszonyok mellett — mondta délután a tsz-iro- dában az elnök, Pavlek Ferenc. Erről nem szívesen beszélgetnek maguk között Só- A nagymama váriné nyolc évig mint bedolgozó járt ki mindennap a határba vállalva a bedolgozókat érintő hátrányokat is. Elégedett vevő — elégedett eladó Sokszor sóvárgunk, vajha kulturáltabb lenne a kereskedelmünk, vendéglátóiparunk. S ebbe a kívánságba sok minden belefér, ami mindkét »fél« érdeke, kezdve a jó áruellátáson, a megfelelő munkakörülményeken, végezve a fogyasztók, a vendégek megelégedéséig. Az utóbbi időben a közvélemény reflektorfényébe kerültek ezek a dolgok. Az újságok különös figyelmet szenteltek ennek, s a vezető szervek is arra a véleményre jutottak, itt a legfőbb ideje véget vetni a kirívó, bántó jelenségeknek amelyek jogtalan nyerészkedésre adnak alkalmat, károsítva, vagy »csupán« bosz- szantva a vásárlókat. A küzdelem most már nem csupán elítélő, megbélyegző véleményekben nyilvánul meg, fel fognak szisszeni azok, akikről eddig talán lepergett a legélesebb bírálat is. Körülbelül egy hónapja jelent meg a belkereskedelmi miniszter rendeleté, ez egyenes folytatása volt azoknak az intézkedéseknek, amelyeket az élet diktált a fogyasztók és a társadalmi tulajdon védelmében. Ez a rendelet már az elevenbe vgg, hiszen kimondja, hogy meg kell szüntetni azoknak a munkaviszonyát, akiket a bíróság jogerősen elítélt a kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozástól, vagy két. éven belül három ízben bírságoltak meg az illetékes felügyeleti szervek valamilyen suskus miatt. Az egész kereskedelmi ágazatra vonatkozik ez, tehát a jövőben bezárulnak a kiskapuk. Megtörtént ugyanis nemegyszer, hogy az, akit eltávolítottak az állami kereskedelemből, csak a markába nevetett, mert legfeljebb átnyergelt a szövetkezetiekhez, esetleg valamelyik magánkereskedőhöz. Feltétlenül összefügg ezzel, egy másik rendelkezés, amely még újabb keletű. Valljuk be, a kereskedelem dolgozói — vannak vag*y háromszázezren — már nemegyszer tették szóvá a kínálkozó fórumokon, elsősorban persze a szakszervezetükben, hogy bérezési rendszerük nem megnyugtató, nem eléggé sarkallja az egyes eladókat, pincéreket a jobb, figyelmesebb munkára, s inkább az egyenlősdi felé hajlik. Ezért oly időszerű a belkereskedelmi miniszternek a KPVDSZ- szel egyetértésben kibocsátott utasítása a régóta vajúdó probléma megoldása érdekében. Szabályozták a boltokban meg a vendéglátóhelyeken dolgozók jutalékrendszerét, a bérezésük formáinak kialakításánál követhető elveket A vállalatok 1968. január 1-től tudvalevőleg, ha a zt fedezni tudják, a visszatartható nyereségükből (ennek megvannak az előírásai), a korábbinál magasabb keresetet nyújthatnak dolgozóiknak. Eddig is volt a kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban úgynevezett tiszta jutalékrendszer a forgalom után, ezentúl ez vonatkozik majd a nagykereskedelmi vállalatokra is. Hogy aztán miképpen, milyen formában. milyen ösztönző módot, részesedési kulcsot választ és variál a vállalat, es saját hatáskörébe kerül, ami természetes ts, mert a »helyszínen«, a lehetőségek és a feladatok figyelembevételével tudják igazán, mire kell mozgósítani az erőket, az anyagi érdekeltség növelésével is. A cöl az, hóm» itt is kialakuljon az egészséges versenyszellem. Nemcsak abban, hogy az üzlet, az étterem, a táncoshely »töri majd magát«, hogy megkedveltesse üzemét a vendégekkel, odaszoktassa őket, hanem ezeken belül az eladónak, a pincérnek sem lesz mindegy, hogy őt keresse a vevő vagy a fogyasztó. Az említett intézkedésekkel nem zárulnak lé azok a törekvéséle, amelyek a fogyasztók védelmét, érdekéit szolgálják. De önmagunkat tévesztenénk meg, ha most már mindent a rendeletektől, utasításoktól várnánk. A tapasztalat azt mutatja, hogy az állapotok további javulásához az e területen dolgozók összefogása szükséges. Vető József segít a jószág ellátásában Is. ri néni, a gazda édesanyja kint végzett az itatással. Napközben ő vigyáz a gyerekekre, amíg a fia meg a menye dolgozik. Maguk között tudják, hogy ez a munka felér az övékkel, de erre se munkaegység, se egyéb fizetség nem jár. Csak a hála. Az utóbbi napokban a szülök az estét is munkával töltötték. Együtt számoltak néha még éjfélkor is. A részes kukorica kiadásával megszaporodott a raktáros könyvelési munkája, azt csinálták közösen. Napközben a tákar- mánykiadás emiatt nem akadozhat. Máskor beszélgetéssel, horgolással megy el az idő. A fiatal gazda még egyszer sorba tölti a poharakat, mielőtt elköszönünk. Már indulnánk is, amikor észre- veszem Sóváriné arcán, hogy még mondani szeretne valamit. Meg is kérdezem. — Csak eszembe jutott valami — mondja mosolyogva, miközben kikísérnek bennünket a férjével. — Amikor Somogyacsán megalakult a tsz, azért kerestek föl, hogy miért húzom ki magam a falu közösségéből. most meg azért, hogy hogyan határoztam el masam mégis a belépésre. Hát nem érdekes? A két kérdésre a válasz nyolc év után most egészen egyszerű lett. Az elmúlt csaknem egy évtized megadta rá a választ. Nagy József
