Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)
1967-12-06 / 289. szám
Szerda, 1967. december 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP A béremelések forrása Mivel a gazdasági mechanizmus reformja a vállalatok gyakorlati feladatává vált, egyre konkrétabban körvonalazódnak a közeljövő kérdései is. Napjainkban gyakran foglalkoztatja az embereket, hogy milyen béremelésekre számíthatnak 1968-ban. Az eddigi gyakorlat szerint a lebontott nép- gazdasági tervek — lényegében a végzett munka színvonalától, eredményességétől függetlenül — az állami költségvetés terhére biztosítottak a vállalatok évi másfél-két százalékos bérfejlesztését A vállalatok 1968-ra már nem kapnak központi tervutasításokat, önállóan határozzák meg feladatainkat és a végrehajtáshoz szükséges eszközöket is. Ezzel megszűnik a béremelések eddigi egyenlősdi gyakorlata a vállalatok között Minden vállalat ugyanis sa^ ját részesedési alanja terhére emelheti csak januártól a dolgozók keresetét A részesedési alap nagysága pedig attól függ, hogy milyen nyereséget ér el a vállalat 1968- ban. A vállaflatok tehát már jövőre eredményeiktől függően különböző mértékben emelhetik a dolgozók bérét. Hogy a két szélsőséget említsük: lesz, ahol változatlanok maradnak az átlagbérek, másutt viszont esetleg négy százalékkal is növekednek. A négy százalék az átlagbérek emelésének felső határa 1968-ban! Ez átmeneti korlátozó intézkedés és mindenekelőtt azért szükséges, hogy a munkabérként kifizetésre kerülő jövedelmek mértéke ne haladja meg a józan számítások szerint előteremthető árualapok színvonalát Ennek a követelménynek szigorúan eleget kell tenni, ha biztosítani akarjuk az élet- színvonal stabilitását és emelését, ha elejét kívánjuk venni az inflációs jelenségeknek. A béremelések felső határának maximálása azért is indokolt, nehogy esetleg az egyes vállalatok 1968-ban elhamarkodottan olyan béremeléseket eszközöljenek, amelyek fedezetét a későbbi években nem tudják majd előteremteni. (Mint Ismeretes, a munkások alapbérét akkor sem lehet csökkenteni, ha a vállalat veszteséggel dolgozik.) Helyenként tévesen értelmezték az 1968. évi négy- százalékos béremelési lehetőséget, s arra számítottak, hogy ez — a korábbi évekhez hasonlóan — valamennyi vállalatnál automatikusan megvalósulhat Valójában nincs szó ilyen egységes és általános béremelésről. Ez ellenkeznék is a reform elveivel, de legfőképpen anyagi lehetőségeinkkel. A túlzó várakozásoknak nincs reális alapja, a vállalatoknak előreláthatóan csak egy töredéke él majd a négyszázalékos béremeléssel, mint maximális lehetőséggel, s a többségük — ' mert gazdasági eredményük csak ennyit enged — kénytelen lesz beérni a szolidabb egy-két százalékkal. Az anyagi érdekeltség új rendszere 1968-tól megszünteti tehát a vállalatok közötti egyenflősdit a bérezésben. A vállalatokon belül már nehezebb szakítani a kialakult gyakorlattal, az egyenlősdi hagyományaival, amely a középszerűséget erősíti, ugyanakkor fékezi a kiugró teljesítményeket, a tehetségek érvényesülését, általában a képesség szerinti munkát De azért remélhetőleg mégsem marad minden teljesen a régiben, Az egyenlősdi ellen ható új összefüggésre ezúttal nem árt külön is kitérni. Mivel a dolgozók személyi jövedelmét (bérét fizetését, prémiumát jutalmát, nyereségrészesedését) ezután egységesen a vállalati nyereség nagyságától függő részesedési alap terhére növelhetik, a béremelésekre fordított ösz- szegek tulajdonképpen levonást jelentenek ebből a közös vállalati alapbóL Ha a béremelést azonban a több és jobb munka hatékony ösztönzésére a teljesítmények szerint differenciált kereseti arányok kialakítására fordít- dítják, akkor a felhasznált összeg többszörösével növekedhet a vállalati nyereség és a részesedési alap. Ez a gyakorlatban azt jelenti: ha mondjuk a vállalatnak 2 százalékos átlagbéremelésre van lehetősége, ebből azoknak, akik erre rászolgálnak, akár tíz-tizenöt százalékkal is növelhető az alapbérük, míg másoknak természetesen vált- tozatlan marad. A kulcsemberek fokozottabb megbecsülése révén javul a vállaflati munka eredményessége, létrejönnek azok a gazdasági feltételek, amelyek szélesebb körű és nagyobb mértékű béremeléshez szükségesek. A vállalatok 1968-tól tehát önállóságot kapnak a béremelésekben, s ennek csupán anyagi lehetőségei és átmenetileg a négyszázalékos plafon szab határt. A dolgozók egyéb jövedelmei viszont jó munka esetén máris köz- 1 ponti kötöttségek nélkül növekedhetnek. Ékért az 1968- ban képződő részesedési alap terhére érdemes konkrét feladatokhoz kötött jutalmat vagy célprémiumot fizetni a dolgozóknak, amely hozzájárul majd a minőség javításához, az ésszerű anyagtakarékossághoz, a gyártmány- és gyártásfejlesztéshez, a változó piaci igények rugalmas követéséhez, vagyis a vállalati nyereség és a részesedési alap számottevő növeléséhez. Kovács József Újjáválasztják az önkéntes tűzoltótestületek vezetőségeit Decemberben és januárban újjáválasztják a községi önkéntes tűzoltóestületek vezetőségeit Ebből az alkalomból a legjobb társadalmi munkásoknak kitüntetéseket, jutalmakat adnak át. A tabi járásban az idén minden községben működött már önkéntes tűzoltóegység. A műszaki föltételek is javultak. And öcsön ebben az évben adták át az új, korszerű tűzoltószertárt, Bony- nyán pedig szintén az idén fejezik be a szertár építését. Az új szertárak már klubhelyiséggel épültek, hogy ezzel is segítsék az önkéntes tűzoltótestületek .belső, közösségi életének kialakulását. N ovember 26-án, vasárnap este elszoruló szívvel lestük a tv képernyőjén pergő riportfilmet, amelyet a zalai • Zichy Mihály Ejnlékmúzeum- ról készített egy nagyon lelkes. a művészetért égő szenvedéllyel lobogó tévés kollektíva. Szégyenkezve, lelki- ismeretfurdalásoktól gyötörve hallgattuk a “■riporter-rendezőt«, aki fájdalomtól megtört hangon arról számolt be, hogy a zalaiak bűnös nemtörődömsége és a megyei szervek közömbössége a páratlan műkincsek pusztulását okozza. De nemcsak mondta, mutatta is: máladozó falakat, összetört, pókhálós széklábakat, feje tetején álló kiállítási termet Még szerencse, hogy ott voltak a filmesek, mert ahogy a riportból megtudtuk, ők takarítottak ki, és állították helyre a rendet A Tisszájéra fordáit segítőkészség Forgatókönyv helyett Miért lett „krimi44 a Zichy-múzeumról készített tv-riport? A televíziófilm után joggal hábórodott fel a Magyar Nemzet tévékritika-xrója is féltve az emlékmúzeum gazdag anyagát. Edhatároztuk, hogy mi magunk is meggyőződünk a kis községben uralkodó áldatlan állapotokról, és ha kell, még erőteljesebben megírjuk véleményünket, mint ahogy azt a tévések tették. Néhány nappal az adás után kimenünk a helyszínre, és csalódás. kellemes csalódás ért bennünket. Bárcsak minden vidéki múzeumunk ilyen szép, rendezett lenne, mint i zalai. A látogatók, akik sajnos -'lég ritkán tévednek ide, Magyarország egyik legszebb emlékkiállításában gyönyörködhetnek. Mi történt? Talán a tévériport hatására tettek rendet az illetékesek? Vagy a filmesek takarítása vált ilyen alapos? T akáts Gyula megyei múzeumigazgatóhoz fordultunk válaszért — 19Sl-ben nyitottuk meg a Zichy Mihály Emlékmúzeumot s az épületet többször tataroztuk. Utoljára 1964-ben százhúszezer forintos költséggel hoztuk rendbe a múzeumi szárnyat és a homlokzatot valamint az egész tetőszerkezetet Az épületnek több gazdája van, A Zichy Mihály Emlékmúzeum 1964-ben felújított homlokzata. a múzeumon kívül ott működik a tanács, ott van a művelődési terem, így elég nehéz az épület karbantartása. Ez év nyarán — mielőtt a filmesek megérkeztek Zalára — Bényi László művészettörténész átrendezte az emlékkiállítást, éppen arra való tekintettel, hogy tudtuk, grúz—magyar kopro- dukciós film készül Zichy Mihályról. A televízióval megállapodtunk, hogy a kiállítás rendezésének befejezése után mennek le a községbe. Sajnos, ők egy nappal hamarabb érkeztek, és délelőtt még a kiállítás rendezésével együtt járó “felfordulást« találtak, de délután már a rendezett termekben forgattak. A televízióriportban megszólaltatták a községi tanács vb-elnökét, Cser Józsefet is. A riporter olyan kérdéseket tett föl az elnöknek, amire semmiképpen nem válaszolhatott. Többek között megkérdezte, mikor teszik rendbe az utakat, hogy ezzel is megkönnyítsék és föllendítsék az idegenforgalmat. Tudvalevő, hogy az utak rendben tartása a KPM igazgatóságának és nem a helyi tanácsnak a feladata. A mikor kint jártunk, megkértük Cser Józsefet, mondja el, mit filmeztek a tévések, hiszen a valóságban nem ugyanazt láttuk, amit a képernyőn. Kiderült, hogy a törött lábú, pókhálós »műkincseket« a padlás lim-lomjai között fedezték fel. A fal az épület háta mögött máladozik mintegy másfél négyzetméternyi területen. A tanácselnök véleménye szerint még harmincezer forintra lenne szükségük, hogy az épület TERVEN FELÜL A Finommechanikai Vállalat marcali telepén kooperációs vállalkozásba kezdtek a Zalaegerszegi Kályha gyárral, melynek ezer darab hordozható cserépkályhavázat készítenek. A nikkele?,ett vázakat december 31-ig szállítják le, és ezzel 500 000 forintot kapnak értük. A tanácsok részére 1019 darab kerekes irattartót készítenek. Az irattartó darabjáéit ezer forintot kapnak. A Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat részére kerti padokat gyártanak. Egyelőre száz darabra szóló megrendelésük van. hátsó szárnyát is renoválják. A helyi tanácsnak azonban lakásfelújításra mindösa- sze évi 2700 forint áll rendelkezésére, ezért a járási tanács segítségét kérték. Még aznap beszélgettünk Vörös Lajossal, a Tabi Járási Tanács vb-titkárával is. Ö az emlékmúzeumot megszületésétől kezdve ismeri. A községi tanács harmincezer forintos igényére vonatkozóan elmondta, hogy a jövő évi költségvetésben valószínűleg biztosítani tudják ezt az ösz- szeget De még valamit megtudtunk Vörös Lajostól. Az idén tavasszal 178 000 forintos költséggel bekerítették a Zichy-kastély mellett levő természetvédelmi területet. Ezt az összeget a járási tanácsnak kellett az idén kigazdálkodnia, és majdnem az egész kétszázezer forintos költségvetési tartalékát fölemésztette. A televízióriport készítői jó- akaratúan arra is figyelmeztettek, milyen, eddig föl nem derített értékei vannak a Zi- chy-emlékgyűjteménynek. Kifogásolták, hogy mind ez ideig az anyagot nem dolgozták fel, fi ezzel mintegy kallódni engedik e nagy szellemi vagyont. A föltételezés jogosnak látszik, ha mi ugyanúgy nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy a gyűjtemény nemzeti érdekű védett magángyűjtemény, mint ahogi ezt a televíziósok sem tették. Az emlékmúzeum anyagának ez a státusa meghatározza a múzeumi szervek vele való foglalkozását is. Egy dologban vis-zont igazat kell adnunk a riportnak: a raktározási lehetőségek valóban nagyon szűkösek, és ez az értékes anyag megengedhetetlen zsúfoltságához vezet. Ebben azonban e kis község múzeuma nincs egyedül. Ide sorolhatnánk a Magyar Nemzeti Galériát, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumot és még egy sor jelentős múzeumunkat is, hiszen tudvalevőleg valamennyien raktározási gondokkal küzdenek. Egy problémára azonban mi is szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét: a helyi tsz még ma is szemes terményt raktároz a kastély nadlásán a megyei tanács építési osztályának és az Országos Műemlékvédelmi Bizottság tiltó rendelkezése ellenére. Ez alól még a járási tanács illetékesei sem adhatnak felmentést. A televízáórioortot a róla írt előzetes tudósítások romt ogv különösen izgalmas k”:- •nit harangozták be Er az izgalom azonban — mint • terült — nagyrészt a filmesek “-érdeme«. A riport c’- me: Forgatókönyv bél’ Most’ utólag felvetődik ’■érdé«1: nem lett volna-"' Vesebb, ha alkotói egy r - ''"«dolt ns alanos fo— ~nyv alanidri rrondiák e' i \ őlterrényüket? Mert így, «»- ’1 "készségük visszájára f- ■'"ült, olvan bűnöket varrt"' a nyakunkba. amelyekben lem is vagvunk vétkesek. Rideg Gábor
