Somogyi Néplap, 1967. december (24. évfolyam, 285-309. szám)

1967-12-23 / 304. szám

-J 2) V/ Pénteken délelőtt az 1968. évi költségvetési törvényja­vaslat vitájával folytatta ta­nácskozását az országgyűlés. Részt vett az ülésen Loson­cai Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Ap­ró Antal, Biszku Béla, Gás­pár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai, to­vábbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizott­ság titkárai és a kormány tag­jai- A diplomáciai páholyok­ban a magyarországi diplomá­ciai képviseletek számos veze­tője foglalt helyet. Az elnöklő Vass Istvánná a költségvetés tervezetének pén­teki vitájában elsőként Párái Imrének, az Országos Tervhi­vatal elnökének adta meg a szót A MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Nagyobb figyelmei az új feladatokra (3. o.) Jövő heti rádió- és' tv-műsor (5. O) Fővállalkozó lesz a Beruházási Iroda (6. o.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 50 fillér Somogyi Néplap I AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS,A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évfolyam, 304. szám­1967. december 23., szombat Befejezte tanácskozását az országgyűlés A képviselők egyhangúlag elfogadták az 1968. évi költségvetést P Á R D I IMRE: A jövő évi terv és költségvetés megfelel gazdaságpolitikánk irányvonalának — Tisztelt országgyűlés! A [pénzügyminiszter eivtárs expozéjában hangsúlyozta, hogy az 1968. évre kidolgozott allami költségvetés összhang­ban van a népgazdaság jövő évi tervével. A népgazdaság 1968. évi ter­ve megfelel a harmadik öttéves terv gazdaságpolitikai irány­vonalának, számol az elmúlt évek fejlődésének tapasztala­taival és az 1968. január else­jén életbe lépő új irányítási rendszer követelményeivel. A terv ki alakítását sokoldalú munka előzte meg. A harmadik ötéves tervünk végrehajtásának eddigi ered­ményei megalapozzák, jövőbe­ni feladataink pedig indokol­ják a gazdasági mechanizmus reformját. Az elmúlt két év egyik fon­tos jellemzője, hogy az öltéves tervben számítotthoz képest meggyorsult a nemzeti jöve­delem és ezáltal a fogyasztás és a felhalmozás növekedése. Ez kifejezésre jut abban, hogy az ötéves tervben számolt évi 4,4 százalékos átlagos növe­kedés helyett a nemzeti jöve­delem — két év átlagát tekint­ve — évente csaknem 7 szá­zalékkal, a fogyasztás — ha­sonló módon számolva — 3 3 százalék helyett évente körül­belül 6 százalékkal, a felhal­A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésével 1968-tól megváltozik a nép- gazdasági tervezés rendje. A korábbi időszakhoz képest a gazdaság tervszerű, központi irányításának lényegét meg­tartva, változás történik a gazdaságirányítás módszeré­ben. A tervszerű irányítás a gazdaság vezetésének tovább­ra is alapkövetelménye marad, érvényesülése azonban haté­konyabbá válik és ezáltal elő­segíti, hogy a szocializmu’ teljes felépítésére irányuló gazdaságpolitikai feladatainkat gyorsabban valósíthassuk meg. A népgazdasági, tervek fő tar­talma a jövőben a fejlesztés fő irányainak, a népgazdaság fő arányainak meghatározása lesz. így a tervszerűség a ko­rábbinál magasabb szinten ér­vényesülhet. Az elmondottaknak megfele­lően a népgazdaság 1968. évi terve, a gazdasági mechaniz­mozás pedig 5,5 százalék he­lyett körülbelül 13—14 száza­lékkal emelkedett. A gyorsabb ütem azonban nemcsak elő­nyökkel jár. Minthogy a növe­kedi© nem mindenben volt arányos, néhány ponton — mindenekelőtt az' alapanyag- ellátás és a feldolgozó ipar szükségletei között, és néhány, a lakosság ellátásában fontos termék tekintetében — ellent­mondások, feszültségek jelent­keztek. Ez hozzájárult ahhoz, hogy •külkereskedelmi mérle­günk egyenlege a kitűzött kö­vetelményt nem érte el. Az 1968. évi terv, számolva ezekkel a tapasztalatokkal, a gazdasági növekedés mértéké­re az 1966—1967-es ütembe képest mérsékelt előirányzato­kat javasol. Szükséges aláhúz­ni, hogy a gazdasági fejlődés tervezett üteme megegyezik, sőt némileg meghaladja a har­madik ötéves tervben az 1963- as évre előirányzott üteme*. Ennek megfelelően az 1968 évi terv a nemzeti jövedelem csaknem 6 százalékos és a fo­gyasztásnak is ezt megközelítő mértékű növekedését irányoz- za elő. A felhalmozás növeke­désének ütemét a terv erőtel­jesebben mérsékli. Az elő­irányzat azonban így is vala­melyest meghaladja az ötéves tervben számított mértéket mus reformjával összhangban, a tervezés új rendje szerint készült. A jövő évi terv már nem tartalmaz a minisztériu­mok és a vállalatok számára részletes előírásokat. A terv kidolgozásával egy­idejűleg alakították ki azokat a gazdasági szabályozó eszkö­zöket, amelyek hivatottak a népgazdaság tervszerű fejlődé­sét, a gazdaságpolitikai elha­tározások, döntések megvaló­sítását biztosítani. A gazdasá­gi szabályozók jelentős része a gazdaságpolitika tartósabb — hosszabb távra érvényes — céljait szolgálja, ezért azok meghatározásához a harmadik ötéves terv előttünk álló idő­szakának feladatai szolgáltak alapul. Ennek megfelelően ala­kult-ki az új ár-, jövedelem­szabályozási. adózási, hitel-, külkereskedelmi. beruházási, termékforgalmazási rendszer és az ezekkel kapcsolatos konkrét szabályozók. Az új gazdaságirányítási rendszer elveivel összhangban a terv közvetlenül ható opera­tiv szabályozó eszközöket is előirányoz. Ide tartoznak a hi­telpolitikai irányelvek, az ál­lami döntési körben megvaló­suló beruházásokkal kapcsola­tos előírások, egyes termék­forgalmat szabályozó intézke­dések, az állami tartalékok előirányzatai, valamint a kö­zép- és felső iskolák első év­folyamára felvehető hallgatók számára vonatkozó előírások. Ezek az intézkedések az ötéves terv alapján kialakított tartós szabályozókkal együtt fejtik ki hatásukat és biztosítják s terv megvalósulását. A népgazdasági és a válla­lati tervezés kapcsolata min­denekelőtt abban jelentkezik, hogy a népgazdasági terv cél­Népgazdaságuhk 1968. évre előirányzott fejlődésének egya. fontos feltétele a gazdaság, különösen pedig a belső piac kielégítő egyensúlyának bizto­sítása. A források és a szük­ségletek összehangolását — az éves tervekben — a két fő piacon, a fogyasztási és a be­ruházási piacon jelentkező fi­zetőképes kereslet központi tervszerű szabályozása bizto­sítja. Attól, hogy e szabályo­zás milyen módon valósul meg, nem kis mértékben függ a számunkra ugyancsak első­rendű jelentőségű külső piaci, vagyis a külkereskedelmi for­galomban érvényre jutó egyen­súly is. Az elmúlt két év gazdasági fejlődésének már vázlatosan jelzett tapasztalatai alapján az a következtetés adódik, hogy a népgazdaság kiegyensúlyo­zott fejlődésének biztosítása a fogyasztás és különösen a fel­halmozás növekedési ütemé­nek mérséklését és differenciá­lását kívánja meg. Ezúton le­het elérni, hogy az összes bel­földön jelentkező fizetőképes kereslet valamivel lassúbb ütemben növekedjék, mint a termelőkapacitások kellő ki­használásával elérhető kínálat és ugyanakkor az export nö­vekedése is a szükséges mér­tékű legyen. E meggondolá­soknak fontos szerepük van abban, hogy amíg a lakosság fogyasztási előirányzatai 1968- ban csaknem 8 százalékkal járt és egyensúlyi követelmé­nyeit kifejező központi sza­bályok terelik és behatárolják a vállalatok tevékenységét, alapvetően befolyásolják a vál­lalatok önálló tervező munká­ját. Emellett a népgazdasági terv orientálja is a vállalati tervezést. Az Országos Terv­hivatal már ez évben is az 1968. évi népgazdasági terv­ről szóló kormányhatározatok alapján önálló hivatalos tájé­koztató dokumentumot készí­tett és ad ki, amely részletes tájékoztatást nyújt a vállalati vezetésnek és általában a gaz­dasági testületen dolgozó szer­veknek és intézményeknek a népgazdaság jövő évi várható fejlődéséről és a kormány ál­tal elhatározott intézkedéseik­ről. Az éves tervlebontáisi rend­szer megszűnése tehát nem je­lenti a népgazdasági és a vál­lalati tervek közötti kapcsola­tok megszűnését tartalmi vo­natkozásban; a központi célok megvalósításának és a vállala­tokhoz való eljuttatásának módszerei változnak meg. meghaladják az 1967. évi szín­vonalat, addig a népgazdasági beruházások előirányzott ösz- szege azonos az ez évi várha­tóval. A népgazdasági beruházá­sok előbbiek szerinti — új áron számított 57—58 mil­liárd forintban való — meg­állapítását azonban nemcsak az ismertetett egyensúlyi megoldások indokolják. Ezt kívánják azok a tapasztala­tok is, amelyek .arra mutat­nak, hogy az elmúlt években nem tudtunk kielégítő mér­tékben érvényt szerezni be­ruházási politikánk elveinek. Ez a helyzet amellett, hogy zavarja az egyensúlyt, azzal is jár, hogy lassú a beruhá­zások megvalósítása, s ez­által korlátozott az új elha­tározások érvényesítésének le­hetősége. Fontosnak tartom megemlí­teni, hogy ami a beruházások ágazati összetételét illeti, az megfelel a harmadik ötéves tervben elfogadott fejlesztési arányoknak. Az 1968. évi mintegy 57—58 milliárd fo­rint népgazdasági beruházás­ból az iparban és az építő­iparban 47 százalék, a mező- és erdőgazdaságban, vala­mint a vízgazdálkodásban 17—18 százalék, a szállítás és hírközlés területén 15—16 százalék, a lakás-, kommu­nális, egészségügyi, szociális és kulturális ellátás terület­ién pedig 15 százalék való­sul meg. A terv azzal számol, hogy a beruházásra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban a folyamatban levő beruházá­sok befejezésére és folytatá­sára használják fel. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a népgazdasági terv csak vi­szonylag kevés számú — összesen 16 —, állami dön­tési körbe tartozó új nagy beruházás megkezdését irá­nyozza elő. * Az 1968. évi -terv kidolgo­zásakor nagy figyelmet for­dítottunk a tervcélok és a szabályozók olyan , összehan­golására, amely az adott kö­rülmények között a legjob­ban szolgálja a népgazdaság érdekeit. Amint ez ismert, ehhez a következő eszközök állnak rendelkezésre; — az állami és a vállalati döntési körbe tartozó beru­házások közötti arány meg­tervezése, — az eayedl nagy. célcso­portos és az egyéb állami be­ruházások előirányzatainak meghatározása, — a vállalati beruházások befolyásolása, főleg a jöve­delemszabályozási rendszer előírásai és a hitelezési fel­tételeknek a kormány által való meghatározása útján. A már ismertetett meggon­dolásokból — mint említet­tem —, 1968-ban csak kevés számú új nagy beruházás megkezdését vettük tervbe A 16 beruházás többszöri és sokoldalú mérlegelés alap­ján úgy került kiválasztásra, hogy a létrejövő kapacitások mindenekelőtt az alapanyag- és félkészterm ék-szükségletek jobb kielégítését, az épitő­A népgazdasági beruházá­soknak szerves részét képezik a különböző hiteliormakban megvalósuló beruházások. E célra a terv és költségvetés 7,4—7,8 milliárd forintot irá­nyoz elő. Meggyőződésem, hogy az is­mertetett gazdaságpolitikai meggondolások és a tervcélok­kal összehangolt szabályozók együttes érvényre juttatásának eredményeként fokozatosan, ja­vulni fog az egész beruházási tevékenységünk hatásfoka. Üj gazdaságirányítási rend­szerünkben a népgazdasági és a vállalati tervek mellett a tanácsi tervek képeznek külön egységet A tanácsok számára a kor­mány egyrészt néhány olyan fontos, országos szempontból is jelentős cél megvalósítását írja elő, amelyeket saját ter­vük kidolgozásakor figyelem­be kell venniük, másrészt or­szágosan, a ezt bontva, megyei anyag-bázis bővítését a la­kásépítkezések ütemének gyorsítását szolgálják. A megfelelő arányok biz­tosításában fontos szerepet töltenek be az úgynevezett állami célcsoportos beruhá­zások, amelyek elsősorban a különböző hálózati rendsze­rek fejlesztését irányozzák elő. Az e célra előirányzott 14,7 milliárd forint szolgálja többek között a kőolaj- és földgázkitermelés és vezeték- rendszer fejlesztését, a villa- mosenergia-hálózat bővítését, az országos közutak és a rnezőgazdasági bekötő utak építését, a vasúti- közlekedés fejlesztését, egyes vízgazdál­kodási feladatok megvalósí­tását és nem utolsósorban a központi lakásépítés, a kór­házi hálózatfejlesztés és a középiskolai tantermek léte­sítésének feladatait Szólni kell arról is, hogy az új gazdasági mechanizmus elveivel összhangban már 1968-ban jelentősen változik az állami és a vállalati dön­tési körben megvalósuló be­ruházások aránya. A vállala­ti beruházások aránya évi 30 százalékról 1968-ban 40 százalékra, ezen belül az iparban és építőiparban 22 százalékról 45 százalékra nő. Eszel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a korábbi állami döntések alap­ján folyamatban levő beru­házásokat — részben állami támogatással — a vállalatok általában kötelesek tovább folytatni, és ez jelentős mér­tékben igénybe veszi fel­használható forrásaikat rozza a fejlesztési alaphoz nyújtandó állami hozzájárulás összegét. A tanácsok fejlesztési alap­jára 1988-ban mintegy 7,2 milliárd forint áll rendelke­zésre. Éhből a helyi bevételi források körülbelül 1,6 mil­liárd forintot, a bankhitel fel­vételi lehetőség 0,2 milliárd forintot az állami hozzájáru­lás pedig 5,4 millárd forintot tesz ki. A 7,2 milliárd forin­tos fejlesztési alapból a taná­csok 6,8 milliárd forintot be­ruházásra használhatnak fel; ennek legnagyobb tétele — 3,7 milliárd forint — a lakásalap fejlesztését szolgálja Az iparilag elmaradott terü­letek ipari fejlesztésének tá­mogatására 100 millió forint áll rendelkezésre. Ennek mint­egy kétharmadát a már meg­kezdett ipari létesítmények (Folytatás a- 3. (Maion) A hatékonyabb tervszerű irányítás segíti feladataink gyorsabb megvalósítását Elsősorban a folyamatban levő beruházásokat kell befejezni A tanácsok nagyobb önállósággal dönthetnek gazaasági céljaik megvalósításáról szántű tanácsonként megható-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom