Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)

1967-11-21 / 276. szám

Kedd, 196?. november 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP A színvonal-közepes A művelődési tervek­ről beszélgettünk Bartol Antallal, a csurgói járás népművelési felügyelelő- jével. — Szeptember elején meg­beszélésre, eligazításra hív­tuk össze a művelődési otthon-igazgatókat, majd • a községi vb-elnököket Fel­világosítást kaptak, mire ügyeljenek a tervek elkészí­tésénél. Megnéztük, átlapoz­tuk a községekből beérkezett terveket. Minden különösebb tanulmányozás nélkül is lát­tuk, hogy a legtöbb terv még a formai követelményeknek se felel meg. Nincs logikus fölépítésük, nehezen átte­kinthetők. Az Iharosberény- ben végzett munkáról mind­össze egy oldalon számolnak be az illetékesek. Egy olda­lon az előző évi tevékeny­ségről, az ünnepi előkészüle­tekről és a négy hónap ter­veiről. Nem jelenti ez azt, hogy a Porrogszentkirályon elkészített több oldalas anyag sokkal jobb. Ez a jelentés hosszúlére eresztett, általános szólamokkal van tele, hiányoznak belőle a té­nyek, számadatok. — Sajnos jóval gyengéb­bek a tervek, mint az előző művelődési évben. Rövidebb időről volt szó — könnyel­műen vették a tervezést. Számos helyen azt hitték, hogy csupán a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom ünnepére kell készülni, a tanfolyamok leálltak, az üte­mezésben nem is szerepelnek ilyen jellegű feladatok — mondja Bartol AntaL A legfelületesebb terv Zákányé. Rövid, de konkré­tum és tartalom nélküli mind az előző évi beszámo­ló, mind a tervekkel foglal­kozó rész. Az ismeretterjesz­tést szükségesnek tartják a lakosság tudatformálásában, de semmi többet nem szól­nak róla. De a klubéletről s a rendezvényekről sem tár­gyal a terv részletesen a fe­lelősök névsorán kívül. kör. Legnagyobb érdemük, hogy rugalmasan szervezik a lakosság igényelte műsoro­kat is. A Csiky Gergely Színház előadásában látták a Kaktusz virágát, sőt tánc­dalesten is szórakozott a fa­lu. Hasonló jó tervet dol­goztak ki Berzencén is. — Igen, azt mondhatjuk, hogy a tervek színvonala közepes. Az új esztendőre alaposan felkészítjük a köz­ségi vezetőket, igyekszünk kiküszöbölni a csorbát. Most négy hónapról volt szó, nem akartuk visszaadni a terve­ket. De a jövő évben ehhez hasonlókat nem fogadunk el. A tanácsülési beszámoló­kat nem fogadhatjuk el mű­velődési tervként. Több gon­dot fordítunk a mezőgazda- sági szakoktatásra, s meg­próbáljuk kidomborítani egy- egy falu jellegzetességét s adottságaiknak megfelelően kiosztani a feladatokat. Az 1963-as művelődési év leg­fontosabb eseménye a diák­színjátszó napok lesznek, a művelődési tervek gerincét is ez adja majd — fejezte be mintegy összegezve a be­szélgetést Bartol Antal nép­művelési felügyelő. Üj segédüzemágat létesít a balatonendrédi Zöld­mező Tsz. Újfajta alágyúj­tóst készítenek Rakéta né­ven. Egyelőre kezdetleges el­járással készítik, ha bevál, gépesítik. Az új alágyújtós szagtalan és füstmentes, há­romféle nagyságban szeret­nék gyártani. Magyar tudományos és műszaki napok Londonban A Magyar Kereskedelmi Kamara, a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesületek Szövetsége, valamint a Lon­doni Kereskedelmi Kamara és a Brit Gépészmérnökök Szö­vetsége december 11—15 kö­zött Magyar tudományos és műszaki napokat rendez Londonban. A megnyitó elő­adást Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság elnöke tartja Magyarország műszaki fej­lesztési eredményeiről és a fejlesztés távlati tervezéséről. A Magyar tudományos és műszaki napok keretében akadémikusok, egyetemi ta­nárok, tudományos kutatók, vállalati fejlesztő és konst­ruktőr mérnökök ismertetik az angol tudományos és műsza­ki élet képviselőivel kutatá­si eredményeinket. Az ötna­pos előadássorozat 20 témát ölel fel, amelyek elsősorban a fémmegmunkálás, a gép- és az elektrotechnikai iparágak — egyebek között a geodéziai és az orvosi műszerek, a szerszámgépek és a mezőgaz­dasági erőgépek gyártásának — műszaki színvonalát, fej­lesztési eredményeit repre­zentálják. A magyar kutatók emellett a hazai kőolaj- és a földgázbázis hasznosításának eredményeiről is beszámol­nak. Magyarország már az el­múlt esztendőkben is rende­zett a nyugat-európai nagy­városokban magyar napokat. Ezek azonban az ország ha­gyományos vonásait, sajátos­ságait — pl. a háziipari és népművészeti cikkeket, fol- klorisztikus és idegenforgalmi értékeinket — mutatják be. Londonban — ezúttal első íz­ben — a mai Magyarország kevésbé közismert vonásai­val — a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés szé­les körű szervezete, tervsze­rű munkája — kívánják a tudósok és a kutatók a ha­zánkról alkotott képet kiegé­szíteni. B. Zs. — TAVASZ AZ ŐSZBEN Tréfát űznek az idő­járással a barcsi kertek. A ködös késő őszi reg­geleken a tavasz virága, az ibolya illatozik a men­tőállomás udvarán. Lász­ló Ferenc Bajcsy Zsi- linzsky u. 163. szám alat­ti házának kertjében pe­dig termést érlel a sza­móca. S mintha nem is a tél, hanem a nyár kö­zelegne, a piros gyümöl­csökön kívül virágot is hozott. A júniusi jégve­rés után hozott ismét virágot itt egy almafa. Kései gyümölcsét nem­_________________ c sak a lakók, hanem a szomszédok is csodálják. A nagybajomi udvarok is a tavaszt idézik. A Sugár út egyik gyümöl­csöskertjében most fa­kadnak másodszor a szil­vafa levelei. A pattanó rügyek között megjelen­tek az első virágok is. A néphit szerint a hosszú őszt ígérik ezek a késői virágok. Most minden­esetre nagyon későn ér­keztek. De így is sok örömet szereznek. J A rossz példák mellett szólnunk kell a jól elkészí­tett, gondos munkákról is, Az inkei művelődési tért egyike a legjobbaknak. Ala­pos, pontos, adatokkal bizo­nyított, amelyek fedik is a valóságot. Részletesen beszá­mol a politikai, ideológiai, erkölcsi nevelésről, a szak­mai és általános műveltség emelése érdekében végzett munkákról. Elsőként említi az iskola, a művelődési ház és a község jó együttműkö­dését, melyet számtalan eredményük is bizonyít. Az évfordulóra gazdag progra­mot állítottak össze, és vég­re is hajtották. A klubokat átszervezik, de emellett mű­ködik, próbál a felnőtt énke- kar, a kamarakórus, a ze­neszakkör és az irodalmi FELHÍVJA L ügyfelein* figyelmét hogy a siófoki GELKA-szervizünk elköltözött Új címe: Sietik, Fő atca 182. Telefon: 445 T'Tp"y beszélgettünk, 1 hogy én hallgat­tam. Pontosan tudta már korábbról, hogy mi érdekel, így hát mondta minden biz­tatás nélkül. A rövid mon­datok hangsúlyát őszinte ér­zéseinek dinamikája formál­ta Erre figyeltem föl ak­kor is, amikor először talál­koztunk. óvári Ferenc ugyan­olyan tanácstag, mint a töb­bi, aki Kaposvár .lakosságát képviseli a városi tanácsban. Ugyanolyan és mégsem. Ab­ban a körzetben, ahol a vá­lasztások idején bizalmat szavaztak neki, jól öltözött középiskolások, ipari tanu­lók, kiváló technikusok, el­ismert szakemberek indulnak reggelente munkába, ám ez a telep az otthona azoknak a cigánycsaládoknak is, ame­lyek nemigen gondolnak a holnappal; élnek itt olyanok is, akiket a havonta ismét­lődő rázós napok főszereplői­ként ismer a környék. Övári Ferenc róluk, a Schőnherz utcaiakról beszél. — Szeretem ezeket az em­bereket, ismerem a hibáikat is. Sok az analfabéta. Ne­velni, segíteni kellene őket. Vannak már a telepen mun­kásőrök, önkéntes rendőrök is, akik közülünk valók, akik mellénk állnak. Es most büszkeség látszik az arcán. Nem felejti el elmondani, hogy kétszoba-összkomfortos házába hamarosan bekötik a telefont, az elsőt a telepen. — Ha van rádió, televízió, motorkerékpár, legyen tele­fon is. Lépésről lépésre le­het csak itt előre jutni. A Schőnherz telep is része a városnak, és nekünk, akik törődünk vele, nem mind­egy, hogy milyen része. Rongy- és tollgyűjtő iga­zolványok kiadásával annak idején szinte szentesítették a EZEKKEL vándorló cigánycsaládok no­mád életformáját Az a ke­vés haszon, amit az ilyenfé­le foglalkoztatás jelentett, el­enyészett amellett az erköl­csi veszteség mellett, hogy ezzel letelepítésüket késlel­tették. a csalá­dokkal van leginkább baja a rend­őrségnek, fizetésnapokon a mentőknek, az év minden napján pedig azoknak a csa­ládoknak, amelyek már be­illeszkedtek a társadalom szabta korlátok közé. — Rendszeres munkára kell szorítani őket, és meg­tanítani helyesen élni ezeket az embereket — mondja meggyőzően a fiatal tanács­tag. Rendszeresen dolgozni és beosztással élni — ismétli el újra. Ez a legnehezebb. Pedig az összeférhetetlenek csak elenyésző kisebbséget képviselnek. Nehéz formálni, hajlítani őket, noha szemünk láttára teremtettek maguk­nak otthonokat az utóbbi években még kóborló embe­rek. Tavaly nyolc, jövőre már tíz családi ház épül a telepen, és akik egyszer már a saját házukban laknak, többet adnak környezetükre, saját magukra is. — Építeni is csak pénzből lehet. Van kedvezmény, de valamennyi készpénzt is föl kell mutatni. Odaértünk vissza, ahonnan elindultunk: rendszeres munka, beosztá- sos élet. — Akik már valamit elér­tek. nemigen törődnek s többiekkel — folytatja Övári Ferenc. — Pedig együtt könnyebb volna. Hiszen mi vagyunk többen, akik dolgo­zunk, s egymástól megta­nultunk élni A Schőnherz telepiek ta­nácstagja vegytisztító a Pa­tyolatnál, tagja a vállalat pártvezetöségének, munkásőr. Felesége is a Patyolatnál dolgozik, együtt négyezer fo­rint körül visznek haza ha­vonta. Négy gyerekük van, mind jó tanuló. A legidő­sebb vasesztergályos lesz, a legkisebb most első osztá­lyos. A GYEREKEKRŐL csillogó szemmel beszél. — A Józsika most tanulja a nagy É-betűt. Valahogy nem áll rá a keze. Esténként té­vénézés helyett ott ül az egész család az asztalnál, hogy megtanítsuk, hogyan vezesse a ceruzát, hogy az a nagy É-betű valóban nagy É-betű legyen. Nagy József HÚSZ ÍVE ÁLLAMOSÍTOTTÁK A BANKOKAT 1947. november 20-án a magyar országgyűlés egy­hangúlag elfogadta a nagybankok államosításá­ról szóló törvényjavasla­tot. A felszabadulást követő első három esztendő­ben, 1945 és 1947 kö­zött, koalíciós alapon tört előre lépésről lépésre a ma­gyar nép érdekeit szolgáló kommunista politika. A szo­cialista átalakulásra való tö­rekvés megkövetelte a tőkés termelőviszonyok fokozatos kiküszöbölését. Koalíciós part­nereink baloldala megértette és támogatta az ennek érde­kében tett lépéseket. Ezért már 1945-ben sikerült álla­mosítani a szénbányákat, 1946-ban a nehézipar egy ré­szét, 1946 augusztus elsején a forint bevezetésével pedig megszűnt a példátlan méretű infláció. A siker azonban nem volt teljes, mert a nagybankok urai — a Fellnerek, Ohori- nok, Weissek, Dréherek és a többiek — megtartották be­folyásukat a pénzvilágban. Ök folyósították a hiteleket, és lényegében ők döntöttek a nyersanyagok elosztásáról. E pozíciók birtokában viszont alattomos támadásokat intéz­hettek a stabilizáció ellen. Halaszthatatlan demokrati­kus feladattá vált tehát a nagybankok államosítása. Maga a Nemzeti Bank és a jelentős iparvállalatok egész sora a nagybankok »-marká­ban« volt, s ezek a »jobb idők bekövetkeztéig« minden eszközzel igyekeztek átmente­ni hatalmukat. És mert tá­jékozódtak a haladó erők szándékairól, deficites mérle­geket készítettek. Ezzel akar­ták indokolni az államosítás célszerűtlenségét »Ostobaság növelni az államháztartás de­ficitjét a bankok deficitjének átvállalásával« — magyaráz­ták. V alójában óriási nyere­ségeket zsebeltek be. Miután ők döntötték el, melyik gazdasági szektor mekkora termelési kölcsönö­ket kapjon, gyorsan rekonst­ruálták korábbi monopolhely­zetűket. Bekövetkezett az 3 fura állapot, hogy az újjáépí­tést szolgáló nép — a nagy­bankok hatalmát szintén új­jáépítette. Csakhogy a ban­kok nem a nép érdekeihez igazították pénzügyi politiká­jukat. Kizárólag a magánkéz­ben maradt tőke profitéhsé­gét igyekeztek kielégíteni. Tények bizonyítják ezt. A Leszámítoló Bank például a stabilizációt követő 8 hónap alatt a rendelkezésére álló 25 milliós hitelkeretből 15 mil­liót a saját vállalatainak adott. A Kereskedelmi Bank ufívanezt tette, ráadásul a pénze után 36 százalék kama­tot és a forgalomból 2,5 szá­zalék nyereségrészesedést kö­vetelt. Ezek a »manőverek« károsan érintették a mező- gazdaság hitelellátását, és alaptényezőivé váltak egy üj drágulási hullámnak. Érthető, miért tiltakoztak a nagybankok exponensei az államosítás ellen. Olyan ne­hézipari nagyüzmeket szipo- lyoztak, mint a Hoffher, a Kühne, a Lampart, a Buda­pesti Zománc, a Magyar Acél, a Vadásztöltény, a Láng, a Roessmann-Harmata, a Ma­gyar Radiátor, a Roeck, és a Budapest-salgótarjáni Gép­gyár. Uralkodott a bankokrá- ria csaknem az egész textil­iparban. övé volt a Magyar Pamut, a Gráb Textilüzem, a Magyar Posztó, a nyergesúi- falui Magyar Viscosa, a Ma­gyaróvári Műselyemgyár, a Rokka kótszovö, a Columbia textil, a Linum lenfonó, a Pannónia kenderüzem és sok más. Papíriparunk fele ugyan­csak a bankok érdekszférájá­ba tartozott. A diósgyőri, a szolnoki, a fűzfői papírgyá­rak hasznát hasonlóképpen a bankok fölözték le. A cukor­ipar felett szinte korlátlanul uralkodott a banktőke. A szerencsi, a selypi, a sarkadi, az ercsi, a szolnoki, a mező- hegyesi és a kaposvári cukor­gyár egytől egyig a bankok trezorjait gazdagította. Tisz­ta jövedelmük meghaladta az évi 20 millió forintot, s az össztermelés 70 százaléka fö­lött diszponáltak. Kiterjedta pénzügyi hatálmuk több bőrgyárra, téglagyárra, gáz­gyárra és malomra. Például a Mauthner, a Phylaxia, a Hydroxin, a Nikotex, a Gi­zella, a Hungária és az Ist­ván malom, továbbá a Drasche-téglagyár, és mind­ezeken felül számos faipari, vegyipari, villamossági üzem s útépítő vállalat engedel­meskedett akaratuknak. J ellemző az akkori köz­hangulat erejére, íz államosítás ellen a parlamentben nem mertek nyiltan tiltakozni még az ál­lamosítások ellenzői sem. A banktisztviselők nagy többsé­ge helyeselte az akciót. A kö- zületek és a nyugdíjintézetek, persze, kárpótlást kaptak. A tőkések nem. A nagybankok államosításával száznál több iparvállalat 30 000 munkása szabadult meg a tőkésektől, és gazdasági életünk nagyot lépett előre a szocialista ter­melőviszonyok megvalósulása felé. Megszűnt a kisemberek kamatrabszolgasága. A hi­telt az egyetemes nemzetgaz­dasági érdekek szabták meg. Tervszerűbb lett az anyagel­osztás, megszilárdult a pénz- gazdálkodás. Mindez előfel­tétele volt a 3 éves terv sike­rének és a gazdasági élet stabilizálásának. elvégezhetik benne. * * * Gabonafúvót tesz alkal­massá csöveskukorica szál­lítására Kordély László, a mosdósi Alkotmány Tsz sze­relője. Újításával eléri, hogy a gép 80—100 méteres távol­ságra — még a padlásra is — elviszi a kukoricacsöve­ket. TEKINTSE MEG ÖN IS legújabb típusú „SALGÓ“ kályhaújdonságainkaí A vásár időtartama alatt a legnagyobb vá­lasztékot találja vegyes tüzelésű káylhákból és tűzhelyekből a Kapos­vár, Ady Endre utca 14. sz. alatti üzlethe­lyiségben. (148764} Földes Mihály MOSDÓSI ÚJDONSÁGOK Üj fedett gépszínt épített erőgépeinek a mosdósi Al­kotmány Tsz. A húsz méter hosszú gépszínbe már most beállhatnak a traktorok, s rossz idő esetén a napi karbantartást is zavartalanul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom