Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)
1967-11-16 / 272. szám
Csütörtök, 1967. november 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP •• AMI A KAPUK MÖGÖTT VAN AVAGY: HÁNY HÓNAPIG TART EGY LAKÁSFELÚJÍTÁS? Egyik kaposvári olvasónk, a Május 1. utca 15. szám alatt lakó Vörös Gyula a napokban panasszal kereste meg szerkesztőségünket. Az IKV három hónappal ezelőtt kezdett hozzá lakása renoválásához, de a befejezés még mindig messze van. Három hónap alatt csak a kőműves- és az asztalosmunkákkal készültek el. Hátravan még a festés és a parkettázás. Amikor kint jártunk a helyszínen, meggyőződhettünk róla, hogy Vörösék ezt az időt milyen áldatlan körülmények között, egy nyári kiskonyhában töltötték. Vörösné ottjár- tunkkor is panaszkodott Elmondta, az az érzésük, hogy megtorlásképpen húzzák eny- nyire a munkát, mert már többször tettek panaszt a vállalatnál is. Mi erről az IKV igazgatójának, Németh Gyulának a véleménye? Már tavaly megkezdték — Ismerem Vörös Gyuláók problémáját Retorzióról azonban szó sem lehet. Vörös Gyulának az a legfájóbb panasza, hogy nem tudtuk átrakni a cserépkályháját, mert nem volt a munkához emberünk. Panaszkodtak, hogy nem üvegeztük be a szoba ablakát, és kénytelen volt ezt is saját költségére megcsináltatni. Az üvegezés városszerte nagy gond, mivel a harmadik negyedévi megrendelésünket még máig sem teljesítette az üveggyár. A munka elhúzódására vonatkozóan csak azt mondhatom, hogy egy ilyen nagyarányú felújítás ideje öt hónap. — Ez az idő egy lakásra vagy az egész épületre vonatkozik? — Az egész épületre. — Tudomásunk szerint a Május 1. utca 15. számú ház tatarozását már tavaly télen megkezdték. — Igen, sajnos az áthúzódó építkezés. Goromba munkások A Vörös család tagjaiból csak úgy ömlött a panasz. Érthető az elkeseredésük. Elmondták azt is, milyen vitáik voltak a lakáson dolgozókkal: parkettázáshoz már hozzáfogtak volna, de a szobában egy heverő állt, és az idős asszony kérését, hogy segítsék a heve- rőt kivinni a szobából, az ott dolgozók minősíthetetlen hangon utasították vissza. Inkább elmentek egy másik lakásba, és ott végezték el a parkettázást. De az elvégzett munkára is sok a panasz. Az előszoba kövezete szinte hullámzik. A nagy szintkülönbség miatt nem tudták rendesen beilleszteni a külső ajtót, ezért lefűrészeltek belőle. Így rozogább lett, mint amilyen a felújítás előtt volt. A fürdőszoba ajtaját is ferdén tették be, és amikor a lakók az igazgató jelenlétében kifogásolták ezt, az egyik munkás szintén megengedhetetlen módon reagált a jogos reklamációra. — Ezt az ablakpárkányt három hónap alatt rakták be — mondja Vörösné egy olyan munkát mutatva, amelynek rendes körülmények között nem szabadna két napnál tovább tartani. Németh Gyula igazgató: — Ami munkásaink viselkedését illeti, sajnos Vörösék panasza jogos. Az ott dolgozó egyik kőművesünkkel valóban sok hasonló jellegű probléma volt, ezért utolsó próbálkozásképpen át is helyeztük egy másik építkezésre. Ami a másik dolgozónkat, egy tanulónkat illeti, őt rendes gyereknek ismertem meg. A munkák minőségét illetően: sajnos azt is mestere válogatja. Nagyobb megértést szeretnénk azonban kérni a lakóktól. Ugyanebben az udvarban van egy lakás, amelynek lakója a felújítás miatt hónapokig egy garázsban lakott, ö mégsem tett ez ellen panaszt, megértette a vállalat problémáját. Az IKV-nak különben a legnagyobb gondot ezeknek a régi lakásoknak a tatarozása, felújítása okozza. Kapacitásunk nagy részét is ez foglalja le. A jövő évben ilyen rossz állapotban levő lakásokat már nem újítunk fel, csupán az állagukat óvjuk meg. Ellenkezik a lakók érdekével A vállalat gazdasági céljainak elérése végett természetszerűen arra törekszik, hogy az építési idény meghosszabbításával, az építkezések té- liesítésével az év legnagyobb részét kihasználhassa. Ez a törekvés azonban ellenkezik a lakók érdekével, akiket arra kényszerít, hogy — mint a Május 1. utca 15. számú ház lakói esetében — télen adják át lakásukat felújításra. Megütötte fülünket, hogy az IKV túlteljesítésként is vállalt lakásfelújítást A túlteljesítés bármennyire is örvendetes tény, ezúttal rossz mellékízt kap, hiszen még van a vállalatnak a múlt évről olyan áthúzódó építkezése, amelyet mind a mai napig nem fejezett be. Vörös Gyuláék panaszát ösz- szegezve: bármennyire megértjük is az IKV problémáját, három hónap elteltével azonban már előbbre kellene tartania a lakás felújításának. Rideg Gábor Az ország legfiatalabb kórháza A közgazdász hazakészül Azt hiszem, a kezdet volt a legnehezebb. Nyolc évvel ezelőtt az általános iskola padjai között álmodni sem .mertem az egyetemről. Hogv mégis ide kerültem, azt elsősorban az attalai tanítómnak, Farkas Imrének köszönhetem. Nemcsak tudást, hitet is adott A középtermetű, markáns arcú fiatalembert Nagy Sándornak hívják. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem harmadéves hallgatója. A kérdésekre csöndes szóval válaszol. Attalától az egyetemig hosszú volt az út. Nem is éppen egyenes. Építőipari technikumba jelentkezett, aztán a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumba vették föl. Egy évvel később már a Közgazdasági Technikumba járt. Vjégül jött az egyetem. Belkereskedelmi szakra készült, mezőgazdaságira vették föl. Most ezt mondja: — Más szakra át se tudnának vinni. A Fonyódi Járási Tanácstól kap ösztöndíjat. Ebből él Budapesten, s az egyetem elvégzése után nemcsak az ösztöndíj miatt készül vissza Somogyba. A lehetőségek, amelyeket a mezőgazdaságban lát, szintén a megyébe vonzzák. — Akár állami gazdaságba, akár tsz-be kerülök — mondja —, mindenképpen a szakmában maradok. — Így gondolkodik itt, az egyetemen a többi somogyi fiatal is? — Akiket ismerek, és akikkel barátkozom, hasonlóan gondolkodnak. Somogybán nemcsak munkahelyet találunk, hanem a szűkebb hazát is. Ott nőttünk fel, a gyerekkor is oda köt bennünket. Egykor csak szép álom volt az egyetem. Ma valóság Nagy Sándor számára. Attalától idáig hosszú volt az út. Budapestről vissza a fonyódi járásba sokkal rövidebb és egyenesebb. Visszavárják. S itt az egyetem falai között gyakran álmodik az új munkahelyről. Munkájáról, élethivatásáról ezt mondja: Egy közgazdász sokat segíthet az üzemben. Munkája nem látványos, de elemzéseire egyre nagyobb szükség van. S itt a küszöbön az új mechanizmus. Szerintem a közgazdászok szerepe nő. Az egyetem elvégzése után a megnövekedett feladatoknak is szeretnénk eleget tenni. V. J. Százharmincmillió forintos költséggel elkészült az ország legfiatalabb kórháza Karcagon. A 440 ágyas modern épület — a város legmerészebb külsejű építménye — 81 és fél ezer négyzetméter alapterületű, de a tervezők és az építők gondoltak a jövőre is: s a Madaras! út, a Vásár utca és a Zöldfa út által bezárt térségben lehet bővíteni is a szakrendelőt és a kórházat. A kórház tervei a Középülettervező Intézetben készültek, Városy Péter irányításával. (MTI-fotó — Fényes Tamás felvétele.) Szovjet szakemberek az AKÖV—telep építkezésén Kaposváron épül az ország egyik legszebb és legkorszerűbb forgalmi telepe. Még ebben az évben átadják rendeltetésének, ezért javában folyik a munka. Az egyik csarnokban két szovjet szakember is dolgozik. Vlagyimir Salmanov terveTÉL ELŐTT Jellegzetes falusi kép: a ház előtti kis pádon, mikor még utolsó véznácska melegét küldi a nap, idős emberek üldögélnek. Némelyik olyan, mint a szobor, mozdulatlanul néz maga elé, esetleg tekintetével elkísér egy-egy járókelőt, egy szekeret. Sárga rozsdás, csörgős szárazra fony- nyadt levelek peregnek, lassan csak a lecsu- pasztott ágak girbe-gurba árnyékai rajzolódnak a ház falán... — Ha ennyi idős lesz, megérzi majd, hogy az öreg csont fél a téltől... Ülnek a kis pádon, vagy végigsétálgatnak a falu utcáján, megállnak a kerítés mellett: — Na, szomszéd meg van már a tűzrevaló? Falun mindig keményebb a tél, nagyobb a hóba süppedt házak között a csend, és nehezebben telnek azokes már Benkő ^István nak a napjai, akik öregségükre magukra maradtak. Zákányban a közelmúltban több mint tizennyolcezer forintot os. toltak szét támogatásként a szövetkezet rászoruló öregjei között. Hogy legyen tűzrevaló, hogy a nagyobb kiadásokat jelentő közelgő téltől ne kelljen félniük ... — Most az ágyhoz köt a ^'*egség — őszülő haját 7es mozdulatokkal simítja hátra Navracsics György- né. =s És így van ez már néhány hónap óta. Pedig ... Lemondóan legyint. Mint aki összeveszett a sorssal, hogy most ide köti a betegség. Akkor, amikor soha nem tudott nyugodni, amikor kora és sokszor erejét meghazudtoló fürgeséggel ment mindig dolgozni. — Megkérdezhetik az elnököt és a többieket, én nem olyan asszony voltam, aki elbújt a munka elől __ S zéttárja a karját, mint aki azt mondja: nem rajtam múlott, hogy ez történt. — Talán ezért is van az, hogy most úgy mellém állnak. Nem tudom, hogy hol hogyan csinálják, de az biztos, hogy nem szenvedek hiányt semmiben. A múltkor is kaptam pénzt, azelőtt is. Pedig nem kértem. Tekintete lázas, hangja elcsuklik. — Nem tudok én mást mondani, csak azt, hogy nagyon szép ez a gondoskodás. De csak gyógyuljak meg. Legyen csak még egyszer erő az én kezemben, nem hagyom én cserben azokat, akik törődtek velem ... Az alkalomszerű szociális segélyezésen kivül többen vannak olyanok, akik minden hónapban rendszeresen kapnak támogatást a szövetkezettől. Talán nemcsak azért, mert így kívánja az anyagi helyzetük, hanem azért is, mert a megbecsülést így is ki lehet fejezni. A kis ház körül annyi a virág, mintha nem is a tél kopogtatna az ajtón. Igaz, némelyiket már megcsípte a dér, a köd, de még birkóznak, viaskodnak az egyre keményebb idővel. Hátul, az udvarban jókora farakás, az ólban disznók. — Tíz malacot hozott ide a kis góbém — olyan szeretettel mondja ezt Benkő Istvánné, ahogy csak parasztember tud beszélni a jószágáról. — Éppen most voltunk Berzencén, vettünk egy kis apró krumplit nekik. Mindent beteremtetlek, összegyűjtöttek a télre. — Kocsis voltam sokáig, most egy éve éjjeliőrködöm a baromfiaknál — alacsony, derűs arcú ember Benkő István. — Szerettem a ko- csisságot, de az idő sajnos eljárt. A ház előtti diófáról egyre hullnak, hullnak a levelek. — Szívesen dolgozok, mert itt megbecsülik a dolgos embert. A szociális alapból minden hónapban kétszáz forintot ko.p az idős házaspár. — Én ezt nem kértem, de köszönettel fogadom. Hatszáz forintot keresek, így aztán a nyolcszáz forintból szépen eléldegélünk ketten. Mutatja az udvart, a kis háztájit. Nyugodtan néz a tél elé. — Az ember nincs egyedül a gondjával. És tudja, talán ezt pénzben nem is lehet kifejezni .. . Falun a tél keményebb, nagyobb a hóban süppedt házak között a csend, és nehezebben telnek azok napjai, akik öregségükre magukra maradtak. De ahogy ők mondták — még sincsenek egyedül... Vörös Márta zőmérnök a következőket mondja: — A mamatovszki gyár, amely főként garászfelszerelé- seket készít, egy» újszerű gépkocsitovábbító szalagot állított elő. Ennek az az érdekessége, hogy a hátsó belső kerekeket meglökve továbbítja a szerelőakna fölött álló gépkocsit. A megoldás olcsó, korszerű. Az új szalaghoz kevesebb anyag kell, mint elődeihez. — Hogyan halad a munka? — Nagyon jól. Határidőre, november 30-ra befejezzük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy el is hagyjuk Kaposvárt Mindaddig itt kell maradnunk, amíg üzem közben ki nem próbáljuk új gyártmányunkat. Az üzemi próbára előreláthatóan később kerül sor. A velük dolgozó Takács József, az. AKÖV műszaki ellenőre közbevág: — Sajnos néhány munkafolyamat nem úgy halad, ahogy kellene. A telep később készül el, mint a szalag, így hát a szovjet szakembereknek is várniuk kell. Egyébként nekik sincs köny- nyű dolguk itt. Különösen az akna és a szalag méretei között mutatkozó különbség miatt kellett nagyon sokat bajlódniuk. Salmanovék azonban nem zúgolódtak. Türelmesen dolgoztak és igyekeztek kiküszöbölni a hibákat. A mosolygós képű Jurij Kerzs- nyev technikus kér szót: — Az AKÖV dolgozóinak is köszönhető, hogy jól haladunk — mondja. — Készséggel segítettek bennünket. Különösen Takács József ellenőr és a tolmács, ár. Keményfi Béla igazgatási, jogi csoportvezető. Még a várost is megmutatták. — A két szovjet szakember ott volt meghívott vendégként a kaposvári autóbusz-pályaudvar átadásán — mondja a tolmács. — Milyennek látják városunkat? — kérdem. — Kicsinek — válaszolják. Ezen nem is csodálkoztam, hiszen két moszkvai barátunk a nagyvárosi méretekhez szokott. — Ennek ellenére jól érezzük magunkat — jegyzi meg kisvártatva a kissé örményes arcú Salmanov. Otthonuk jelenleg a Kapos Szálló. Szabad idejükben olvasnak, sétálnak, s természetesen levelet írnak haza, hiszen mindketten családosak. A legjobban azonban itt érzik magukat, az új AKÖV- telepen. Nemcsak azért, mert a padlófűtése« szerelőcsarnokkal, hideg-meleg vizes szolgáltatással, 800 gépkocsi befogadására alkalmas tárolóhellyel rendelkező létesítmény nekik is nagyon tetszik, hanem azért is, mert szeretik munkájukat Minden estével közelebb kerülnek ahhoz a naphoz, amelyiken elmondhatják, hogy feladatukat végrehajtották és azt hallhatják, hogy a magyar szakemben-ek elégedettek. Azt szeretnék, hg új termékük már az első alkalommal jól vizsgázna külföldön. Hiszen a magyar- országi sikertől is füf»g, hova mennyit exportálnak majd belőle. Szegedi Nándor Nagyüzemi baromfinevelő A Mezőtúri Állami Gazdaságban új típusú, korszerű nagyüzemi jószágférőhelyek gyártását kezdték meg előregyártott elemekből. A 10 000 férőhelyes baromfinevelő 100 méter hosszú és 10 méter széles épülete 20—25 nap alatt építhető fel. Alapzatát betonból, tartószerkezetét vasból készítik. Falait előregyártott elemekből szerelik össze. A fenyőhulladékfából készült falat hőszigetelő habbal töltik ki, majd farostlemezzel vonják be. A csirkenevelőben villany világít, amely programvezérléssel működik, automatikusan állítja be az alkonyatot és az éjszakát. Az ötletes és gazdaságos baromfinevelő egymillió- egyszázezer forintba körül.
