Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)
1967-11-02 / 260. szám
Csütörtök, 1961. november 2. s SOMOGYI NÉPLAP A közérdek szolgálatában A mikor a tsz-szövetség alakításának javaslata nyilvánosságra került, az érdeklődő közvélemény az első hallásra—olvasásra kezdeti elgondolkodni a megállapításon: a területi szövetség a tagszövetkezetek demokratikusan kialakított képviseleti szerve lesz, amely azon munkálkodik majd, hogy előmozdítsa a közös gazdaságok jobb együttműködését és érdekvédelmük hatékonyabb ellátását Nem túlozunk akkor, ha azt mondjuk hogy éppen az érdekvédelmi szerep ragadta meg legjobban a szövetkezeti parasztság túlnyomó többségének figyelmét. Üj dologról is van szó és félreértés, meg nem értés is adódott ezen a téren — kétszeresen fontos feladata tehát e tevékenység helyes értelmezésének biztosítása. A széles körű felvilágosítással oda már eljutottunk, hogy az érdekeltek tudhatják: az egyén javát közvetve, a szövetkezetek közös érdekképviseletével szolgálja az új szervezet Sőt az ennél is szélesebb összefüggések lényege is mindinkább bekerül a köztudatba. A szövetségek alakuló ülésén a küldöttek annak a kívánságnak adtak hangot: működjön közre tevékenyen az új típusú szervezet abban, hogy kapjon valamennyi szövetkezét hatékony védelmet a vele gazdasági kapcsolatban álló vállalatok megkárosító törekvéseivel szemben. Nagyatádon például azt hangsúlyozták nagy nyomatékkai, hogy az egyik legjobb biztosíték a hátrányos szerződések megkötésének megelőzése. Ez az útmutatás milyen követelményeket támaszt? A jogszabály erejével biztosítja, hogy a termelési, állatnevelési, -hizla- lási szerződés mindenkénoen kétoldalú megállapodást tartalmazó okmány legyen. Ezért az az út már nem járható, hogy a vállalat saját érdekeinek jogszerű biztosítása végett egyedül fogalmazta és szabta meg a szerződés föltételeit: a nyomtatványok immár mindjobban betöltik azt a szerepüket, hogv mindkét fél jogait és kötelezettségeit arányosan és a valóságnak megfelelően tartalmazzák. Hegedűs Lajos szabási elnök és mások is kiemelték: a tsz-jogász vegyen részt a szerződés előkészítésében és megkötésében, hogy jogi hátrányra ne adhasson módot ennek az okmánynak a megfogalmazása. Helyénvaló a szövetkezeti jogászoknak az a kérése ezzel kapcsolatban, hogy nélkülük, szakvéleményük meghallgatása nélkül ne írjanak alá megállapodást a tsz-vezetők, hanem vonják be őket ebbe a munkába. F oglalja magában és határozza meg a szerződés a szövetkezet termelési feladata mellett vele azonos mértékben a vállalat átvételi kötelezettségét is — indítványozta a kaposvári küldöttgyűlésen Horváth László nagvbajomj tsz-elnök. Konkrét példából indult ki. Elmondta: előfordult már, hogy amikor akadozott a burgonyaszerződtetés, akkor a tsz-eket együtt is, külön-külön is buzdították még nagyobb vetésterület vállalására, ám amikor nagy lett az őszei a termés, a tavaszi buzdítok nemigen tudták elérni, hogy a MÉK mindet átvegye. Mások hozzátették, hogy a tsz is csak olyant vállaljon, amit teljesíteni is tud. A kétoldalú szerződés megszegésének megelőzése fontos követelmény abból a szempontból, hogv biztosítsa és erősítse ennek az okmánynak a tekintélyét. Térjünk rá az átadás—átvétel kívánatos gyakorlatának kialakítására. Kivált a vágómarha húsipari minősítésének rendszerét hibáztatják sokan. Nagyatádon el is határozták, hogy általános rendezésre kérik föl az illetékes országos szerveket; a szövetkezetek a pártatlan minősítés biztosítását kérik, semmi mást. Jogos ez a kívánságuk, és senki nem teheti meg, hogy vállalati haszonszerzés végett megrövidítse őket. A szövetkezeti küldöttek megnövekedett felelősségére vall az a tény, hogy tudják és el is mondták: jobb minőségű árut kell termelniük, és így kevesebb lesz a minősítésnél a vita, és nagyobb lesz a közös gazdaság bevétele. Ök sem csinálhatják azt, hogy silányabb termeávényt rá próbálnak erőltetni az átvevőre. Ha a vállalat rosszabb árut kapna rendes áron, akkor aligha viselné ennek anyagi következményeit, hanem arra törekedne, hogy a veszteséget áthárítsa a fogyasztóra. Vég-' ső soron tehát a piaci vásárlók járnának rosszul. A rendes minősítés, a jó minőség biztosítása az ilyen rendellenességnek veszi elejét Ez pedig nemcsak egyedi érdek, hanem közös érdeke a termelőknek, az átvevőknek és a fogyasztóknak, tehát egyetemes társadalmi érdek. Ennek érvényesítésén, ennek szolgálatában munkálkodnak a termelőszövetkezetek területi szövetségei: tevékenységük jelentősége éppen ezért túlnő tagszövetkezeteik keretein. K özérdeket védelmeznek tehát a tsz-szövetsé- gek, amikor et^felől élnek a szerződésben biztosított jogaikkal, másfelől pedig hiánytalanul teljesítik vállalt termelési, áruértékesítési kötelezettségeiket. A partnerek egyenjogúsága elvének gyakorlati megvalósulása azt eredményezi, hogy e külső érdekvédelem helyett mindinkább a belső feladattokra, a saját termelési teendők ellátására irányulhat és kell is, hogv irányuljon a szövetségen belül a tsz-ek figyelme. Kutas József SZÁMOK ÉS TÉNYEK Az 18S7-es népszámlálás adatai szerint a cári Oroszországban a bérmunkában foglalkoztatott nők 83 százaléka háztartási alkalmazott és béres volt, 13 százalékát az iparban és az építőiparban segédmunkáitoknál vették igénybe, s csupán négy százalék dolgozott a közoktatási és az egészségügyi intézményekben. 1965-ben a társadalmi termelésben foglalkoztatottak 94 százaléka a nők közül került ki. Minden száz dolgozó közül az iparban 46, a közoktatásban 71, egészségügyi pályán 86 volt a nő. A Nagy Honvédő Háború éveiben a szovjet nők az egész néppel együtt állhatatosan viseltek a háborús idők nehézségeit a frontokon és a hátországban. A báború első öt hónapja alatt több mint százezer nő került a gyárakba, és sajátította el a férfi szakmákat. A háború idején tanúsított bátorságért és hősiességért 90 nőt tüntettek ki a Szovjetunió Hőse címmel. Több mint egymillió nő kapott állami kitüntetést kiemelkedő munkájáért, csaknem háromezer nő viseli a Szocialista Munka Hőse címet. Bemutató előtt MÜHELYQONDOK »Megrpóbáltam valamit, ami számomra is szokatlan. Akadhat ugyan, aki szerint ez a húszas évek színháza **a-“ totális színház... A témát mindenesetre már sokféleképpen feldolgozták. Patetikusan is, fekete-fehéren is, ahol csupa jó és csupa rossz áll egymással szemben. Azt az erkölcsi alapot, amelyre fölépítem ezt az előadást, azok az emberek adták, akik a kezdet kezdetén nem voltak párttagok, sem forradalmárok. Négy évig sárban, vérben kúsztak, öltek; s a lövészárkok négy éve után a forradalom azt jelentette nekik, hogy végre hazai Végre szántani, végre életet vetni a barázdákba, végre vetett ágyba feküdni az asszony mellé, végre borotválkozni ... S helyette? Mit jelentett a forradalom a beteljesült vágyálom helyett? Meg se melegedett, már mehetett is vissza! Lekicsinyli az ügyet, aki szerint könnyű volt, egyszerű volt a forradalom oldalára állni! Diákköri élmények is földerengenek bennem. Akkor csupa -hősök- álltak elénk. Ezeknek a hősöknek mindent meg kellett tagadniuk, amire évek óta annyira vágytak ... Azután izgat engem a szabadsó,g — nem szabadság kérdése is ebben a darabban. Rá kellett ébredniük erre az embereknek és arra is, hogy kihez, hová tartoznak. Van egy jelenet az első részben, ahol az érkező idegenek lehuzatják a gazda csizmáját. S az egyszerű, muzsik itt tudja meg, hogy nem lehet az én emberem az, aki elveszi az utolsó csizmámat. Olykor igen kézzelfogható, egyszerű dolgok döbbentenek rá: mi lehetett 1917. Hallunk olyan sablonforma vagy annak tűnő szavakat, mint például: »-elv- társ-. Nekem ez a szó azt jelenti, hogy elvekben egyek vagyunk valakivel, valakikkel. De hányszor mondták, mondjuk ezt a szó gondolati tartalma nélkül?! __ A színpadon azt is szeretném ábrázolni, hogy mit jelent ez a szó? Hogyan ejtik emberek ezt a valós értelmet ízlelgetve, és hogyan jutnak el innen addig, amíg eszmeiséget is éreznek mögötte? Ez is magyarázza, miéri építettem föl a darabot úgy, ahogyan. Megpróbáltam mindent csatasorba állítani. Fényeket, hangokat, vetítőgépet egyaránt. A filmdokumentumok — maga a történelem. Egyébként maga a darab is filmszerű kissé, rövid »snittekből- áll. Ezért törekedtem, majdnem film- eszközökkel színpadra állítani az Első lovashadsereget. A jellemek rendszerében szeretnék mindent elkerülni, ami a szokványra emlékeztet. A kozák például nevi attól kozák, hogy kétméteres és basszushangon dörög. És nem attól politikai biztos valaki, hogy sohase fél. Sőt attól lesz ember, hogy ö is félhet, hogy őneki is volt tűzkeresztsége. Említettem az imént: sokszor találkozunk olyan szavakkal, kifejezésekkel a darabban, amelyekre azt mondhatjuk: brosúramondat. -A dolgozó nép ereje legyőzhetetlen-. — De ez a mondat, ez a kifejezés egyszer megszületett! Akkor, amikor először fogalmazták meg, amikor először ejtették ki. És tették ezt olyan hittel, hogy azért az életet is odaadta valaki. Engem az vezetett: hogyan születtek meg azok a gondolatok, kifejezések, amiket ma már sablonosnak, közhelynek érzünk, könnyen veszünk. Van valami amivel birkózom, amit teljesen eldönteni talán a premierig nem fogok. Ez a »Vezető- figurája. Visnyevszkij ezt mondja róla: »emlékezetünk, szívünk, lelkiismeretünk.- Végig, az egész darabon, mindenütt megjelenik. Igazából nem ismerjük. Öt elemezve megpróbáltuk: ne szokványnarrátor legyen. Több, masabb ... Érzésem szerint ennek a figurának a megoldáNEHÉZ KAMPÁNY A régiek helytállnak, az ideiglenesek vándorolnak — Gyenge a munkaerő — sóhajt elkeseredetten a személyzetis. S ugyanerről beszél Tóth Lajos, a cukorgyár igazgatója is. Először azonban rövid történelmi áttekintést ad, hogyan nőtt a feldolgozott cukorrépa mennyisége ötezerről huszonötezer vagonra a harmincas évek közepétől napjainkig, s ezzel összefüggésben hogyan hosszabbodott meg a kampány a hajdani másfél hónapról négy-öt hónapra. Egészen a hatvanas évekig szeptember végén, október elején kezdett a gyár, amikor az őszi betakarítás nagyj át elvégezték. 1960 óta azonban korán kezd, szeptember elején. Most szeptember 7-én indult meg. — Egyre kevesebb rendes kampánymunkás tér vissza induláskor a gyárba. Leköti őket a termelőszövetkezet, elhelyezkednek állandó munkára építkezéseken, téglagyárakban, erdőgazdaságokban. S az ipar fejlődésével tovább nőtt az állandó munkát vállalók száma. — Igaz, hogy rossz az ideiglenesek összetétele? Az igazgató bólint — Nagy része vándormadár, aki legalább a negyedik munkakönyvnél tart. Az első fizetést még megvárja, aztán odébbáll, mert jön utána a letiltás. Nem hiszi el, mennyire tele vannak adósságokkal... A hiányzók helyett is a törzsgárda dolgozik Mintegy hatvan-hetven ember hiányzott a létszámból, amikor megkezdődött a kampány. Megkérdeztem az igazgatótól, md a helyzet most — Nézzük meg a létszámje- lentóseket Szeptember 25-én harminchárom, október 15-én húsz, október 19-én harmincnégy munkással Volt kevesebb a tervezettnél. Egy kicsit tehát feltötödött a létszám. Ugyanezeken a napokon azonban betegség, igazolatlan távoliét, szabadság miatt nem dolgozott nyolcvanöt, száztizenhat, illetve százhuszonegy munkás. Képzelheti, mennyire hátráltatja a termelést, hogy négyta váltja majd ki a legtöbb vitát Az összesből a különöset akarom kiválasztani. Miért? Tizenhéttől a húszas évek elejéig több millió vöröskatona adta életét a forradalomért. — Ez lényegében ez a »narrátor- alakja. így, idézőjelbe téve. Ez az X millió halott együtt és külön az a névtelen, aki egyszer valahol elesett a forradalomért. Általános is, kiragadott különös is. Ezért vesz részt, ezért van jelen a cselekményben mindenütt. Ha meghal valaki — oele együtt pusztul ő is. A Vezető tehát mindazoknak az alakja, akikre ma emlékeznünk kell. S olyan történelmi sorsfordulón kell emlékeznünk, amelyiket a világ bármely pontján letagadni nem lehet. Aki ezt a szót kimondja: 1917 — nem teheti anélkül, hogy ne lásson mögötte embereket: akik tették, végigvitték ... A darab ennek a küzdel- mességéről szól. 1913-ban kezdődik a cselekmény és 1930-ban fejeződik be. Tizenhét évet ölel magába. A küzdelmekről szól, és természetes, hogy nemcsak a pá- toszos küzdelmekről, hanem s kszor a kudarcokról is. Magamban küzdők az ellen, hogy évfordulós darab legyen az Első lovashadse- ren Ez a dráma ugyanis nem az. Hallatlanul emberi alkotás — méltó a félszázados évfordulóra — de ugyanakkor nélküle is él.öt napig dolgozik valaki, aztán se szó, se beszéd, otthon marad vagy beteget jelent. — Hogyan hat ez a munkára? — Ügy, hogy az állandó dolgozóinkat csoportosítjuk át a mószkemence töltéséhez, a centrifugához, amikor hiány van. A törzsgárda becsületes helytállásának köszönhető, hogy nincs 20—30 százalékos termeléscsökkenés. Még így is körülbelül ötszáz vagon répával kevesebbet dolgoztunk fel a tervezettnél. Sajnos nincs meg a szinkron. A cukorraktározás elmaradása miatt az úszó cukor mennyisége meghaladja a megengedettet, s ezért esetleg csökkenteni kell a répafeldolgozást. Már Zalát is összejártuk munkásokért. Eredménytelen ÜL... Egy délelőtt tízezer forint előleg Erről panaszkodik Györék Sándor párttitkár is. Huszonöt községben tárgyalt a vezetőkkel, de mindössze egykét embert küldtek. — Milyen a hangulat? • — Fáradtak és idegesek az emberek. A vándorlás rontja a fegyelmet. Albert Imre szak- szervezeti titkár véleménye, hogy van még mit tenni a bérgazdálkodásban is. x Rokonszenves fiatalember jön be az irodába. Bárány Tibor lakatos, az ÉDOSZ me- gyebizottságának tagja. Q is a helytállásról beszél: — Senkinek sincs hivatalos beosztása a finomítóban, mindenki azt csinálja, amihez éppen ért Előfordult, hogy a technikus elment cukorlevet eregetni, mert fizetés után a hét munkásból csak három jelentkezett műszakra. — S miért vállalta ezt a technikus? — Mert máskülönben leállhatott volna a finomító... Barna ruhás munkás kopogtat be. Száz forint előleget kórt, s ehhez szükséges a szakszervezet hozzájárulása. A répakirakó indulás óta dolgozik a gyárban. Amikor a titkár azt mondja, hogy majd hétfőn jelentkezzen, mérgesen felcsattant: addig meg is halhatok. Telefon a főkönyvelőnek, s a titkár a szabályok ellenére kiadja az igazolást — így megy ez minden nap.... Előfordult, hogy egy délelőtt több mint tízezer forint előleget írtam alá... Negyvenen kiléptek ötvenen jelentkeztek Adler Dezső munkakönyv- nyilvántartó ugyanitt folytatja a gondolatot — Tudja, kik jönnek többségében hozzánk? Akik sehol sem maradnak meg. Ha rám bíznák a fölvételt, száz közül nyolcvannal szóba sem állnék. Megbízhatatlanok, berúgnak, fenyegetőznek... Megnehezítik a műszak vezetők dolgát — Hányán fordultak meg itt az irodában ezen a héten? — Negyvenen kiléptek, ötvenen munkára jelentkeztek. Éppen most szólítottam föl levélben nyolc embert, akik minden bejelentés nélkül nem dolgoznak. Elküldöm a munkakönyvét, visszajön, hogy a címzett ismeretlen. Dolgozott itt olyan az őszön, akinek harmincezer forintos tartozása van, mert az első fizetés után mindig kereket old... Nézze ezt a sok papírt. Bírósági letiltások, adósággal terhelt MIL-lapok. Mire vége lesz a kampánynak, legalább ezer- hatszáz munkás megfordul nálunk. S minden évben nehezebb .. .Az állandó munkások elmennek salakot kirakni, szenet lapátolni, hogy ne álljon le a gyár. Felcsapja a betűrendes könyvet. Olvassa a neveket. S ugyanazt a két szót ismétli Kilépett. Felmondott Van, aki még aznap elment, amikor jött Mások egy, két három vagy négy nap múlva. — Tudja, az idén csak papíron van meg a létszám. Akit fölvettünk, arra sem számíthatunk. A megoldás: a, műszaki fejlesztés Van-e kiút ebből a nehéz helyzetből? Tóth Lajos igazgató szerint a műszaki fejlesztés. Gépesíteni kell a nehéz fizikai munkákat Az olajtüzelés, a mészkemence automatizálása, az automata centrifuga beállításával olyan százötven fővel csökkenthető az ideiglenes létszám. A műszerészek és a lakatosok számát azonban növelni kell, s így elsősorban az állandó létszám nő majd. — Addig azonban nagyon nehéz lesz — mondja az igazgató. Lajos Géza Elmondta: Sándor János, a Csiky Gergely Színház vezető rendezője Egyhetes kortól öthónanos korig itatásos borjúncvelöben tartják a növendékeket a kiskerpidi Latinka Tsz-ben. Évente 80—90 borjút nevelnek így föL
