Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)
1967-11-09 / 266. szám
Csütörtök, 1967. november 9. 3 SOMOGYI NfiPtAF BÉKÉT A VILÁGNAK! A nap csak rövid időre mutatja magát, az idő hűvösebbre fordult. Am a munka nem állhat meg a földeken, még akad tennivaló. Az Öreglaki Állami Gazdaság pusztakovácsi üzemegységében huszonöt lány szorgoskodott: francia-levendulát dugványoztak. Valamennyien az öreglaki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola másodéves tanulói, s az öreglaki gazdaságban munka közben sajátítják el a gyakorlati tudnivalókat. A kipusztult dugványokat újakkal pótolják, s közben megismerkednek a növény termesztésének módszer eivel. Betonos Lukács Ma ötvjen éve jelent meg az Izvesztyijában a fiatal szovjethatalom első kiáltványa, amelyben a munkás- és parasztkormány felszólítja a hadviselő kormányokat a háború befejezésére. A Dekrétum a békéről című kiáltvány a történelemben a lenini békedekrétum nevet kapta. Az 1917-es februári forradalom után hatalomra került polgári Ideiglenes Kormány a tömegek félrevezetésével, nacionalista jelszavak hangoztatásával tovább folytatta az imperialista háborút. És vajon mit takartak a hangzatos jelszavak, kiknek az érdekében hajtották a frontra az orosz katonák millióit? A Pravda 1917. május 12-én megjelent Kiknek van szüksége a végsőkig folytatott háborúra? című cikkében leleplező adatokat közölt az orosz nagyiparosok háborús nyereségeiről: »Ez az oka, hogy nem sietnek a háború beszüntetésével. Még ha mindezeket a kolosszális nyereségeket és a nép vére hullásával kell is megfizetni. íme, ezért folytatják oly kitartóan »a háborút a végsőkig* a kapitalista és a bankár urak, és »végrehajtó szervük« — az Ideiglenes Kormány* — írta a Pravda cikkírója. Ezért volt nagy jelentőségű, hogy a munkás-paraszt- és katonatanácsok küldötteinek második összoroszorszá- gi kongresszusa elsőnek a békéről szóló kiáltványt fogadták ed 1917. november 8- án. A lenini békedekrétumban fogalmazódott meg először ilyen határozottsággal a dolgozó osztályok eltökélt békeakarata. A kiáltvány a világ munkásaihoz, parasztjaihoz fordult, hogy akadályozzák meg kormányaikat a háború folytatásában, kényszerítsék őket az igazságos és demokratikus béke megkötésére. A történelem során már sokszor és sokan hangoztatták békeszándékukat, de a hatalomra került osztályok közül a munkásosztály az egyetlen, amely ezt az akaratát következetesen meg is valósítja, hiszen ennek az osztálynak valóban létérdeke a békés alkotó munka. Az ötven évvel ezelőtt megjelent dokumentum jelentősége azonban nemcsak konkrét történelmi szerepében rejlik, hanem egyúttal megalapozta azt a békepolitikát, amelynek valóra váltása biztosítéka lehet a valóban igazságos és demokratikus békének A dekrétum célkitűzései ma, a gyarmati népek felszabadító mozgalmainak, a polarizálódott erőviszonyoknak a korában is érvényesek. A lenini békegondolatat demonstrálta a somogyi fiatalok szeptemberi impozáns Latin- ka-békemenete is. És e dekrétum szellemében követelünk békét Vietnamnak. Nem megalkuvások árán születő megbékélést, hanem igazságos és demokratikus békét, amelyben az agresszió kényszere nélkül dönthet a nép államformájáról, életmódjáról. A békét követelő n#lliók sokasodnak szerte a világon. A jó szándékú emberek egyesítik erőiket, kommunista békeharcosok és polgári pacifisták küzdenek vállvetve a háború veszélyének elhárításáért. A tömegek békeakarata már aa Amerikai Egyesült Államokban is szembeszegül az imperialista kormány vietnami háborús politikájával. Legutóbb Washingtonban a Pentagont ostromolták meg a vietnami háború ellen tüntető amerikai tömegek. Mi békét akarunk, és hisz- szük, hogy a béke ügyét szolgálva — a dekrétum megfogalmazása szerint — »egyszersmind a dolgozó és kizsákmányolt néptömegek minden rabság és kizsákmányolás alól való felszabadításának ügyét« szolgáljuk. R. G. Tető alatt az epulo pártszékház November hatodikán a megyei pártbizottságon vendégül látták az új pártszékház építőit abból az alkalomból, hogy teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulójának tiszteletére tett vállalásukat. Biczó Péter, a megyei párt- bizottság osztályvezetője üdvözölte a műszakiakat, munkásokat. A megyei pártbizottság nevében köszönetét mondott a pártszékház építésében elért eredményeikért, majd Ze- leznik Sándor, a vállalat igazgatója a legszorgalmasabb műszakiaknak és munkásoknak csaknem 16 000 forint jutalmat adott át. A mindig jókedvű brigád a baráti beszélgetésen is vidám volt. Apró anekdotákat mondtak el életükről, munkájukról. A közösség tagjai — többségük 12 év óta dolgozik a vállalatnál — megértik, szeretik, becsülik egymást összefogva legyűrik a nehézségeket Az építők megígérték, úgy dolgoznak, hogy határidőre átadják a pártszékházat. Egész nap táncol és hajladozik a daru a betontelepen. A teherautók irodaházak, üzemcsarnokok és mezőgazdasági épületek előregyártott elemeivel rakottan fordulnak ki a nap minden órájában a kapun. S ezt a kis zenekart egy jókedélyű, piros arcú férfi vezényli, akinek hosszú évekig a sze- kerce volt a szerszáma. A Tanácsi Építőipari Vállalat betontelepe még nagyon fiatal: tizennégy hónapos. Lukács Ferenc régi bútordarab a vállalatnál, ötvenhétben került ide. Elvégezte a művezető-iskolát, s azért tették a telep élére, mert a jó sablon a pontos elemek titka. — Megszerette ezt a munkát? — kérdem a kis irodában a harminchét éves férfitől. — Nagyon. Tiszta őszintén mondom ezt. Most szabadságon vagyok, egy napot azonban dolgozom közben ... Olyan bolondja vagyok a betonnak, hogy a feleségemnek már nem is tetszik... — S mire büszke? — Arra, hogy eddig csak jót hallottunk a gyártmányainkra. Nem akarok nagyozni, de az Alföldről, Székesfehérvárról, Miskolcról is jártak ezen a kaposvári telepen, megnézték, mit gyártunk. Például seholsem lehet kapni góliátmosogatót. Ez műkőből készül, és csem- pézett a belseje. Nálunk most is van. Aki itt jár, csodálkozik is rajta. Bármire van szükség, szerzünk tervrajzot, tanulmányozzuk, s nekilátunk. Van egy emberem, nem szakmunkás, de nagyon ért a sablonokhoz. S képzeljé, még Baranyába is szállítunk már panelokat. Most például — először a telep történetében — tizennégy méteres elemeket gyártunk majd Siófokra. Tanulmányoztam a tervrajzokat, hát lesz egy-két megjegyzésem ... — Sokat tanult tavaly óta? — Rengeteget... Képzelheti, míg betonos lett egy ácsból. Nézze, az mind szakkönyv ott a polcon. Ez a könyv meg le nem kerül az asztalomról, ez az istenem. Sokat forgatott rojtos szélű szakkönyv. A címe: Műszaki előírás beton és vasbeton készítésére. Lukács Ferenc eladta Göl- lében a házát, s itt épített egyet a Kun Béla utcában. Ha leteszi a munkát, s hazamegy, televíziót néz a feleségével. Néha elmennek a cukrászdába. A színházba minden szezonra bérletet vesz. Megszokta. Jó barátja a könyv is. Solohovot szereti a legjobban. Egyszer kezébe akadt az Emberi sors. Nem tudta letenni, annyira tetszett. S attól fogva kereste ennek az írónak a műveit, mind végigolvasta. Egy kis szőlője is van a családnak, éppen most szüreteltek a hegyen. — Mennyi termett? — Olyan százharminc liter... Arcok, emberek, emlékek BULGÁRIÁBÓL (1.) tem: melegszívű emberekkel. | ontott vér kapcsolódik ... Az Borongás idő volt, esett az j erdő, a hegy rejtette a búeső, amikor megálltunk a fő-> vókat, otthont adott az el1 lenállóknak. összeköt bennünket a történelmi múlt és napjaink történelme. Nemzeti zászlónkon ugyanazok a színek vannak. Csak a sorrend más. Valahol olvastam, hogy a fehér szín a bolgár nép békesze- retetét, munkaszeretetét jelképezi, a zöld a felszabadító harcok zászlaira. a bolgár föld termékenységére utal, s a piros szín jelzi Bulgária győztes szocialista forradalmát ... Otthon éreztem magam. Gyakran úgy tűnt, ezeken az utakon már jártam, ezeket a a tájakat már láttam, és ezek kel az emberekkel már találkoztam. Az autó nyelte a kilométereket, szerpentineken kígyózott fölfelé, völgyekbe ereszkedett alá, s az jutott eszembe, mennyire igaz az, hogy két embert minden szónál és fogadalomnál szorosabban kapcsol össze a közös sors. S így van ez akkor is, ha az a két ember más-más nyelven beszél, mások a nemzeti szokásai és másként mondja azt, hogy: köszönöm. Igen, úgy tűnt, ez a táj ismerős. Pedig először utaztam végig a Balkánon. Fenséges, méltóságos hegyek, habos, rohanó, csörgedező ezer patakkal, víztárolókkal. A patakok sok-sok kilométerre viszik az éltető vizet. Iszperihtől néhány kilométerre van egy víztároló, ötvenkilenc falu kap innen vizet. Ötvenkilenc falu, sok ezer ember! Ez a mai Bulgária. S ugyanitt, ebben a szemet gyönyörködtető szép környezetben ott tanyázik a múlt emléke. Mélyen lenn a völgyben egy jellegzetes kör alakú, kissé roskatag épület. A valamikori hárem. A bolgár nép életében évszázadokig tartó sötét kor egy csöppnyi mementója. Nem messze tőle egy kolostor, Demi Babár örökös pihenőhelye. A legenda azt tartja, hogy ez a vascipőben járó, hatalmas erejű óriás valamikor egyik kezével megnyomta a földet, s a mozdulatra öt helyen fakadt fel a földből a víz. Ezért nevezik ezt a helyet ma is ötágú kútnak. S a vén,, hatalmas hegyek között szebbnél szebb üdülőtelepek, száz meg száz modern új épület. Az ember megáll, mélyet lélegzik, hallgatja a csend neszeit. Ezek az ormok, ezek a hallgatag erdők rengeteg vérnek, rengeteg hősi küzdelemnek voltak tanúi. Rejtegették a búvókat, otthont adtak a rabságba beletörődni nem tudóknak. Most kimondhatatlanul nagy békesség, nyugalom árad belőlük. És neszez a csend... Hallani vélem most is, pedig a nyitott ablakon át a hétköznapi utca zaja szökik a szobámba ... Aztán a Balkán képét emlékeimben hirtelen felváltja egy kis Kísérőnknek, Koszta Csuturkovnak, a Lu- dogorszka Pravda főszerkesztőjének szülőfaluja Magyarra fordítva Sztudenec körülbelül ennyit jelent: hideg falu. Magamban nyomban hozzátettéren. És nem tudom, hogyan és nem tudom, honnan, a kihaltnak látszó tér egyszerre népes lett. — Koszta megjöttél? Meddig maradsz? Hogy vagy? A beszélgetők fölött, a kul- túrház előtt ott állt egy gyönyörű női szobor. Liliána Di- mitrováé. A faluban csak keresztnevén, Liliánának hívják. A legöregebbek is csak a legnagyobb tisztelettel ejtik ki ezt a nevet, és emelik tekintetüket a fiatalságöt, a szépséget sugárzó lányalakra. Mert Liliána Dimitrova szép volt, szeretett élni, és szeretett volna szabadon élni. Ezért áldozta fel fiatal életét. Kétszer szökött meg koncentrációs táborból. Bujkált. Aztán valaki elárulta, melyik ház rejti a hős lányt A házban egyedül volt, és egy egész éjszaka tartotta magát az ostromlókkal szemben. Az utolsó golyót magának tartotta meg... Most a szép kultúrház előtt sugárzón, büszkén áll a lányalak. S alatta a volt harcostársat, Koszta Csuturkövot ér deklő kérdésekkel veszik körül a falubeliek. Talán rokonok, talán ismerősök. Mindegy. Melegszívű emberek ... És ez az ország nem egv, hanem sok száz Liliána Di~ mitrovát, sok ezer hőst adó* ‘ Az országutak mentén c beljebb az erdőkben mindenfelé emlékművek. Mindegyikhez hősi történet és kivan közös folyónk, és a közös sors összekapcsol ben- nüket... ebben a hegyekkel övezett, szép kis városban úgy beszélnek Kossuth Lajosról, mint egy kicsit a sajátjukról. Végtelenül nagy tisztelettel és kegyelettel. Hiszen ő és bujdosó társai rakták itt le a színházkultúra és a zenei élet alapjait És a sörfőzésre Kossuth tanította meg őket. Ma egy hatalmas, korszerű sörgyára van a városnak, s a bolgár nép kedvenc itala a sumeni sör. A ház, ahol lakott, ma múzeum. Az ember szava elakad, egy kicsit ösz- szeszorul a torka, mikor a magnószalagról felhangzik a Kossuth-nóta és magyar nyelven az itt eltöltött hónapok történelme. A berendezés érintetlen, a szőlőlugason most is úgy érik a szőlő, mint akkor, mikor Kossuth Lajos ült alatta emésztő gondokkal viaskodva... Nyeli az autó a kilométereket Városok, faluk suhannak el mellettünk. A gépkocsivezető, Kiril Sztancsev ■> harmadik napon már ma- ’-ui kérdezi: — Márta, hol vagy? És magyarul mondja: — Köszönöm. Felszakadnak a felhők, hirtelen nyár lesz, ragyogva tűz a nap. Néha énekelünk. A bolgár nép szereti a dalt, szeret énekelni. Aztán fel- kéklik a tenger... A kezemben egy marék kagyló. Gyöngyházfényűek és kékek. Kékek, mint a tenger. Mintha valami rakoncátlan gyerek tintát töltött volna bele, temérdek azúrkék tintát. S ahol a sziklákat mossák a habfodros hullámok, ott valóban feketén örvénylik a víz. És nappal és éjjel egyforma morajjal zúg a tenger. Partján gigászi építkezések. Felhőkarcolók, szállodák, üdülők százai Várnától Burgaszig, meghitt pihenőházak, szanatóriumok, virágos parkok, kavicsos sétányok. És lüktető, pezsgő élet mindenütt. Hol lengyel, hol német, hol angol beszéd üti meg az ember fülét. Pedig az ősz már bontogatja köntösét, az országút mellett rozsdásodnak a fák levelei. És korábban esteledik. Az autó reflektora mesz- sze világít az országúton. Hallgatunk. Az élmények ilyenkor, este elemi erővel lepik meg az embert. Aztán Koszta Csuturkov töri meg a csendet: — Milyen különös is. Minden emberre egyformán ragyog a nap, ha kint ér, egyformán ver bennünket az eső, az erdő madarai mindenkinek egyformán dalolnak. És mégis mennyi áldozat kell ahhoz hogy békében éljen az ember az ember mellett... Vörös Márta Tegnap este periratokat tanulmányozott odahaza. A vállalatnál 6 a társadalmi bíróság elnöke. — Tudja, nagyon szép hivatás ez... A múltkor azt mondja nekem az egyik szaki, akinek szintén megtárgyaltuk az ügyét: »Feri bátyám, tudja, inkább a bíróság adott volna egy évet, mint odaállni az emberek elé. — Most milyen ügyet tárgyalnak? — Három fiatal segédmunkás el akart lopni hat tekercs tetőfedő papírt. Az éjjeliőr rajta kapta őket. Két éve elnökösködöm, s ez a harmadik kátránypapírügyem. Az értéke nem nagy, mindenhol kapható, nem értem, miért kockáztatják érte az emberek a becsületüket... — S milyen büntetést szab ki? — Fegyelmit, a nyereség felének az elvonását. A nyilvános tárgyalás jelenti azonban a fő büntetést... Betonos Lukács. Ügy meggyökerezett ezen a helyen, úgy megkötött, mint a betonelemek, amelyeket csak daruval szaggathatnak fel a földről. Lajos Géza Csepel gépkocsi és pótkocsi, lengyel pótkocsi- rugólapokat, kötegeket rövid határidő alatt készít Somogy megyei Fi- mmechrnikai és Gépjavító Vállalat, Kaposvár, Május 1. u. 30. (118634) Van közös folyónk, ötágú kút Sztudenec falu: Sztudenec. Sumentien
