Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)
1967-11-06 / 264. szám
ÖT EV LEVELEKBEN A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának dolgozói október 17-én levelet küldtek Kalinyinba, a Pamutfonó Kombinát dolgozóinak. Nem ez volt az első. A kapcsolatot évvel ezelőtt kezdődött. Magyarország felszabadulásának 17. évfordulójára készült. Ebből az alkalomból köszöntötték a kalinyini gyár dolgozói a kaposvári üzemet »Mindig boldogság tölt el bennünket, szovjet embereket, amikor bírt kapunk a szocialista Magyarország baráti népének eredményeiről. Barátoknál úgy szokás, hogy örülnek egymás eredményeinek, s tiszta szívből köszöntik egymást a nagy ünnepek idején» — írták a táviratban többek között a kalinyiniak. Azóta valóban minden ünnepkor — április 4-én. május 1-én, november 7-én — érkezett, illetve ment távirat, levél. A feladó: Kali nyíri A kalinyini Pamutfonó Kombinát vezetői 1962. május 30-án küldött levelükben ezt Írták: »Vállalatunk az ország egyik legrégibb textilüzeme, 1358-ban ünnepelte 100 éves jubileumát. 1941-ben a németek teljesen lerombolták. A fasiszták elűzése után nehéz körülmények között kezdtünk újra dolgozni. Néhány hónapi építőmunka után gyárunk már tudott a front számára termelni. Azóta a kombinát jelentősen meg növekedett, megújult. A berendezés modem. Az automatizálással a termelés jelentősen meggyorsult. Többféle terméket készítünk.« Megírták továbbá, hogy a jelenleg 10 000 embert foglalkoztató gyárban a munka versenynek hagyományai vannak. Az első ötéves terv idején elsőként itt indították meg »az ezrek tapasztalatcseré, ét-«. Itt alakultak meg az első sztahanovista brigádok. A versenymozgalom azóta se lankadt Az SZKP XXII. kongresszusa megnyitásának napján eleget tettek kongresszusi versenyvállalásuknak. Azokban a napokban az üzemet beírták a «-Munka dicsőségének« könyvébe, a szövőrészleg pedig elnyerte a «-A magas kultúrájú vállalat« nevet. Űjabb levelek, újabb hírek érkeztek a messzi városból. »Bekapcsolódtunk a Kommunista munka vállalata címért folyó versenybe«. »Kombinátunkban 98 gépegységet szereltünk föl, 300 gépegyseget korszerűsítettünk.« »Majdnem kétszeresére növeltük a Yolcsanka nevű új szovjet szövet mennyiségét.« »Nagy figyelemmel kísérjük a XXill. partkongresszus munkáját, és nagy elszántsággal valósítjuk meg az életben határozatait.« Föllelkesedve a Voszhod 2. történelmi jelentőségű eredményeitől és attól, hogy egy szovjet ember sétát tett a vi lágürben, május 1-ét újabl munkasikerekkel ünnepeljük.« Több mint ezer munkás tanul munka után a különféle főisko Iákon, egyetemeken, technikumokban olvashatták többek között a kaposvári üzem dolgozói. Levelek Kaposvárról A kaposvári testvérüzem dolgozói is beszámoltak sikereikről a kalinyiniaknak. 1963 áprilisában többek között ezt írták a textilművekből a kalinyini kombinátba: »A második ötéves tervben már az 1963 évre előirányzott mutatókat is teljesítettük, és így több mint egy évvel előbbre járunk a feladatok végrehajtásában. A termelést kizárólag a termelékenység révén növeltük. Mindezért elnyertük a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját.« Ugyanebben a levélben köszöntötték a kalinyini új fonóüzem mesterét, Szemenova elvtársnőt és a segéd'mestere- ket: Ignatyevet, Klinovot, Buligint, akikről a szovjet levelekből úgy értesültek, hogy a fonalszakadást szervezett mozgalommal jelentősen csökkentették. Örömmel adtak hírt a testvérüzemnek arról, hogy a textilművekben is vannak az említett dolgozókhoz hasonló kiváló emberek. A levélből Kuzma Lászlóné, Wein- !iard Erzsébet, Balogh Anna> Szabó Margit, Guszman Erzsébet, Tóth Sándorné, Lévai Erzsébet, Szabó Lajosné, ősi Józsefné nevét ismerhették meg barátaink. A fejlődés Kaposváron se állt meg. Ezt bizonyítja az 1966-ban küldött levél. Termelési értékünk a bázishoz, 1960-hoz viszonyítva 148,10 százalékkal, a tervezetthez viszonyítva pedig 111,91 százalékkal nőtt. A legutóbbi levélben újabb munkasikerekről számolhattak be a kaposvári üzem vezetői, dolgozói: »A gyár dolgozói eleget tettek vállalásuknak. Háromnegyedévi termelési tervüket 1 százalékkal tül teljesítették azaz 150 tonna fonallal adtai többet a népgazdaságnak« — Ír- ták. Beszámoltak arról is, hogy a jubileumi évben sokat tettek a gyárban azért, hogy az emberek minél jobban megismerjék a Szovjetuniót. Bekapcsolódtak a »Ki tud többet a Szovjetunióról ?«-mozga- lomba. ismeretterjesztő kis- filmsorozatot indítottak, az üzemi irodalmi színpad műsorának nagy részét orosz és szovjet művek alkotják, örömmel közölték azt is, hogy á gyár három dolgozója részt vesz a moszkvai nagy jubileumi díszünnepségen. Tovább... Íme néhány villanásnyi gondolat a szovjet—magyar leveleket tartalmazó dossziéból. Ez a dosszié tovább fog maja vastagodni, hiszen a barátság tovább erősödik. Levelek jönnek, levelek mennek továbbra is. S miközben szaporodik a számuk, két távoli gyár dolgozói egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Szegedi Nándor Párttagságuk kelte: 1967. október A Siófoki Járási Pártbizottság jóváhagyta s puszta- szemes! és a szóládi pártszer- vezet határozatát: Nézerber- gel Károlynét és Máj Istvánt fölvette az MSZMP tagjainak sorába. Mindkettőjük párttagságának kelte: 1967 október ... — Mit érzett akkor, amikor értesült erről a határozatról’ Csendesen válaszol: — Munkám megbecsülését, elismerését látom abban, hogy párttag lehettem. Arra gondoltam már ott a taggyűlésen is. hogy a jövőben sokkal többet kell nyújtanom. Akik ismerik Nézerbergel Károlynét, a pusztaszemesi Búzakalász Tsz könyvelőjét, azok tudják: megfontolt ember, nem rejti véka alá, amit gondol, érez. Néhány évvel ezelőtt még a >bbi asszonnyal együtt a nö- énytermesztésben dolgozott, lóra hajnaltól késő estig ka- ált, ha a helyzet úgy kíván- i. Szorgalmával érdemelte ki csapatvezetői megbízatást, íajd azt, hogy a szövetkezet múlni küldte. Férjével együtt irt könyvelői tanfolyamra ábra. Bizony nemegyszer érik az iskolába vagy Haza bőig ázva, átfázva. A vizsga lőtt anyai örömök elé né- ett, mégis sikerült jó ered- íénnyel vizsgáznia. Most éppen a tagok munka- gységét összesíti. Nagyon vi- yáz rá, hogy minden munkát [számoljanak az emberekek, hiszen neki sem esne jó, a nem fizetnék ki a bérét. Néhány lapot mutat annak izonyítására. milyen szorgalmas emberek dolgoznak a szövetkezetben ... Baranyái István állattenyésztő' például 473, Geigert Jenő traktoros 305, Geigert Ferencné hö- vénytermesztő már eddig 145 munkaegységet teljesített. Remény van arra, hogy a tervezett 46 forintos részesedésnek föle is lesz. Horváth József elnök és Hartman Miklós párttltkár ezt mondta Nézerbergelnéről: — Felvételi kérelmét mindenki megszavazta. Tisztelik, becsülik az egész faluban. — Ha a lakásán nem találja, a műhelyben keresse... Olyan ember ő, aki nem tud addig nyugodni, amíg hibás, javításra váró gép áll a műhelyben. f így mutatta be néhány szóval is nagyon alaposan Torma Péter, a szóládi Kossuth Tsz elnöke Máj István gécso- portvezetőt, akit végül is a késő esti órákban a majorban levő kis műhelyben találtam meg. . — Nagyobbra lenne szükség — mutatta birodalmát —, máris több millió forint értékű gépünk van, s mind több lesz. Nagyon kellene egy esztergagép, egy hegesztő és egy akkumulátortöltő berendezés. Bár sok minden hiányzik, a kis műhelyben még főjavítást is végez Máj István és két fiatal szerelő társa: Torma Zoltán és Torma Géza. Máj István kilenc évvel ezelőtt jött Szóládra. Itt volt traktoros, aztán ide nősült, s fölvették a szövetkezetbe gépszerelőnek. S hogy azóta mennyire magáénak érzi a falut, a szövetkezetei, azt gondos, alapos munkája bizonyítja. A burgonyaszedéskor szinte éj jel-nappal készenlétben álltak. A keményre száradt föld naponta eltörte a szédőgépet. Főtengelyt, vezérlőtárcsát kellett cserélni, készíteni, de sohasem volt fennakadás. Most azért maradt benn éjszakára, hogy az újonnan vásárolt szőlőbontó ekét beállítsa, előkészítse a 24 hold telepítéséhez. Van valami szimbolikus abban, hogy Nézerbergel Ká- rolyné. Máj István az ünuer. a Nagv Okt*h°ri Szociali<:t" Forradalom sű. ssáerdulójának előestéjén lett kommunista. Szavaikból éreztem, tudják: olyan megtiszteltetés ez, amit további helytállással kell kiérdemelniük. Szalal László V Ez az én él Fehér abrosszal XßirC l Ített asztal • leveleit szaporán hullató fa alatt. A térítőn gyümölcsösiái, benne fekete szemű szőlőfürtök. Galambösz uajú asszony friss és megfakult fényképeket rak egymei* mellé. A kápék köztíl egyiket-mási- kat érdes kezébe veszi, hosz- szan nézegeti a családfő is. Az udvaron őszi szél szalad át, feborzolja a megfakult lugast, és eljátszik a kései virágokkal ■.. Idős Vécsey Lajos portáján beszélgetünk Balatonszabadiban 1967. október végén. Közben az emlékezés láthatatlan szárnyai ragadnak el bennünket a takaros családi háztól hatvanhárom évnyi távolságra, a tihanyi apátság egyik gazdaságának cselédlakásába. CSELÉDÉLET Lakás? Tulajdonképpen egyetlen szoba volt, csak minden sarkában egy-egy család élt. Hát így kezdtem én ezzel a szép nemesi hévvel, de birtok nélkül a cselédéletemet. Mondhatom, nagyon zajos élet volt az enyém, Még iskolás voltam, amikor másik uradalomba mentünk, ahol a gróf kivette a kezemből a könyvet, és nyolcvan szarvasmarha mellé állított. A Várhalmi tanító úr szerette volna, ha továbbtanulok, de a gróf megfenyegette, hogy nyughasson, mert bevonultatja katonának. Untam én azt az életet nagyon, ezért tizenhatban a vállamra akasztottam a bakancsomat, és nekivágtam a nagyvilágnak ... Nem jutottam tovább Varasánál. . ..rn-: Milyen volt a cselédsors? Akik benne éltek, lassan mind elhalnak, mert nagyon eljárt azóta az idő. Talán éppen azért kellene róla többet beszélni, hogy sohase merüljön feledésbe. — Huszonegy éves koromban nősültem. Az asszonnyal együtt summáskodtam a ka- posfüredi birtokon. Több száz ember izzadt naphosszat a földeken. Az ennivaló meg kevés volt. Az a világ elkeserítette a magam fajta szegényeket. Még legényember voltam, amikor először hallottam ezt a szót: kommunista. Ügy történt, hogy egyszer valami miatt, ami nem tetszett, megmondtam a magamét az uraságnak. Erre azt mondta: »Takarodj, te taknyos kommunista.-« Az igazat meghallva, azt hittem akkor, hogy ez valamiféle becenév, vagy ilyesmi: Később aztán már nyiladozott a szemem és az értelmem is. Tizenkilenc tavaszán új helyre költöztünk. A terményjárandóságot nem mázsára vagy kilóra mérték, hanem mérőre. Akkor is éppen porcióztak, amikor megállt mellettünk két vöröskatona. Azt kérdezték, mit csinálunk? Mondtuk, hogy a kommenciót mérik. Fölborították a mérőt, megmondták, kinek mennyi a kommen- ciója, és tessék mázsában kiadni! — Te mit dolgozol? — kérdezték tőlem. Mondtam, hogy én kocsis vagyok. — Hány lóval? — Kettővel — válaszoltam. — Akkor miért nem kap ő Is annyit, mint a többiek? Mert ő gyerek? A munkája nem ér ezért kevesebbet — mondták a vöröskatonák, és ebben nagyon igazuk volt, mert éppen azt a munkát végeztem, amit az elődöm, csak éppen kevesebbért. Így aztán annyi búzát kaptam, hogy a Szobába kellett kiönteni, mert máshol nem volt hely. — Kérem, én akkor lettel* tulajdonképpen kommunista, amikor láttam, hogy azok a vöröskatonák valami újat, igazságosabbat akarnak adni az igazságtalanság helyett. Sokáig fájt, hogy akkor csak rövid időre sikerült... Aztán jött a második világháború, a világégés. Mert én azt mondhatom, hogy az volt, annak a régi világnak az elégése. Dehogy láttam én akkor tisztán, kérdeztem is magámtól, hogy vajon most mi lesz itt? Azt láttam, hogy végre vége a nyomorúságnak. Csak azt nem tudtam, hogyan lesz tovább. Az ügyesebbek cipelték szét a káptalan holmiját. Ki mit megfoghatott, hordta. Én megvártam, amíg a törvény szerint juttatnak valamit. így kaptam meg egy ekét, egy boronát és tizenkét holdat a földosztáskor. Nekilódult a család a munkának, törtük magúnkat, de niost már a sajátunkén! Hamarosan jócskán béreltem is földet^ két ökröt vettem, és a legnagyobb hóban is hordtam a trágyát. No hát ehhez tudni kell, hogy nyolc gyerekünk született, tisztességgel föl is neveltük mindahányat, sőt később két unoka is a mi kezünk között nőtt fel... Erőlködtünk, hogy valamire jussunk,. Szőlőt is béreltem, hogy a családnak legyen kevéske bora. Magunk arattunk, de úgy, hogy a család éjszakára is kinn maradt a tarlón, a kepékben aludtak, csak én ugrottam haza ellátni a jószágot. Kérdezték is az emberek gyakran: Vécsey, meddig bírják még maguk ezt az iramot? És most nézzék meg ezt a házat, a portát, a lakásban a szép bútorokat A magaménak mondhatom ezt a kis házat, mindenestül. Tudja, milyen öröm ez nekem? Valamikor azt hittem, hogy csak az olyan ember lehet igazán boldog, mint az öreg Kajári, akinek hatvan-nyolcvan hold földje volt NE FELEDJÜNK! KOMMUNISTAKÉNT Idős Vécsey Lajos elhallgat egy percre. Hosszú utat, több évtizedet tett meg ezzel a visszaemlékezéssel. Piros könyvecskét tesz az asztalra a fényképek mellé. A párttagsági könyvét. Benne a dátum, hogy 1960 óta tagja a pártnak. A MEQTALÁLT HŐS Egy a százezrek közül. Nem tudom, milyen volt. Tán kékszemű és vidám. Lehet hogy csöndes és álmodozó. A nevén kívül tulajdonképpen nagyon keveset tudok róla. Nézem az idő fakította sárga papírlapokat és valahogy összefutnak a szemem előtt a betűk. Arcok és régi emlékek villannak föl. Aznap reggel a szomszéd vasutas hozta a hírt: Pécs környékét már felszabadították a szovjet csapatok. A falunkban állomásozó nemet egységek parancsnoka minden épkézláb férfit a reptérre vezényelt. Teherautókra rakatta a tömérdek bombát. Kora délután egy ismeretlen embert fogtak el az SS-ek :az állomás környékén. Egy szovjet felderítő volt. Borzalmasan megkínozták, azután megölték ... Másnap éjszaka a mi falunk is felszabadult. Kishú- gommal együtt álltunk a kapuban, és néztük a csillagos katonákat. Egy kozák lovas mutatványokkal szórakoztatta társait. Mi is együtt kacagtunk és tapsoltunk velük. Egyikük karjára kapta a húgomat és önfeledten játszott vele. A bakter fordította a szavait: »Azt mondja, neki is ekkora lánya van. Akkor látta utoljára, amikor megszületett ...» A katona kibontotta a hátizsákját, és elővett egy kis fehér zacskót. A zacskóban hat szem kockacukor volt. Mind a hatot odaadta. És örült, hogy adhatott ... Akkoriban mi, gyerekek is örökké háborúsdit játszottunk az egyik »ütközetben« én Sebesültem meg. Az egész »sereg« elkísért az iskolában levő szovjet kórházba. Keservesen bőgtem, amíg egy fehér köpenyes szanitéc bepólyálta a fejemet. Tán utána is sírtam volna, de teherautók kanyarodtak az udvarra. Gyerekfejjel akkor tudtam meg, milyen a felnőttek háborúja ... Egymás után hordták a sebesülteket. Mindannyian a babócsai frontszakaszon harcoltak Az egyiknek mind a két lába, a másiknak a keze hiányzott. A láb nélküli katona zubbonya tele volt kitüntetéssel. Ahogy levették, félre is tették. Megszűnt dobogni a szíve. Akkor délután mi sem játszottunk többet... A neve: P. J. Bazsura. A temetésről készült föl- jegyzésben ez áll még: közvitéz. A barcsi járásban áldozta életét a magyar nép szabadságáért. Barcs község lakossága 1946. február 14-én százhat társával együtt ezt a hőst is díszpolgárává avatta. Sírja ott van a járási székhely főterén. . A nevén kívül keveset tudok róla. liehet, hogy ö volt a hős felderítő, lehet, hogy ő adta a hat szem kockacukrot, de az is lehet, hogy ő feküdt azon a hordágyon ... Annyit tudok, hogy pár nappal ezelőtt egy szovjet kapitány járt Barcson. Ez a kapitány már végigjárta hazánk összes temetőit. P. J. Bazsura közvitéz sírját kereste mindenütt. És itt találta meg. P. J. Bazsura édesanyja kerestette a fiát. Most 23 év után tudja meg, hogy hol nyunszik a legkisebb fia. P. J. Bazsura tizenegy testvére is hősi halált halt a háború alatt, más népek boldogságáért áldozták életüket. Az anyán kívül a család egyetlen tagja sem élte túl a háborút. Németh Sándor Tagja volt már a falu első termelőszövetkezetének, & amikor a mostani November 7. Tsz megalakult 1959-ben, annak is tagja lett Hét éve dolgozik az állattenyésztésben. Tizenhét szarvasmarhát bíztak gondjaira, 2000—2500 forintot kap havonta a munkájáért. — Nézze, elvtárs, ez az én életem. Hosszú volt az út idáig, de most semmire sincs panaszom. Sohase hittem volna, hogy egyszer ilyen házam lesz és ilyen székekre ültethetem vendégeimét. Mégis beszélni kell arról az időről is, az akkori keserves életről, mert igaz volt, és ne is felejtsük el soha, mert csak így lehet becsülni azt, ahogyan ma élhetünk ... Hemesz Ferenc Ilyen Baikonur Ezt az úgynevezett kozmod- romot ma már az egész világ ismeri. Innen indultak a világűr meghóditására a szovjet űrhajósok, köztük Jurij Gagarin is. Kozmodrom körül óriási pusztaság terül el. Igen szélsőséges itt az éghajlat. Nyáron még az árnyékban is 40 fokos meleget, télen pedig —35 fokos hideget mérnek. A tudósok, mérnökök és űrhajósok városát a fiatalok építették. A városkába vezető út két oldalán ezüstnyárfák meredeznek. A házak két-három emeletesek, az udvarok tágasak, fiatal fák mindenütt. A város nem nagy, de szép és rendezett. Mint minden városban, itt is vannak iskolák, technikumok, üzletek, kávéházak, terek, klubok, sportpályák, autóbuszok és taxik. A főtér Lenin nevét viseli. Minden ünnepség itt zajlik le. Bár még túlságosan kevés űrhajó startolt innen, a kozmikus rakéták indítása az ünnepi külsőségek ellenére mégis megszokottá és »mindennapivá« kezd válni. <
