Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)

1967-11-04 / 262. szám

SomogyiHéplap MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJ A Térkép a kalinyini területről KáAMHMHCKA9 06/UCTb A nemrégi­ben Szovjet­unióban járt Somogy me­gyei pártmun­kásküldöttség tagjainak kel­lemes élmény­ként szolgált, hogy Kalinyin egyik főiskolá­jában me­gyénk és vá­rosunk térké­pét fedezték fői. A főisko­lán egy föld­rajzórán a hallgatóknak be is mutatják Somogyot. Ez az élmény ad­ta azt a kez­deményezést, bogy mi is készítsünk testvérme- gyénkröl, -vá­rosunkról tér­képet. A Berzsenyi Dániel Álta­lános Iskola két tanára: tunic» t? sw.-t uuxuKAftb ÍR «S» xiSimifás ® !* t ÍCMiSf«* O: «».írt*. Még hétezer hold búza vetetlen a megyében Mint korábban már hírül adtuk, a megye termelőszö­vetkezetei az évszakhoz és a múlt évhez viszonyítva is megkéstek az őszi mezőgaz­dasági munkákkal. A leg­frissebb tapasztalatok, felmé­rések azt bizonyítják, hogy fölismerve az idő sürgőssé­gét, nagyobb erőt összponto­sítottak a kenyérgabona el­vetésére. A legutóbbi két hét alatt negyvenegyezer hol­don került földbe a búza magja, s ezzel a búza­vetésterület 93 százalé­kán végeztek a munká- vaL (Tavaly Ilyenkor ugyanígy álltunk.) Összesen még mintegy hét­ezer hold vár vetésre a me­gyében. A marcali járásban már csak háromszáz hold vetetlen, a barcsi járásban azonban még 1400, a tahi já­rásban pedig 160Ö holdon kell földbe tenni az őszieket. Mivel az időjárás egyre bi­zonytalanabb, a szövetkezeti vezetőktől és dolgozóktól igen nagy erőfeszítést kíván ez a visszalevő néhány ezer hold vetés. Sajnos sok he­lyen vontatottan halad a ku­koricatörés és a mélyszántás. A százhúszezer bold ku­korica 69 százalékáról takarították le szövetke­zeteink a termést, és 48 000 holdról vágták le a szárat Ennek a meggyorsítása a jö­vő termést megalapozó őszi mélyszántás szempontjából is fontos, hiszen eddig mindössze 42 000 holdon, a tervezett te­rület 29 százalékán vé­gezték el mélyszántást Az utóbbi hetekben tapasz­talt lendüleitre szükség van továbbra is, mindaddig, amíg nem kerül biztonságba min­den megtermett mázsa kuko­rica, és az őszi munkákból oroszlánrészt vállaló trakto­rosok nem végeznek a mély­szántással. Ünnepi ülés Csurgón A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom közelgő jubi­leuma alkalmából tegnap délelőtt ünnepi ülést tartott a Csurgói Járási Pártbizott­ság. Az emlékezést a magyar és a szovjet himnusz, majd Majakovszkij Október 25 cí­mű, nagy hatású verse ve­zette be. Bertalan József, a járási pártbizottság első titkára tar­tott ünnepi beszédet a világ- történelmi jelentőségű évfor­duló alkalmából Röviden emlékezett a forradalom ese­ményeire, hatására s arra, hogy mit adott ez a forrada­lom az emberiségnek, mit adott a magyar kommunis­táknak, a magyar népnek. Elemezte a Szovjetunió öt­ven évének kiemelkedő ered­ményeit, majd a csurgói já­rás kommunistáinak és pár­ton kívüli dolgozóinak szo­cializmust építő erőfeszítéseit méltatta. — Büszkék lehetünk ered­ményeinkre. Az ünnepi alka­lomból bátran állhatunk a járás dolgozó népe elé, mert járási pártbizottságunk a párt politikájának megfele­lően irányítja a szociaiizmus építésének felelősségteljes, bo­nyolult munkáját. Engedjék meg — mondotta az előadó —, hogy a forradalom évfor­dulóján a pártbizottság ne­vében köszönetünket és elis­merésünket fejezzük ld mind­azoknak a mezőgazdasági és ipari üzemeknek, a kulturális és hivatali szerveknek, ame lyek a jubileum alkalmából rnunkaversenyt indítottak, és becsülettel teljesítették vál­lalásukat Bertalan elvtárs ezután ja­vasolta, hogy a pártbizottság jegyzőkönyvben rögzítse a jubileumi évforduló jelentő­ségét, s tegyen hitet a forra­dalom eszméi mellett. Megható pillanatok követ keztek ezután. A pártbizott­ság tagjai lemezről hallgatták meg Lenin szavát, jövendölé­sét arról, hogy a szocialista forradalom győzedelmeskedni fog, az egész világon. Ünnepségek a tahi járásban Fitos Józsefné rajz—földrajz, Laszczik Iván biológia/— politechnika szakos tanárok el is készítették a kalinyini terület díszes térképét. A vetélkedőket, nagyméretű kivilágítható tér­kép Kalinyin terület földraj­zi adottságait, továbbá a leg­főbb ipari és mezőgazdasági központokat, városokat és kikötőket ábrázolja. Színes villanykörtékből álló nyilak a második világháború alat­ti német támadások irányát is jelzik, és a, szovjet csa­patok ellentámadását is meg­jelölték a térképen az álta­lános iskola nevelői. A térképet vasárnap dél­előtt a megyei tanácsom be­mutatják az ünnepségekre városunkba látogató kalinyi­ni vendégeknek. (Tudósítónktól.) A tabi járás valamennyi községében készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának mél­tó megünneplésére. Az úttö­rő- és KISZ-szervezetek iro­dalmi műsorokat, szellemi kiállításokat rendeznek, a mezőgazdasági és ipari üzemek dolgozói pe­dig munkaversennyel, ünne­pi és vietnami műszakok szer­vezésével, a termelési ered­mények növelésével készül­nek a nagy évfordulóra. A járási székhelyen 5-ér este a KISZTÍiatalok és az úttörők fáklyás felvonulása után nagygyűlés lesz, ame­lyen Kiss Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja emlékezik meg a jubileumi évforduló jelen­tőségéről. A járás vezetői itt adják át a versenyben győztes ta­bi téglagyárnak a díszes ván­dorzászlót. Ünnepi gyűlést tartanak Nagyberényben, Karádon is, Bábonymegyerben pedig ko- szorúzási ünnepséget rendez­nek az évforduló napján. Automatizált halászhajók Szovjet mérnökök és techniku­sok teljesen automatizált halász­hajók építésén dolgoznak, ame­lyeknek nem lesz személyzetük és a távoli anyahajóról irányít­ják majd őket. Ezeket a hajókat elektronikus fölszereléssel látják el, amely lehetővé teszi a 300 mé­ter mélységben vonuló halak észlelését, nagyobb hajóknál ez az érzékenység eléri a 800 métert. r Mintakollekció Olaszországba Teljesítették vállalásukat a munkások Üj piacot keres a Kapos­vári Villamossági Gyár a 2. gyáregységben készülő nagy- feszültségű betéteknek. Mivel az exportrendelés elsősorban a külföldre küldendő kollek­ciótól függ. a betétüzem mun­kásai vállalták, hogy a jubi­leum tiszteletére elkészítenek negyven MNG típusú beté­tet, amelyet a VBKM Olasz­országba küld. A munkások október harmincadikáig be­fejezték a kollekció szerelé­sét, s azóta csomagolva út­nak indították. A jubileumi felajánlás értékét növeli, hogy kellő fölszerelés és szer­szám, pontos technológiái utasítás nélkül készítették el az új betéteket. Versenyre készül King és a Strasszer Olvastuk, hogy november 5-étől kiállítással egybekötött galambversenyt rendeznek Budapesten. Vajon találkoz­hatunk-e somogyi tenyésztők állataival is a kiállításon? Ez­zel a kérdéssel kerestük ml Csapó Zoltánt, a húsgalamb­tenyésztő szakcsoport elnö­két. — Mint általában minden versenyen, ezen is részt ve­szünk. Annál is inkább, mi­vel nem kicsi a tét. Arról van szó, hogy az ország leg­szebb kétszáz húsgalambja eljut a Lipcsében megrende­lésre kerülő nemzetközi ver­senyre. Ügy értesültem, hogy a budapesti kiállításra eddig több mint háromezer galam­bot neveztek be. Nem lesz könnyű a szakzsürinek ki­válogatni a legszebb kétszá­zat. — Milyen fajtákkal Indul a tizenegy somogyi nevezőí — Elsősorban a King, a Római és a Strasszer domi­nál, a díszgalambok közül az angol hegyesből és a páva­galambból indul a legtöbb. — Esélyeik? — Reméljük ott leszünk Lipcsében ... — V «■ Jla(69 báe.91 p ihenni tért az ország­utak vándora. Tegnap még együtt jártunk. Tegnap reggel utoljára ült hivatalo­san a volán mögé. ■ Szokás szerint jött, pár percet kés­ve. Éppen úgy üdvözöltük egymást, mint máskor. Mert Lajos bácsit mindig minden­ki szeretettel szokta üdvözöl­ni. Hátra nyújtotta a kezét., és a szemével egy kicsit ka­csintott. Evek óta tudom, hogy ez a kézfogás és ez a kis kacsintás jókedvet vará­zsol a kocsiba. Éppen olyan törvényszerűen, mint amikor az eső után kisüt a nap. Ezen a reggelen is a meg­szokott kabalaversikét mond­ta az indulás előtt: — Hát akkor menjünk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk... Elindultunk élete utolsó hivatalos útjára. Ahogy ki­értünk a városból, egyik kollégám a legújabb viccet kezdte mesélni. Jót kacag­tunk. Velünk nevetett La­jos bácsi is. A második vic­cet mindig ő szokta mesél­ni. Most sem maradt adós. Nagyon régi, nagyon cifra és nagyon jó viccet meséli. Ügy kacagtunk, hogy még a könnyünk is kicsordult. Lehet, hogy ezt a viccet er­re az utolsó napra tartogat­ta? ... Most, hogy öt kell megír­nom, meg-megáll kezemben a toll. Évek hosszú során át jártunk együtt, azt hittem mindent tudok róla. Hány­szor segített munka közben? Hányszor mesélt cifrát, kacs- karingósat, hogy elűzze uta­sai gondját, bánatát? Most jövök rá arra, hogy a saját bánatát szomorúságát soha­sem hozta magával a kocsi­ba. Pedig tudom, hogy mindkettőből bőven kiju­tott neki. A megye minden falujában, minden tanyáján, pusztáján ismerték. És min­denütt így szólították: Lajos bácsi. És mindenütt örültek ne­ki. Ki tudná megmondani, hányszor állt meg az úron, ha gyalogos öreget látott? Előzékenyen > kinyitotta az ajtót, és úgy beszélt a né­nikékkel, bácsikákkal, hogy minden riportfelölt tanulha­tott tőle. És amikor a jó öregek hálálkodva faggatták, hogy kinek is köszönhetik meg a szívességet, mindig így szokott felelni: — Ez a Somogyi Néplap kocsija. Az újságíróké. És ezért nem jár köszönet... Amikor ide került, ötezer példányban jelent meg az újság. Most, hogy elmegy, csaknem ötvenezer példány­nál tartunk. Ehhez a fejlő­déshez ö is hozzájárult. Tu­dom, ha most a szemébe mondanám ezt, fejcsóválva tiltakozna: — Ugyan ... Ugyan... És ha netán tettem Is valamit, nem azért tettem én... ÍVJ ajdnem félmillió kilo- métert vezetett ná­lunk. Még összeszámolni is nehéz lenne, hogy hány pa­naszos ügy kivizsgálásához, hány nagyszerű paraszt- és munkáscsaládhoz vitt el ben­nünket. Hogy hány szenzá­ciónak és hány tragédiának volt velünk együtt tanúja. Nagyon tud örülni a má­sok örömének. És vele min­dig meg lehetett osztani a bánatot is. Végig szokta hallgatni az embert, aztán elkezdett egy mesét, és mi­re befejezte, úgy elszállt a szomorúság, mintha nem is létezett volna. Én azt hi­szem, hogy nála több mesét nem is tudhat senki. Lajos bácsi nagyon szere­ti az embereket. És őt is nagyon szeretik. Durvának, haragosnak sohase láttam. Mi, fiatalabbak úgy tisztel­tük, mint második apánkat. Most, hogy összegezem a tegnapi napot, folyton-foly- vást eszembe jut, hogy vala­mi hiányzik a megszokott­ból. Igen, valami hiányzik. A mese. Tegnap a búcsúzó Sinka Lajos gépkocsivezető volt szomorú. És Lajos bá­csi saját magának nem tu­dott, nem akart mesélni. 'T'egnap nekünk kellett volna cifrát, kacska­ringósan szépet, gondűzőt mesélni. Évekig tanított ben­nünket, és most derül ki, hogy rossz tanítványok vol­tunk. Nem tudtunk mesét mondani arról, hogy nem baj, ha az ember hatvan­éves, hogy nyugdíjasán is szép az élet. Nem tudtunk, mert mindegyikünknek az járt az eszében, hogy hol­nap reggel már nem lesz kacsintás, hogy holnap és holnapután nekünk hiányoz­nak majd a mesék... ■ Németh Sándor imsoseoK Pingpongozok Az egyik amerikai egyetemen tanfolyamot rendeztek beszédhibások számára. A dadogó hall­gatók azt a feladatot kap­ták, hory menjenek be egy könyvüzletbe, és kér­jenek —- pingponglabdát. Bemegy az első, nagy ne­hezen kinyögi, mit akar aztán — természetesen — üres kézzel távozik. Be­megy a második, harma­dik, persze, eredményte­lenül. Ám, amikor a nyol­cadik dadogó lép be az üzletbe, az asztalon már ott áll egy doboz — ping­ponglabda. A kereskedő kiszolgálja a vevőt, majd így szól. — Eddig ezt nem tar­tottam, de az ember igyekszik eleget tenni a vevők kívánságának... de uram, könyörgöm, árulja el nekem: minden ping­pongozó dadog?! Ágy A turista egy kis fran­cia város egyetlen szállo­dájában tölti az éjszakát. Reggel a tulajdonosnő a szobájába hozza a regge­lit, és büszkén közli: — Uram, ebben az ágyban töltött Napóleon is egy éjszakát! — Nem csodálom ... többet én sem bírnék ki! Előadáson A színdarab 25. előadá­sán egy újságíró a tehet­séges, de már korosabb primadonna életkora fe­lől érdeklődik. A művész­nő bájos mosollyal mond­ja: — Ugyanannyi, mint az eddig tartott előadások száma. Valaki halkan megjegy­zi: — A délutáni előadá­sokat nem számítja! Apa és „kis fia“ Egy apa dicsekszik: — Hiába, a legnagyobb öröm a gyermek. Amikor az ember látja, hogy mi­lyen értelmes! Tegnap is .... éppen a fürdőszo­bában, a kádban ültem, amikor bejött a kisfiam. Apuka. — mondta —, egy katona keres. — Kime­gyek, hát a levélhordó. A gyerek látta, hogy egyen­ruhás ember és képzet­társítás révén mindjárt katonára gondolt. — Valóban érdekes ... és hány éves á kisfiad? — Harmincnégy! Lányok Két lány beszélget: — Képzeld, a Pista megcsal. Tegnap este egy csinos magas, szőke lány­nyal ment a moziba, ka­ronfogva! — Utánuk mentél? — Nem, mert a fiú, akivel voltam, már látta a filmet! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztőt WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár# Latinka Sándor u. 2. Telefont 11—510. U—5U Riadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon IX—519 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza« Terjeszti: a Magyar Pr ;ta. Elő­fizethető a helyi postai /ataloknál és postáskézbesít/ ^néL Előfizetési díi egy hónapba 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca CL

Next

/
Oldalképek
Tartalom