Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)

1967-11-03 / 261. szám

Fentek, 1967. november S. 3 SOMOGYI NÉPLAP LÁTOGATÁS Ispánky József műtermében Október 22- én a 250 éves kisújszállási Móricz Zsig- mond Gimná­zium előtt ün­nepélyesen fel­avatták Ispán­ky József Arany János- szobrát. Arany János 1834/35- ben Kisújszál­láson élt és tanított, és al­kotásaihoz itt is kapott él­ményt és indí­tékot. Az egész alakos, több mint két mé­ter magas bronzfigura somogyi mű­vész alkotása. Ispánky Jó­zsef, a buda­pesti Százados úti művészte­lep lakója. Amikor mű­termében meg­látogattam, a szobron dolgozott A műte­rem közepén levő állványon állt a négy fal között va­lóságos méreteinél is sokkal nagyobbnak tűnő agyagszo­bor. Régi szobrász igazság; a szobor agyagban születik, gipszbe öntve meghal, hogy aztán a nemes anyagban (kőben vagy bronzban), új­jáéledjen. A kívülálló sze­mének a szobor már tökéle­tesen kész alkotás, a művész azonban még mindig talál rajta alakítani valót Munka közben beszélge­tünk: — Ispánkon születtem, nem messze Kaposvártól, de Kaposváron nevelkedtem. Édesanyám még mindig ott lakik, így tehát egy kicsit ezt kisújszállási a várost tekintem szülőváro­somnak. Sok művem áll a városban. Ott készítettük el az ország első felszabadulási emlékművét, és szintén a Szabadság parkban áll egy másik szobrom is, Németh István polgármesterről. Ispánky József nemrég ké­szítette el az Operaház két homlokzati szobrát, Smetaná- ról és Monteverdiről. A kifara­gott szobrokat már helyükre emelték, a vázlatok azonban itt maradtak a műteremben. Az egyik polcon plaszti- lonből készült kifejező ülő figura előtt állok meg. Meg­ragad a szobrocska lendüle­te, az ábrázolt férfi energi­kus mozdulata. — Latinka Sándor — mond­ja magyarázóan Ispánky Jó­zsef érdeklődésem láttán. — Talán ez is valamilyen emlékmű-pályázatra készült? ~— Nem, ezt csak magam­nak készítettem. Feltűnt, hogy mindenütt a műteremben, a sarokban, a polcokon nagyon sok plakett- negatívot látni. Már régeb­ben ismertem a művész né­hány szép érmét, de nem tudtam, hogy e műfaj ilyen jelentős pályáján. — Régebben különösen sok plakettet készítettem. Még jóval a háború előtt arany­diplomával tüntették ki Pá­rizsban néhány érmemet — mondja. A kíváncsi nézelő­dés után újra a készülő szo­borra terelődik a szó: — Arany János egészen fiatalon tanított a kisújszál­lási gimnáziumban, miért vá­lasztotta modelljének mégis az idősebb költőt? — Ha ragaszkodtam volna a dátumhoz, amikor Arany Kisújszálláson tanított, és a tizennyolc, tizenkilenc éves költőt akartam volna meg­mintázni, részben nem lett volna Arany-szobor, részben egy kamaszember plasztikai- lag is sokkal hálátlanabb té­ma. Bizonyos fokig kötött a költő alakjára, megjelenésére vonatkozó közvélemény, álta­lános elképzelés. Nekem nem egy fiatalembert kellett szo­borba formálnom, hanem Arany Jánost, a költőt. Ezért választottam modellemül a férfikor delén levő Aranyt. Ugyanakkor egy kicsit szakí­tani is igyekeztem a róla al­kotott általános elképzeléssé'. Az én költőm egy gondolkodó, de nagyon energikus ember. E feladat megoldásához az irodalomtörténeti múzeumban sikerült a költő néhány, alig vagy egyáltalán nem ismert képét megtalálnom. Rideg Gábor es kapcsolatban A területi szövetségek megalakulásával lét­rejöttek a tsz-mozga- lom új típusú szervezetei az önigazgatás önkéntesen meg­alakított, sajátosan szövetke­zeti jellegű, önálló szervei. Nem helyettesítenek másokat és nem szorítanak ki senkit, hanem szervesen beleillesz­kednek a gazdaságirányítás fokozatosan kiépülő új rend­szerébe. Társadalmi bizottsá­gaik munkába lendülésének és hivatali apparátusuk ki­alakulásának aranyában mind több és több feladatot vállalnak magukra. Alap­vetően azon munkálkodnak, hogy segítsék erősíteni a szövetkezetek önálló, válla­latszerű gazdálkodását. 'Ér- végből szervezik az együtt­működésből eredő kölcsönös előnyök jobb kihasználását, ösztönzik a szövetkezeti ve- vezetőségek termékenyebb munkakapcsolatának kiépíté­sét egymás megsegítésének jegyében, továbbá a célfel­adatok társulásos megoldását, az érdekképviselet és jogvé­delem hatékonyabb ellátását. Mindezt a sokrétű teendőt csak úgy tudják egyre ered­ményesebben és közmegelé­gedésre ellátni, ha bensősé­ges kapcsolatban dolgoznák egymással és más szervekkel. A munkát segítő és a fel­adatokat megosztó összefo­gásnak az az elvi alapja, hogy hazánkban valamennyi politikai, társadalmi és tö­megszervezet egyazon célért dolgozik, a szocializmus tel­jes felépítésén munkálkodik a maga sajátos eszközeivel és módszereivel. Éppen ezért a teljes siker reményével ke­csegtet megyénkben mindhá­rom szövetségnek az a tö­rekvése és vállalkozása, hogy társakra találjon, hogy eb­ben a vonatkozásban is a kölcsönös előnyök alaján együttműködésre lépjen más szervekkel és szervezőtekkel. N émeth Ferenc elvtárs, a megyei pártbizott­ság első titkára már az első szövetség alakuló ülésén, Fonyódon kifejezésre juttatta, hogy a megyei párt- bizottság minden segítséget megad ahhoz, hogy az új A forradalom és hazánk »A leninizmus két arcvonalon bon­takozott ki: az egyik a béke, a má­sik a szocializmus frontja». (Barta Lajos Visszaemlékezések és tanulmányok, történelmi és szépirodalmi művek gaz­dag tárháza áll rendelkezésünkre, hogy megmutassa: milyen hatást vál­tott ki és milyen következményekkel járt a Nagy Októberi Szocialista For­radalom világszerte és hazánkban. E most következő néhány gondolat, ko­rabeli sajtócikkekből vett szelvények a magyar nép hangulatát tükrösük a forradalmat közvetlenül követő no­vemberi napokban. A háborútól, éhségtől, haláltól, gyász­tól elcsigázott nép megértette: az oro­szok útja a béke, a kenyér, az igazság útja! Elismeri ezt még a hadifogolyle­veleket cenzúrázó cs. és kir. bizottság 1917. november 17-i jelentése is: »Az egyre súlyosbodó viszonyok nyo­mása alatt a szociális mozgalmak irán­ti szimpátia is mindinkább erősebb. Nem külpolitikai áramlatok hatása, nem a nemzetközi szocialista áramlatok irányítják, hanem teljesen bent az or­szág határai között született okok te­remtik és erősitik:... a béke és a meg­élhetés problémája.» A pétervári események híre a ma­gyar sajtóban november 9-től látott napvilágot. Idézzünk föl néhányat az elsárgult lapok cikkeiből: »Pétervárott kitört a forradalom. A bolsevikiek elfoglaltak fontos állami épületeket... Rendzavarásról eddig nem érkezett hír, kivéve néhány apacs garázdálkodását.» (Az Est.) »A csodák korszakát éljük, s ebben a meglepetések országa Oroszország. Évszázadok tunya elnyomatásában las­san erjedt a nagy orosz néptömegben minden modern eszme... A béke kor­mánya győzött. Az antant búsulhat raj­ta.» (Pesti Hírlap, november 14.) »A munkások és parasztok kormánya történelmet csinál, és a fejezeteknek, amelyeket ragyogó tettekkel tesz örök­re dicsőkké, sorsdöntőbb hatásuk lehet Európa életére, mint amilyennek a nagy francia forradalom volt ... Emlé­kezzünk l.eninre, akit üldöztek, aki eltűnt, akit halálra kerestek ... aki hónapok alatt évek munkáját végez­te el...» (Dél-Magyarorszag, novem­ber 11.) A Magyarországi Szociáldemokrata Pórt november 11-i kiáltványában ki­jelentette: »Az orosz proleiárság a for­radalmi bátorságnak, áldozatkészség­nek és eszményiségnek ez a legmagasz- tosabb történelmi képviselője, hatalma ormára feljutva: a kölcsönös mészárlás abbahagyására és a béke munkáihoz való visszatérésre szólítja fel az egész világot» — írja a kiáltvány. S hol állt, mit tett az ország népe? Hallatta szavát a béke érdekében — de ezen túl, túl a nagyobb darab ke­nyér, a demokratikus jogok követelé­sén is — az orosz példa követését fo­galmazta meg gyűléseken, tüntetése­ken. A november 25-i városligeti Ipar- csarnokban tartott gyűlésről a Népsza­va így számolt be: »A rendőrség és a belügyminiszter ... nem tudták meg­akadályozni, hogy a főváros és a kör­nyék munkásseregei ne olvadjanak egyetlen hatalmas tömegbe, amely el­árasztotta a körutakat és az Andrássy utat... A menetben százezernél több munkás vett részt... A házak ablak­sorait és a járdákat a nézők nagy tö­megei lepték el, és fehér meg vörös kendők lobogtatásával köszöntötték a béke harcosait... » És ezen a napon, ezen a gyűlésen hangzott el a tömegből: »Általános sztrájkot!» »A magyar proletárság ta­nuljon az orosztól!» A gyűlés szónoka, Bokányi Dezső javasolta: »Meg kell alakítani mindenütt a kézi- és fejmun­kások tanácsát ebben az országban...» Nemcsak a főváros népe mozdult meg. Tüntetések, gyűlések voltak Kis- terenyén, Nagykanizsán, Győrben, Mis­kolcon, tüntettek a vasutasok, a Diós­győri Vasgyár vezetősége karhatalmat kért a munkások felvonulásának meg­akadályozására. A Galilei Kör béke-levelezőlapokat küldött az országgyűlési képviselőknek, ezzel a felhívással: »A háború után nem kérdik öntől, hogy volt-e a fron­ton, de megkérdik öntől, hogy mit telt a békéért? Mit felel majd erre?» S idézzünk a levelezőlap szövegéből: »Ál­landó békét akarunk ... Akarjuk a né­pek békeszövetségét, mely az államok között felmerülő minden konfliktust hatályos nemzetközi jogi szervezet ha­táskörébe utal. A békeszövetségTiez tartozó államok kötelesek megvalósí­tani a férfiak és nők egyenjogúságán alapuló demokráciát, a teljes parla­mentarizmust és a külügyek demokra­tikus ellenőrzését.» Termékeny talajra talált a háború alatt a békéért harcoló Forradalmi Szocialistáknak 1917 decemberében a magyar katonákhoz intézett röplapja is: »Testvéreink, eszméljetek! Az orosz katonák már rájöttek arra, hogy a föld, amelyet meg kell hódítaniuk, a saját országukban van, hogy az ellen­ség, amellyel ha kell, fegyverrel is szembeszállnak — a földesgrófok és iparbárók élősdi csapata, amely a kü­lönböző nemzetiségű Földtelen Jáno­sokat és Nincstelen Pétereket egymás­ra uszítja, nehogy az igazi ellenséget felismerve, ellenük forduljanak.» S még egy dokumentum, minden kommentár nélkül — egy katonának 1917 novemberében a bukovinai orosz fronton írt leveléből: »Még mámoro­sak vagyunk a hirtelen ránk robbanó orosz változások bombaszerű hírétől... Mikor ma délelőtt ránkszakadt az újabb meglepetésszerű hír: Balra tő­lünk a pécsi hatosok, meg amodább a honvédek már barátkoznak az oro­szokkal. Hogy történhetett ily gyorsan a barátkozás? Nagyon egyszerű. A kí­váncsiság mozgásba hozta a fiúkat in­nen is, túlnan is. Kandi fejek ütődnek ki a lövészárokból __Hosszú, várako­z ásteljes, aggodalmas percek. Mi fog történni? ... Vajon fognak-e lőni rá­juk? Észrevették, és nem lőttek. Egyen­ként, egymás után, azután osapatosan másznak ki az árokból. És integetnek... Egy pillanatnyi tétovázás. Mintha egy­más leikébe akarnának belepillanta­ni ... És megindulnak egymás felé. Innen is, túlnan is... A szorongás már oszladozik a lelkekböl. És egy má­moros nagy érzés lopódzik helyébe: az egyetemes emberszeretet meleg villa­mosárama fut keresztül az idegeken.» Savas Zsuzsa szervezet feltalálja magát és elfoglalja méltó helyét a gazdasági, politikai és társa­dalmi életben. Nagyatádon Böhm József elvtárs, a me­gyei tanács elnöke a taná­csoknak a szövetségekkel va­ló együttműködési készségé­ről, különösen a gyenge szö­vetkezetek megerősítéséből a tanácsi szervezetre és appa­rátusra háruló kötelezettsé­gekről beszélt — Rendelke­zésükre áll a továbbiakban is a tanácsok segítsége; ké­rem, éljenek ezzel a lehető­séggel, dolgozzanak egymás­sal jó egyetértésben, a köl­csönös tisztelet és megbecsü­lés alapján — mondotta. Szigeti István elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára pe­dig annak szükségességére mutatott rá a közép-somogyi szövetség kaposvári alakuló ülésén, hogy az adott tájegy­ség egyes szövetkezetei egy­mással is, közös szövetségük­kel is építsenek ki erős, gyü­mölcsöző, bensőséges kapcso­latot Kiemelte: — Nem egy­szerűen arról van szó, hogy mostantól fogva eggyel több szervvel kell a kapcsolatot tartaniuk. Mivel saját ma­guk hozták létre saját ma­guknak a szövetséget, a ve­le való együttműködés ered­ménye közvetlenebbül meg­mutatkozik majd a termelés fejlesztésében, a gazdálkodás javulásában, a jövedelem emelkedésében és a jobblét növelésében. A saját szövetséghez fűző­dő bensőséges kapcsolat a tagszö vetkezetek egyenjogú­ságán alapszik. Mindegyik szövetkezet egyetlen küldöt­tel vesz részt a szövetség fó­rumára kerülő kérdések el­döntésében. Ha a szövetség — úgymond — mégis kivéte­lez, akkor ezt csak úgy te­heti, hogy a gyengébbeket jobban felkarolja. Ebben az értelemben nem elég pusz­tán figyelmükbe ajánlani a másutt bevált jó módszere­ket, nem elég a kedvező ta­pasztalatok átvételét ajánlani nekik, hanem önállóságuk szigorú tiszteletben tartásá­val, kérésüket teljesítve köz­vetlenül is segíteni kell őket, megmutatni nekik az emlí­tett tapasztalatok és módsze­rek alkalmazásának aprólé­kosnak tetsző, mégis lénye­ges tudnivalóit Szövetkezet­nek szövetkezet képes tsz- dolgokban a leghasznosabb segítséget adni — ebből az objektív lehetőségből a szö­vetségek csinálhatnak min­dennapos gyakorlatot. Tsz- küldött mondta a kaposvári gyűlésen: »-Ne csak várjunk tájékoztatást, útbaigazítást a szövetség apnarátusától, ha­nem a tisztségviselőknek ad­junk mi is segítséget. Külö­nösen kezdetben igényt tart­hatnak arra, hogy indítvá­nyozzuk, mihez is fogjanak* mivel is foglalkozzanak. Miénk az apparátus vala­mennyi tisztségviselője, köz­érdek, hogy támogassuk őket munkájukban.-« A termelő­szövetkezeti szakemberek meg a szövetség munkatársai ilyen bensőséges, emberi kapcso­latban dolgozva szolgálhatják eredményesen a nagyobb kö­zösség ügyét M ivel a szövetség az együttműködésnek és az érdekképviselet­nek társadalmi szervezete, ezért nincs arra lehetősége, hogy anyagi javakat osszon el. Működésének ez a sajá­tossága annak is elejét ve­szi, hogy egyik tagszövetke- zetet a másik rovására előnyben részesítsen. Széle­sebb összefüggésben ez vo­natkozik az egyazon szövet­ségbe tömörült járások egyen­jogúságának védelmére is. Van biztosíték az ilyen eset­leges sérelmek megelőzésére. A szövetség választott szer­veinek tagösszetételét min­denütt szinte kínos matema­tikai pontossággal határozták meg. A tájegység két vagy három érdekelt járása párt- bizottságának mindegyike nagy gonddal szolgálja az elvtársi együttműködést a teljes egyenjogúság alapján. S nem a szövetség székhe­lyének járási pártbizottsága, hanem mindhárom területi szövetség esetében a megyei pártbizottság segít a párt­szerv közreműködését igény­lő problémák megoldásában. Ilyen szervezeti, elvtársi és bensőséges emberi kapcsola­tok segítik megyénk terme­lőszövetkezeti területi szö­vetségeinek érdemi munká­ját Kutas József BAROMFIKELTETŐ A ZÁKÁNY! TSZ-BEN A régi épület, az egykori is­tálló új formát öltött. A záká- nyi termelőszövetkezet saját kivitelezésben végezte el az átalakítást, a tatarozást. No­vember 30-a volt a határidő, de már az utolsó simításokat végzik, s előreláthatólag leg­alább tíz nappal előbb átad­ják rendeltetésének a keltetőt. Érthetően sokat vár az új lé­tesítménytől a tsz, hiszen itt fogják keltetni és innen látják al a felsőbabád: alapanyaggal azokat a gazdaságokat, ame­lyek ezzel a fajtával kívánnak foglalkozni A háromezer-kétszázas törzsállománytól a napokban szedték össze az első tojáso­kat. Tervük szerint december­ben keltetnek először, s egész évben háromszázhatvanezer csirkét bocsátanak az érdeklő­dök rendelkezésére. Hatvanöt- ezer csirkét maguknak tarta­nak vissza. A négy darab tízezres gép megérkezett, most végzik a szerelését, szakemberről . már előre gondoskodott a gazda­ság. Egyszóval mindent meg­tettek azért, hogy zavartalanul kezdhesse meg munkáját a megye első szövetkezeti ba­romfikeltetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom