Somogyi Néplap, 1967. november (24. évfolyam, 259-284. szám)

1967-11-02 / 260. szám

DAR Z SI LI N G I FOTÓK Hegedűs Imre, a szöllősgyö- röki állami nevelőintézet igazgatója fehér köpenyben ül szobájában. Nyugodt, ta­pasztalt ember. Szeretik a gyerekek. — Elmondani is sok prog­ramunkat, de az utóbbi két év tapasztalatai, jó eredmé­nyed arra ösztönöznek, hogy szóljunk terveinkről, az inté­zet életében végbement vál­tozásokról — mondta. Kopogtatnak. Stuller Lajos csapatvezető ós Kara Sándor rajvezető kíséretében — mind­ketten pedagógusok — hat fiú sorakozik elénk. Szerények. Szemükben, mozdulataikban szolgálatkészség. Stuller Lajos csapatvezető: — Majd velük közösen el­meséljük az őszre és az év­fordulóra tervezett progra­munkat. Latinka Sándorról elnevezett úttörőcsapatunknak 252 tagja van, ez huszonnégy őrsre oszlik. Csapat- és raj- vezetőik pedagógusok. Fő el­vünk az úttörőéletben is a szi­gorúság, következetesség és igazságosság. Kara Sándor, az ötödikes tanulók rajvezetöje: — A közösségi szellem, az úttörő-magatartás kialakítása az ötödik osztályban kezdő­dik. Itt a legnehezebb jól irányítani. Feladataink min­dig két szempont szerint osz­lanak meg Az egyik a konk­rét vállalások és felajánlások szempontja, a másik az eze­ket állandóan kísérő hazafi- ságra, becsületre való neve­lés. Pontozással, dicsérettel, ajándékozással serkentjük a gyerekeket munkára. Reggel­től másnap reggelig pontoz­zuk magatartásukat és a tény­legesen elvégzett produktív munkát. Irodalmi színpadot Is sze­retnének létrehozni az inté­zetben a tavaly, Balatonbog- láron bemutatott irodalmi mű­sor sikerén felbuzdulva. A nyilvános szerepeltetés fel­oldja a feszültséget, a gátláso­kat a gyerekekben. Minden pajtás vállalta, hogy a forradalommal kapcsolatban elolvas két novellát vagy re­gényrészletet, és azt közös foglalkozásokon beszélik majd meg Az ötödikes raj neve Ifjú Gárda. A szovjetunióbeli krasznodoni Komszomollal veszik föl a kapcsolatot, és a névadók életének feldolgozása után tablókat készítenek; ki­állításon mutatják be ezekel az intézet tanulóinak. Nemes Pál nyolcadik osz­tályos tanuló. Üttörőtitkár, a7 önkormányzat vezetője. Az in tézetben végzett munkájukró’ így beszél: — Igyekszünk mindenben segíteni tanárainkat. A barát­ságot is kizárjuk a döntések bői. A múltkor megszökött néhány társunk. Köztük volt egy önkormányzati tag. Mi kértük, mentsék föl tisztsége alól, mert ezek után nem mél­tó nevelőink bizalmára. Mi gyűjtjük össze a kívánságle- veléket az étkezéssel kapcso­latban is; javasolhatunk, be­leszólhatunk az egyéni ruhá­zati juttatásokba; felülbírál­juk a faliújságot, a kifüggesz­tett írásokat; ügyelünk a rendre, fegyelemre. Most makit- és gesztegyűjtést szer­veztünk. A pénzből ajándé­kokat veszünk a csapatgyőz­teseknek, a felajánlásokat jól teljesítő őrsöknek. — Nagyon fejlett a gyerekek igazságérzete — jegyzi meg Hegedűs Imre igazgató, önál­lóságra szeretnénk nevelni őket, hogy a középiskolákban is alkalmasak legyenek a ve­zetésre. Az egyik hetedikes őrs ve­zetője Édl János, aki tavaly a legtöbb társadalmi munkát végezte az intézetben. Tanul­mányi eredménye, magatartá­sa kiváló. A barkácsoló szak­kör munkáját is ő vezeti. Zászlónyelek felújítását, a szerszámkészlet kiegészítését, tinta tartók, szemléltető esz­közök készítését vállalták. Leitner Béla nyolcadikos őrse Győzedelmes november cím­mel irodalmi műsort tanul. Egy egyfelvonásos darabot is bemutatnak Galamb a város­házán címmel. A zeneszakkör a táncszakkörrel karöltve ké­szül az ünnepekre. Orosz népi táncokat gyakorolnak. A veze­tő tanárokat Lőrincz József, a táncszakkör titkára segíti nagy lelkesedéssel. A beszélgetés után szétnéz­tünk az intézet termeiben Példás rend fogadott minde­nütt. Betekintettünk a barká­csoló- és a gépműhelybe is, ahol éppen akkor fejezték be a délutáni foglalkozást. Bán Zsuzsa ízlett a blgasz Lengyelek az Utasellátóban »Lengyel ételkülőnleges­ség*. Egy-két héten át töb­bek között ez volt olvasható az Utasellátó kaposvári ét­termének étlapján. Kevesen tudták, hogy a lengyel ételt lengyel szakácsnő, Genome- wefa Lukaszewska készítet­te, s gyakran egy lengyel felszolgáló, Barbara Lip- koivska tette az asztalra. A baráti országok két szak­embere tapasztalatcsere-láto­gatásra jött hozzánk, s eköz­ben meglepték hazájuk egy­két ízletes ételével a kapos­váriakat Készítményeiknek volt sikere. A bigasz nevű — a mi rakott káposztánk­hoz hasonló ételből — nem győztek eleget főzni. Genomewefa mintegy nyolc olyan magyar étel recqntjét írta fel, amelyet majd a bydgoszczi utasellátóban, ahol dolgozik, főz meg a lengye­leknek. Azt hiszem, jól vá­lasztott a szakácsnő, hiszen az étlapon olyan ínyencek szerepelnek, mint cigánype­csenye, töltött paprika, ser­téspörkölt és gulyás. — Volt miből választani — mondta. — A magyar konyha megfelel jó hírének. Hä nem is olyan jól van gépesítve, mint a lengyel konyha, azért nagyszerűen kielégíti az igényeket. De nemcsak a magyar konyháról van jó vélemé­nyük, hanem a magyar ven­dégekről is. Barbara, a min­dig csöndes varsói felszol­gáló úgy látta, hogy vendé­gei kedvesek, barátságosak és udvariasak voltak. A res­ti vezetői, dolgozói is nagy szeretettel vették körül a három hétre gondjaikra bízott két lengyel szakembert Készséggel felvilágosították őket szakmai kérdésekről, jó munkafeltételeket teremtet­tek számukra, s jól meg is vendégelték őket. Különö­sen a Vető Károly vezette Utas szocialista brigád tett ki magáért Megmutatták barátainknak a város neveze­tességeit, a Balatont. A költ­ségeket saját pénzükből fe­dezték. Holnap indul a vonat Ge- nomewefával és Barbarával Budapestre. Ott találkoznak többi társukkal, aztán irány Lengyelország. És nemsokára egy lengyel utasellátó ét­lap ján ez lesz olvasható: Ma: magyar ételkülönleges­ség... Sz. N. Falusi arcok A KANÁSZ — Mit gondol, mennyit ke­res ma nálunk egy jó kanász? — Fogalmam sincs. — Ha érdekli, keresse meg idős Szekeres Józsefet. Any- nyit mondok, hogy készüljön föl a meglepetésre. Idős Szekeres József büssüi kanaszt a termelőszövetkezet központi majorja melletti lu­cernaföldön találtam meg. Nevetett, amikor föltettem a kérdést. — Annyi , szent, hogy a számításomat megtalálom. És az is szent, hogy ilyen tisz­tességes konvenciót még ál­modni se mertem volna egy­koron. Ha nem hiszi, szá­moljon utána ... Sorolni is kezdi mindjárt: — Amikor én először be­szegődtem az újdalmandi urasághoz, az intéző ilyetén­képpen szabta meg a kon­venciómat: évi 8 mázsa bú­za, 4 mázsa fa, 8 kiló só és 600 négyszögöl kukoricaföld volt a járandóságom. Ezt kaptam, mást semmit. tgy volt, kérem. Ha valaki ké­telkedne ebben, azt küldje el hozzám... — És ma? — Ma, kérem, meg van tisztelve a kanász. — Hogyan érti ezt? — Ügy, ahogy kell! — mondja keményen. — De hát hogyan kell? — Soroljuk és számoljuk össze ezt is. Tavaly pontosan 1316 munkaegységet Írtak a javamra. Tudja, mit jelent ez? Ez azt jelenti, kérem, hogy a múlt évben 4600 fo­rintot kerestem átlagosan ha­vonta. Egész esztendőben 55 272 forint ütötte a marko­mat. Szünetet tart Cigarettával Körösi Csorna sírjáról Vendégül lát­ta nemrégiben a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem dr. Nisth Ranjan Kar indiai egyetemi ta­nárt, aki töb­bek között be­számolt arról, hogy hazájá­ban nagy becs­ben tartják a híres magyar nyelvész és vi­lágutazó, Kö­rösi Csorna Sándor emlé­két. Az álta­la alkotott ti­beti szótár ma is használatos az indiai erve- temi oktatás­ban. Az indiai egyetemi ta­nár néhány saját maga készítette ere­deti felvételt ajándékozott a debreceni egyetem Föld­rajzi Intézetének. A képek Körösi Csorna Sándor dar- zsilingi sírjáról készültek, kínál. Az első szippantás után ennyit tesz még hozzá: — Ilyen a mai konvenció. Ezért mertem azt mondani, hogy ma megvan becsülve a kanászember... Nevet a bajusza alatt. — Mondja, hány kiló sót, hány mázsa búzát, fát és ku­koricát kaphatnék én ezért a pénzért?... Szembe néz velem, és újra komolyra fogja a szót: — Pedig abban a régi vi­lágban is tisztességgel tettem a dolgomat. Az apám is meg a nagyapám is az uraság ka­násza volt. Meg a testvéreim is. Sanyi, Jancsi és Pista. Mert a mi családunkban tör­vény volt, hogy a jiú gyerek ostort meg fütyköst kapott. Hol tartanánk mi, ha örök­től fogva ilyen szocialista konvenció szerint fizettek volna bennünket? Mondja, hol tartanánk?!... Arról már nem beszél, hogy a »szocialista konven­cióért'.* szocialista módon meg is dolgozik. A gondjaira bízott anyakocák után min­den évben annyi malacot ne­vel föl, hogy csodájára jár­nak a szakemberek. Int a kutyáinak, és elkö­amelyet a professzor közlése szerint a város gondoz, és vallási ünnepeken a helyi lakosság is nagy számban lá­togatja. Első felvételünk a magyar világutazó síremlékét mutat­ja, a másodikon pedig az az emléktábla látható, amelyet Körösi Csorna Sándor szülő­faluja küldött el Darzsiling- ba. „Meglopják" a Balatont 1970-ben naponta tizenhá­romezer köbméter vizet »-lop­nak el« a Balatonból. Ek­korra készül el ugyanis a Balatonszárszó és Akarattya között épülő felszíni kieme­lésű vízmű első szakasza. A vízmű, amely az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság és az Országos Idegenforgal­mi Hivatal együttes beruhá­zásában ötvenötmillió forin­tos költséggel épül, elkészül­te után napi 33 000 köbmé­ter vizet ad majd. Ez a létesítmény része lesz az egész Balatont körülvevő nagy közműhálózatnak, amely a terveK szerint Bakony— Nvírád karsztvizének fel- használásával tartósan meg­szórt. oldja majd a Balaton-part Németh Sándor vízellátását Ismert emberek mondásaiból »Napjaink zsenije hol­nap már csak átlagem­ber lesz* (Jean Rostand francia biológus.) »Sokan azoknak a jó tanácsoknak köszönhetik sikereiket, melyeket nem • fogadtak meg* (Bertrand Russel brit filozófus.) »Lényentelen dolgokról beszélgetni, mialatt lé­nyegeseken törjük a fe­jünket — csevegés* (Lawrence Olivier angol színész.) »A tapasztalat drága kincs, amely azonnal föl­ismerteti velünk azokat a hibákat, melyeket mindig újra elkövetünk* (Dan­nie Kay amerikai komi­kus.) »Nők, akiket más nők irigyelnek, készek akár boldogtalanoknak is len­ni* (Jacques Anouilh.) »Az életet az tudja igazán élvezni, aki élete minden évét élete leg­jobb évévé tudja avatni* (Maurice Chevalier.) »A vietnami háború az amerikaiak legnagyobb fegyverébe került, a szó­lásszabadságba.* (Stan­ley Kramer filmrendező.) »A legszabadabb ez, akinek nincsenek szük­ségletei.-* (Hans Thoma német író.) »Az embernek nemcsak a természet erőit kell megtanulnia leküzdeni, hanem önmagát is.* (Ro­mano Gardini publicista és filozófus.) »A költő kis verseket farag a nagy szenvedé­sekből.* (Jevgenyij Jev­tusenko.) »A gyáva csak akkor fenyegetőzik, amikor biz­tonságban érzi magát*. (Bertrand Russell.) A világ majdnem tö­kéletes lenne, ha a rossz emberekből jókat lehet­ne csinálni, és jókból ér­dekeseket.* (Tennese Williams.) »Az erkölcs többnyire az, amiről mindenki azt mondja, hogy neki van, de másoknak nincs.* (André Maurois.) *Akiknek van pénze, kocsit vesz. Akiknek nincs pénze, másképpen halnak meg.* (Fernan- del.) Foszlányok A bibliából nem derül ki, vajon Ádám és Éva szerették-e egymást Ez az író mindig lá­zasan alkot, de sajnos nincs hőmérője. Amióta televízióm van, a gyilkosok szinte na­ponta megjelennék a la­kásomban. Egy-egy fenevadról olykor kiderül, hogy ö is ember. Némely ember a jelen­korban él, ókori nézetei vannak, és középkori eszközöket alkalmaz. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Canáca lapja. Fészer késztől WIRTH LAJOS» Szerkesztőség: Kaposvár« Latinka'Sándor o. 2. Telefon: 11—510. U—5U Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. o. 2. Telefon 11—511 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Pr jta. Elő­fizethető a helyi postah /atalóknál és postáskézbesít/ ^néL Előfizetési díj egy hónapjai 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében« Kaposvár, Latinka Sándor utca ft,

Next

/
Oldalképek
Tartalom