Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-15 / 245. szám

MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Lengyel korú shang verseny I smét barátokat köszönt­hettünk a pódiumon, másodszor a héten. Pénteken a krakkói Heinal Kórus adott nagy sikerű hangversenyt a Latinka Mű­velődési Házban. A hatvantagú együttest karnagyuk, Jacek Miklasews- ki alapította húsz éve. A krakkói szállítási szövetkeze­tek kórusaként eddig mint­egy ezer hangversenyt adtak Lengyelországban, és több európai országban is vendég­szerepelték már. Magyaror­szágra a kaposvári Vikár Bé­la Kórus cserepartnereként jöttek tíznapos körútra Bu­dapesti és siófoki hangverse­nyük után találkoztak a ka­posvári közönséggel. Műsoruk, produkcióik alap­ján — ha ennek* voltak is árnyoldalai — tehetséges, szép hangú és igen gyakorlott, a dal szeretetében összeforrt együttest ismerhettünk meg. Repertoárjuk egyfelől a len­gyel nemzeti muzsika fejlő­désének főbb irányait képvi­selte, másfelől a népszerű vo­kális zene könnyen befogad­ható, »-fülbemászó“ dallaimait kötötte csokorba. Tetszetős, hatásos, élvezetes perceket kívántak nyújtani vendéglá­tóiknak. Bizonyára ezért hiányzott műsorukból az egye­temes kórusirodalom egy-két reprezentáns szerzője. É rtékei között a hang­verseny első felét, s ebben is különösen a művek hangulatát, történelmi levegőjét találtuk igen figye­lemre méltónak. Két XVII. tóázadi ősi feldolgozás ÍGor- czycki: Gaude Mater Polonia; Sepulto Domino) után csen­dült fel markáns színekkel, szép, telt hangzással a füg­getlenségi mozgalmak emlé­két idéző Lengyel zászlók a Kremlben. Az évszázados el­nyomatás dalaiban a közös sors, az elnyomók, a cáriz­mus elleni népi — nemzeti fölkelések; a szabadságvágy őszinte ereje, a mi Kossuth- nótáink, Nemzeti dalunk for­ró lelkesedése szólalt meg. E rokonérzések kifejezése tu­dott igazán emlékezetes ze­nei élményt teremteni az est folyamán. Itt említenénk a nácizmus alatti szenvedése­ket megéneklő Alarm! című kórusművet, és a nemzeti ze­ne táncritmusában patetiku­san áradó Hála és dicsőség neked, Lengyelország! című kompozíciót, Kurpinski szer­zeményét. Ezenkívül két mű előadása nagyon tetszett még: egy szerenád és egy havasi pásztordal A. Kluczniok fel­dolgozásában. Mindkettő tö­mör és szép hangzással, mély líraisággal, átélten zengett előadásukban. Stílusában szó­lalt meg, híven visszaadta az orosz népzene tiszta forrását Klimczuk feldolgozása, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik dalát meg­idéző kórusmű is. (Az Amur hullámai). Egy-egy részletet énekelt a kórus Monjuszko Halka és Verdi Ernani című operájá­ból. A második világháború dalait pedig a partizán-fol - klór hangulatos koszorújában Jacek Miklasewski feldolgo­zásaként hallottuk. A mű kedves, dallamos melódiákból szövődött jobbára feszes me­netdal ritmusban, de egy kis­sé terjengősen és éppen han­gulatában egy kissé idealizá1- tan tükrözve a partizánéletei. Strauss Kék Duna keringője metrikus pontosságú előadás­módja, gyors tempóvétele miatt inkább táncdalnak, mint kórusműnek hatott. Egészében véve csiszolt, egységes hangzású, kimunkált és árnyalt előadást hallot­tunk; igazi kórusmuzsikát azonban főleg ott, ahol a ru­tinelőadáson túllépve siket rült igaz, emberi, lírai, ha­zafias érzelmekkel is meg­tölteniük a produkciót Két szólószáma előadásakor Franciszek Ligocki kulturált, szép és erőteljes tenorhang­jában gyönyörködhettünk. A hallgatóság mindvégig lelkes tapssal köszön­te meg a műsort. Az utolsó szám után, amikor a városi tanács és a Vikár Bé­la Kórus virágait meleg kö­szöntéssel átadták, a közön­ség — a lengyel—'magyar ba­rátságot éltetve — percekig forró hangulatú demonstrá­cióval ünnepelte a krakkói Heinal Kórust. Walllnger Endre „MIND A KILENC../* Megérkezett a kupa, a Kö­zép-európai rádiós vetélkedő Mind a kilenc... című adá­sának első díja. A nemesen csiszolt kristályvázát szerdá­tól tekinthetik meg az ér­deklődők a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárban. Vasút helyett közúton A vasút és a közúti fuva­rozási vállalatok között lét­rejött megállapodás szerint az idei őszi forgalomban — legföljebb 1967. december 31-ig — néhány áru szállítá­sát a vasútról a közútra te­relik át. Az átmeneti intézkedés csak az úgynevezett rövid távú fuvarozásokra, elsősor­ban a legföljebb 50 km-es távolságra történő szállítá­sokra vonatkozik. A rendel­kezés szerint ide tartoznak az állati tápszerek, a cukor, a cement, a gabona, továb­bá a hüvelyes szállítmá­nyok, a konzerv, a műtrá­gya — a cukorgyári mész- iszap kivételével —, a szö­vőgyárak termékei és a nyo­móipari vállalatok kooperá­ciós szállításai, továbbá a papíripari üzemek gyártmá­nyai és azok göngyölegei. Ez a rendelkezés vonatkozik a bútorküldeményekre is. Múzeumi Magazin Űj kiadvány jelent meg a múzeumi hónap alkalmából Múzeumi Magazin címmel. A kiadvány a kiállítások té­máiról, a múzeumok ku­lisszatitkairól tájékoztatja az olvasókai. Hol jön, hol nem jön Az utóbbi időben szin­te rendszeressé válik, hogy valamelyik napi­lap nem érkezik meg Nagyatádra. A múlt hé­ten a Somogyi Néplapot felejtették el Somogyszo- bon levenni a nagykani­zsai vonatról, és így Atád helyett Kanizsára ment a lap, egész nap hiába várta az 1333 elő­fizető. Pénteken pedig az országos napilapokat nem kapták kézhez az olva­sók, mert nem érkeztek meg a községbe. Hogy miért, azt a helyi posta- hivatalnak sem sikerült kideríteni. (Sajnos Ka­posvárra sem érkeztek meg a reggeli órákban a fővárosi lapok, állítólag Dombóváron követtek el mulasztást. — A szerk.) Az ilyen és ehhez ha­sonló esetek joggal bosz- szantják az újságolvasó­kat, mert az újság csak a megjelenés napján új­ság, s ezért frissen szeretnénk olvasni. A nagyatádi (meg a kaposvári) előfizetők jog­gal remélik, hogy a saj­tóküldemények átrakásá­val foglalkozó vasutas dolgozók a jövőben sok­kal nagyobb körültekin­téssel végzik megbízatá­sukat, és még csak »vé­letlenül* sem felejtik el átrakni a. nagyatádi kül­deményeket. D. S. A somogyi szakszervezeti napok megnyitója Kaposváron Megnyitották a KPVDSZ kulturális napokat is A Latinka Sándor megyei __ _________ M űvelődési Ház színházter­mében tegnap este ünnepé­lyesen megnyitották a somo­gyi szakszervezeti napok egy­hónapos eseménysorzatát. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa elnökségének nevében Suri Sándor, az SZMT tit­kára köszöntötte a színház­teremben összegyűlteket. Ün­nepi megnyitójában megem­lékezett a somogyi napok keretében immár másodízben megrendezett somogyi szak- szervezeti napokról, melyek programját az idén a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója tisztele­tére állították össze. Az egyhónapos eseményso­rozat ünnepi megnyitójára a városban dolgozó szocialista brigádok vezetőit és dolgo­zóit hívták meg. Az ünnepi megnyitó után a részvevőket két és fél órás ünnepi ajándékműsorral kö­szöntötte a Somogy Tánc- együttes. Ugyancsak tegnap este nyi­tották meg ünnepélyesen a KPVDSZ kulturális napokat is. A siófoki ünnepségen Papp Sándorné, a KFVDSZ megyebizottságának titkára emlékezett meg a kulturális napok jelentőségéről, majd a Balaton Táncegyüttes műsora köszöntötte a községi tanács nagytermében összegyűlt hall­gatóságot Egyre népszerűbb a mezőgazdasági és termelési kölcsön a tabi járásban A múlt évben vezették be a termelési és mezőgazdasá­gi kölcsönt, amely elsősorban a háztáji gazdaságok fej­lesztésére szolgál. A kölcsö­nök folyósításának növelésé­ről beszélgettünk Piliszky Jánossal, a tabi járási OTP- fiók vezetőjével. — Az idén eddig 253 gaz­dának 815 000 forint mező- gazdasági és termelési köl­csönt folyósítottunk. Az igénylők többsége tabi, illet­ve Tab környéki lakos. Két takarékszövetkezet működik a környéken: a zicsi és a karádi, amelyek ugyancsak szépen növelik betétállomá­nyukat Azt tapasztalják, hogy nö­vénytermesztésre kevesebb kölcsönt vesznek föl, mint például állattenyésztésre. Még mindig idegenkednek sokan méhészetek létrehozá­sától. Többen foglalkozhat­nának a jól kifizetődő házi- nyúltenyésztéssel is. Annál népszerűbb a csirke-, a ser­tés- és a szarvasmarhatartás. Az OTP nyilvántartása sze­rint baromfira 115 000, ser­téstenyésztésre pedig 517 000 forint kölcsönt fizettek ki. GÓLYÁK Ügy süt a nap, olyan tisz­ta mély kék az ég, mint azon a napon, amikor a gó­lya leesett a háztetőről. Az alacsony, fehérre me­szelt ház fala vakítóan ve­ri vissza a fényt. A szeptemberi szél szár­nyai meg-megrezegtetik a muskátli virágait, leveleit, s a füzérbe font piros papri­ka mint egy nyaklánc övezi a faámbitusokat. Zöld ruhá­jától búcsúzik a gyepes ud­var, télre megerősödve tart­ják ágaikat a növendék dió­fák. Ilyenkor, ősz elején min­dennek megvan a nyári me­séje. A kémény tetején tanyá­zó gólyafészeknek is. Az em­berek — a külföldiek és a balatonszentgyörgyiek egy­aránt — aligha emlékeznek többre, mint a négy szöszke fejű kisfiúra, a hosszú lét­rára, a nádszálra s a bádog­edénybe összegyűjtött békák­ra. Elmentek a gólyák, felej­tik a történetet is. — Itt játszottunk az ut­cán, mikor egyszer csak le­esett a gólyamama az ud­varra. Mozdulni sem bírt. Hogyan esett le, mi tör­tént ...? — Nagy kék szeme csodálkozóan szegeződik rám az ötödikes Tóth Lacinak. — Hát egy árva kisfiú lőtte meg. Véletlenül... tényleg! Csúzlijával meg akarta ijesz­teni a gólyamamát, hogy szálljon már föl a levegő­be.... a szemét találta el. Nem vakult meg, csak na- nagyon- nagyon beteg lett. Mind a négyen itt van­nak mellettem. A kis élet­mentő brigád■ — Ha észrevesszük, nem engedtük volna még meg­ijeszteni sem. Mert mi sze­retjük a gólyákat. Kiss Jóska a hetedik osz­tályba jár. Jóska nagyma­májához vitték be a sérült madarat a gyerekek. —» Eőflíön lemostuk asze­GYEREKEI Árva a ház, üres már a fészek a szentgyörgyí talpas ház kémé­nyén ... mét, az állatorvos irt föl kenőcsöt, azzal kenegettük sokáig a sebet. Két napig volt a nagymamánál. A tájház tetejére egy szom­szédos kéményről telepítették át a gólyafészket a balaton­szentgyörgyiek. Szép, de egy­re ritkábban előforduló ma­darainkat szívesen fotózzák a külföldiek. Miért ne le­gyen a népművészeti ház jel­legzetes, kedves tartozéka a gólyacsalád is? Papa, mama és négy fióka. — Ha tetszett volna halla­ni, hogy sírtak a gólyagye­rekek! Naphosszat csak ke- lepeltek, csapkodtak, a pa­pa nem győzte őket etetni. Ha mi nem segítünk, elpusz­tulnak mind a hatan. Nem tudtak volna elköltözni Af­rikába, az biztos. Mazzag Tamás sokat tanul édesapjától, aki nagy termé­szetbarát, kitűnő lövész. To­mi ebben az évben lett fel­ső tagozatos. A gyerekek szeme ragyog az örömtől. A gyerekek min­den felszólítás nélkül cse­lekedtek. A negyedik madárbarát a hetedikes Simon Laci. — Naponta 30—35 békát fogtunk. A művelődési ház mellett van egy nádas, ott annyi a béka, hogy ki sem bírnánk fogni mind. Ide hoztunk egy nagy létrát, és etettük az éhes fiókákat. A gólyapapa is hozott ebédet nekik, de mi sokkal többet. Nádszálra tűztük a varan­gyokat, és csak úgy nyelték le a kicsik. Meg a beteg szemű mama ... Észre sem vettem, olyan gyorsan kerítették elő a lét­rát s a botot. Meg akarták mutatni, hogyan gondozták a szívükhöz nőtt madara­kat. Ott ülnek már a fokokon, támasztják a létrát. S újra átélik a számukra izgalmas hetek élményeit. Naponta lopták meg a futballozás, a csatangolás, katonásdi óráit Naponta guggolták körbe a kis nádast... Parancs nél­kül, emberségből. Négy szöszke fej. Értel­mes, meleg tekintetű szem­pár. ök azok, akik ma ma­dármentésre vállalkoznak, holnap habozás, gondolkodás nélkül mentik az embert, se­gítenek barátjukon. Elköszöntek. Elindultak az iskola felé. A nap csak sütött, mele­gített. A szél sem borzolta össze a fészek gondosan körbefont gallyfürtjeit. Kán Zsuzsa imso/iOK Neked könnyű Katikát anyukája óvo­dába viszi. A csöppség kedvetlen, durcás. Anyu­kája aggódva kérdezgeti. — Talán beteg vagy, kislányom? — Nem vagyok. — Akkor? — Miért kell minden­nap menni abba az óvo­dába? — Ejnye, ejnye, Kati­ka! Látod, anyuka is mindennap megy munká­ba. — Neked könnyű. — És miért lenne könnyű? — Miért, miért, azért, mert neked a munká­ban nem kell aludnod. TT érző, összetörött em­' bér körül gyüleke­zik a tömeg a város egyik forgalmas pontján. Megérkezik a rendőr, és az egyik embertől meg­kérdi: — Mi történt, kérem? — Egy autóvezető el­ütött egy ökölvívó bajno­kot — Ez az? — Dehogy! Ez az au­tóvezető! Mély gyász A táncestélyen egy fér­fi meghajlik egy hölgy előtt: — Szabad egy kerirrv­gőre? — Oh, nagyon szíve­sen! Csak kérem, na­gyon lassan táncoljunk, mert három hete halt meg a férjem. A drámaíró az ts­rx mert és félelmetes kritikushoz: — Nagyon örültem, amikor megláttam önt a darabom premierjén. De miért ment el a máso­dik felvonás után? — Mert illetlenség lett volna már az első fel­vonás után elmenni. Bíró a tanúhoz — Mondja, mire gon­dolt, amikor meglátta, hogy a nézők berohan­nak a labdarúgó-pályára, és verni kezdik a bírót? — Arra, hogy soha az életben nem leszek fut­ballbíró. Sírfelirat a képzelt be­teg sírján: »Na, látjátok! ügye megmondtam, hogy be­teg vagyok!?* Hindu bölcsesség — Ha felsorolják rossz tulajdonságaidat, örülj, hogy nem rágalmaznak. — Ha rágalmaznak, örülj, hogy nem vernek. — Ha vernek, örülj, hogy agyon nem vernek. — Ha agyonvernek,örülj, hogy itthagvhatod ezt a pocsékul berendezett vi­lágot Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő s CTTRTB LAJOS» Szerkesztőség: Kaposvár« Latinka Sándor a. 2. Telefon: 11—510. ll—SU Riadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 11—518 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Prit*. Elő­fizethető a helyi posták /ataloknáJ és postáskézbesif/ méL Előfizetési díj egy hónapjai 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári tizemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca C.

Next

/
Oldalképek
Tartalom