Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-14 / 244. szám

Szombat, 1967. október 14. 3 SOMOGTINÉPkAP Dörzsölt e II berek A zokat illetjük ezzel a jelzővel, akik ügyesen megszerzik, kijárják azt, amit mások nem tudnak megszerez­ni, akik nemcsak a nagykapu mellett, hanem a zárt falon is találnak kiskaput, akik ügye­sen eligazodnak a paragrafusok és szabályok szövevényes útvesztőiben, akik esetenként ér­demet és sikert tudnak kovácsolni a tessék- lássék munkából is, meg azokat is, akik több hasznot merítenek személyes kapcsolataikból, mint az érdemi munkából. A gazdálkodás, a tervezés és irányítás most leköszönő mechanizmusában sok olyan vonás volt, amely gyakran csábított, ösztönzött a népgazdaság, a társadalom érdekével ellenté­tes ügyeskedésre, máskor meg a kiskapuk ke­resésére kényszerített olyanokat is, akik ép­pen a népgazdaság, a társadalom érdekét tartották elsődlegesnek. Gondoljunk csak a tervegyeztető tárgyalások légkörére, a terv­alkura, ahol a vállalati vezetők anyagilag a minél alacsonyabb tervszámok megszerzésé­ben voltak érdekeltek, a minisztérium, a ta­nács képviselőjével folytatott vitában. A vál­lalati vezetőkkel ugyanakkor a gyáregységek, az üzemek vezetői alkudoztak hasonló plat­formról — a művezetőkkel pedig a munká­sok, hogy alacsonyabban szabják meg a nor­mákat —, mert így könnyebben túlteljesítet­ték a tervet, és magasabb volt az elérhető jutalom, prémium. Ez a fajta magatartás tehát nem az öntudat hiányára vezethető vissza — bár kétségtele­nül az is szerepet játszott benne —, hanem sokkal inkább az anyagi érdekeltség szabá­lyozásának hiányosságaira. A vállalatok ily módon gyakran anyagilag érdektelenekké váltak a műszaki és gyártmányfejlesztésben, a lelményes magán kisiparosok, gátlástalan kontárok pedig nem kevés haszonnal aknáz- názták ki éppen ezért a fehér foltokat, a kezdeményezőkészség, az anyagi érdekelt- 'ség hiányát Gyakran tapasztalhattuk, hogy a legjobbak, az alkotni, teremteni vágyó műszaki és gaz­dasági vezetők, szocialista brigádok is ügyes­kedésre, az érvényes, de gyakran egymásnak is ellentmondó szabályok, törvények megke­rülésére vagy éppen kijátszására kényszerül­tek, mert meg voltak győződve arról — és a későbbiekben az eredmények is ezt igazol­ták —, hogy szándékuk a társada’om, a nép­gazdaság érdekét szolgálja Az új gazdasági mechanizmus alapjában véve új helyzetet teremt azzal, hogy a veze­tőket és a beosztottakat is elsősorban az el­végzett munka eredményével, az elvégzett munka társadalmi hasznosságával minősíti majd. E bben az új helyzetben a vállalatok, a termelők csak akkor jutnak hoz­zá a végzett munka ellenértéké­hez, csak akkor tehetnek szert bevételre, ami­kor termékük, árujuk már piacra talált. Te­hát a tervek teljesítéséért, az áruk elkészíté­séért még nem jár külön anyagi elismerés. Egyébként is: ezeket a vállalati terveket ezentúl már nem fent a misztériumban, a Tervhivatalban vagy a tanácsnál fogalmazzák, diktálják, hanem a vállalatok, a gazdaságok határozzák meg önmaguknak. S mivel a ha­tékony anyagi és erkölcsi ösztönzés módszeré­nek, helyileg alkalmazásra kerülő szabályai­nak meghatározását is a vállalatok feladatá­vá teszi az új mechnizmus — az idevonatko­zó gazdasági bizottsági határozatok — mind­ennek eredményeként a műszaki és gazdasá­gi vezetőket, a vállalati törzsgárdát a köz- gazdasági környezet nem csábítja a szabá­lyok, törvények megszegésére, mert anyagi­lag jól jár, ha kezdményez, ha egyezteti a vállalat és a népgazdaság érdekét, ilyen föl­tételek közepette jó hasznát látják majd a vállalatok, a gazdaságok az olyan vezetőknek, akik jó ismerői a gazdálkodás új szabályai­nak, új rendjének, akik szemfüles életre- tvalósággal szert tesznek nehezen beszerezhe­tő anyagokra, gépekre, berendezésekre. Imondhatjuk: az új gazdasági me- J. chanizmus — a termelés, forgal­mazás és az áruértékesítés új sza­bályai és ösztönzői alapjában véve meszün- tetik a tisztességtelen haszonszerzés indíté­kát De nem valamennyit Tapasztalatból tudjuk, hogy a tisztességtelen haszonszerzők legtöbbször használt »valutája« a nincs, vagy amiből kevesebb van a szükségesnél; a pult alól osztott hiánycikk, a raktárban visszatar­tott árukészlet, a szállítási szerződés megta­gadása és így tovább. Ahol és ameddig ilyen hiánycikkel — legyen az déligyümölcs vagy finomlemez — számolnunk kell, ott és addig a vámszedőket is szemmel kell tartani. Az ilyen ügyeskedés legjobb ellenszere az áru­bőség, a bő választék és azok a vezetők és beosztottak, akikben eleven a hozzáértő kez­deményező készség, a találékonyság. Dolgos János A nyugdíjas szemével — Az alatt a negyven év alatt, amit az életemből Mar­caliban töltöt­tem, a járási székhely meg­fiatalodott, én meg megöre­gedtem. Csöppnyi kis trafikos bódé­ban beszélge- tün Horváth Vendel nyugdí­jassal. A kis ablakban időn­ként meg-meg- jelenik egy arc, aztán hosszabb-rövi- debb ideig senkt Ott foly­tatja, ahol ab­bahagyta a vallomást. — Amikor Marcalit megismertem, még több volt a zsúpos ház, mint a cseréptetös. Zsellérek, cselé­dek kisparasztok lakták eze­ket a házakat. Majdnem min­den épület egyforma volt, csu­pán a hosszúságuk nem egye­zett. A Kaposvári utca végig zsúpos volt: kisparasztok lak­ták. Külön utcájuk volt az iparosoknak, a tisztviselőknek és a grófnak. Amikor ide kerültem, vé­gigjártam az utcákat, és mind­össze négy emeletes házat lát­tam. Esténként öt-hat sápadt fényű villanykörte világította meg a község központját, de nem is nagyon volt szükség többre. Legalább éjszakára láthatatlanná vált a szegény­ség. A kopott házakhoz amúgy sem illett a fény. Ilyen volt Marcali az 1930-as években, és szinte semmit sem változott 1945-ig. Ebből az időszakból keveset örökölt a mai járási székhely. Amit mégis, az ké­sőbb csak gondot jelentett. Horváth Vendelt is ámulat­ba ejtette az építkezés lendü­lete. Bár az első perctől kezd­ve ott állt azok között, akik ásóval, lapáttal munkára je­lentkeztek. Vendel bácsi és két nyugdíjas társa a megfiatalodott régi utcában. — Senki sem számolta, ki hány forint értékű társadalmi munkát végez. Mindenki a '■elkiismerete szerint vállalt i közös munkából Ott ahol a gróf istállója zárta le az ut­casort, azóta új telep épült. Aztán jöttek az üzemek. A háború utáni tíz-tizenegy év megváltoztatta Marcali képét. Icgszűnt az utcák szerinti el­különülés, új boltok nyíltak, és a fejlődés további ütemét már az igények diktálták. — Marcali egyszer város lesz — mondja Vendel bácsi, amikor sétára indulunk. Hangjából érződik, hogy ez a meggyőződése. Elképzeléseit, hogy milyen lesz a központ tíz-tizenöt év múlva, szinte maga előtt látja az ember. Elvezet a régi Kaposvári ut­cába, ahol negyven éve zsúpos házak álltak. Kétol­dalt új házak sora fogad, itt- ott építőanyaghalmaz, tégla, cserép. — Mind eltűntek a régi há­zak. Az egyik tsz-tag, Zsibo- rás József olyan házat bontott le az idén, amelyik még ötven év múlva is ház lett volna. Most újat, modernebbet épít a helyére. Járjuk az utcákat, Vendel bácsi szebbnél szebb házakra mutat, és évszámokat mond. tgy ismeri a község újra szü­letését, fejlődését. Sudár »os- tornyelekre« szerelt higany­gőzlámpák alatt ballagunk. Köszönnek innen is, onnan is. A törpe vízmű építése óla mindenki ismeri Horváth Vendelt. A társulás elnöke volt, a munkák lelkes szerve­zője. Az egyik utcában idős emberek állítják meg, szintén nyugdíjasok. Segítenek, az em­lékezésben. — Mocsár volt a mozi mö­gött, ahol most virágos park díszeleg — mondja egyikük. A utolsó tíz évben fiatalo­dott legtöbbet a járási szék­hely — állapítja meg Vendel bácsi, ahogy visszaérünk az áruház elé. Szemben az épülő szálloda tömbje magasodik. — Ez lesz a huszonötödik emeletes épület, ha jól szá­moltam — mondja, aztán hozzáteszi: — Száz év alatt nem építettek annyit Marcali­ban, mint a legutóbbi évtized­ben. S úgy mondja, hogy ér­teni belőle: mindez ma már természetes... Nagy József MARCALI ÜZEN A VILÁGNAK Az egymillió mellé rajzolvasás — A krízis most van. Ha ezt átvészeljük, akkor minden rendben megy ezután is. Most válik majd el, hogy képeseik vagyunk-e feladataink végre­hajtására. Csöndör Lajos, az Óbudai Gépipari Ktsz marcali telep­vezetője egy kicsit önmagáról is beszél, amikor az itteni munkásoik felada/tait veszi számba. Valamikor ő is gép­javító volt A krízis pedig abból áll, hogy az emberek­nek a javítómunka helyett olyan terméket kell produ­kálni, amelyben a legjobb szemű minőségellenőr sem ta­lál kifogást. Akarat kérdése ■ez csupán, s Marcaliban ezt a szót nagybetűkkel írták fel, amikor elindult az üzem. Az utolsó három hónap ar­ra enged következtetni, hogy túl jutott a törzsgárda a krí­zisen. Három hónappal ez­előtt vezették be a csoport bérezést. A tervet 110 száza­lékra teljesítették az emberek. S ez némiképpen pótolta a minőségi kifogásokat. — Amikor itt szalagmunká­ról van szó, egyik hétről a Épül az új csarnok. másikra úgy belelendültek az emberek, hogy öröm volt néz­ni — mondja a telepvezető. Aztán elgondolkodva még hozzáteszi: — Az egyedi gép­gyártás az egészen más. Ott mindig új a probléma. Gon­dolkodni kell, megtanítani az FELJAVÍTOTT GÉPEK SEREGSZEMLÉJE A látogatónak az volt az érzése, amikor körülnézett a bemutatott gépek között, mintha mezőgazdasági kiállí­tás gépesítési részének kicsi­nyített mását látná. A rende­zés kitűnő érzékkel oldotta meg a szabadtéri és a fedett bemutatót, s a múlt héten keddtől szombatig valóban él­vezetes tájékoztatót kapott valamennyi látogató a Kapos­vári Gépjavító Állomáson a felújított erő- és munkagépek, alkatrészek,- szerkezeti egy gek, állattenyésztési gépek, műszerek és szerszámgépek kiállításán. Hogy könnyeb­ben érzékeltethessük a kiállí­tás gazdagságát azok számára, akik nem látták, leírjuk, hogy négy-ötmilliós összértékű gépet sorakoztatták fel. A rendező a Gépállomások Megyei Igaz­gatósága volt, de bemutatták itt termékeiket más megyék­ben levő testvérüzemek, sőt a Kaposvári Felsőfokú Mező­gazdasági Technikum gépkí­sérleti eredményeiből és az AGROKER új gépeiből is láthattak a bemutatón. Az öt nap alatt több mint ezer lá­togatót fogadtak, a somogyia­kon kívül számos más me­gyéből is érkeztek vendégek. (Csaknem valamennyi dunán­túli megyéből jöttek érdeklő­dők.) Leginkább az állatte­nyésztés gépei — fejőgép, tej­szivattyú, tejhűtő agregát, fö­löző gép, — főalkatrészek és a szerszámgépek tetszettek. Egyébként a tehenészetekben használatos gépi eszközök mindegyikét a Kaposvári Gépjavító Állomás mutatta be, ők végzik ezeknek a fel­újítását A megyei igazgató­ság értékelése szerint a kiál­lítás első díját a kaposvári, a másodikat a mernyei, a har­madikat pedig az iharosberé- nyi gépjavító állomás kapta, de díjazták a Balatonkiliti Gépjavító Állomás, valamint a csokonyavisontai és a nagy- bajomi gépállomás egy-egy kiemelkedően színvonalas, feljavított alkatrészét is. Az érdeklődésre jellemző, hogy sokan nem számítottak arra, milyen bőséges kiállítási anyag várja őket, s ezért csak hazatérésük után jelentkez­hettek megrendeléseikkel. A talpas traktor például már az első napon gazdára talált. Öt nap alatt félmilliós megrendelés- ez volt a gépkiállítás anyagi eredménye. Érdemes belelapozni a vaskos emlék­könyvbe, találni ott sok-sok elismerő mondatot Ebből idézünk most néhányat. Retek József kapospulai tsz-elnök: ■A tsz-ek láthatták, milyen a gazdaságos gépjavítás. Szá­momra külön öröm, hogy a iavítsoknál bevezették a gép­cserét, így a szövetkezet za­vartalanul folytathatja a munkáját a kölcsöngéppel, ha a sajátja elromlott. Selyem Lajos nemesdédi gépcsoport­vezető: «►Nagyon tetszett a kaposvári kiállítás, azonban kitűnt belőle az is, hogy mi­lyen gépi eszközökre vagy a meglevőknek milyen tökéletesí- ’■ésére van szükség. Elkelne jéldául egy műtrágyaörlő be- endezés, ami megkönnyítené i munkánkat...« Valter Im­re balatonszabadi tsz-elnök: -A kiállítás szemléltetően mu­tatja be a gépjavítás fejlődé­sét. Engem megnyugvással töltöttek el a látottak.« Idéz­hetnénk még több bejegyzést. Többen — köztük Földes Bé­la, a balatonszentgyörgyi tsz műszaki vezetője — a sokré­tűséget dicsérték, és köszöne­tét mondtak az illetékes szer­veknek a kiállítás megrende­zéséért. Gulyás Károly iharos- berényi agronómus a tájékoz­tató szolgálat rugalmasságá­ról szólt sok elismeréssel... Miután túl vagyunk az öt­napos kiállításon, elmondhat­juk: érdemes volt megrendez­ni, s minden alapja megvan annak az elgondolásnak, amely szerint a jövőben leg­alább kétévenként megrende­zik a feljavított gépek sereg­szemléjét. Az idei példa bizo­nyítja, hogy megéli, s a szö­vetkezetek is tapasztalhattál kifizetődő ezeknek a gépek nek a vásárlása. Hernesz Ferenc embereket. Ehhez pedig álta­lános szakmai tapasztalat szükséges. Nagy tapasztalat. Ez az üzem tulajdonképpen a jövőt ígéri. Az év első nap­jaiban indult. Termékeivel együtt önmaga is fejlődik. Űj szerelőcsarnok körvonalai bontakoznak ki az udvarom A hajdani gépszínből a kő­művesek varázsolnak modem üzemrészt Van olyan csarno­kuk, amelyikre még nem ke­rült üveg, de benne már a mexikói olimpiára készítik az elektromos időjelzőt Azt mondják, precíz munkáról van szó. — Sók a gond — mondja a telepvezető. — Az embere­ket nevelni kell, s közben a tervteljeisítés is nagyon fon­tos. Eddig sikerült, — Nagy az optimizmus eb­ben az üzemben — jegyzem meg. — Kell, hogy legyen — vá­laszolja a telepvezető. — Az emberek is ebből élnek. Ha nem lenne bennük optimiz­mus, már rég itthagyták vol­na a munkát — Mit tart a legnehezebb­nek? / — Megtanítani a rajzolva­sást. Az üzemtől kiváló minő­ségi munkát várnak. Ez rajz­ismeret nélkül lehetetlen. Tudja, kik voltak ezek az emberek mielőtt idejöttek? Falusi kovácsok. Itt pedig egyik napról a másikra vi­lágszínvonalon kell dolgozni­uk. Az exportban nincs elné­zés. Vagy . jó az áru, vagy rossz. Ha rossz, akkor senki­nek sem kell. Az a szeren­csénk, hogy viszonylag fiata­lok az emberek. Az átlagos életkor huszonhét év. Azt hi­szem, ilyen fiatal átlagélet- korral csak kevés üzem dicse­kedhet. A fiatalokról már Vincze Csaba KISZ-titkárral beszél­getek. Mindössze huszonkét éves karosszérialakatos. Fél éve még Pesten dolgozott — Sokan azt mondták: mit akarunk ezekkel az em­berekkel? Én azt válaszol­tam, a fiatalokkal lehet dol­gozni. Hozzászoktam a szer­vezett élethez, de itt vala­hogy nehéz összefogni az embereket. Az könnyíti a munkát, hogy mindenki akar És itt a fiataloknak nagy fel­adatokat kell megoldani. Azt hiszem, kevés KISZ- szervezet vállalkozna olyan feladatra, mint a szakmai képzés megszerzése. Marcali­ban vállalkoztak rá. A 43 KISZ-tag közül huszonnyol­cán rajzolvasást tanulnak most. Az udvaron egy számot mondanak. Január elseje óta egymillió forint értékű gépet kapott a marcali telep. S mindezt azért, hogy az em­berek felkészülése mellé oda tudják állítani a fejlett technikai berendezéseket is. Aztán a krízisen, amelyről a telepvezető beszélt, így együttesen sokkal könnyebb lesz átjutni. Mert az itteni emberek akarnak. Egvütt, egymást segítve azért, hogy nekik legyen jobb. A munka üzenetét az itt­4sziilt páoek, bere^de-isek iszik szét a világba. Mert ermékeik Euróna sok or­szágába, Mexikóba is eljut­nak. Kercza Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom