Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)
1967-10-13 / 243. szám
Péntek, M«7. október 13. 3 SOMOGYI NCFEAP ■ Az ellenőrzés joga: a segítés kötelezettsége / ogaink növekedése egyet jelent kötelességeink bővülésével, $ csakis akkor élünk jól e jogokkal, ha azokat hatékony eszközöknek tekintjük, olyan eszközöknek, amelyeket például a kapkodás megszüntetésére, a túltengő levelezgetés, adminisztrálga- tás felszámolására, a lélektelen, mechanikus ügyintézés megváltoztatására használunk föl«. Az idézőjelbe tett mondat egyik hivatali pártszervezetünk taggyűlésén a vezetőség beszámolójában hangzott el: felelet volt ez a mondat — s maga az egész beszámoló — azoknak, akik a párt XX. kongresszusának határozatát a hivatali pártszervezetek ellenőrzési, beszámoltatási jogáról, enyhén szólva is különösen értelmezték. Akadt ugyanis néhány párttag, aki úgy vélte, hogy a jogok növekedése a hivatal irányításának kormány- rúdját »átcsúsztatja« majd a pártvezetőség kezébe, azaz ettől Jtezdve a pártvezetőség »dirigál". A hivatal, ahol az említett eset megtörtént, egyike azoknak, amelyek állandóan kapcsolatban vannak a lakossággal, s ha valahol, itt igazán fontos kérdés, milyen az ügyintézés stílusa, tartalma, milyen eszközök szolgálják — vagy éppen bosszantják — a sokat emlegetett ügyfelet. A pártszervezet eddig is igyekezett támogatni a munkát, ám nem volt meg az a joga, hogy ne csak adjon, hanem kérjen is, mégpedig számon kérjen helyes, de elsikkadt intézkedéseket, félúton megtorpant ügyviteli egyszerűsítést A párt vezető szerepének minden területen való erősítése, továbbfejlesztése logikusan magával vonta a korábbi, az üzemi és hivatali—intéz- ményi pártszervezetek jogkörére vonatkozó megkülönböztetések megszüntetését, annak egységes kimondását, hogy a pártszervezetek joga és kötelessége a területükön folyó munka átfogó ellenőrzése, a vezetők beszámoltatása. Az említett pártszervezet tehát jogot kapott arra, hogy ne csak segíteni igyekezzék, hanem segíthessen, ha kell: a vezető beszámoltatásával, ha kell, átfogó és alapos ellenőrzéssel, a jó értelmű, tartalmú közbeavatkozással. A kommunisták észrevételei, javaslatai eddig sokszor elsikkadtak, s ha megpróbálkoztak azzal, hogy a hivatal néhány osztályán fölmérjék, megvizsgálják az újra és újra felbukkanó hibákat s azok okait, akadtak, akik »okvetetlenkedést" láttak ebben. Ha nem is egy az egyhez, de nagyjából hasonló gondokkal küszködtek másutt is a hivatali, intézményi pártszervezetek, s most e gondok megoldása »zöld utat" nyit a hasznos, előrelendítő, munkát javító elképzeléseknek, tevékenységeknek. j pártszervezet jogai- nak növekedésével a hivatal, intézmény vezetőjének hatásköre, felelőssége jottányit sem csökken, sőt, erőteljes támogatást kap a pártszervezettől, valamennyi kommunistától ahhoz, hogy az irányítása alá tartozó intézmény, hivatal jól valósítsa meg a maga területén a párt politikáját, még hatásosabban végezze munkáját. A támogatás fejében azonban időről időre a kommunisták vezető testület® előtt számot kell adni arról, amit tett, s arról is, mit mulasztott. Oda kell figyelnie a kommunisták véleményére, javaslataira, föl kell használnia a pártszervezet e1 len őrző munkájának tapasztalatait, de mindez olyan többlet, ami nemhogy nehezítené, hanem jelentősen megkönnyíti helyzetét. A A jogok kiterjesztése párt- szervezeteink felelősségének erőteljes fokozódásával jár: tudniuk kell, hogy mi a lényeges s mi a lénygtelen kérdés, nem szabad összetéveszteniük a hathatós ellenőrzést az apró ügyekbe való el temetkezéssel; s a vezetők beszámoltatása sem lehet formális aktus, hanem nagyon is lényegretörő, a csomópontokat megragadó, elismerést és bírálatot egyaránt alkalmazó eszmecserének kell lennie. Hivatali és intézményi pártszervezeteink e feladataiknak úgy tudnak igazán jól eleget tenni, ha már munkatervük készítésekor, a pártvezetőségi ülések, a taggyűlések napirendjének meghozásakor nagy alapossággal, körültekintéssel járnak el, ha nem akarnak túl sokat markolni, mindennel foglalkozni, hanem erejük ésszerű koncentrálásával elsősorban területük legégetőbb kérdéseivel foglalkoznak. Mindig a sajátos helyzet szabja meg, hol lehet, hol kell kamatoztatniuk pártszervezeteinknek a kommunista közösség kollektív bölcsességét, kezdeményezőkészségét, jobb megoldásokat kínáló erőfeszítéseit. j lenini mondás, az in- kább kevesebbet, de ezt jól, nélkülözhetetlen útmutatás az új körülmények között tevékenykedő hivatali, intézményi pártszervezeteink számára. Necsak éljenek, hanem célszerűen éljenek jogaikkal, necsak szándékuk legyen a segítés, hanem öltsön alakot felelősséggel és ellenőrzéssel megoldást adó javaslatokkal, mert ezzel adják a legbiztosabb erkölcsi alapot ahhoz, hogy jogaik gyarapodása a pártszervezet tekintélyének, rangjának gyarapodását is jelentse a hivatalban vagy intézményben. M. O. MIENK A KUPA! VERSENYT ES BARÁTOKAT NYERTÜNK Gondolatok a rádiós vetélkedő záróakkordja után Befejeződött a második éve tartó vetélkedősorozat a rádióban. Örömünk jogos, megérdemelt. Hazai, somogyi — kaposvári sikerekkel zárultak a nemzetközi adássorozat, a »Mind a kilenc" küzdelmei is a Kö- zép-Európa Kupáért. Miénk a kupa. a csehszlovák rádió ajándéka: a gyönyörű metszett kristályserleg. A mienk — s ezt a birtokragot ezúttal nemcsak szű- kebb pátriánkban, Somogybán ízlelgetjük méltó büszkeséggel, hanem túl a megyehatáron is. A Közép-Európa Kupa — Magyarországé. S a győzelem zálogaként Kaposváron őrzik majd e küzdelem kristályba metszett szimbólumát. Pillantsunk vissza, mérjük föl kissé ennek az útját Jó másfél éve kezdődött A masyar rádió uuuuu Tiszán innen, Dunán túl... című, megyék Közötti vetélkedőjére egész Somogy megmozdult. A legkisebb településen is telefonügyeletet tartottak, és izgatottan figyelték az adások ideje alatt: mikor és miben segíthetnek. Széles körű kampány indult, valósággal »össz-somogyi" szellemi országjárás, az ellenfél megyék megismerésére, tanulmányozására. És ahogy az eredmény is igazolta, nem hiába. Sikerült helyt állnunk a televízió nyilvánossága előtt is. Eldőlt: Magyarországot három nemzet Középismeretterjesztő előadások százai hangzottak el egy-egy forduló előtt; a megyei könyvtár gondozásában ajánló bibliográfiák, tematikus kiadványok egész sorozata szolgálta a minél alaposabb fölkészülést. Végül pedig hadd emeljük ki, hogy a társadalmi összefogás, az áldozatkészség, a közfigyelem, a közösségi szellem olyan megkapó bizonyíté- tékai születtek meg ebben az- időben, amilyenre nem is lehetett példa Somogybán eddig. Vidékiek és kaposváriak vagy a Budapestre elszármazott somogyiak elé nem állíthattak olyan feladatot, amelynek megoldásáért a lehető legtöbbet el ne követték volna. Legutóbb is ott láttuk az adás színhelyén fővárosunkból a Somogyiak Klubja tekintélyes csoportját. Somogyból csaknem ötórás (egyenes adású) műsoridőt sugárzott három ország rádióadója az idei nemzetközi vetélkedőn. Nehéz volna kiMoszkva jelentkezik Kaposvárról. Európa Kupa rádiós vetélkedőjén Kaposvár képviseli 1967-ben. Ennek az adásai zajlottak le a tavaszi és most, az őszi fordulón a szerda esti döntőig. S érdemes fölvetni itt, hogy milyen tapasztalatokkal, tanulságokkal gazdagodtunk a hazai és a nemzetközi vetélkedő sorozaton. A rádiós vetélkedő — játék. Izgalmas, küzdelmes — többnyire szórakoztató — szellemi versengése a felnőtteknek, á rádióhallgatóknak. S ezen túl: kitűnő ismeret- szerzési lehetőség. Az effajta műsorok akkor igazán értékesek, ha az érdekes, nívós szórakoztatás mellett fő céljuk a részvevők, a hallgatók ismereteinek gyarapítása. A kvízműsorok általában teljesítették ismeretterjesztő küldetésüket. Külön megemlíteném itt a fölkészülést. Ez a műsorok ismeretosztó törekvéseinél is jelentősebb, ha arra gondolunk, hogy megyeszerte az Nem bántani, nevelni! Ülnek az asztal mellett, csöndesen beszélgetnek. Kinn szemerkél az eső, szürke, szomorkás, kicsit morcos a világ. — A parasztembereknél ez amolyan beszélgetésre való idő... Csak ez a magyarázat arra, hogy együtt van a két elnök? Mert mindegyik az. Hetyei József, a ságvári szövetkezet elnöke. Szarka József pedig a szövetkezet ellenőrző bizottságának az elnöke. Szabadkoznak. — Nem múlhat el hét úgy, hogy ne váltanánk egy-két szót. Szokás? liehet így is nevezni. De inkább olyan dolog, amire egyszerűen szükség van. — Mert olyan még nem volt, hogy összefutottunk, és nem volt mit mondani egymásnak. összenéznek. Ebben a tekintetben benne van sok el nem mondott közös téma, probléma, együtt elintézett és még folyamatban levő ügy. Aztán a munkára terelődik a szó. Szarka József egy év óta irányítja az öttagú ellenőrző bizottság munkáját. — Ahogy ezt általában mindenütt csinálják, mi is a munkatervünk szerint dolgozunk. Ez a terv mindig igazodik az évszak jellegzetes tennivalóihoz. — A tavaszi munkák ellenőrzése — sorolja —, a háztáji területek felülvizsgálata. az aratás— cséolés ellenőrzése. Nem volt fennakadás, igen szépen ment minden. Most aztán itt az őszi betakarítás, vetés. Hátravan még a pénztár ellenőrzése, és a nagy munka, a leltározás. — Ügy szoktuk mi csinálni — szól közbe a tsz elnöke —, hogy a vezetőségi ülésre mindig meghívjuk Jóskát. Mert neki is, nekünk is alapvetően fontos. Hogy tudomást szerezzen berekre. Arra, hogy nem vagyunk egyformák, hogy a közösségi élet során mindenki formálódik, és a hibákat, fogyatékosságokat nyesegetni kell. Ezért igen sokat tehet az ellenőrző bizottság. Nem bántani, nevelni A beszélgetések gyakoriak Szarka József, az ellenőrzi! bizottság (a képen baloldalt) és Hetyei József, a szövetkezet elnöke között. minden határozatról, mindenről, ami a szövetkezetben történik. Jó dolog az, hogy az ellenőrző bizottság is rajta tartja szemét az időszerű feladatokon, a gazdálkodás különböző ágazatain. De mi az, ami elősegítette, hogy ilyen szórós kapcsolat alakult ki a két elnök között? Szinte észrevétlénül siklik át a beszélgetés az em— Nagy bajok — jegyzi meg Szarka József — manapság már nincsenek. De kisebb hibák mindig akadnak. — Éppen arról beszélgetünk — mondja Hertyei József —, hogy egy kissé hanyagok az emberek. Itt is, ott is elhagynak egy-egy munkaeszközt. Mondja Jóska, hogy a tizenegyes táblán kinn maradt a műtrágyaszóró. De nem ez az egyetlen. Látszólag apróság ez — de mégsem az. Jó, hogy észrevették és jó, hogy figyelmeztettek erre. Aztán más esetet említenek. Egy foga- tost háztáji szürethez osztottak be, de nem hajtotta végre, amivel megbízták. Az ellenőrző bizottság egyik tagja tájékoztatta a vezetőket erről. A fogatost behívták, megbeszélték vele a történteket ■— Az ember mindenütt nem lehet ott — mondja az elnök —s s ezek az esetek figyelmeztetnek. Akinek szólunk, nem sértődhet meg hiszen nem az a cél, hogy megbántsunk bárkit is. Hogy a bizottság ellenőrzi az időszerű munkákat, fontos. De talán több, nagyobb jelentőségű az a munka, amit az emberek neveléséért, az egész közösség érdekében tesznek. Ami talán a munkatervben nincs is benn. — Nehogy félreértés essék — hangsúlyozza ismét Szarka József —, kis ügyek ezek, de nekünk fontosak. Az alakulás után közvetlenül — folytatja elgondolkozva — voltam egyszer már ebben a tisztségben. Higgye el, a mai helyzetet össze sem lehet hasonlítani az akkorival. Rengeteget változtak azóta az emberek. S hogy így van, abban nekik is részük van. És ezek a csendes, baráti beszélgetések, hol itt az íróasztalnál, hol kinn a határban. Ahol éppen összetalálkozik a két elnök. Mert mindig van mit mondaniuk egymásnak. Vörös Márta Igen nagy volt az ér- I deklődés Kaposváron, számítani vagy fölbecsülni, hány millió rádióhallgató lehetett a tanúja megyénk, városunk szereplésének Magyarország színeiben. Néhány szót a döntő adásáról is. ÁK; színvonalában alatta maradt ez a korábbiaknak. ötletei — a hangkulissza kivételével — nehézkesek és szellemtelenek voltak, különösen a negyedik feladaté: Egy operettrészlet műsoridejének »kiszámítása" — utólagos becsléssel — csalóka abszurd viccekre emlékeztet De csak emlékeztet... A kvíz ismeretterjesztő igényességét a mintegy hathét szellemi erőpróba közül csupán a második és a hetedik feladatnál tapasztalhattuk. Külön szót érdemel a játék fordulópontja Az elhangzott táncdal énekesnőjét kellett fölismerni a 8. feladatnál. Ezt Szántó József, a Latinka Művelődési Ház beatzenekarának dobosa oldotta meg, »telitalálattal". Enélkül — ha a kupát meg is nyerjük — a záró fordulót elveszítettük volna. Így végződött szerda esti vetélkedőnk a Csehszlovákiát képviselő Znojmo városával 18:18 arányú döntetlennel. A nemzetközi rádiós vetélkedő a népek közötti barátság elmélyítése, a jószomszédi kapcsolatok jegyében zajlott le. Sok értékes vonása között ez a legértékesebb. Jelképe és egyben mottója is volt ennek znojmói ellenfeleink meleg hangú búcsúgondolata a rádióban: »A vesztes nem mindig veszít. Barátot is nyerhet...« A győztes nemkevésbé. Walling er Endre
