Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-12 / 242. szám

CsflttSrtSfc, 1967. október 12. 3 SOMOGYINfiPfcAP A KAMASZ KORÚ GYÁR A szeszélyesen kanyargó folyó bal partján épült a gyár. A folyó időtlenül öreg, a gyár most hároméves. Itt úgy mondják: kamaszkorú. SZÁMOK A Barcsi Vasgyár 316 em­bernek biztosít munkát. Ki­lenc faluból járnak be a dol­gozók. A szakmunkások át­lagkeresete 1850 forint. Je­lenleg tizenöt technikusuk van. És nyolc ifjúsági bri­gádjuk. A nyolc közül öt már elnyerte a megtisztelő szocialista címet. Németh Jó­zsefek és Volf Istvánék két­szer is. Eddig két alkalom­mal érdemelték ki az él­üzem címet. A szakmunkás- utánpótlásról »házon belül« gondoskodnak. Tizenhét tanu­lójuk a nyár elején szaba­dult, hetvenhárom még ta­nul. És érdemes folytatni a sort. Huszonnyolc kiváló dolgozója van a gyárnak. KlSZ-alap- szervezetük megyeszerte az összefogásról és a tettekről híres. A KISZ-kongresszus tiszteletére szervezett munka­versenyben kiemelkedően szép eredményeket értek el. Arról is nevezetes a gyár, hogy itt úgyszólván mindenki tanulni akar. Eddig csak­nem százan végezték el a »házon belül« szervezett ív­hegesztő tanfolyamot. A mos­tani szakmunkásvizsga-előké­szítő tanfolyamra harminchat lakatos, öt forgácsoló és há­rom villanyszerelő iratkozott be. A jubileumi munkaver­senyben minden brigád részt vesz. A legutóbbi értékelés szerint az ésszerű munka- szervezés révén 2619 munka­órát és több mint tizenötezer forint értékű anyagot taka­rítottak meg. Az ifjúsági bri­gádok csaknem kétezer óra társadalmi munkát végeztek. Az első évben tízmillió volt, most, a harmadikban ötvenkétmillió forint lesz a termelés. S hogy a számok mögött az embereket is lássuk, mu­száj leírnom: Ebben a gyár­ban huszonhat év az átlagos életkor. A tizenöt műszaki irányító egyike sincs több 25 évesnél. A gyárvezető ebben az évben töltötte be huszon­negyedik életévét. ŐSZINTESÉG A kamaszkorú gyár hu- szonégy éves igazgatója csöndes, de nagyon határozott ember. Neve Pethes Róbert. A gyár születése óta itt van. Egy éve nevezték ki vezető­nek. — Mit érzett akkor? — Félelmet. Még a léleg­zetem is elállt. Kintről behallatszik, hogy a kiskalapács felesel a nagy­kalapáccsal. — Elmondaná, hogy mitől? Egy mély sóhaj, és a vá­lasz: — Attól, hogy igazán meg tudok-e felelni a bizalom­nak ... — Mj volt a legnehezebb1 Határozott a hangja is. — Az, hogy az álmaimat valóra válthatom. Látja, hogy nem értem, így folytatja: — Ne értsen félre, arról én sohasem álmodoztam, hogy egy egész üzem irányí­tója leszek. Erre gondolni sem mertem. De tudja, hogy van ez: minden fiatal álmo­dozó. Nekem is voltak és vannak álmaim. — Milyen álmokat váltott valóra? — Azt hiszem, nem nagy­képűség, ha kimondom: az én véleményem szerint ma már állandóan gondot kell fordítani a munkások szak­mai képzésére. Én elsősorban nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartom lényeges­nek. Kiváló munkát pedig csak attól várhatunk, áld ér­ti is a szakma minden tit­kát. Ezért szerveztük a tan­folyamokat ... — Mit tart a legfontosabb­nak? — Az őszinteséget. — Miért? — Ha őszinték vagyunk •gymáshoz, csak akkor be­Három hegesztő a «Győri brigádból. szélhetünk erkölcsi normák­ról, emberségről. Ha őszin­ték vagyunk, akkor nincs kényes ügy. CSITRI Mandulaszemű lány. Azt mondják, ha mosolyog, akkor szép. Most konokul maga elé néz. Csitrire hatvanhat KISZ-tag vigyáz. Hogy miért kell rá vigyázni? — Azért, mert amíg for­mában volt, jobban tudott cifrákat mondani, mint a leg­ékesebb szavú hegesztő. A fiúk kötekedtek vele, és Csit- ri vette a lapot. Igazi bajról szó se lehet, mert Csitri nem ismeri a tréfát. Ezt a lányt arról kellett felvilágosítani, hogy nem fiú! Arra kell meg­tanítani, hogy ne legyen olyan, mint egy vadóc. Amikor először jött szóba ez az ügy, ilyen megjegyzé­sek hangzottak el: — Én inkább vállalok száz óra társadalmi munkát... — Ha lehet választani, én inkább megtanítom visszafe­lé folyni a Drávát. Csitri akkor is konokul maga elé nézett. Csitri azóta leszokott a cifra beszédről. Ha így ha­lad, maholnap igazi lány lesz belőle. A legjobban azok vigyáztak rá, akik kézzel, láb­NAPIRENDEN a KISZ-munka javítása Helyiséget kér a tahi járás 16 ifjúsági szervezete (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Pártbizottság legutóbbi ülésén megtárgyalta a járás KlSZ-szervezetének munkáját. Megállapította, hogy a KISZ-szervezetek kimagasló eredményeket értek el a viet­nami műszakok szervezésé­ben, a szocialista munkaver­senyben, a mezőgazdasági termények betakarításában.. Hiba, hogy a járás 35 alap­szervezete közül 16-nak nincs megfelelő KISZ-helyisége, az alapszervezetek taglétszáma nem növekedett megfelelően, a vezetők képzését sem sike­rült mindenütt megnyugtató módon megoldani. Most elfogadott határozatá­ban a járási pártbizottság fel­hívja a figyelmet az ifjúság eszmei, politikai, szakmai és kulturális nevelésére. Kimondi- ja, hogy a községi tanácsok, a vállalatok és intézmények ve­zetői tegyenek többet azért, hogy minden KISZ-alapszer- vezetnek legyen helyisége. Le­gyenek a falusi művelődési házak a kulturális élet köz­pontjai, váljanak a fiatalok otthonává Fontos, hogy a fia­tal pedagógusok vállaljanak részt a mozgalmi munkából, tevékenységükkel segítsék az alapszervezetek munkáját. A pártbizottság feladatként jelölte meg, hogy a KISZ- szervezetek bátrabban java­solják az arra érdemes, a miunkában élenjáró fiatalokat a párt soraiba. ÜNNEPSÉGSOROZAT a magyar-szovjet barátság jegyében (Tudósítónktól.) A közelmúltban állították össze Nagyatádon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával kap­csolatos ünnepségek műsor naptárát A rendező szervek — az MSZMP községi bizottsága, a tanács, az MSZBT elnöksége, a tömegszervezetek és kulturális intézmé­nyek — gazdag programról gondoskodnak. Az ünnepségsorozat októ bér 16-án az írók o Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalomban, és a forradalom európai visszhangja című előadással kezdődik. Október 18-án Az életet is együtt kell szeretni címmel irodalmi műsort ren­deznek az orosz és szovjet líra gyöngyszemeiből, me­lyet szavalóverseny követ. Kiemelkedő eseménye lesz a so­rozatnak a Szovjet Hadsereg Központi Művészegyüttesé­nek vendégszereplése. A nagyatádi bélyeggyűjtők már hónapok óta készülnek a Szovjetunió 50 éves fejlődését bemutató bélyegkiállításra. Az ünnepségsorozatban Kom- szomol—KISZ találkozó, Ki tud többet a Szovjetunióról? szellemi vetélkedő, előadások, filmvetítések és műsoros emléktábortűz szerepeL A központi díszünnepség novem­ber 7-én, az évforduló napján lesz a Fegyveres Erők Klubjában. Tudós nők a Szovjetunióban A múlt súlyos öröksége volt az írástudatlanság. Az 1897-es népszámlálás adatai szerint a nőknek csupán 12 százaléka tudott írni-olvasn’. Jelenleg a Szovjetunióban a főiskolai képzettségű szakem­bereknek csaknem 60 száza­léka, a nők közül kerül ki. A tudományos dolgozók között több mint 254 000 nőt talá­lunk, közülük körülbelül 44 000 tudományos fokozattal rendelkezik. A szovjet nők között 1110 akadémiai leve­lezőtag, professzor és 9500 docent van. bal tiltakoztak. Ha nem fo­gadott szót, még az atyai po­font is kilátásba helyezték. Csitri véleménye: — Mondja, mit tehet az ember, ha hatvanhat bátyja van egyszerre? .. . FÉNYEK Egy vértpezsdítő tavaszi napon órákon át figyeltem itt a munka hangjait: a szer­számok harmonikus muzsi­káját. Most a fényeket né­zem. A csarnokokban szik­raeső öleli a hegesztők bór- kötényes alakját. Kék, arany­sárga meg lila fény úszik a falakon. Egy göndör hajú fiú a hegesztőpisztolyról gyújtja meg a cigarettáját. A szikrák vörösen lobban­nak fel és kéken halnak el. De a szikrákat és a fénye­ket sokáig nézni nem szabad, mert ezek a fények túl fé­nyesek. Kint sápadtnak tetszik az őszi napsütés. Németh Sándor Hetvenre emelkedett a kaposvári újítóklub tagjainak száma Újítóműhely, külföldi tapasztalatcsere a klub programjában Mint ismeretes, Kaposváron az SZMT közgazdasági bizott­sága, a Latinka Sándor Mű­velődési Ház vezetősége és a megyei tanács ipari osztálya létrehozta az újítóklubot az­zal a céllal, hogy föllendítse az újítómozgalmat a megyé­ben. A klub tagjainak száma egy év alatt ötvenről hetven­re emelkedett. Sokat is tett a klub tagsága. Hat iparválla­lathoz látogattak el tapaszta­latcsere céljából, megnéztek három kiállítást — köztük a budapesti jubileumi kiállítást — és két szaíkfilmet; meghall­gattak kilenc propaganda- és ismeretterjesztő előadást. Hét vállalat újítási feladattervét vitatták meg, és két művelő­dési háznak, egy járási műve­lődési osztálynak adtak hely­színen tanácsot a műszaki újítási propagandamunkához. Különösen jelentős az a te­vékenység, amelyet a klub az újítások megvalósításának elő­mozdításáért tett. A műszaki rajzhoz nem értő újító mellé egy műszakit jelölt ki. Ez szakszerűen megrajzolta azt, amit az újító csak vázlatosan tudott papírra rögzíteni. Egy- egy újító ötletét meg is vi­tatták, majd állást foglaltak abban, hogy mit tegyen az újító ötlete megvalósításáért Amellett az újító mellett, akit a vállalatnál nem támogattak az ötlet megvalósításában, tes­tületileg léptek föl. Mindennek a megye újítómozgalma is hasznát látta. Hiszen csak a tanácsi iparban egy év alatt agymillió forinttal nőt az újí­tásokból származó megtakarí­tás. A klub vezetője, Nagy La­jos, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke arról tájékoztatott bennünket, hogy a klub szeretné tovább bőví­teni a tapasztalatcserét. Elő­reláthatólag Jugoszlávia lesz az első ország, ahová közösen elmennek tapasztalatcserére. Szeretnének létrehozni egy újítóműhelyt is. A tagok eb­ben kivitelezhetik újításaikat. A klub elő kívánja mozdítani az új újítási rendeletek meg­ismertetését. E célból a Ta­lálmányi Hivatallal és a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­val ankétot tartanak az újítá­si rendeletekről. Fzen nem­csak tájékoztatnak, hanem a tagság véleményét is meg­hallgatják. Azt szeretnék, ha hasznos eszmecsere alakulna ki. Sz. N. AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Megérkeztek a bútorok Elhagyott zöld kocsi a fű­tőház mellett... című írá­sunkban szóvá tettük, hogy a kaposvári fűtőház KISZ-szer­vezetének kocsiklubjába még mindig nem érkeztek meg az ígért székek, festéket sem kaptak a fiatalok a kocsi megszépítéséhez. Szeptember 5-i cikkünkben a KlSZ-szer- vezet munkáját is megbírál­tuk. Dr. Szabó Tibor, a MÁV pécsi igazgatóságának vezstője megál­lapította, hogy cikkünk Helyesen foglalkozott a fűtőházi KISZ- szervezet életében meglevő hi­bákkal. Az eddiginél sokkal szí­nesebbé és változatossabbá kell tenni az alapszervezet munkáját. A pécsi csomópont KlSZ-bizott- ságának titkára révén elvi és módszertani segítséget ad a ve­zetőségnek az igazgatóság. A helyi pártszervezet vezetőségének hatékonyabb támogatását kérte az igazgatóság, hogy a KlSZ-szerve- zet szervezettebb és gazdagabb munkát fejthessen ki a jövőben. A pécsi szertárfőnökség május 17-én megrendelte a kocsiklub bútorzatát. A vállalat október 1-re ígérte a bútort, azonban határ­idő előtt megküldte. így a szertár- főnökség szeptember 18-án felad­hatta a kaposvári fűtőház címére. Közben kívül és belül kifestették a kocsiklubot, ezzel a tárgyi föl­tételeket biztosította a MÁV. Nagy hajrában A sok munka, fáradozás gyümölcse beérett. Még egy­két héttel ezelőtt is, ha erre vitt a pusztakovácsi központi brigád tagjainak az útja, két­ségekkel és aggodalommal tették föl maguknak a kér­dést: vajon mit takar ez a répafold? A hosszú szárazság után mire lehet számítani? A napok elszaladtak, s ma már megkönnyebbülten vála­szolnak: — Hát ezt nem hittem volna. A tábla teljes hosszában asszonyok. Egyik kezükben éles sarló, a másikban a kö­vérre hízott termés. Kezük' nyomán nő az elszállításra kész répahalom, és szaporo­dik a zöldleveles kupac, ami­ből — talán már néhány nap múlva — siló lesz. Figyelem a kezüket. Föl­des, piszkos és egy pillanat­ra sem nyugszik. — Te, Jóska! — kiált oda az egyik a főagronómusnak —, igazítsatok valamit a ki­emelő ekén, nézz ide, néme­lyiket elvágja. — A sok kicsi sokra megy. Itt egy deka, ott egy deka, a mi kárunk. A tábla melletti dűlőúton egy kombájn vonul eL — Van még tíz hold csé- peletlen napraforgó — fűzi a képhez a magyarázatot Tóth József főagronómus —, az­tán az is kész. Derűsen végigtekint a sá­padt napfényben fürdő táb­lán, a távolba vesző óriás testű gép után néz. — Mozgalmas napok ezek, de szépen megy a verkli. Itt a répát szedik. Kürtös- uisztán a dohányt törik. — Aki apától, anyától szár­mazik, mind ott van. Holnap S3 mázsát szállítunk. Hát a múlt héten mi volt?! Egy hét alatt háromszázhatvan­hat hold gabonát vetettünk el. Nem a dicsekvés, hanem inkább a mostani napok fe­szült izgalmának szavai ezek. És bármilyen furcsa ellentét, az izgalom mellett ott van a magabiztos nyugalom, mert ahogy mondja, »szépen megy a verkli«. — Talán ez a legszebb és legnehezebb időszak. Bár­merre néz az ember, minde­nütt szorgos igyekezettel ta­lálkozik. Itt betakarítanak, szállítják a terményt, ott szzántanak, készítik elő a talajt, amott meg már hull a mag a föld­be. — Most már a búza megy javában. Nyomjuk, most van az optimális ideje, Mennyi munkálkodó kéz, mennyi fáradozás! A tél előtti utolsó nagy hajrá ez, most kapják meg kérdéseikre a végső választ: mit is adott ez az esztendő ... A lovaknak nem kell szól­ni, mikor az agronómus fel­ül a hintóra, maguktól elin­dulnak. Vézna, sápadt a napsugár, Tóth József az asszonyok nagy szorgalmáról beszél. Aztán megpillantva egy traktort, hirtelen átvált: — Az is igaz, hogy ez a cseregépes rendszer nagyon jó. Nincs kiesés, nincs vára­kozás. Tudja, hogy ez mi­lyen sokat jelent ilyen haj­rában? ... A répaszedő asszonyok mö­göttünk maradnak. Bent a falu olyan néptelen, olyan csöndes... Vörös Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom