Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)
1967-10-08 / 239. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1967. október 8. GYEKMEKEOTEL SOMOGVBÓL KANADÁBA Három falu szövetkezett A név: Egyesült Erő A Dél-balatoni HTSZ fonyódi kosárfonó üzeme havonta ezer darab Békési gyermek- fotelt készít. Az áru jelentős része exportra, e hónapban például Kanadába kerül. Ne üljenek ölbe tett kézzel! TANÁCSKOZÁS A VÁLLALATI TERVEZÉSRŐL A napokban Lengyel László, a megyei tanács tervosztályának vezetője az új gazdasági mechanizmusra való felkészülésről, a tervezésről tartott előadást a tanácsi vállalatok párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetőinek, és válaszolt a gazdálkodással kapcsolatos kérdésekre. Szükség van jó vállalati tervre — A vállalatok korábban is készítettek tervet — mondta az osztályvezető. 1— Erinek kidolgozásához az irányító szervektől kötelező érvényű tervezési előírásokat, mutatókat kaptak. Minden lényegesebb kérdésben a központ döntött. Jövőre a vállalatok önállóan készítik el tervüket Néhány vállalatnál ezt ügy értelmezik, hogy a tervezésnek nincs többé jelentősége. Pedig a vállalati tervre az eddiginél is nagyobb szükség van. Nem az irányító szervek útmutatása, hanem a vállalati terv lesz a legfőbb irányadó a munkában. eredményeinek elemzésével, a piac, a népgazdasági célok ismeretében lehet olyan tervet összeállítani, amely alkalmas a munka megszervezésére, a vezetés színvonalának emelésére, a hatáskörök ésszerű megosztására, a belső ellenőrzés, a műszaki és gazdasági munka hatékonyságának növelésére, a maximális nyereség biztosítására. Megvan a kiindulási alap A megye iparvállalatainak többsége figyelembe vette az új helyzetet és igyekezett helyesen megszabni a jövő évi feladatokat Ezek mindent megtesznek azért, hogy az átállás kevesebb zökkenőt okozzon. — Vannak olyan vezetők is — mondta Lengyel elvtárs —, akik nem képesek élni az önállósággal. Ezek ma is felülről várják az utasításokat. Találkozni olyan dolgozókkal, akiket az igazgató azzal bocsátott el az értekezletre, hogy az 1968. évi fejlesztésről ne nyilatnem i A vállalatoknak tehát nem j kozzanak, mert még azért kell tervet készíteniük, mert azt megkövetelik a fö- löttes hatóságok, hanem azért, mert ez a saját érdekük. Természetesen csak a jó vállalati tervnek veszi hasznát az üzem, ezért nagy gondot kell fordítani elkészítésére. tudják, hogy milyen * fejlesztési alapokkal fog rendelkezni a vállalat. Ezek a vezetők mintha nem tudnának a Gazdasági Bizottságnak és a kormánynak az 1968. évi munka alánjául szolgáló határozatairól, irányelveiről. A vezetők többsége bátran előhozza problémáit. Tudják jól, hogy az új gazdasági mechanizmusra való áttérés közben akadnak gondok, prohlémák, s ezeket bátran föl lehet vetni. A kérdések, amelyekre a tanácskozáson megválaszoltak, arról tanúskodnak, hogy a vállalatvezetők többségénél erősödött a közgazdasági szemlélet. Nagyon ügyelnek arra, hogy csak olyan lépéseket tegyenek, amelyek a népgazdaságnak és a rájuk bízott üzemnek is hasznosak. Tavaly ilyenkor készítették a vállalatok a tanács által diktált szempontok alapján az idei terveket. Most nem diktál a tanács. Nem kell a tervjavaslatot beküldeni az irányító szervhez és az Országos Tervhivatalhoz jóváhagyás végett. Ez azonban, mint a tanácskozás is mutatta, nem azt jelenti, hogy tétlenül várhatják vállalataink a következő esztendőt Sz. N. A napokban hallottam a hírt, hogy a büssüi Űj Tavasz, a fonói Aranykalász és a kisgyaláni Petőfi Termelőszövetkezet szeptember 29-én egyesült. 1968. január 1-től Egyesüli Erő néven közösen gazdálkodik a három község. Mind a három faluban nagyon akarták az egyesülést. A közgyűléseken és a küldöttközgyűlésen részt vevő szövetkezeti gazdák valóságos tapsviharral köszöntötték az egyesülést. Vita csupán egyetlen kérdésben volt: mi legyen a nagy szövetkezet neve? A küldöttek egy része ugyanis a Közös Erő nevet akarta. A vita után mindenki az Egyesült Erő névre adta le a voksát. Sorra járom a három falut. Arra vagyok kíváncsi, miért akarták az emberek ezt az egyesülést? Büs-, süben tavaly 42 forint, Fonóban 61 forint, Kisgyalán- ban pedig 52 forint volt a munkaegység értéke. Az egy napra eső kereset Fonóban 80, Büssüben 83, Kisgyalán- ban 88 forint volt a múlt évben. Tények bizonyítják, hogy mind a három szövetkezetben ésszerű gazdálkodásra törekedtek; hogy a szövetkezeti gazdák megtalálták számításukat a közösben. Az egyesülésről így beszélnek a tsz-ta«ok: Csima Sándor kisgyaláni gyalogos: — Hiszünk abban, hogy így még jobb eredményeket lehet majd elérni. Sülé József: — Szentül meg vagvunk győződve arról, hogy ez az egyesülés mind a három falunak hasznára válik. Decsi János, a büssüi szövetkezet pártalapszervezeté- nek titkára: — Az egyesülés előnye tiszta és világos mindenki előtt, Ez a három falu emberemlékezet óta jó viszonyban van. A gazdaemberek kölcsönösen tisztelik, becsü- lik égi/mást. őszintén szólva nálunk már két évvel ezelőtt szóba jött az egyesülés gondolata. Tamásfalvi János büssüi állattenyésztő: — Ha az állattenyésztés szakosításában rejlő lehetőségeket vesszük szemügyre, egyszerűen csak örülni lehet. Olyan távlatok nyílnak, ami minden szakember álma. Az Egyesült rő 526 rendszeresen dolgozó tagja január 1-től 4205 holdon gazdálkodik majd. Fonóban és Büssüben megszűnik a munkaerőgond. Kisgyalánban minden dolgos kéznek jut majd munka, A küldöttközgyűlésen elhangzott javaslatokat elfogadva bevezetik a garantált készpénzes díjazást. Az egy munkanapra garantált bér 80 forint lesz. Már most tervezik a jövőt. Mind a három faluban foglalkoznak majd juhászattal. Az adottságokat messzemenően figyelembe véve Büssüben alakítják ki a tehenészet, Kisgyalánban a marhahizlalás, Fonóban pedig a növendéküsző-nevelés központját. A kenyérgabonán kívül főként abrak- és szálas takarmányokat termelnek majd. Büssüben évente átlagosan hétszáz köbméter fát termelnek ki. Ügy tervezik, hogy a jövőben feldolgozzák a kitermelt fát, és többek között parkettlécet gyártanak. Fonóban a volt gépállomás épületében alakítják A tisztségviselők ki a központi javítóműhelyt. Azon is gondolkodnak, hogy érdemes lenne külön hűtő- és gumi javító műhelyeket berendezni. A küldöttközgyűlésen Nádorfalvi Nándort, a büssüi szövetkezet elnökét választották meg az Egyesült Erő elnökévé. A szövetkezet elnökhelyettese Bálizs Jenő, a fonói tsz elnöke, főagronómusa Tapler Péter büssüi főagronómus, főállattenyésztője pedig Szabó Gábor kisgyaláni elnök lett. A küldöttközgyűlés megszavazta a politikai és nevelő munka szervezésére függetlenített párttitkár javadalmazását, és elhatározta, hogy a gépjavítás irányítására egy gépészmérnököt alkalmaz. Németh Sándor 526 tag, 4205 kh told DApCÁCVpiYQT hatvanhat hold borsó termését ex- UvIlJV/LAI vn I portálja Angliába az öreglak! Állami Gazdaság. A borsó holdja átlagosan tizenhárom mázsa termést adott. A türelem kormot terem Kalapácscsattogás, lemezek .ülsértő zörgése, a rakodás tompa zaja zavarja a csendet a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat Irányi Dániel utca 2. szám alatti üzemének területén. A szomszédos ház ablakai zárva, nem csoda, hiszen sűrű, száll leveMire kell figyelemmel lenni? Amikor a tervet készítik a vállalatok, szem előtt kell tartani, hogy a munkát ennek alapján szervezik meg. Terjedjen ki mindenre, s legyen reális. Nem szabad eltitkolni a tartalékokat (korábban gyakran tették ezt a vállalatok), mert ezzel önmagukat sújtanák, lehetetlenné tennék, hogy hozzájussanak a szükséges anyagi eszközökhöz. A titkolózásból az új mechanizmusban nem lehet már semmiféle előnyre szert tenni. Miután a munkát többé nem a terv teljesítése alapján bírálják el, fölöslegessé válik a korábban eléggé általános tervalku. Az osztályvezető arra Is felhívta a vállalatok vezetőinek figyelmét, hogy a tervkészítéskor vegyék figyelembe többek között a megye sajátságaiból adódó feladatot (munkaerő-foglalkoztatás stb.). Nélkülözhetetlen tehát, hogy a vállala1 rendelkezzen belső és külső információkkal. Csak hosszabb Időszakok A „FŐNÖK" HÁTA MÖQÖTT... — Ha meglátom a főnököt, azonnal ugrálni kezd a gyomrom, és összegombócosodik valami a gyomorszájamnál... Egy idén érettségizett fiatalember mondta ezt a közelmúltban az egyik intézmény vezetőjéről. Megindokolni az ideges megnyilvánulást nem tudta, mert a «-főnök« még soha nem szidta meg, egy szóval sem bántotta, sőt időnként beszélget vele, elviccelödik. Mégis fél tőle. Néhány fiatallal beszélgettem a napokban. Hogyan látják ők munkahelyük vezetőjét, mit tennének, ha egy napra ők lennének a főnökök. Azért a fiatalokat kerestem föl, mert bennük erős a kritikai érzék, gyorsan reagálnak, ha a szó és a tett nem egyezik, de elismerik a jót is. — Nemrégen cserélődött ki nálunk a vezetés — mondta Jóska az egyik gépjavító állomáson. — Itt voltam ipari tanuló is. Nyugodtan bevallhatom, rengeteget lógtunk. Nem mintha nem akartunk volna tanulni vagy dolgozni, de senki sem törődött velünk. Ezek most nagyon «rámenősek« ... Igyekeznek kihozni mindenkiből azt, ami benne van, anélkül, hogy bárki az erején felül hajtana. Ez jó az üzemnek és jó nekünk is, mert van pénz. A profilunkon kívül elvállalunk mást pl. géplakatos munkát is. Eddig úgy volt, ha elvégeztük a javításokat vagy nem volt valamilyen alkatrész vagy anyag, leálltunk. Most a vezetők felhajtják a munkát és lehetőséget adnak, hogy többet keressünk. Az »öreg«. Csak így emlegették a művezetőt maguk között a lányok, amikor Éva az üzembe került. Nem volt új a munka, gyakorlata is volt már, négy éve dolgozott a szakmában Budapesten. A szülei miatt változtatott állást. Az első napok mégis nehezen teltek, új volt minden. Es nagyon szakadt a szál. Állandóan szaladgált a gépsoron. A többiek látták ugyan, de nem sokat törődtek vele. Egyszer csak megjelent az »öreg«. Egy darabig figyelt, aztán szó nélkül segített. Másnap tudta meg, hogy behívta a brigádvezetőt, s kérte, segítsenek a kezdeti nehézség áthidalásában Évának. — Nem tudom, érti-e, de nekem ez akkor nagyon sokat jelentett. Idegenek között a jóindulat nagy kedvet ad az embernek. Főként ha ezt a vezetőjétől kapja. Egy évvel ezelőtt még barátok voltak. Együtt végezték az egyetemet, egymás mellett volt az íróasztaluk az osztályon. Személycsere történt, s a másikat kinevezték osztályvezetőnek. Azóta teljesen megváltozott — panaszkodik István —, főnökösdit játszik. De csak itt bent, ha kimegyünk, mintha mi sem történt volna. Kínosan precíz, szigorú, és mindenből presztízskérdést csinál. Nem kívánom, hogy kivételezzen velem, mivel barátok voltunk, de lehetne megértőbb is. Egy példa: az egyik nap kimentem a városba, azt mondtam, tárgyalni megyek. Közben Budapestről telefonon kerestek, s Péter azt mondta, kapcsolják a pénzintézethez, ahol vagyok. Én azonban nem voltam ott, mert másért mentem ki... Sőt azt válaszolták, hogy nem is vártak. Péter behívott a szobájába, és szabályosan letolt. Nem lehet velem engedékenyebb — mondta —, mert akkor nem igazságos a többiekhez. A magánügyeimet vagy intézzem máskor, vagy mondjam meg becsületesen, s akkor ő sem kerül kellemetlen helyzetbe. Volt valami igaza, de miért éppen velem csinálja, aki tudom, hogy amíg nem volt főnök, vele is előfordult hasonló. Ezt meg is mondtam neki. A felelősséget hangzót-’tta... összevesztünk, s én azóta is el akarok jönni az osztályról. — Valahol olvastam, hogy az a jó vezető, aki képes arra, hogy néha hátra löljö" a . Au, és azt az időt idézze föl, amikor még nem volt vezető. — Ha én ülnék az osztályvezetői székben, sokkal megértőbb lennék... — Soha nem lennék főnök sehol — mondta Kati. — Emberekkel bánni, irányítani őket a legnehezebb dolog, amit el tudok képzelni. Mi gondom van például nekem itt a szalag mellett? Elvégzem a munkámat, és kész. A főnök viszont mindenért felel, az Htemírt, a ember k '• a - er da sági ügyeket, sokszor fölkeresik maqánproblémákkal. Nálunk a családon belül is nehéz az összhangot tartani, milyen nehéz lehet nyolcszáz, ezer ember között. Előfordul, ha találkozik vele, komor vagy ideges. Megindul a pusmogás, hogy ballábas, könnyű neki, bezzeg mi, dolgozók, műszak stb. Pedig a főnök is ember, gondjai vannak, mindig nem mosolyoghat. Szerintem megértés kell mind a két oldalról, így lehet jól összeegyeztetni az érdekeket. flruhJ Márta fojtogató füst góbén. — így megy ez mindennap. Reggel arra ébredünk, hogy verik a vasat, s »pipál« a kémény. Szellőztetni nem tudunk, hiszen még a csukott ablak eresztékein is beszivárog a füst — panaszkodik Bárdos Jánosné ház- felügyelő. A Május 1. u. 12. számú ház lakói már számtalan hivatalt fölkerestek panaszukkal. Megnyugtató választ azonban sehol sem kaptak. Mi a véleménye mindezekről az üzemnek? — Az említett panaszok tógossága nem vitatható. Üzemünk jellegénél fogva meglehetősen zajos, a tüzelésnél sok füst és korom képződik. — A lakók panaszolják, hogy este tíz után sem szűnik meg a kopácsolás. — A munkaidőnk reggel hattól este tízig tart, megeshetett, hogy valamiiven oknál fogva később is bent maradtak dolgozni. Ez többet nem fordul elő. erről biztosítom a lakókat — vá- ’nszol Kosztolánczi János művezető. Ez azonban még nem szünteti meg az egész napi zait és a füstté'bőt. A lakók ezért segítséget kértek a vámosi tanács vb eg*szségügvi mertél vától A megyei takács ioari osztálya is kivizsgálta a oanaszt. s ígyvá- 'aszolt a lakóknak»A belváros területén ilyen orofilú felen üzeme'tetése nem célszerű. ezért az "zemrész áttelenftésére a "neTfelelő intézkedést meg- °ttük. A «1őre''thatóin" első félévének végén kerül son. Addig :s ►ír-jük a lakók m""-’rtését és türelmét.« p r>_
