Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)
1967-10-06 / 237. szám
Péntek, 1961. október fi 3 SOMOGYINÍPtAP , Egy . életen át Történetét vékony füstjével írja az égre a gyár. Az égetőmester a kemence tetejéről csak a tüzet figyeli. Ügy tűnik, eseménytelenül zajlik az élet a marcali téglagyárban. Pedig talán csak egyszínűbbek az életek itt És kemények. Az égetőmestert Csobodi Imrének hívják. Hangos, de szűkszavú ember. A gyárvezető ezt mondja róla: — Egy életet töltött el becsülettel a gyárban. Azt mondják, a téglaégetés nem nehéz, de nagy figyelmet igénylő munka. Az emeletnyi magasra rakott téglákban izzik, kavarog a hőség. Vakító fehér fényét csak a beavatottnak mutatja meg. Aki sokat jár itt, a kemence tetején, méginkább megtanulja tisztelni az akaratot. Mert akarat kell ahhoz, hogy valaki egy életet töltsön el itt. Ebben a kavargó hőségben keményen csattan az égetőmester hangja: — Kérem, én már tizenhárom éves koromtól itt dolgozom. Négy nyarat hagytam csak ki. A cserzett arcú ember nehezen formálja a mondatokat. A szó soha nem volt kenyere. A földből gyúrt tégla, durva keménységével mindig jobban engedelmeskedett neki, mint a szavakból formálódó mondatok. Mi fogta itt ezt az embert egy életen át? — Itt is megtalálom a megélhetésemet. És a családom is itt van. A fiam a kemencéknél dolgozik. A feleségem innen ment nyugdíjba Mondhatom tovább? Az apám az utolsó tizenegy esztendejét ennél a kemencénél töltötte el. A bátyám is itt volt gépkezelő. Akkor én nem mondhattam, hogy itt jó lesz nekem is? Ügy látszik, az emlékezést csak elkezdeni nehéz. Aztán megindulnak a képsorok, s minden gyorsan megy. —• Cserepet gyártott ez a gyár, amikor én idekerültem. De milyen cserepet! — Marcaliban sok háztetőn ez van, de még senkit sem hallottam, hogy panaszkodott volna rá Sőt dicsérik. Hej, de kutya nehéz volt akkor a cserépgvártás! Amikor én ide kerültem, még a fejünkön hordtuk a kemencéhez a nyers cserepet. Ti- zenkét-tizenhárom éves gyerekek dolgoztak itt. Ezzel jobban jött ki a vállalkozó. Mert azt mondták, hogy gyerek, úgyis kevesebbét dolgozik, hát kevesebbet kell fizetni is neki. *— És mi volt a fizetés? — Időszaki dolgozók voltunk akkor. Fél évre kaptunk három mázsa rozsot meg ugyanannyi búzát. Valami kevés pénzt is adtak. Muszáj volt dolgozni. Az apám napszámos emberként élte le az életét. Kellett a kenyér. Az ember az iskolákat is alig tudta kijárni, már dolgozni küldték. — Mennyi a fizetése most? Gyors számolás következik. Ebben az évben az átlagkeresete magasra ugrott — Ezek szerint kétezerkétszáz forintot vittem haza havonta. * Elhallgattunk. Kommentárt egyikünk sem fűz a mondathoz. Kint járunk a napfényben, a száradó nyers téglák között. A gyár füstje nyugodt. Nehéz dohogással apró csilléket cipel a kis mozdony a síneken. Földért indul a bányába. Az iroda előtt a szőlőlugasok a termést kínálják. Az aranyló őszben az égetőmester szólal meg újra: ■— Látja, mindent gépesítenek már. — Mennyi idős ez a gyár? — Van ez talán már százéves is. De most könnyebb itt a munka, mint akkor az új gyárban volt. Kercza Imre INGÁZÓK Ezen a szombat délutánon is úgy megtelik a motorvonat három kocsija, hogy mozdulni is alig lehet. A párnás fülkék éppúgy, mint a fapadosak. Az utolsó felszállók egyenesen a restiből jönnek. Tömény bor- meg pálinkaszagot árasztanak. A mi kocsinkban mindenki mindenkivel beszélget — Tudod, pajtás, az én asszonyomnál jobb szakácsnő nincs a világon — kezdi dicsérni élettársát a velem szemközt ülő fiatalember. — Ilyenkor, fizetési napon mindig bablevest főz. De olyan felségedet ám, hogy még a legfinnyásabb embernek is csorogna utána a nyála. Mondd csak, szereted te az igazi bablevest, és utána a töpörtyűvel jól meghintett túrós csuszát? Az ablak mellett ülők hármasban kártyáznak. Forintos alapon. Egyikük időnként cifrákat káromkodik. — Ha káromkodsz, hagyd abba! — szól ilyenkor az a férfi, aki előtt a legtöbb aprópénz van. — Ha nem tudsz kártyázni, akkor ne ülj be. Ha meg a pénzedet sajnálod, menj el. Éppen mellettem kézzel- lábbal gesztikulál egy pattanásos arcú kamasz. Erősen növőfélben van, mert a nadrágja szára is meg a zakója ujja is jócskán felül van a forgókon. — Nem érti ezt maga, Józsi bácsi. Ha én szerdán este nem leszek ott, vége mindennek. De hogy a szentségben legyek ott, amikor a jövő héten éjszakás leszek?'. Szabadságom már nincs. Írassam ki magam betegnek? Józsi bácsi ráver a fiú térdére. — Én azt hiszem, gyerek, hogy te szerelmes vagy! Én a te helyedben akkor is ott lennék azon a találkán, ha kénköves mennykő hullana az égből. Hangok a másik padsorból: — így még talán sohasem futott el a méreg! Keresem őket az építkezésen. Egy óra lehetett, nem találtam senkit. Megyek a szállásra. Hát ott kártyáznak meg isznak. Köszönök, visszaköszönnek. De semmi más. Érted?! Semmi! Visszamegyek a faluba. Három óra körül újra az építkezés felé veszem az irányt, még mindig sehol senki. Elmegyek újra a szállásra. Még mindig kártyáznak. Akkor már elfutott az epe. Ügy ordítottam, mint egy jutási őrmester. Megijedtem a saját hangomtól. Borostás arcú, kékruhás, hangos legények: — Kalauz úr, ha a barátomnak fia van, akkor az isten irgalmazzon ennek az éjszakának! ... Kadarkútra érve majdnem teljesen kiürül a kocsi. De újra meg is telik. Velem szemben egy vasutas és két cukorgyári rakodó telepszik le. Egyikük frissen faragott nyelet szorongat a térde között. — Ez igen! — mondja a vasutas. — Ez a nyél olyan kézre való, hogv máma éjjel neked nem is kell mozgatni a villát A nyél tulajdonosa tagbaszakadt nagy darab ember. Az arcát simogatja, közben úgy beszél, mintha diót tartana a nyelve alatt: — Hagyja már el ezt a mai éjszakát! Azt hiszem, elegem lesz nekem!... Elmentem az orvoshoz, mert fájt a fogam. Képzelje el, hogy egy ültő helyemben hármat kihúzott. Ebből kettőt vésni kellett A vasutas acél dóznit vesz elő, cigarttát sodor. Olyan vastagot, mint egy kisebbfajta szivar Az első szippantás után köhögni kezd. Amikor megnyugszik, beszélni kezd: — Ez a mai nap nekem se volt jó. Téglajárdát csináltam a nyárikonyhához. Éreztem, hogy szédülök, de nem sokat törődtem vele. Mire végeztem, le kellett dőlnöm a konyha priccsére. Ügy elnyomott az álom, hogy csak délután tértem magamhoz. Nem volt rajtam takaró, mégis csurom víz lett a testem ... A kalauz sorra belép a padok közé, és felhúzza az ablakokat. És csak úgy megszokásból mondja: — Kaposvár következik. Végállomás... Németh Sándor Jövőre 99 A FÁK roskadásig telve szebbnél szebb almával, a gazdag termés földig húzza az ágakat. A sorok mellett üres ládák halmaza, a fűben létra fekszik. Az üt felöl hangos zsivaj haluk, overállban, nagy csizmában fiatalok állnak a rendek végére. Egy kis veszekedés, hogy ki kerüljön a létrára, ki kapja a kompós vödröt, aztán helyreáll a rend. Egymás után sietnek a ládákhoz, néhányan már üresek után néznek. Az úton nagy port verve Zetor közeledik, [ még meg sem áll, de már hátul leugranak a fiúk. A tanártól meg is kapják azon nyomban az ezért járó figyelmeztetést. Illedelmesen végighallgatják, de közben a teli ládákra pislognak, rakodni kéne, hogy legyen a válogatóknak is munkájuk. — Öröm nézni őket, úgy dolgoznak. A csurgói gimnazisták az idén is kitesznek magukért. Nincs szükség fegyelmezésre, jókedvűek, de sohasem rendetlenek — összegezi véleményét a csurgói Csokonai Gimnázium tanulóiról Szentmikló- si László fökertész. A Kutast Állami Gazdaság kiskorpádi üzemegységének gyümölcsösében ebben az esztendőben is szép termés érett be. "Bőven van tehát munkájuk az őszi utótáborozásra jött fiataloknak. — Nélkülük a gazdaság semmire sem menne. Dolgozóink a gyümölcs túlnyomó részét nem tudnák leszedni, annak Idején ezért építettük meg i KISZ-tábort. Mindenképpen megérte a befektetést, az alma népgazdaságunknak tekintélyes valutát, nekünk pedig szép bevételt biztosít. izekben a hetekben több A vállalat törvénykönyve lesz BESZÉLGETÉS A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSRŐL A RUHAGYÁRBAN Az új mechanizmusban nagyobb lesz a vállalati önállóság és a felelősség. Ebből következik, hogy jobban meg kell határozni az emberek hatáskörét, anyagi felelősségét, a munkáért fizetendő bért, prémiumot stb. A kollektív szerződés lesz az, amelyben a vállalat egész tevékenységére vonatkozó szabályokat összegezik. A Kaposvári Ruhagyárban azt tudakoltuk, hogy jelentőségének megfelelően foglalkoznak-e a kollektív szerződés előkészítésével. Az első lépések — Megállapítottuk, hogy az üzem vezetői már hozzákezdtek a kollektív szerződés elkészítéséhez. Az embereket három kategóriába sorolták. Az elsőbe a vezető állású dolgozók, a másikba a középvezetők (művezetők stb.) a harmadikba pedig a munkások tartoznak. Szabályokat alkotttak a nyereség elosztására, a bérezésre vonatkozóan. Az előkészítő munka azonban az utóbbi időben megtorpant. Ennek főként az az oka, hogy még nincs kéznél az új Munka Törvénykönyv. Emiatt egy sor dolgot nem tudnak szabályba foglalni. Müller László igazgató pedig arról beszélt, hogy a központból kapott kollektív szerződéstervezet sem elég jó. — Nem sokra megyünk egy törvények sokaságából álló tervezettel. Jó néhány dolgot pontosan meg kellett volna határozni — mondta. Frányó Mária szb-titkár véleményéből pedig az tűnik ki, hogy a Textilipari Szakszervezet kongresszusának útmutatása nélkül nem akarták elkészíteni a kollektív szerződést Alapelv: több munkáért több bért A szerződés elkészítésénél azt az elvet tartották szem előtt, hogy aki többet tesz a nyereség növeléséért, az többet is kapjon belőle. A nyereséget a három kategóriának megfelelően osztják szét. Figyelembe veszik továbbá, ki hogyan tartotta meg a munkafegyelmet. Itt sokkal jobban disztingválnak, mint ed- dig. Figyelembe veszik, hogy a kisebb fegyelmi vétségek is csökkentik a nyereségrészesedést. A nyereség egy-két százalékát bérfejlesztésre fordítják. Ezt nem alapórabéresítik, hanem a munkában kiemelkedő eredményt elért szalagoknak adják mozgó bérként. Így kellően tudnak ösztönözni vele a többtermelésre, a minőség javítására, a költségek csökkentésére. Ez tulajdonképpen nem is jelent újat a gyárban, csak hatékonyabbá teszi a jelenlegi munkáspremizálási rendszert, melyet már az új mechanizmusra való felkészülés jegyében korábban bevezettek. De nemcsak a munkában, a tanulásban is érvényesítik az anyagi ösztönzést. Az igazgató elmondta, hogy korábban a középiskolába iratkozott dolgozóknak 150 forint segélyt szokott adni. Most csak a félévi bizonyítvány alapján és csak azoknak ad pénzt, akik jól tanulnak. Tervezik a munkaidő csökkentését is. 1968 második felében szeretnék bevezetni a rövidebb munkahetet Ez nem lesz könnyű, ugyanis az eddigi munkaidő-alap csaknem 8 százaléka kiesik. Ez a ruhagyárban több mint százezer gyermeköltöny elkészítésének idejével egyenlő. A kiesett időre fizetendő munkabér pedig több mint kétmillió forint. Tehát csak jobb munkával lehet megteremteni a csökkentett munkahét bevezetésének föltételeit. Éppen ezért az említett anyagi ösztönzésen kívül sok szabályt tartalmaz a munkafegyelemre vonatkozóan újra itt leszünk... szállítmány almát indítottak az NDK-ba, Csehszlovákiába, Olaszországba, az NS'ZK-ba, régebben a Szovjetunióba és Svájcba is. — Lassan neve lesz a kiskorpádi gyümölcsnek külföldön, szívesen rendelik. Igyekszünk a minőségi és csomagolási követelményeknek mesz- szemenően eleget tenni. Az ügyes kezű lányok gyorsan töltik a rekeszeket A válogatóban hosszú asztalok mellett osztályoznak. Egymást érik a beérkező, magasra rakott vontatók. A markos rakodók úgy emelgetik a nagy rekeszeket, mintha üresek lennének. — Elbírod, öcskös, na nézd csak meg, milyen a ládád feneke? — ugratja az egyik far- mernadrágos alacsony termetű társát. — Majd estére mutasd meg a tudományod, kíváncsi vagyok, akkor is ilyen nagy lesz-e a szád?! — csattan a válasz. — Estére rendezzük ugyanis a tábori bált, arra készül most mindegyikünk — mondja Lukács Feri, a tábori diáktanács elnöke. — Csak egy baj van — vakarja a füle tövét Bálint Lajos — mégpedig az, hogy a lányok jóval többen vannak. De majd meglátjuk... Gyorsan szalad a délután, a nap egyre közelebb kerül a fák tetejéhez, öt órakor aztán kiadják a jelszót: mindenki haza! REKORDIDŐ alatt rendbe rakják a szerszámokat, egy kis csapat már indulásra készen áll. Azt mondják, azért sietnek, ne kelljen a zuhanyozónál sokáig várr.i. Szálai Ferenc, a táborvezetö tanár kihirdeti az étkezőben, hétkor kezdődik a bál. Addig még van egy kis idő, visszamennek a szobákba. Fáradtság senkin sem látszik. — Elfáradni? Ráérünk negyven év múlva is! £n egész nap rakodtam, mégsem mondhatom. Meg az az igazság, mindig az járt a fejemben, jól jön a negyven forint, megéri »hajtani« )— mondja Putics István. — Sokan vagyunk itt negyedikesek, már most nekiálltunk gyűjteni az év végi kiadásokra. Különösen a bankettra — neveti magát el Végvári Péter. Érettségi után sokan szeretnének ' a mezőgazdaságban dolgozni, hiszen mezőgazdasági tagozatos az osztályuk. A tíznapos munkát úgy veszik, mint egy jól sikerült gyakorlatot. — No de nézzük meg, mit csináiriak a többiek! — invitál a tánchelyiséggé alakított ebédlőbe Friedrich Veronika. A terem sarkában erősítővel fölszerelt lemeijátszó és magnetofon, felváltva kapcsolják be hol az egyiket, hol a másikat. A »parketten« a táncdalfesztivál számaira táncolnak, itt- ott egymást forgatják a lányok, hiába, bevált a jóslat — kevés a fiú. — Majd segítünk ezen — szól a táborvezető, s nagyot kiált a szám végeztével: hölgyválasz! Pillanatokon belül nincs szabad fiú a teremben, tetszik, nem tetszik, táncolni kell. KÖZBEN .eket, emelkedik a hangulat. — Kár, hogy a táborozásnak is vége szakad egyszer. De nem baj, jövőre újra itt leszünk ... Pintér Dezső az új kollektív szerződés. Nagyon hátráltatta a gyári munkát, hogy a magánügyek munkaidő alatt történő intézéséből rendszert csináltak a dolgozók. Gyakran mászkálnak el az OTP-be, üzletekbe stb. Sok ■dót rabol el a büfében való ácsorgás, a beszélgetés. A kollektív szerződésbe foglalt szabályok a minimálisra fogják csökkenteni az ilyesmit Jó anyagi ösztönzéssel, a fegyelem megszilárdításával kétségkívül megteremthetik az 1968 második felében kieső tételek gazdasági fedezetét. Együtt a munkásokkal Jó kollektív szerződést csak akkor készíthetnek, ha a vállalat gazdasági, műszaki, párt- és tömegszervezeti vezetői egyrészt tájékoztatják a munkásokat a követe] menyekről, a feladatokról, másrészt kikérik a dolgozók véleményét, javaslatait. A Kaposvári Ruhagyárban a dolgozók egy ré'ze máris tisztában van a tennivalókkal. Ez nagymértékben köszönhető annak az előadásnak, amelyet Müller László ige zgató tartott az új mechanizmusról. Azok, akik meghallgatták ezt az előadást, magabiztosan beszélnek az üzem jövőjéről. A többiek már kevésbé tudnak hozzászólni közérdekű kérdésekhez. A feladat tehát az, hogy a még kevésbé tájékozottakat is ! felvilágosítsák, másrészt, hogy kikérjék a munkások, munkásnők véleményét a kollektív szerződés elkészítése előtt. Egy olyan műhöz, mely a vállalat törvénykönyve lesz, szükség van azoknak a véleményére, akiknek munkáját, jogait, kötelességeit a törvénykönyv fogja szabályozni. Palkó Fe- rencné, a gyár egyik közügyekben eléggé jártas dolgozója nem tartja szükségesnek, hogy kikérjék a munkások véleményét Mi tudjuk — mondta, hogy jó vezetőink vannak. Jó kollektív szerződést fognak készíteni nélkülünk is. Megbízunk bennük.- Talán mondani sem kell, hogy nincs igaza, a munkásnőnek; nélkülük nem készülhet jó kollektív szerződés. Néhány perccel később őmaga mondta, hogy a bérezés, jutalmazás csak akkor lesz igazán ösztönző, ha nemcsak egy-két jól dolgozó szalag munkásnőit »-tömik meg-« pénzzel, hanem kellően megjutalmazzák a rosszul teljesítő szalagok, néhány kiváló teljesítményt nyújtó dolgozóját is. Néha — úgymond — egy-egy szalag azért nem ér el jó eredményt, mert nem jók a körülményei. Emiatt nem húzhatja a rövidebbet a jó egyéni teljesítményt elérő, a gyengébbeknek rendszeresen segítő munkásnő. j Az igazgató ezzel már ke- ] vésbé ért egyet íme tehát, szükséges a véleménycsere, egymás meghallgatása, a konzultáció. A szakszervezeti bizottság titkárát is megkérdeztük a munkások bevonásáról. Azt mondta, hogy azoknak a javaslata tükröződik majd a kollektív szerződésben, akik alkalmanként (főként az szb- titkárral való beszélgetésekkor) elmondják véleményüket. Ez kevés. A véleménycserét szervezettebbé kell tenni. Szegedi Nándor Könyvkötő részlegünknél az alábbi munkák megrendelhetők: album- és dobozkészílés, könyvkötés, aranyozás. Megrendeléseket Kaposvár, Ady Endre u. 1. sz. alatt, udvarban kérjük leadni. Fodrász és Fényképész Ktsz. (117775)
