Somogyi Néplap, 1967. október (24. évfolyam, 233-258. szám)

1967-10-19 / 248. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS Nem mindig kétkiiós Azt mondják, a kétkiiós kenyér nem mindig kétki- lós. A péküzemekben olykor az automata szaggató el­méri magát. De az is lehet, hogy a pék nézi el a mér­leget, amikor szaggatja a kenyeret. Az eltérés nem nagy, csupán néhány deka. Tudja ezt a kereskedelem is. Ezért legtöbbször mérve veszik át a kenyeret. A má­zsa aztán nem csal. Ha nincs meg pontosan a súly, ke­vesebbet fizetnek érte a sülőiparnak. A kenyér a bol­tokban a polcokra kerül, s amikor a vásárló két kilót kér belőle, levesznek egy kenyeret és odaadják. Nem mérik le újra, csak odaadják. Ha az automata csalt vagy a pék elnézte a mérleget, a vásárló károso­dott. Mert a nem egészen kétkiiós barna kenyérért is hat forintot fizetett. Egy időben a kettévágott kenyeret mindig lemérték. Manapság egyre gyakrabban tapasztal­ni, hogy az kapja a nagyobb darabot, aki először kéri. Aki utána következik — nem tudja összemérni a két darabot — a kisebbet kapja. Igazán -nem nagy dologról van szó. És többletköltsé­get sem okozna, ha akkor is mérnék a boltokban a ke­nyeret, amikor kiadják, nemcsak akkor, amikor átveszik K. I. Ezután is feltörik az úttestet de koordinálnak Elavult a közműhálózat, szükség van a felújításra (Serfőző Mária felvétele.) A várost minden a föld alatt szolgálja ki. Itt húzód­nak az ivó- és szennyvízcsa­tornák, az elektromos és te­lefonkábelek. A város fejlődése szüksé­gessé tette az elavult közműhálózat kicserélését Húsz-harminc évvel ezelőtt, amikor ezek épültek, nagy­részt családi házakkal volt tele a város. A gazdaságos építési mód magával hozta Nyári sztori októberben Nem panaszkodhatunk. Kedves hozzánk a vénasszo­nyok nyara is. Számlálatla­nul hinti ránk csókjait — jó órában mondjam, el ne kia­báljam! —, úgy látszik, »jók vagyunk nála...« Kár, hogy mind messzebb­ről küldi kedves, nyáridéző mosolyát. A napokban — bú­csúzóul — egy aranyos tör­ténettel is megajándékozott. Az idei nyár legbübájo- sabb sztoriját hallottam meg tőle — ősz derekán. Sátrak, tömegek, pecázók a fonyódi Szúnyogszigeten. Forró leheletű augusztus vé­gi alkony. Jóleső vízparti csend kullog a leszálló est nyomában. Ezt az idilli nyugalmat verték föl akkor éles női si­kolyok. »Segítség! Segít­ség! ... « Zsongó méhkas a móló, hangyaboly a sziget. Fény­szóró pásztázza az öblöt, mo­toros dohog a hang irányá­ban. »Ide, ide ...« A lámpa alatt növekszik a megrettent kiváncsiak cso­portja. De már jön is vissza a motoros. Mindenki meg­döbben: Egy fiatal férfit tá­mogatnak ki a csónakból: vi­zesen, vacogó fogsorral és — enyhén szólva — Ádám- kosztümjében ... Valaki rá­ad egy fürdőköpenyt. De hát mi történt voltaképpen? »A szigeten horgásztam, velem szemben a mólón a fe­leségem. Egyszer csak át­kiabál nekem, hogy Jenő, elr fogyott a kukac, hozz át né­hányat! ... Sötét volt, körü­löttem senki. Ledobtam a ruhám, és begázoltám a víz­be. Fejem felett a cuccál. Meg a kukacos dobozzal... És amikor eltűnt a lábam alól a talaj, akkor jutott eszembe, hogy nem is tu­dok úszni!... « Az »élménybeszámoló» vé­gére pihegve jő s odaér a nej. Víztől csepegő — köz­ben kihalászott — göngyö­leggel a kezében. »Jenő, a ruhád!« — rebegi, s clalél. És mindebből a tanulság? Akinek elfogy a kukaca, az ne kiabáljon. Ásson ma­gának __ Y V. E. ISTEN VELE, TANÍTÓ ÚR! CSAK SZEPTEMBER LETT MEGINT Pedig ezt a szeptembert valahogy nem várta. Tolta volna a nya­rat, hogy a szünidőnek ne le­gyen vége, miért addig úgy elfeledkezett róla, hogy az iskolaév kezdete őt már nem szólítja munkára. De meg tudja-e érteni más, mit je­lent neki ez az ősz? Negy­ven év óta. gyermekzsibon- gás szolgáltatta munkája ritmusához a zenét. Más szá­mára ez zaj lehetett, de ne­ki ez volt a legkedvesebb muzsika. Milyen dallamokat tudott ő kiszúrni belőle? Mikor a háború alatt el­esett az egyik gyermek apja — a tanulók zsongása gyász- dallamot sugallt. Mikor a béke és boldogság napjai de­rültek a falura, vidám dalra ihlették a gyermekek gond­talan kacagásai, hangoskodá­sai. Eljárt az idő. Amikor ap­ja örökébe lépett, ő lett a falu lámpása, nem is tudta megérteni, mi fáj a nyuga­lomba vonuló mesternek. Az­tán, ahogy múltak az évek, s már azoknak az unokáit tanította, akik első tanítvá­nyai voltak, mind gyakrab­ban gondolt arra, hogy egy­szer neki is meg kell vál­nia az iskolától. Most az iskola csengője már nem szólítja órára Csu­torái Lajos szentbalázsi taní­tó urat, a körzeti iskola igazgatóját. Megszokott moz­dulatait, amivel az iskolá­ban tett-vett, másképpen kell igazítania. Nem figyel­mezteti a kis emberkéket, hogy te Pista, kinyújtva tedd rá mutatóujjadat a toll­szárra. Nyugalomba vonult. Négy évtizedes tanítói pá­lyától vett búcsút Azért van eb­ben a bú­csúban vala­mi vigasztaló ______________ is. Hiszen c sak az iskolától köszönt el. A falu, ahol gyermekéveit élte, ahol apja után tanító lett, hű maradt hozzá, amint ő is hú a falujához. Csak végig kell mennie az utcán, s rengeteg apróság jut eszé­be. Ha találkozik valakivel, aki tanítványa volt, felidé- zodnek az arcok. Egyik arc után jöa « Baásik, a sok­sok gyerek. Emlékszik a legj óbbakra, akikben a leg­több öröme volt emlékszik a legrosszabbakra, akik a legtöbb szomorúságot okoz­ták neki. De nem haragszik senkire, most egyformán sze­reti mindannyit. Csak a szíve... Az elfá­radt egy kicsit A tanévnyi­tásra, amikor búcsúztatták, s helyét más vette át az is­kolában, nem ment eL Ab­ból a fajtából való, aki ak­kor is érzékeny, ha másnak az öröme vagy bánata érin­ti meg, hát amikor saját élete soráról van szó! Ta­lán ezért is van, hogy volt aki nem értette meg. Azt hitték, hogy félrehúzódik, mikor érzéseit rejtve magá­ba zárkózott Pedig ő a fa­lué volt, szíve mindig együtt dobogott a faluéval A zseli­ci táj erdeiben nemcsak Csutorás-forrás bugyog, ha­nem az a sok dal is él az emberek ajkán, amit ő ta­nított Szobája sarkában dí­szes karmesteri bot mellyel a fúvószenekart vezényelte. A fényképek a betanított színdarabok jeleneteit örö­kíti meg. A sárguló jegyzet­lapok átdolgozott éjszakákra emlékeztetnek, amikor azt munkálta ki, hogyan lehet KÜZDELMES ÉLETÚT eredményesen oktaitni az összevont osztályokban, ho­gyan szerkesszék meg a ne­velői kézikönyveket. Aztán a körzeti iskola szervezésének nehéz gondjai szakadtak rá. A község vezetőivel egy új, korszerű iskolát álmodtak meg, s az álomból valóság is lett. Küzdelmes, de gazdag pályafutás van mögötte. Ezért a falu népe is megkövette nyuga­lomba vonuló mesterét Ta­nácsülésen fogalmazták meg az elismerő szavakat S az utódok, akik közül sokan csak jöttek s aztán egy év múlva elmentek, tanulhatnák életéből. A falu társadalma olyan hűséget, odaadást vár az iskola tanítóitól, mint amilyent nyugalomba vonuló idős kartársuk mutatott. Bú­csúzóul ezért az utódok Csu- torás Lajos hűségét a falu­hoz, erényeit a tanítói, a népnevelői munkában példá­nak tekintik, s a falu népé­vel együtt kívánnak neki még hosszú életet, erőt, egészséget, s köszöntik a nyu­galmazott iskolaigazgatót: is­ten vele, tanító úr! Horváth János AMI VIGASZTALÓ Nagyszerű, de ezt a kicsi részletet nem értem! US Wochenfiresse karikatúrába.) a többszintes lakásokat Eze­ket pedig már nem tudja kiszolgálni a régi közmúhá lózat. Ezért bontják mindenütt a kaposvári utcákat. A város lakosai pedig gyakran teszik föl a kér­dést: miért áll sokáig felbon- tottan az úttest? A választ a kérdésre Thur- zó Lászlótól, a városi tanács építési osztályvezető főmér­nökétől kértük. — A Dél-dunántúli Áram­szolgáltató Vállalat kezdte meg az építkezést Nem lett volna értelme, hogy nagy költséggel helyreállítsuk a járdákon az aszfaltburkola­tot, hiszen a pasta meg a vízművek újra felbontotta volna. Az áramszolgáltató és a posta után a városi tanács útkarbantartó részlege meg­javítja a járdákat. Ebben az évben a posta még a Be­loiannisz utcában a Lenin utca és a Mártírok tere kö­zötti részen bontja fel a jár­dát. Az idén fekteti le a törzskábelt a József Attila utcában, a Honvéd utca nyu­gati oldalán, a Petőfi utcá­ban, a Bajcsy Zsilinszky ut­cában a Lenin utcától a Kossuth Lajos utcáig. Elké­szült már a kábelvezeték a Jutái úton a tüskevári so­rompótól az AGROKER rak­táráig. A városi tanács kü­lön brigádot hozott létre, hogy ezeken a területeken minél előbb helyreállítsa a járdát A postai kábelfekte­tés miatt az év végéig fel­bontott úttesteket a munka befejezésétől számított tíz napon belül mindenütt hely­reállítjuk. Az Áramszolgáltató Válla­lat ebben az évben már nem bont többet A Víz- és Csa­tornamű Vállalat a Noszlo- py Gáspár utcában körülbe­lül harminc méter hosszan töri fel a parkírozót, szenny­vízvezetéket épít itt. Vízve­zetéket pedig a Zöldfa,. a Kisfaludy és a Sopron utcá­ban fektet Mihelyt elké­szülnek a munkával, a vá­rosi tanács útkarbantartó részlege itt is helyreállítja a járdát. Ez vonatkozik a jövő évi munkákra is. November kö- zeoén valamennyi érdekelt vállalat szinte hónapos bon­tásban elkészíti jövő évi programját. Megpróbálják összeegyeztetni a munkákat; ha egyszer feltörik a jár­dát, akkor ott mind­egyik érdekelt vállalat elvégzi a szükséges sze­reléseket. Az újonnan létrehozott karbantartó brigád az eset­leges kábelszakadás, csőtö­rés következtében felbontott úttestet is rövid időn belül helyreállítja. Mindettől azt várják a városi tanácson, hogy a jelentős közműépítés ellenére is a lehető legkeve­sebbet kelljen bosszankodnia a lakosságnak. A város la­kóitól mégis türelmet kér­nek, hiszen ezt a nagy mun­kát másként nem tudják el­végezni. Mulatságos apróságok Berlioz egyre fokozódó kétségbeeséssel hallgatta Cherubini egyik új operá­ját »-Húsz frankot adok egyetlen zened ötletért eb­ben az operában!« — mon­dotta az első felvonás után kísérőjének. A második felvonás alatt megkét­szerezte ajánlatát, és a felvonás vége felé 80 frankra emelte. \ Röviddel a harmadik felvonás kezdete után fel­állt, és ezekkel a szavak­kal távozott: »Nem marad­hatok tovább, nincs hozzá elég pénzem.« A mold Schömberg szilárdan hitt ab­ban, hogy a nagyközönsé­get neveléssel rá lehet szoktatni az új zenére és annak jobb megértésére. Egyik előadásán a többi között ezeket mondotta: “A zene feltartóztathatat­lanul tovább fejlődik. Nem szabad azonban az előt­tünk tornyosuló nehézsége­ket túl tragikusan felfog­ná Értsék meg, hölgyeim és uraim, hogy a mai ze­nei problémák a holnap operettjei.« — Doktor úr, elvesztet­tem az emlékezőképessé­gemet! — Igen... és mióta ész­leli ezt a bajt? — Mit? Igazgató az értekezle­ten: — Elvtársak! Bíráljanak nyíltan, kíméletlenül! Se- honnai gyáva ember az, akinek az állása fonto­sabb, mint a vállalat érde­ke! Az öreg cowboy egy sán­tikáló fiatal cowboyjal lép be az orvosi rendelőbe. — Doktor úr, gyógyítsa meg a vömet, tegnap a lá­bába lőttem! — De hát miért lőtt a vő je lábába? — Hja, kérem, amíg be­le nem lőttem, nem volt a vöm! A z elmegyógyintézel egyik ápoltja ha­talmas kötélcsomó előtt ül­dögél, a csomókat akarja kibontani foggal-köröm- meL — Mit csinálsz? — kér­di a társa. — Nem látod? Ezeket a csomókat szeretném ki­bontani, de nem találom a kötél végét! — A kötél végét? Azt hiába keresed, mert ér. tegnap este levágtam! A mikor a fodrász fölemelte borot­váját, a vendég ijedten nézett rá: — Volna még egy bo­rotvája? — Minek? — önvédelemnek! Somogyi Nép ap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. FöszerfcesztOl WIRTU LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár« Latinka Sándor a. 2. Telefoni U—510. 11—5U Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. Z. Telefon 11—511 Felelős kiadó: Szabö Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Prsta. Elő­fizethető a helyi postait vataloknál és postáskézbesít/ ínéi. Előfizetési dij egy hónapjai 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca a. (Kercza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom