Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-15 / 219. szám
Péntek, 1967. szeptember 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP Orsók, fonalak, emberek (III.) A MUNKÁSOKÉRT Együtt a barátságért Az üzemvezetőtől még egy kérdésre kérek választ: is- meri-e az embereket, tud-e összehasonlítást tenni az 1954-es és a mostani dolgozók között? — A régiekben sokkal több volt az áldozatkészség. Akik most kerültek ide, korszerűsített, színdinamikával ellátott üzemet találtak. Elképzelni sem tudják, hogy rni volt itt a hőskorban. Pedig ha el tudnák, sokkal jobban becsülnék a gyárat. Amikor épült ez a gyár, kívülről diktált munkafegyelem volt Törekedtek arra. hogy jól dolgozzanak, mert a jelentkezések tömkelegével ostromolták a munkaügyi o-ztályunkafc Aki bekerült ide, az csak akkor ment el, ha férjhez ment. vagy elköltözött a környékről. Tavaly vedig nyolcszáz lány hagyta itt a gyárat — Mivel indokolják ezt? — Aki elmegy, nem indokol. Az a tapasztalatunk, hogy huszonegy éves korig nagyon könnyen veszik a fiatalok az életet. Nálunk pedig nem éppen könnyű a munka. A viszonylag magas páratartalom, a nagy meleg próbára teszi az embereket. Ehhez még hozzá kell szá- mjtíani a három műszakot Az éjszakák nehezek. És a gépek nem mindig veszik figyelembe, hogy éjszaka van. Néha olyan sok a szakadás, hogy nyolc óra alatt egyszer sem tud leülni a kezelőjük. Főleg az átképzősök és a segédmunkások mennek el nagyon könnyen. A gyűrűsfonóban más a helyzet. Akik ott dolgoznak, a gyárban lettek szakmunkások. Általában az első év itt is kritikus. Munkásdinasztiák nincsenek a gyárban. Itt-ott előfordul, hogy az anya behozza a lányát is, de előtte néhány munkahelyen már megfordul. — Válogatnak az emberek, az az igazság. A múltkor Szombathelyről jött ide egy érettségizett poiltechnikás kislány. Az ottani kollégám küldte egy levél kíséretében. Mert ők nem tudták fölvenni. Mi fölvettük. Éppen a napokban kérdeztem, meg, hogyan érzi magát. Azt válaszolta: örül, hogy itt dolgozhat Az igazgató így vélekedik: — A három műszak és a viszonylag alacsony kereset nem éppen csalogató az üzemben. De amióta szakma- sították ezt a munkát is, mindig van hatvan—száz tanulónk. — Milyen tapasztalataik vannak az ipari tanulókkal kapcsolatban? Veress Zoltán üzemvezető így vélekedik: — Az első hónap után körülbelül a jelentkezettek tíz—tizenöt százaléka elmegy. — Oka? — Kényelmesen nevelik a gyerekeket. Sok gond van a magatartásukkal. Egyszerűen nem tudják elviselni, ha valaki figyelmezteti őket: ezt vagy azt nem csinálhatják. Van. aki későn jön be. A másik igazolatlanul hiányzik. Pedig az ipari tanulóknak itt sem lehet panaszuk. Még színházbérletet is kapnak. De valahogyan nehéz beléjük nevelni a nagyüzemi szemléletet. Azt, hogy a gyárnak mennie kell. s nekünk az a legdrágább, ha Teáll egy gép. Éppen ezeken a mondatokon gondolkodom, amikor összefutok a gyár dekoratőrével. Segédmunkás volt valamikor itt a gyárban. Most sok mindent csinál: tablókat, versenvtáblákat, olykor karikatúrákat is. Bernáth Lászlónak hívják, valamikor képzőművészeti körbe járt. Ha ideje van, még mindig fest. de a gvárat nem tudia Itthagyni. így beszél erről: — Nekem hiányozna a munka, hiányozna a gyár, ha nem lennék itt. Nincs nagy fizetésem, de szeretem a munkahelyemet Szerintem, ha az ember megtalálja a munkában a szépet, akkor örömmel végzi. És miii- den munkában van szépség. Csak' meg kell találni benne. A sebes forgású orsók között ezt a szépséget — a nehézségek mellett — sem nehéz megtalálni. Míg az orsók pörgését figyelem, arra a beszélegtésre gondolok, amit az üzemi pártbizottság irodájában hallottam. Arról beszéltek, hogy ez a gyár mindent megtesz a munkásaiért Leányotthont tart fenn. Nem munkásszállást, hanem otthont. Ahol a négyágyas szobákhoz nemcsak a hideg-mele víz meg az ágynemű tartozik, hanem a szélesvásznú filmszínház meg a fodrásznő is. Mindezt havonta száznegyven forintért adja a vállalat. Az üzem mosodájának a kulcsa minden munkásnő rendelkezésére áll. S az már hagyomány, hogy ebben az üzemben nagyon kevesen mosnak otthon. A gyárban négy óra alatt a nagymosást is elvégzik. És lehetne tovább sorolni a szociális juttatásokat A gyár nagy kincs volt a megyének. Súlyos munkaerőgondokat oldott meg a letelepülésével. De a gyárban azt is szem előtt tartják, hogy a legnagyobb kincs az ember. A gyár az emberekért van. Kercza Imre Gondosan9 előrelátóan — AKKOR EBBEN MEGÁLLAPODHATUNK? — Természetesen. A jövő héten elvisszük őket Aztán továbbra is csak így! Stefaics István, az Állatforgalmi Vállalat fonyódi ki- rendeltségének vezetője elköszön az elnöktől, és már motorozik is tovább Ordacsehi utcáján. — Itt van a nyakunkon az ősz. A nagy munka — jegyzi meg kisvártatva Czár István, a szövetkezet elnöke. Hangja nyugodt, mint aki idegeskedés nélkül, magabiztosan tekint a nagy feladat elé. Az a terület ami szabad és vetésre kerül, műtrágyázva, előkészítve várja a magot. A száraz földet munkálni nehéz volt, de nem várakoztak tétlenül. — Jelenleg silózunk. Ez a harminc hold, ami fővetésű volt megjárja. De sajnos a másodvetésből semmi sem lesz. Pedig hatvan holdait vetettünk. Erre számítottak, kellett volna. De a parasztember nem eshet kétségbe. Ha az egyik út járhatatlanná válik, keresni kell másikat. — ... így aztán most mást csinálunk. Több mint száz hold korai kukorica után gabona kerül. Éppen a napokban néztem, nemsokára törni lehet Lesilózzuk a szárat a cukorrépafejjel együtt. Meg a gyártól igényeltünk már nyers szeletet. Tizennyolcadikén hozzáfogunk a cukorrépa szedéséhez. Nem hozzávetőlegesen, nagy vonalakban, hanem napra pontosan határozták meg, mikor mit kell dolgozni. Nem a látványosság, a dicsekvés kedvéért, csupán azért, hogy gyorsan, szervezetten 'menjen a munka. Hogy ne kelljen idegeskedniük. És ez nemcsak most van így, így volt ez az év eddig eltelt időszakában is. — EGY DOLOG A FONTOS: az ember mindig előre kalkuláljon, számolgasson. Abból csak hiba ’ehet, ha a napi tennivaló teljesen leköti az ember minden energiáját, minden gondolatát Előrelátásra mindig szükség van, de különösen akkor, amikor a természet a maga eszközeivel keményen közbeszól. Tálén a sakkhoz (tudnám hasonlítani: ha ez történik, akkor ezt teszem. ha viszont az a körülmény adódik, akkor azt a másik megoldást választom. — Valahogy így van — Czár István cigarettára gyújt — Mert azt már látni lehetett régen, hogy a szárazság miatt lesz kiesés. Elsősorban a krumplinál és nem olyan veszélyes mennyiségben a cukorrépánál. Mint az előbb említett siló vonatkozásában, az itt kieső forintokat Is pótolni kell valamivel. Szerencsére több termett a tervezettnél gabonából és kiváltképpen tavaszi árpából: a tervezett tíz mázsa helyett csaknem huszonkét mázsa termést takarítottak be holdanként ez utóbbiból, és valamennyit sörárpaként, 370 forintjával értékesíthették. — Ez már maga tetemes összeg. Aztán ott van a kertészet, ahogy mutatkozik, az is vagy kétszázezerrel többet hoz. Na és a sertések. Ügy beszél ezekről az elnök, mint aki százszor át- meg átgondolta már, mit is lehetne tenni. Ami többlet a növénytermesztésből jött, az nem olyan régen vált bizonyossággá. Amit azonban a sertéstenyésztés hoz terven felül, az hosszú idők megalapozott, gondos munkájának az eredménye. A tervezett nyolcszázon felül még száz hízó értékesítésére szerződtek, s ezeknek az ára többletbevételként jelentkezik. — Egyszóval így kalkulál- gabtunk, és ezek segítségével pótolni tudjuk a kieséseket Ügy fest, nem lesz akadálya, hogy negyven forintot oszthassunk munkaegységenként. Két évvel ezelőtt tízzel kevesebb volt. — Még megemlítem azt is — fűzi hozzá elgondolkodva —, hogy rendben^ vagyunk az esedékes hitelekkel is. December 31-ig kellett volna fizetni, de volt a számlánkon pénz, így aztán a héten azt is elrendeztük. A FALU CSENDES. Az ablakok bezárva. Amolyan nyugodt, békés a hangulat Ordacsehiben. Gondos, munkás hónapokat hagytak maguk mögött az emberek, és felkészültek a holnap tennivalóira is. Vörös Márta C zétszerelt teherS~J autók között találunk Jobbágy József brigádvezetőre. Leteszi a firanciakulcsot, kezét kék overállnadrágjába törli. — Itt vagyunk egy helyen mind az öten... Kicsi a műhely, egészen megtöltik, ha mind itt vannak. A falon okmányok és felhívások mellett egy felirat: »Vietnami—magyar barátsági brigád.« — Nevünket a VDK magyarországi nagykövetsége első titkárának látogatásakor vettük föl, azonban már régóta foglalkoztatott bennünket a gondolat: olyan nevet kellene választani, ami kifejezi érzéseinket, hétköznapi törekvéseinket. Mi a magunk módján harcolni kívánunk a magyar—vietnami barátság erősítéséért — mondja Tolnai József gépészmérnök. A többiek maguk elé nézve szívják cigarettájukat, mikor a gépészmérnök befejezi, bólintanak. — Nem mindenki tudja igy megfogalmazni mondanivalóját, a szavak azonban nem változtatnak a lényegen. A mi dolgunk a munka, elsősorban itt kell helytáll- nunk. Persze más ize van a munkának, ha az ember tudja, mit miért csinál. Most, hogy ezt a nevet vettük föl, igyekszünk a benne foglaltaknak eleget tenni — néz körül Torbágyi László, s a többiek helyeselnek. — Többet kell adnunk, mint más brigádoknak. Az idén elhatároztuk, hogy megszerezzük a szocialista brigád címet. Teljesítményeink alapján úgy látszik, meg is lesz. I'/ álóban. a brigád- ' naplóban rögzített felajánlások teljesítése szép eredményt hozhat. Szerepel itt az anyagtakarékossági mozgalomban való részvételtől a politikai oktatások látogatásáig minden. — Nem lesz ez egy kicsit sok? — Vállalatunk, a KPM Közúti Igazgatósága alapos munkát vár tőlünk, aránylag kevés a dolgozónk, viszont 342 gépet kell karbantartanunk. Elengedhetetlen, hogy szilárd legyen a munkafegyelem és jó a munkaszervezés. Tudják, hogy haladni, fejlődni csak a tudás növelésével lehet. Hárman iskolába iratkoztak, a brigád majd figyelemmel kíséri tanulmányi előmenetelüket. A brigád egyetlen tagja sem több huszonöt évesnél. — Jó, hogy mind fiatalok vagyunk, viszont nincs akkora gyakorlatunk, mint az idősebbeknek. Ezt a »nem rajtunk múló« lemaradást is igyekszünk pótolni. Haja j, lesz itt tennivaló! felnevetik magukat, pillantásuk a pihenő munkaeszközökre esik. Bocsánatkérő mosollyal dolgozni kezdenek, hiába, minden perc drága. A brigádvezetővel folytatjuk a beszélgetést, terveik kerülnek szóba. — Mindnyájan KISZ- tagok vagyunk, szeretnénk egy észak-magyarországi kirándulást tenni. Persze rendszeresen látogatjuk a színházat, mozit is. Együtt határoztuk el, hogy közösségünk a Vietnami—magyar barátsági brigád nevet veszi föl, s hogy méltóképpen eleget tegyünk a szép feladatnak, ezt is együtt szeretnénk elérni... Pintér Dezső SÉTA A VÁSÁRON Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár legnagyobb külföldi részvevőjének, az NDK-nak bemutatója. A sok csehszlovák gépújdonság között nagy sikere van az ezüstéremmel kitüntetett silótakarmány-kiszedő gépnek is. A szentesi kutatóintézet díjazott zöldségféléi a kertészeti pavilonban. A dísznövénypavüon előtt állították ki a történelmi Auróra cirkáló virágból készített modelljét.
