Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-13 / 217. szám
Szerda, 1967. szeptember IS. 3 SOMOGYI NÉPLAP Orsók, fonalak, emberek (I.) MDSZONYEGBOL GYÁR Az asszony kérdez először: — Mi a véleménye a gyái környékéről? — Olyan, mént egy liget — válaszolom. A lányokra gondolok, akik a fák árnyékába bújnak a tűző nap elől. S a padokról — ahol ülnek — vidám kacagással feleselnek a gyár mélyzúgású morajával. A kapun belül a zúgás felerősödik, s a kacagó lányok helyett gyapotpihés, komoly arcú munkásokkal találkozom. A gyapot állandóan jelen van a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. A páradús levegő is hozzátartozik az üzemhez. Talán éppen úgy, mint ez a gyors beszédű asszony. Fü- löp Vendelnének hívják., Ha az életéről kérdezem, a gyárról beszél. A kettő összenőtt Pedig a tizenöt esztendő, amióta él a gyár, nem hosszú idő. Az asszony életében az örömöket és a gondokat jelenti ez a tizenöt esztendő. — Amikor én a felvételi hirdetésre idejöttem, nem láttam mást, csak a sártengert. Nem voltak fák és nem voltak virágok, csak szürke nádpadlók és akkora sár, hogy én akkorát még falun sem láttam. Pedig addig falun éltem. Azt kérdeztem az első embertől, akivel találkoztam, hogy hol itt a gyár? Mondta, hogy a nádpadlók mögött. Mit akarok vele? »Én dolgozni jöttem az újsághirdetésre« — válaszoltam; »Akkor menjen végig ezen az úton, ott megtalálja a felvételi irodát Ott intézik a munkásfelvételt.« Most ezt mondja erre: — Azon gondolkodtam, hogy visszafordulok. Aztán mégis bementem. Fölvettek. Mondták, hogy Pestre kell menni tanulni. Nem tudom miért, de azt mondtam, rendben van. Pedig akkor még a férjemmel sem beszéltem meg. Ha azt mondanám, hogy megtetszett a gyár, akkor nagyot hazudnék. Elmentem Pestre, és sokszor gondolkoztam azon, hogyan lehet majd itt dolgozni? Amikor visszaértünk, összehívtak bennünket az irodába. Valaki egy nagy rajzot tett a falra. Azon szép épületek voltak, járdákkal, virágokkal és fákkal. Az az ember azt mondta: »"Látják, asszonyok? Ilyen lesz a gyár!« — Nem szóltunk akkor semmit. De amikor egyedül maradtunk, én megkockáztattam a véleményt: »Ilyen? Ez soha nem lesz.« Akkor, ha volt egy kis időnk, mindig arról beszélgettünk, mikor lesz ez az üzem olyan, amit már üzemnek lehet nevezni. És tudja, mi a rossz? Ha a fiataloknak ezt elmondom, akkor azt válaszolják rá: mese az egész. Pedig nem mese. Az üzemvezető határozott, rés Zoltánnak hívják. Mondhatom rá, hogy ringatta a gyár bölcsőjét. S most azon kesereg, hogy az akkori dolgozókból kevés van már a gyárban. A kemény, könyörtelen idő 3gy részüket máshová sodorta. De akik itt maradtak, azok szinte együtt lélegeznek a gyárai, s szép emlékként őrzik 1952. november 7-ének hűvös, de izgalmakban forró délelőttiét Ezen a napon indult meg az első gép. — Megvan még ez a gép? — Meg — Hol? — Nem tudom. Azóta más számot kapott, korszerűsítették. Valahol itt van a többi között. Talán még a nejem sem tudná megmondani melyik volt Pedig ő fűzte be az első gépet. Mihalics István csúcstitkár csendesen szól: — Annak a gépnek én voltam a művezetője. Egy hónappal később már húsz gép dolgozott De hogyan? Nádpadló volt az ablakok helyén. Pu- fajkában dolgoztak a nők, és friss, alig megkötött betonon álltak. v Megint az üzemvezető veszi át a szót: — Azt a szót hogy munkaidő, mi nem ismertük. Éjjelnappal itt voltunk, s azt figyeltük, hogy a zizegő kukoricatáblák zaját mikor nyomja el a gépek zaja. Mart itt a Jutái úton attól fogva gyár van. A beszélgetés közben a szasok vihart megért ember. Ve- vak átázzanak. A csendesen formált mondatokban is ott a A tartalékok feltárásáért a z idei nyár időjárási körülményeit tekintve igen nagy jelentőségű, hogy megyénk mezőgazdasági üzemeiben feltárják a tartalékokat Szárazság volt hónapokig, s a vasárnapi eső bizony nagyon szomjasan találta a határt me- gyeszerte. Sok helyütt valósággal föloerzselte a legelőket a nap tüze, apadt a kutak vize, a koraérés jelei mutatkoztak a kukoricán, s a répalevelek tikkadtan terültek szét a keményre szárad földön. Aki nemrégiben a mezőt járta, szomorúan tapasztalta, hogy az alig egy hónappal ezelőtt oly szépnek ígérkező termés bizony megfogyatkozik a betakarítás idejére, pontosabban: egynémely termény hozama elmarad a várttól. Nem lehet okolni vezetőséget, tagságot emiatt, hiszen mindenki szeme láttára oszlatta szét a terven felüli hozam korábban oly szépnek tetsző reményeit az aszály. A helyzet késedelem nélküli fölismerése megköveteli, hogy mindenütt feltárják a tartalékokat, kiaknázzák a lehetőségeket. a múlt héten dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és dr. Soós Gábor miniszterhelyettes a mezőgazdasági kiállítás reprezentációs fogadójában találkozott a megyei tanácsok elnökhelyetteseivel, a megyei párt- bizottságok mezőgazdasági osztályevezetőivei, a megyei^ ta- nácsak mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályevezetőivei meg a megyei lapok mezőgazdasági rovatvezetőivel. Ugyancsak a múlt héten a megyei tanácson ültek össze a járási tanácsok elnökhelyettesei és illetékes osztályvezetői, valamint a járási pártbizottságok mezőgazdasági főelőadói. A téma ez volt: az aszályos időjárás miatt meg kell keresni a módját a kiesések pótlásának. Olyan erőfeszítésekre van most szükség, amelyeknek eredményeként ellensúlyozható a veszteség. Ami szinte már bizonyosra vehető: nem lesz meg a tervezett takarmánymennyiség valamennyi termelőszövetkezetben. Az ok ismeretes: a réteken, legelőkön a kevés csapadék miatt nem termett annyi széna, mint amennyi rendes körülmények között teremhetett volna; a kukorica korán száradt; a silónak vetett kukorica met a napraforgó nem kapta meg ideiében a fejlődéshez szükséges esőt. Mihez fogianak most a termelőszövetkezetek, hogy áthidalták a nehézségeket, vaev legalább enyhítsenek a gondon? És mie- lvek azok a tartalékok, amelyekhez biztonsággal nyúlhatnak’ A kukoricaszár sok sdlótakarmányt adhat, ha van mivel keverni, és a táplálóanyag-tartalma is viszonylag magas, ha idejében és szakszerűen takarítják be. Az utóbbi időben divatossá vált, hogv a kukoricaszárat a helyszínen felapritsák és műtrágyával való keverés után bele szántják a talajba. Bizonyos, hogy táperővel gazdagodott ezáltal a termőföld — de most a kukoricaszárra inkább takarmányként lesz szükség, annál is inkább, mert több közös gazdaság növelte vagy a jövő évben kívánja növelni szarvasmarha-állományát. Sok helyütt talajgazdagító anyagként került a földbe a múlt években a répafej is — ezúttal ez is inkább a silóba kívánkozik. A kertészeti hulladékok hasznosítására ugyancsak az eddignél nagyobb szükség lesz... artalékok ezek, de másutt is találni ilyeneket. A sertés- J. hizlalás, továbbá a segéd- és melléküzemágak termelése kisebb-nagvobb megszorítással fokozható annyira, hogy az ezekből nyert többletbevételek fedezik a más ágazatokban bekövetkezett kieséseket. De ezt a kérdést ott helyben hivatottak megoldani a szövetkezeti vezetők és tagok, ők ismerik az adottságaikat, lehetőségeiket, s ők a legjobb ismerői a még kiaknázatlan tartalékoknak. Az idei időjárás, noha tragikusnak éppen nem mondható, de mégis problémák elé állítja a gazdaságokat. A megoldás helyben van, önként kínálkozik, csak élni kell vele — minél ésszerűbben, hogy a tagság jövedelme, a gazdaság erősödése «gy ilyen aszályos nyár után se essen vissza. munka lázas ritmusa. A párttitkár ezt mondja: — Mi akkor nem gondoltunk semmire. A falak között már a gyárat láttuk. Ha elkészült egy rész, nádpadlót húztunk eléje, és beraktuk a gépeket. A nádpadló egyik oldalán a gyár dolgozott, a másikon a kőművesek. Azóta eltelt tizenöt esztendő. S ez a gyár nem öregedett meg. A munkásnők átlagos életkora huszonhárom-huszon- négy év között mozog. Öröm is, gond is ez. A fejlődés óriási. 1954-ben 3056 tonna fonalat adott a gyár a népgazdaságnak. A múlt évben 9794 tonnát. 1954-ben száz orsó óránként 524 kilométer fonalat font, a múlt évben 717 kilométert. És még egy adat: 1954- ben 1318 munkása volt a gyárnak. A múlt évben már 1788 embernek adott kenyeret. Az eltelt tizenöt esztendő alatt megerősödött a gyár. Az erejét -Sokféleképpen megmutatta már. (Folytatjuk.) Kercza Imre A nagyszülők lassan kiállnak a sorból... NEMCSAK HOLNAPI GONDOK A SOMOGYJÁD1 TSZ-BEN Valaha ősi törvényként szállt apáról fiúra a mesterség. Korán megkezdte tanulóéveit a gyerek: kiomló barázdák nyomvonalát lépte a fiú, érett kalászokat öléit kévébe a lánygyerek. Két évtizedünk változásai mögött megváltozott ez a törvény is. Fölserdült egy új generáció, s közben gyakori és egyre növekvő gondunk lett, hogy ma még kevés — a szükségesnél jóval kevesebb — fiatal választja szakmájául, jövőjének a mezőgazdaságot. Pedig telnek az évek. A nagyszülők lassan kiállnak a sorból, és átadnák a helyüket... Somogyjádon az Augusztus 20. Tsz-ben a jelenlegi 501 tag közül 214 idős termelőszövetkezeti tag kerül nyugállományba öt éven belül. Csaknem fele a tagságnak! Egy másik adat: a nyolcadik osztály elvégzése után évente átlag 2—3 fiatal marad otthon a mezőgazdaságban. Időszerű a kérdés: Vállalják-e nagyszü- leik szakmáját az unokák a szükséges arányban? Lesz-e elegendő munkaerő-utánpótlás a faluban a gépekhez, a fejlettebb és szakképzettséget igénylő módszerekhez a következő öt évben? Ezekről a gondokról beszélgettem Somogy jádon tsz- és tanácsi vezetőkkel, pedagógusokkal és dolgozó fiatalokkal. A tsz mintegy 3000 kát. holdon gazdái koÄk. Gazdasági helyzete megszilárdult, jövedelme megkétszereződött az utóbbi néhány évben. A munkaegység értéke meghaladta a 40 forintot, a tagság átlagjövedelme 22 000—23 000 forint között volt legutóbb. A gazdasági megerősödés, az anyagi— technikai bázis megteremtése lehetővé teszi, hogy — mint tervezik — már a következő gazdasági évben bevezessék a garantált munkadíjazást Az alapvető munkafolyamatok teljes gépesítése azonban friss, képzett munkaerőt követel. Erről is szói. ejtettünk. A tsz vezetői a várható szükségletek alapján gondoskodnak a szakmai képzésről. Többen felsőfokú mezőgazda- sági vagy — mint a gépműhely csoportvezetője is — gépipari technikumi végzettséget szereztek. A múlt évben kétéves gépkezelői szakmunkástanfolyam kezdődött. Ezt tizenkilencen végzik; szakközépiskolai vagy más (gépszerelő, növénytermesztő, kertészed, illetve ipari) szakmai tanulmányokat is tíznél többen folytatnak. Van tehát — és egyre inkább lesz — munka- és szakmai képzési lehetőség a tsz-ben. De ez nem elég, hiszen két éven belül hatvanon mennek nyugdíjba, viszont az elmúlt tanév végén is mindössze három fiatal maradt a faluban, a tsz-ben. Kérdés, mit tettek, és mit lehetne még tenni Somogy jádon, hogy a mező- gazdasági szakmát választó fiatalok száma kellő arányban növekedjék? Meglehetősen összetett a probléma ahhoz, hogy tényeződ — a szülőd állásfoglalás, az iskolai, a szülői házzal közös nevelő- munka, a gyakorlati oktatás; a fiatalok havi jövedelme; szakmai, tanulási és nemkevésbé kultúrált, modem szórakozási lehetősegei — közül bármelyiket mint legfontosabbat kiemeljük. Mégis talán a nevelést, az iskola, a termelőszövetkezet és a szülői ház összehangolt, megszervezett és tudatos nevelő munkáját, magyarán szólva; a szakma megszerettetését kellene mindenekelőtt más, jobb alapokra helyezni Somogyjádom. Szó, ami szó, ezen a téren bajok, hiányosságok vannak ebben a faluban. A tsz és az iskola vezetése között fennálló ellentétek feszültséget keltenek, és gátolják a nélkülözhetetlen együttműködést Ha két ember egyéni ellentétéről lenne szó, másra ez nem tartozna. Azonban amikor a tsz elnöke és az iskola igazgatója nem keresik meg egymást a falu egészét, a fiatalok jövőjét érintő közös feladatok ügyében, akkor az már nem magánügy. Az általános iskoláskorúak s főleg a felső tagozatosok nevelő munkája két- három vágányon fut ily módon. És bizony nem valami biztató eredménnyel. Mindenekelőtt ezen a szemléleten kellene változtatni. Felülemelkedve a vélt vagy valódi egyéni sérelmeken, a falu, a tsz, a fiatalok jövője érdekében. Állandó, rendszeres és tervszerű kapcsolatra lenne szükség a termelőszövetkezet és az iskola között a gyakorlati oktatás, az osztályfőnöki órák, a szülői értekezletek s az úttörőcsapat nevelő munkája területein egyaránt. Ahogy Btró Imre, a tsz párttitkára említette: eddig is több ízben részt vett az úttörők egy-egy foglalkozásán. Kellemesen emlékszik vissza ezekre a találkozásokra. Ügy éreza legjobb politechnikai műhely: a tsz te: a fiatalok őszintén érdeklődnek a falu fejlődése, jövője^ iránt. Ezt az érdeklődést kellene fölébreszteni és felhasználni a nevelő munkában; ezt a kapcsolatot kellene elmélyíteni a tsz, az iskola, a nevelőtestület és a szülők között, a lehető legszélesebb alapokon. Kétségtelen, hogy az általános iskolai gyakorlati oktatás óraszáma, tanterve kötött. Talán egy kissé túlságosan is kötött. A gya- korlókertekben a mezőgazda- sági termelőmunka bizonyos alapvető készségeit megszerzi a tanuló. Ám az évente 3—4 (!) látogatás a tsz-ben kevés ahhoz, hogy az iskolások egy termelőfolyamatot — mondjuk a vetéstől a betakarításig végignézzenek — és általában a tsz- ben folyó munkát összefüggésében lássák, megismerjék, megszeressék. Sok igazság van Boszkovics István tsz-elnök szavaiban: »A legjobb politechnikai műhely maga a tsz. Ehhez — ha igényelnék — szívesen adnék traktort és munkagépeket is, hadd ismerkedjenek velük a tanulók...« Érdemes lenne gondolkozni ezen és a gyakorlati oktatás meg a termelőmunka elevenebb és tervszerűbb kapcsolatának lehetőségein is az új tanévben. A kézi munkaerő fokozatos felváltása gépi erővel, a fejlettebb termelési munkafolyamatok jól képzett fiatal munkaerőt igényelnek Somogyjá- don is. Ae iskola, a szülői hás és a tsz jól összehangolt, tervszerű és tudatos nevelömunká- ján a felelősség most azért, hogy sikerül-e majd ezt a fokozatosan jelentkező szükségletet kielégíteniük. öt éven bedül 214 idős tsz- tag kiáll a sorból. Évente viszont az eddigi tapasztalat szerint 2—3 fiatal veszi át a »stafétabotot«. Ez az arányszám a somogyjádi szülőknek és unokáknak, de mindenekelőtt a falu vezetőinek igen komoly figyelmeztetés. Wallinger Endre Új nyugdíjtörvény készül a Szovjetunióban A Szovjetunióban új nyugdíjtörvény készül, amely sok tekintetben tovább fogja javítani az egész társadalom- biztosítási rendszert. A kormány még az idén el akarja zölte moszkvai sajtókonferenciáján L. Likovova. Emelni fogják a minimális nyugdíjat (ennek összege jelenleg 30 rubel), a kolhoztagoknál a nyugdíjkorhatár Gombasxuret Böhönyén fogadni ezt a törvényt — kö- 1 ugyanaz lesz, mint más dolgozóknál, s leszállítják a textilüzemekben, valamint más, fokozott munkaintenzitást követelő üzemekben dolgozó nők nyugdíjkorhatárát. A Szovjetunióban a férfiaknál jelenleg 60 év, a nőknél 55 év a nyugdíj ko'rhatár. A kolhozokban mindkét nemnél 5 évvel magasabb. Ezentúl a textilioarban és néhány más ágazatban a nők már 50 éves korukban nyugdíjba mehetnek maid. Ezekben a napokban viszik az első nagyobb szállítmányt a bö- hönyei Szabadság Tsz gom- bancvelőjéből. A tenyészetet az idei év tavaszán hozták létre, sampinyont telepítettek egy 110 méter hosszú- sávú pincébe. Azóta már tanfolyamot végzett gom- batenyésztőjük s betanított munkásaik is vannak. Megéri a samni- nyonnal foglalkozni, hiszen 28 forintos kilónkénti áron veszik át. A Szab^ds-í» Ts« 80—’00 000 forint bevételre számit MÚLT ÉS JELEN A cári Oroszországban mindössze 19 bölcsőde és 9 gyermekegészségügyi tanácsadó állomás működött. Nagy volt a gyermekhalandóság. Szülés esetén száz nő közül csak öt részesült orvosi segítségben. Évente 30 000 szülő nő vesztette életét. A Szovjetunióban 1965-ben 19 500 női és gyermekegész- ségügyi tanácsadó állomás működött A. külön n nők és a "vermekok számára létesített ovógvászaiti és betegségmegelőző intézményekben több mint százezer orvos dolgozik
