Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-05 / 210. szám

Kedd, 1961, szeptember 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP HORVÁTH JÁNOS immár a me­gye egész pa­rasztsága ér­dekeiének szol­gálatába áll­jon, a párt agrárpolitiká­ját, a szövet­kezeti eszmét hirdetve segít­se őket a jö­vő útjára lép­ni. Ott talál­juk a kibonta­kozó termelő- sízövetkezeti mozgalom böl­csőjénél: eb­ben az idő­szakban ő a megyei mező- gazdasági igaz­gatóság tsz- szervezési osz­tályvezetője. Hasonló kö­telességtudat­tal és lelkiis­meretességgel A Magyar Szocialista Mun­káspárt Somogy megyei Bi­zottsága, a Szövetkezetek Országos Szövetsége, a So­mogy megyei Tanács és a Szövetkezetek Somogy me­gyei Központja mély fájda­lommal tudatja, hogy szep­tember 3-án, életének 48. évében rövid, súlyos beteg-1 ség után elhunyt Horváth Já­nos elvtárs, a megyei pártbi­zottság tagja, a MÉSZÖV el­nöke. Horváth János elvtársat a megyei pártbizottság, a SZÖ- VOSZ, a megyei tanács és a MÉSZÖV saját halottjának tekinti. Temetése szeptember 6-án, délután 3 órakor lesz Kaposváron a Keleti temető­ben. * * « Munkássága közben, alkotó ereje teljében ragadta él a halál. Közéleti tevékenysége egybekapcsolódott a dolgozó nép ügyéért, felemelkedé­séért, a szocializmus építé­séért folytatott harccal. 1919. július 5-én Mezőcso- konya községben született. Szülei uradalmi cselédek vol­tak. Fiatal éveiben neki is a napszámosok nehéz sorsa jutott osztályrészül. A fel- szabadulás után tettrekészen csatlakozott azokhoz, akik az új élet építésén fáradoztak. Falujában, Somogygesztiben úgyszólván a kezdettől fogva egyik szervezője, önzetlen társadalmi munkása a föld­művesszövetkezetnek. Rövi­desen kilép ennek az egy falunak a kereteiből, hogy oldotta meg azokat a felada­tokat is, amelyeket a párt más területeiken reá bízott. Dolgozott a megyei pártbi­zottság apparátusában. Élete kockáztatásával kitartott a kommunista eszmék mellett az 1956-os ellenforradalom nehéz napjaiban. Az ellen- forradalom leverése után fá­radságot nem ismerve vesz részt a párt újjászervezésé­ben. Egy ideig a rendőrség kötelékében fegyverrel védi a néphatalmat. 1958-ban meg­választották a MÉSZÖV igaz­gatóságának elnökévé, s eb­ben a tisztségében dolgozott becsülettel élete végéig. Irá­nyításával számottevően fej­lődött a megye földműves­szövetkezeti mozgalma. Jelentős politikai, társadal­mi tevékenységet fejtett ki. Aktívan részt vett a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésében. Csaknem egy évti­zede tagja a megyei pártbi­zottságnak, és nyolc évig ta,gja volt a megyei tanács végrehajtó bizottságának. Eredményes munkásságát a párt és az Elnöki Tanács ki­tüntetésekkel ismerte el. Meg­kapta a Munka Érdemérmet és a Munkás-Paraszt Hatalo­mért Emlékérmet. Emlékét kegyelettel meg­őrizzük! „Most ez a munkánk“ — Bizony elég kibírnunk ebben a nagy hőségben és porban — mondja Bíró Lajos rakodó mun­kás, amint váltótársa jóvoltából most éppen pihenhet. — Egy ke­veset a tiszta levegőn az ország­út melletti fa árnyékában. Műtrágyát szórnak géppel a csömendi határban, az Erdősházi dűlőben. Az aratás után meg­szántották ezt a búzaföldet, az ősszel árpát szándékoznak bele vetni. Most vegyes műtrágyát ad­nak neki. Reggel is meg délben is kihoztak húsz-húsz mázsát, ez elég lesz. Ha a gépről lefogy az adag, odakanyarodik a pótkocsi mellé, s ők ketten gyorsan meg­rakják. Egyikük a következő ra­kodásig pihenhet, másikuk pedig a műtrágyaszórón dolgozik. Van ugyanis dolga: — Ügyelnünk kell arra, hogy egyenletesen terítsen. Mindunta­lan ei-elakadna, nem kerülne rá a szórótárcsára, mert nedves és ragad a szuperfoszfát. Ilyenkor megpiszkáljuk és már rendben is van — magyarázza az egyik ra­kodó. — Mint mondtam is, sok nedvességet magába szívott ez a szállítmány, mert mindig az újabb meg az újabb tételre ke­rült sor, ez pedig maradt, csak maradt. Igaz, vesződségesebb a kiszórása, mintha száraz volna, de azt fogadtuk: elvetjük most már. A műtrágya nedves, a talaj vi­szont, mint a puskapor. A gépek kerekei porfelleget kavarnak, s a levegő meg sem mozdul — por­ban dolgozik az ember. S vigyáz­nia kell magára is a szórógép kezelőjének, mert meg-megípülen az egész alkotmány, amint a ke­reke barázdába ér; szerencsére van rajt védőkarzat, de mindket­ten jól tudják: nagyon oda kell figyelni. Ismét rakodnak. Most meg Var­ga József mehet szusszanásnyi időre a fa alá,. Nyolcán tartoznak a csömendi szövetkezet rakodó­brigádjába. Társaik a silózásban működnek közre, őket meg ide ■ irányították. — Most ez a munkán-k — mond­ják, és teszik egymás után, ami sorra jön. Sallai Imre traktoros is csak ma húzatja még a műtrágyaszó­rót, holnap Jerucsák József fog rá a Super-Zeturral, ő meg da­rálni megy. Nincs eső, nincs víz, nem forog az egykori vízimalom kereke — traktorral kell hajtat­ni a darálót. Hetenként három­szor. Két napon a tagoknak, egy­szer pedig a közösnek. Szerdán, pénteken és szombaton neki ez a dolga K. J. Gabona az öregeknek A zimányi Béke Tsz az öreg, ellátatlan tsz-tagoknak és a munkaképtelen hozzátarto­zóknak is elegendő kenyér- nekvalót osztott a cséplés befejeztével. A tervezett 21 helyett 25 vagon kenyérba­bona került ki a tagoknak és a munkaképtelen hozzátarto­zóiknak. Elhagyott zöld kocsi a fűtőház mellett... A KISZ-TITKAR KIMU­TATOTT az oktatóterein ab­lakán, s megmutatta a moz­donyfüsttől megszürkült fű­tőház mellett szomorkodó zöld vasúti kocsit. Kerekeit levették, s úgy rakták le a földre. Ez lesz az Ifjúsági szervezet klubja. Lesz. De hogy mikor? A titkár elke­seredve beszélt róla a tag­gyűlésen: az elején minden segítséget megkaptak a fia­talok, aztán elmaradt min­den. Festék kellene a kocsi külsejének a megszépítésére -— de nincs. Pedig addig nem rakhatják föl a rácso­kat Öt hónappal ezelőtt szé­keket ígértek a kocsiklubba, azonban még nem érkeztek meg. Szimbólumnak éreztem ezt az elhagyott kocsit, amikor a KISZ-taggyűlés végén föl­álltam a székről. Néhány év­vel ezelőtt a legjobb alap­szervezetek közé tartozott a fűtőház. S ma? Még az ár­nyéka sem maradt meg a régi hírnévnek. Kiss György KISZ-titkár beszámolója mindössze ennyiből állt: “A kitűzött célokból semmit sem tudtunk megvalósítani*. A tagok közül nagyon kevesen jöttek el a gyűlésre. Bizony megesik, hogy taggyűlés he­lyett az italboltba mennek. Ezért azonban még senkit sem vont felelősségre a KISZ. Akik eljöttek, azoknak a két­harmada is elment gyűlés közben: vidékik, indul a vo­natuk. — Ez nem megszervezett és alapos KISZ-gyűlés. Nem vet ránk jó fényt. Ha nem jönnek el az új tagok, most sem lettünk volna többen, mint máskor, amikor öten gyűlnek össze... S ez az egész beszámoló. Valami eszünkbe jut, s elmondjuk. Ez bizony nem fölkészülés — fakadt ki a kék munkásru­hás Hudetz József mérnök. HIFNER FERENC A PARTVEZETÖSÉG VÉLE­MÉNYÉT TOLMÁCSOLTA. Példamutató munkát végez­nek a fűtőházi fiatalok, há­romszáz órákat töltenek moz­donyon. Ezért bizony tisztelet jár nekik. Emellett azonban sokkal többet kell tenni a KISZ-élet föllendítéséért. Rázós ügyek is szóba ke­rültek a gyűlésen. Erre azon­ban nem volt, aki megvála­szoljon. A pártszervezet is fe­lelős ezért a helyzetért, a jö­vőben sokkal nagyobb gon­dot kell fordítania az ifjú­sági szervezet munkájának ellenőrzésére. S arra is, hogy választ tudjon adni a KlSZ- titkár, mi van annak a fia­talnak a tagfölvételi ügyével, akit az alapszervezet java­solt több mint három hónap­pal ezlőtt a pártba. Elhagvott zöld kocsi áll a cűtőház mellett. Jelképe a fűtőházi ifjúsági szervezet gyenge munkájának ... L. G. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára felvesz 17—36 éves korig női átképzős tanulókat, , valamint női és férfi segédmunkásokat. Napi háromszori étkezés térítés ellenében. Szállást biztosí­tani nem tudunk. Éjszakás héten szombaton nincs munka. Az éjszakai oőtlék J2 százalék és havi 70 Ft szakmány- pótlckot fizetünk három műszakos dolgozóink részére. (6345) Kon ifhamíívészok — Aki fogyókúrázni akar, az bizony ne jöjjön hoz­zánk ... Vagy ha mégis ide utalják be, akkor fürödjön nagyon sokat, az a fölösle­ges kilóknak nagyon jót tesz.' Főleg a szépnemnek tudjuk ezt tanácsolni. A hölgyeknek. — Hát igen, nem ritka ná­lunk az olyan vendég, aki két hét alatt három—négy ki­lót is magára szed ... — Az este paprikáskrumpli volt vacsorára, de alig győz­tünk belőle repetát adni, annyira ízlett a vendégek­nek. .. Ülünk a SZOT siófoki Bá­nyász Üdülőjének konyha előtti kis folyosóján. Körülöt­tem csupa kedves, mosolygós arc; a hangulat otthonias, családias. És ahogy telik az idő, egyre inkább meggyőző­döm arról, hogy ez a ked­vesség nem a váratlan láto­Horváth Gáborné szakács: — A tálalás színvonalát meg azzal segítjük, hogy például apró figyelmességek­kel járunk a vendégek kedvé­be: a rántotthalat el lehet készíteni egyszerű burgonya­körettel is, de ha a sza­kács többet akar nyújtani, akkor úgy gazdálkodik, hogy a keretből egy kis tartár­— Persze hogy meghívjuk. Dőli néni — ahogy Siófokon 'smerik a mártír Váradi Adolf özvegyét — csaknem mindig itt van családi össze­jöveteleinken, végeredmény­ben ő hozzánk tartozik ... És ahogy beszélgetünk, úgy érzem, nagyon sokan mások is hozzájuk tartoznak, ha hivatalosan nem is bri­gádtagok. Benézünk az elő­készítőbe — burgonyát há­gatónak szól: ísv megszokott ez már hosszú idő óta a konyhai dolgozók között Hi­Elkészült a vacsora, megkezdődik a »roham*. A délutáni műszak munkára kész: Horváth Gáborné, Török Sándor- né és Borsó Gézáné máris tálalja a íinom ételeket vatalosan Váradi Adolf-bri- gád a nevük, de nyugodtan egy szép létszámú családnak is tarthatná őket az ember. S nemcsak egy hirtelenjében verbuválódott brigád ez a kollektíva, hanem már a szo­cialista cím büszke tulajdo­mártásra is jusson. A múlt­kor meg azt csináltuk, hogy kiválogattuk a raktárban a piros paprikákat és a hideg­tálat ilyen paprikakarikákkal díszítettük. Ez többletmunka ugyan, de megéri a fáradsá­got O Naponta 300—350 adag reggelit ebé­det, vacsorát elkészíteni nem gyerekjáték. Nyáron meg még külföldi csoportok is befutnak, mint például az idén Is: hetenként kétszer 200— 200 csehszlo­vák vendég kért és kapott ebédet a Bá­nyászban. S ehhez létszám nem volt, ezt is a brigád­nak kellett el­végezni. Meg­csinálták, és Egy kis díszítés még nem árt a hidegtálra, futotta ^az ere­jükből, hogy lángost süssenek: ne kell­jen a vendégnek kimennie az épületből, ha egy kis ínyencséget akar enni. A szocialista brigád-cím el­nyerését bizonyító oklevél ott függ a konyha falán — a konyhában fehér köpenyt húznak a vendégre: ez a szabály, ehhez ragaszkodni kell —, 1966. március 22-i dátummal. — A Váradi-brigád meg­hívja-e a névadó özvegyét néha-néha egy kis beszélge­tésre? nosa is: tavaly kapták ■ meg először a kitüntető címet. Mondom a brigádnak: ne­héz elképzelni, hogy egy ilyen jellegű kollektíva meg­szerezze a szocialista címet; vajon mi az a mérce, amit náluk alkalmazni lehet. — Jónéhány fontos válla­lásunk volt — mondja a bri­gádvezető, Balogh Bélóné. — Ami a leglényegesebb: min­den igyekezetünkkel segítet­tük, hogy a Bányász kiváló üdülő legyen. Aztán amit mi megtehetünk a saját terüle­tünkön: változatos, ízletes ételeket készítünk, a tálalás minősége eléri az osztályon felüli színvonalat. Az egyéb vállalások között szerepel, hogy szakmai és politikai to­vábbképzésen veszünk részt, tapasztalatcserével egybekö­tött kirándulásra megyünk más megyék üdülőibe, s ter­mészetesen megtartjuk a.szo­cialista erkölcs és együttélés szabályait. — Hogyan sikerül elérni az étlap változatosságát? Török Sándorné konyha­lány, a brigád lgidősebb tag­ja máris »tálalja* az étlapot: — Van úgy, hogy három kéthetes turnus nem kap olyan ételt, amilyent a ne­gyedik. Hiszen a pörkölt alapanyagából is vagy húsz­féle ételt lehet készíteni. moznak éppen a vacsorához —, s azt mondja Baloghné: Itt vannak a leendő brigád­tagok ... — Talán már vagyunk is — szól közbe mindjárt egy idős néni: a 60 éves özvegy Csák Jánosné. — Nemsokára hivatalosan is hozzájuk tar­tozunk ... Próbálom a titkát kérdezni ennek a megbecsülésnek, amely a brigádot övezi; nincs titka. Becsület, tisztes­ség, megértés — ez az alap­elv. Ezt látták a felszolgálók is, ezt tanulták tőlük, s így jutottak arra az elhatározás­ra, hogy ők is versenybe in­dulnak a szocialista cím el­nyeréséért Üj bejegyzés kerül a brigádnaplóba: Ba­logh Béláné az újságíró látogatását rög­zíti Most még hét fős a bri­gád: Baloghné a vezető, mel­lette dolgzik Horváthné, Bor­só Gézáné, Gyarmati József - né, Szalai Józsefné, Vaskó Lajosné és Török néni. S nemcsak dolgoznak, hanem tanulnak is. Horváthné, Bor­sóné és Vaskóné már itt dol­gozott, amikor megszerezte a szakácsi képesítést. önszán­tukból tanultak, szabad nap­jaikat áldozták fel, hogy előbbre lépjenek. A brigádnaplóban meg ar­ról olvashat az ember, hogy együttesen meghallgattak jó­néhány ismeretterjesztő elő­adást, s arról is szó van a naplóban, hogy egv kis énekkart alakítottak a fel­szolgálókkal közösen, s pél­dául ők búcsúztatták a vendégcsoportokat egy bala­toni népdalcsokorral. Nem könnyű a munkájuk, hiszen ezen a meleg nyáron nem volt ritka a konyhában a 70 fokos hőség sem: ontot­ták a meleget az üstök s a nagy kályhák. De megállni nem lehetett, hiszen' dél táj­ban az üdü­lők egyre só- várabban les­ték s lesik most is a konyha kör­nyékéről föl- szálló illato­kat. Kellemes, hasznos volt a Bányász Üdülő Váradi Adolf szocialista bri­gádjánál eltöl­tött délután. Mint ahogy mindig az, amikor az em­ber olyan kol­lektívával ta­lálkozik, amely becsüli, szere­ti. tiszteli egy­mást. És minden embert! Polesz György

Next

/
Oldalképek
Tartalom