Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-01 / 207. szám
\ Péntek, 1967. szeptember 1. SOMOGYI NÉPLAP Távoli tájakról .. »A tengerinek meghajol, térdet hajt a krumplibokornak, Ha élni hagyják, szépen él: fölnéz az égre és dalol«. A lföldi parasztemberek. Ízes, szép beszédük muzsika a fülnek, gondolataik tiszták, őszinték, szavuk mögött ott a szeretet, a ragaszkodás. Ahhoz a faluhoz, ahhoz a közösséghez, ahol élnek, dolgoznak: hűség ahhoz a gazdasághoz, amelyik annyi jót hozott az életükben. Többek között ezt is, hogy most fizetett szabadságukat a Balatonon tölthetik. Ülünk az asztal körül. A házat itt, Balatonlellén, ahol laknak, egész nyálra kibérelte a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. Kinn borús az idő, szemerkél az eső, de itt benn mintha napsugár táncolna a derűs arcokon. Most kezdem igazán megérteni, vagy inkább érezni, hogy mennyi mindent jelent ez a nekünk megszokott jól ismert táj annak, aki életében először jut el erre a vidékre. Felcsillanó tekintetek, az élmény, az öröm miatt szaggatott mondatok. — A könnyem jött ki, amikor jöttünk az autóbusz- szal, aztán feltűntek a hegyek, a ködös tó... Ezt nem lehet elmondani, ezt látni kell. Minden kedden a szövetkezet saját autóbusza hozza és viszi a nyaralókat. Most tizenegyen vannak. Két özvegyasszony, Bakonyi Ger- gelyné, Szabó a Ko- Vahá— A négyszáz holdas gyümölcsösünk most fordul termőre. Arra járok mindennap. És mindennap gyönyörködöm benne. Nagy öröm. — A kétezerötszáz hold búzánk majdnem tizenhét mázsás átlagtermést adott az idén. Aztán négyezer hízót, hetvenezer baromfit értékesítünk évente. — Van sok jó gépünk, tizenhét felsőfokú végzettségű szakemberünk. És sok-sok fiatal. — Na és van egy hat- hétszáz személyes üzemi konyhánk is. Ez is a mi javunkat szolgálja. — Az biztos, hogy a mi vezetőségünk azon van, hogy minél jobb legyen a tagság élete. — Látja, úgy ülünk itt az asztal körül, mint egy család. Együtt megyünk mindenhova. És így vagyunk otthon is. Ha sokan is vagyunk, mégis úgy élünk, mint e»y igazi nagy család. Négy évvel ezelőtt vették az autóbuszt, kifejezetten a közösség kedvéért Eddig csak kirándulásokra, tanul- mányutakra használták, most ezzel hozzák, viszik a »sza- badságos« tsz-tagokat. Mert az idén először béreltek ki házat üdültetés céljára. — Emlékszem, éppen a szamócában dolgoztur k, amikor először meghallottuk. — Volt-e sok jelentkező? — Igen. De azért az is igaz, hogy kezdetben volt egy kis tartózkodás. MonKárolyné, Tóth, a vács, a lastyán zaspár, és Szilágyi János brigádvezető feleségével és nagy lányával. A szobában ott a televízió, a hűtőszekrény, a rádió. Mindet a gazdaság vette az idén tavasz- szal, azért, hogy akik eljönnek ide pihenni, meglegyen minden * kényelmük. — Mondjanak valamit „ügy élünk, mint egy igazi nagy család a gazdasá- — mondja Szilágyi János brigádvezető. gukról. — Tizenöt éves tag vagyok, és azt hiszem, mindent elmond ez a mi szövetkezetünkről —• jegyzi meg Bakonyiné. Aztán egyikük is, másikuk is hozzátesz valamit. — Több, mint tízezer holdas a szövetkezetünk. Az átlagkereset 24100 forint. Ha valaki dolgozik, szépen megélhet belőle. el, ott minden szépet láthat Ö egy előző csoporttal járt itt. Sohasem hittem volna, hogy öregségemre megérem ezt. Lehajtja a fejét. Hófehér a haja. — Tényleg megható, ahogy gondoskodnak rólunk. — Mert nemcsak hogy fizetett szabadságon vagyunk, hanem kapunk még naponta tíz forint ebédkiegészítést is. — Ha valaki húsz évvel ezelőtt azt mondja, hogy ilyen lesz az életünk, nem hisszük el neki. »... Ha élni hagyják, szépen 'él: fölnéz az égre és dalol.-« Ízes beszédük muzsika a fülnek. És Bakonyiné nem úgy mondja, hogy egyszer már »jártam Hévízen«, hanem úgy fogalmaz, hogy a szövetkezetük »jóvoltából« egyszer már eljutott oda is. Kirándulnak, pihennek, gyönyörködnek a vidékben. A napok itt gyorsan szaladnak, s nemigen lehet azt elmondani, mennyi szép' emléket, élményt visznek magukkal. Távolról jöttek, egyszerű parasztemberek. Szavuk nyomán mintha napfény ragyogna a szobában, gondolataik mögött ott a ki nem mondott ragaszkodás ahhoz a közösséghez, amelyik annyi jót hozott életükké. Vörös Márta AZ ÚJ TANÉV ELÉ I smét megkezdődött egy iskolaév. A diákoknak az egyik szeptember olyannak tűnik, mint a másik, hiszen ismét vége a nyári szabadságnak, ismét tanulniuk kell. Valójában ez a szeptember mégis más, mégis új mind nekik, mind szüleiknek és tanáraiknak, tanítóiknak. Bonyolultabbá vált a nevelés munkája is, hiszen a diákok egy évvel idősebbek lettek. És megannyi újdonságra lehet számítani az oktatási rendszerben is. A gimnáziumokban megkezdődött a reformtantervek és-tankönyvek bevezetésének harmadik, utolsó előtti szakasza; az idén megindul az úgynevezett emelt szintű szakmunkásképzésre épülő esti szakközépiskolai oktatás, és tovább korszerűsödik a nappali szakközépiskola. Nagy hatással lesz az iskolai munkára a gazdasági reform is: hiszen lényeges tananyagbeli változtatásokat hoz — elsősorban a közgazdasági szakközépiskolákban, és megnöveli a tanácsok hatáskörét; s kell-e bizonygatni, hogy ez milyen sok lehetőséget nyújt az oktatás és a nevelés színvonalának emeléséhez? Az e változásokból eredő feladatok jobb elvégzéséhez az idén tovább javultak az iskolai munka föltételei. Lényegében megszűnt az évek óta tartó krónikus pedagógushiány. Sok új iskola és tanterem épült, a régebbieknek pedig korszerűsödött a felszerelése, s ha csupán kis mértékben is, de bővült a kollégiumi hálózat, javultak a falusi, pusztai gyerekek tanulási körülményei. A tavalyinál sokkal inkább megvan tehát a lehetőség arra, hogy a nevelés és az oktatás tényleges műhelyeiben, az iskolákban előbbrelépjenek a reform megvalósításában. Mert a korszerűsítés sikere elsősorban a tanintézményeken, a pedagógusokon múlik, hiszen az új tantervek és tankönyvek inkább csak a kereteket, a lehetőségeket biztosítják. A nevelőknek' kell a részletekben is gyakorlattá formálniuk azokat az alapelveket, amelyeket a :form :orán célul tűztünk az oktatás és a nevelés elé. Az ő feladatuk, hogy a fiatalok jól felkészüljenek az életre, beilleszkedjenek á közösségbe, s megszerezzék azt a képességet és készséget, hogy önmagukat és környezetüket állandóan formálják, s megszeressék a rendszeres munkát, majdan pedig hivatásukat. E munkát azonban csak a szülők és az ifjúsági szervezetek hatékony támogatásával lehet elvégezni. De a szülők és a pedagógusok közti kapcsolatok jfta még gyakran formálisak, az együttműködés az esetek többségében csupán a szülői értekezletekre és a rosszul tanuló, rossz magatartású gyerekek anyjának vagy apjának az iskolába hívására korlátozódik. Ha nincs különösebb baj, általában nem keresik egymást a szülők és a pedagógusok, pedig a családi és az iskolai nevelés összhangjának megteremtése állandó kapcsolatokat igényelnem /V pedagógusok és a szülők közti együttműködés éppoly bonyolult, kényes és törékeny, mint általában minden emberi kapcsolat. Ezeket a kötelékeket természetüknél fogva nehéz, szinte lehetetlen rendeletekkel szabályozni. Az előírásoknak megfelelően látogathatja a pedagógus a családokat, tarthat a szülői értekezleteken előadásokat az otthon és az iskola kapcsolatáról — de mindezek aligha eredményeznek bármit is, ha hiányzik az, amit semmiféle utasítás nem pótolhat: az a szándék, hogy valóban közelebb kerüljön egymáshoz az iskola és a szülői ház. De mindez vonatkozik a szülőkre is. Ha nem segítőtársnak tekintik a pedagógusokat, hanem csupán neveléssel és oktatással foglalkozó állami alkalmazottaknak, akiktől hivatásuk keretein belül számon lehet kérni az előírtakat, akkor kapcsolatuk ridegebb lesz, s ennek következtében az egész nevelőmunka — hatástalanabb. Az iskolai munkához nyugodt légkörre van szükség, hiszen a pedagógusok is érzékenyen reagálnak az őket ért hatásokra, ők is kizökkennek munkájuk ritmusából az elégtelen emberi — sőt, ebben az esetben munkatársi! — kapcsolatok miatt. S megfordítva ők is szárnyakat kaphatnak, ha tevékenységüket jóindulatúan ítélik meg, s partnerüktől — a szülőktől — segítséget kaphatnak a fiatalok formálásához. Az utóbbi években az úttörőmozgalom és a KISZ is mind jobban segíti a nevelést. A kevésbé formális, valóban tartalmas mozgalmi jellegű tevékenységgel pedagógiailag értékes hozzájárulást adnak a szocialista iskola kialakításához. Az ifjúsági mozgalmak ma már mind jobban elismert, nélkülözhetetlen segítőtársai a pedagógusoknak és a szülőknek, nagy szerepük van abban, hogy tudásban alaposabb, magatartásban és szemléletben pedig komolyabb, felelősségteljesebb lesz az ifjúság. E zekben a napokban csaknem kétmillió általános és középiskolás, valamint szakmunkástanuló kezdi meg tanulmányait. Ennyi gyerekkel, fiatallal kell foglalkozniuk a pedagógusoknak. Elengedhetetlenül fontos tehát, hogy az oktatás és a nevelés kérdéseivel még odaadóbban törődjenek az állami és a társadalmi szervek is. Járuljanak hozzá mind sokoldalúbban az iskolák fejlesztéséhez, az oktatási reform sikeréhez s mindenekelőtt a nyugodt, kapkodás nélküli oktatói-nevelői tevékenység megteremtéséhez, hiszen a tét óriási: ifjúságunk jövője. Tóth László dogatták, hogy messze van. Meg tudja, mi úgy vagyunk, mint Petőfi. Szeretjük az Alföldet. — Bezzeg aztán aki itt volt, mind azzal tért haza, hogy jövőre is eljön. Persze, ha rákerül a sor. Mert hát sokan vagyunk. — Azt mondta a lányom is — mondja az idős Tóth Sándor; — Apám, menjen Kilencszáz első éves ipari szakmunkástanuló Kaposváron Űj tanévet kezd a Mű. M. 503. sz. iskolája. Igazgatójával, Pintér Kálmánnal az idei szakmunkásképzésről beszélgettünk. — Van-e változás a évhez viszonyítva? múit — Igen. Körülményeink jobbak. A megyei tanács illetékesei — elsősorban Böhm, József elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke — mindent megtettek a tanítás előfeltételeinek megteremtéséért. Különösen Kaposváron sikerült előrelépni. Megkaptuk a köz- gazdasági technikum épületét a Tanácsház utcában, így már nem kell igénybe venni tantermeket a 3. számú gimnáziumban. Itt jegyzem meg, hogy a Táncsics Gimnáziumban az új iskola elkészültéig még használunk néhány tantermet. Vidéken sikerült elérni, hogy az oktatással foglalkozó szervek olyan fontosnak tekintsék a szakmunkásképzést, mint a szakközépiskolai tanítást. Barcson például a gimnáziumban bocsátottak rendelkezésünkre tantermeket. Segítenek Nagyatádon, Marcaliban, Siófokon és Fonyódon is. Az eredményesebb oktatás, az oktató-nevelő munka szervezésének egyszerűsítése végett a most kezdődő tanévben egységes óratervek alapján ta nítunk. Eddig ugyanis az ipa- rianuló-iskolák mintegy 125 féle óraterv szerint képezték a szakmunkásokat. Most kb. huszonötféle (nálunk tizenhatféle) óraterv lesz. 1 — Hallottunk az emeltszintű oktatásról. A megyében is lesz ilyen? — Három évvel ezelőtt az iparitanuló-intézetekben néhány osztályban emelt szintű oktatást kezdtek el. Ennek az a lényege, hogy növelik az elméleti és csökkentik a gyakorlati órák számát. Továbbá, bevezetik a kémia, az elektrotechnika és a fizika oktatását. Hozzátenném még ehhez, hogy emelt szintű oktatást csak tanműhelyekben lehet végezni. Kaposváron az idén lesz emelt szintű képzés. Egy mezőgazdasági gépszerelő, egy villanyszerelő, két esztergályos, egy kőműves és egy autószerelő osztályt indítunk. — Hány fiatalt iskoláztak be az idén? — Négyezer-háromszázat. Az elsőévesek száma Kaposváron 900, százzal több, mint tavaly volt. Az idén huszonkilenc első osztály lesz. E nagy létszám ellenére is tudunk még fölvenni tanulókat. I — Voltak-e divatos szakmák? — Igen, az autószerelő, a műszerész szakmák még eléggé divatosak. Kevésbé azok az épületbádogos, a vasbetonszerelő, az ács-állványozó és bognár szakmák. Szeretném megjegyezni, hogy kedvezőbb a helyzet, mint a korábbi években. Sok fiatalt sikerült kevésbé keresett pályák felé irányítani. Ügy érezzük, hogy a pályaválasztási tanács munkájának s a mi agitációnknak beérett a gyümölcse. I — A szakmunkásképzésben érezhető-e, hogy a vállalatok az új mechanizmusra készülnek? — Igen. Különösen a gépállomásoknál van változás. Ismeretes, hogy ezek gépjavító állomássá fognak átalakulni. Nekik kell menni, mint mondani szokás, a munka után. Tudják, hogy a piacon csak úgy élnek meg, ha jó munkát végeznek. Ennek pedig egyik előfeltétele az, hogy megfelelő szakgárdával rendelkezzenek. Elhatározták hát, hogy növelik a szakmunkások számát. Az Iharosberényi Gépállomás például szerszámgépek javítására akarja specializálni magát. Huszonnyolc géplakatos képzését kezdte meg. A Balatonkiliti Gépállomás általános lakatosokat nevel. Mi biztosítjuk számára az oktatókat. Van mozgás Kaposvár üzemeiben is. A Villamossági Gyárban2 negyvennyolcról százra növekedett a tanulók száma. Zollai András főmérnök nagyon szorgalmazza a szakmunkásképzést. Igyekszik a Vas- és Fémipari Vállalat és a Finommechanikai Vállalat is. Az utóbbiak az idén a Villamossági Gyárral közösen képeznek esztergályos szakembereket. A tanműhelyt a Vas- és Fémipari Vállalat biztosítja. A vállalatoknak az új mechanizmusra való felkészülését az is bizonyítja, hogy szorgalmazzák az emelt szintű képzést. Ennek persze korlátái vannak. Ilyen oktatást csak jól fölszerelt tanműhelyekben lehet végezni az általunk biztosított szakemberek irányításával. Remélem, hogy e téren előbbre jutunk majd. I — Bizonyára, műtősben az idei terv előkészítésén, fáradoznak, gondolnak az űj szakmunkásképző iskolára is? — Igen, a jövő évben már ott kellene kezdeni a tanítást. Ahogy hallom, ebből aligha lesz valami. Pedig, ha nem kapjuk meg, bajok lesznek az 1968/69-es tanévben a szakmunkásképzéssel. Nagyon kellene szorgalmazni ennek az iskolának az építését — mondta Pintér Kálmán. — Mi ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy reméljük, mások is ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak elkészítésének, és minHent megtesznek azért, hogy kellő időben rendelkezésére álljon a megye szakember-utánpótlásának. Sz. N.
